Szabó Magda: A pillanat
Creusais
"Tanuld meg, hogy a múltat, a nemzeted múltját éppúgy elviseld, mint amiért te leszel már felelős, a jelent és a jövőt."
A magyar irodalom meghatározó nagysága Szabó Magda. A pillanat című műve egy modern, huszadik századi hősköltemény. Talán az írónő egyik legkülönösebb regénye ez, vagy ahogy ő maga mondja könyve bevezetőjében: „írói pályám legfrivolabb piruettje”.
Nem árt tudni, kis háttérnek, hogy az először 1990-ben megjelent mű alaphangulatát magánéleti tragédiák adták (férje, majd leánytestvére halála, szemének gyors romlása). Különösen aktuális ez a regény napjainkban is, hiszen az írónő véleményét olvashatjuk az írók kötelességéről, a hazaszeretetről, politikáról, sunyi gyávaságról, hősiességről, hűségről és árulásról. Azokról írt, amit egy megalázott nemzedék tagjaként Ő maga is megélt.
"Tanuld meg, annak, aki győzött, mindig igaza van, és meglepően sok minden lehetséges, ami másoknak tilos."
Az egészen szokatlan, prózában megírt, ám az eposzi kellékeket is felvonultató írás erkölcsi, filozófiai dilemmákat vet fel. Creusa királylány titkát, hová tűnt és halt meg Creusa, mi itt az igazság? Szabó Magda sokszínűségének, hihetetlen műveltségének ismét tanubizonyságát adja.
Ezek mellett a regény különféle stílusrétegek kiváló ötvözésével is felhívja magára a figyelmet. Az olvasó előtt megelevenedik az égő Trója a Dardán Főkapuval, emberi és isteni gonoszságokkal, öldöklő csatákkal, önfeláldozással. Mondhatni, szinte Creusa egyetlen monológja adja az egész könyv történetét. Az antik mítoszok posztmodern találkozása ez. Nem volt könnyű olvasmány az bizonyos, mégis élményt adott, van egy különös varázsa. Jól működik, remekül simul a régi történet az új keretbe.
"Módfelett kellemetlen gondolat, hogy valakinek istennő legyen a nászasszonya."
A regény tele van elfojtott gyilkos indulattal, amelyet játékosan leplez a nyelv iróniája.
A görögök által bevett Trójából menekülő fríg királyi család tagjai közül másnak adott esélyt a túlélésre, mint Vergilius. Míg az ókori költő Aeneast menekíti ki, akinek anyja Venus istennő, kései utódja pedig maga Augustus császár, Szabó Magda egy merész írói ötlettel átírja és Creusát, Aeneas feleségét menti meg a történetben. Újraértelmezi, visszaállítja az idő kerekét, újra értelmezi a pillanatot. Fanyarul keserű humora pedig ad egy különös ízt az egész cselekménynek.
A pillanat nemcsak arról mesél, hogy egyszer mindenki előtt ott a lehetőség. Ami nem fog visszatérni, élni tudni kell vele, sőt, felismerni az itt és most lehetőségét.
A végére már nem marad más, csupán a vezeklés: "bűn és bűnhődés pillérei között száz évig, kétezer évig".
"Az öreg megsínyli, ha változik bármi körülötte, a jó is rossz neki már, mert ami mássá lesz, azt jelzi, száll az idő, száll, és az idő múlása egy a halállal, mert közelít, léptét nem fogja vissza az ég sem."
Szabó Magda:
1917. október 5-én született Debrecenben, magyar író, költő, műfordító. A debreceni egyetemen magyar-latin tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott.
A sikert az 1958-ban megjelent Freskó hozta el, amit az Őz követett 1959-ben. Termékeny, sokoldalú író volt. Írt verseket, drámákat, számtalan gyermekkönyvet. Fordításai is jelentősek, az ő könyveit is 42 nyelven adták ki világszerte. Számtalan díjjal elismerték munkásságát. Hazánk legjelentősebb írói közé tartozik.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál.
Eredeti megjelenés éve: 1990
Jaffa, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9786155715471
2018. február 28., szerda
2018. február 27., kedd
A halál szobrásza
Chris Carter: A halál szobrásza
A halál szobrásza a Robert Hunter sorozat negyedik kötete. Már az elejétől kezdve követem ezt a sorozatot, és nekem mind egyformán jók. Úgy gondolom, hogy Chris Carter most sem okozott rajongóinak csalódást, betonbiztosan hozza a megszokott szintet. Ezúttal is briliáns és sötét, jól kidolgozott krimit olvashattam. Chris Carter a legjobb krimiszerzők közé tartozik, soha nem találhatod ki, hogy ki a gyilkos. A Szobrász nem hagy semmit a véletlenre, a nyomozók és az olvasók képzeletét alaposan megdolgoztatja.
Chris a feszültség mestere, amit már a borító is sugall. Nem egyszerű, szokvány krimit kapunk most sem. Ahogy az előzőek, a Kivégzés vagy a Vadász története is elég meredeken idegborzoló volt, itt is ezt kapja a rettegésre, feszültségre vágyó krimirajongó. Csak olvasni kell, hogy megtudja, mi történik a következő fejezetben, mert nem lehet letenni, hiszen vagy függővége van az aktuális fejezetnek vagy valami jelentős információmorzsát kapunk, ami nagyban segíti a nyomozásunkat. Rövid, lendületes fejezetekből áll, amelyek könnyen és gyorsan olvashatók. Nyomozóink, Robert és Carlos kapcsolatáról ebben a könyvben egy kicsit többet megtudunk. Különösen Robert múltjáról, és színesíti a történéseket Alice, akit bevezettek a csapatba, hogy segítse a gyilkos nyomon követését. Jó egyensúly van a szereplők szakmai és személyes háttere között.
Az alap ezúttal is: van egy elvetemülten gonosz sorozatgyilkos, aki brutális és kegyetlen módon végzi ki áldozatait. Már az első áldozat is meglepetés, hiszen a férfi ágyhoz kötött, halálos betegen a végnapjait éli... Gyilkosunk szisztematikusan követi el a következő tettét is, lassan felsejlik a bosszú valahová a régmúltba nyúlik vissza. A rituális elkövetés, majd az üzengetés a bizarr „szoborral" elég meghökkentő. Nem csak az olvasóknak, de nyomozóinknak is feladja a leckét.
Chris nem csinál túl sok bonyolult csavart, erős színekkel festi meg a krimit, minden kis részlet pontosan illeszkedik a helyére. Pörgő és feszült, izgalmas és brutálisan sötét a történet, nem engedi az olvasót. Szűk két nap alatt elolvastam, és végig izgultam, borzongtam a titokzatos Szobrász kilétét és indokait mikor fedi fel előttünk. Mert kapunk információkat, rakosgatjuk a mozaikokat, de a történések az utolsó harmadra állnak össze, a meglepetés pedig nagyot szól. Nem mesélek semmit, még az elkövető nemét sem, nem rontom az olvasás élményét. Mert tagadhatatlanul jó krimi, a borzalmaknak helye, szerepe van. Nem öncélúan kerültek az eseményekbe. Azonban az is kétségtelen, felmerül az olvasóban, milyen pszicho-beütése lehet a szerzőnek? A jelenetek pontos leírása és néhány nagyon jó karakter teszi majd a történetet szinte valóságossá, bár az továbbra is kitalált.
Úgy gondolom, hogy szükség van a gyilkos haragjának és fájdalmának kifejezésére. Pszichológiai területen jár itt a krimi, csupán annyit: amikor kiderül, hazugság körülötted minden, bizony összeomlik az életed. Chris eléri azt, hogy megérted a gyilkos lelkében tomboló fájdalmas dühöt. A halál szobrásza egy nagyon különös gyilkos, lehet valóban beteges, de nagyon összetett elme. Carter nem csinált semmi újat, megtartotta a siker bevált receptjét. Új a téma, új a környezet, de ezt már olvastuk azért. A könyv végkövetkeztetése némileg meglepetés, még akkor is, ha a megoldás hihető. De elég jól működik, hatásos a befejezés.
Chris Carter: Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. A michigani államügyészségen dolgozott évekig, a kriminálpszichológiai csoportban. Szabadidejében gitározik, idehaza a Kivégzés a második regénye. Külföldön a sorozat már a nyolcadik részénél tart.
Az író honlapján további részletek:
http://www.chriscarterbooks.com/
General Press, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520948 · Fordította: Őri Péter
A halál szobrásza a Robert Hunter sorozat negyedik kötete. Már az elejétől kezdve követem ezt a sorozatot, és nekem mind egyformán jók. Úgy gondolom, hogy Chris Carter most sem okozott rajongóinak csalódást, betonbiztosan hozza a megszokott szintet. Ezúttal is briliáns és sötét, jól kidolgozott krimit olvashattam. Chris Carter a legjobb krimiszerzők közé tartozik, soha nem találhatod ki, hogy ki a gyilkos. A Szobrász nem hagy semmit a véletlenre, a nyomozók és az olvasók képzeletét alaposan megdolgoztatja.
Chris a feszültség mestere, amit már a borító is sugall. Nem egyszerű, szokvány krimit kapunk most sem. Ahogy az előzőek, a Kivégzés vagy a Vadász története is elég meredeken idegborzoló volt, itt is ezt kapja a rettegésre, feszültségre vágyó krimirajongó. Csak olvasni kell, hogy megtudja, mi történik a következő fejezetben, mert nem lehet letenni, hiszen vagy függővége van az aktuális fejezetnek vagy valami jelentős információmorzsát kapunk, ami nagyban segíti a nyomozásunkat. Rövid, lendületes fejezetekből áll, amelyek könnyen és gyorsan olvashatók. Nyomozóink, Robert és Carlos kapcsolatáról ebben a könyvben egy kicsit többet megtudunk. Különösen Robert múltjáról, és színesíti a történéseket Alice, akit bevezettek a csapatba, hogy segítse a gyilkos nyomon követését. Jó egyensúly van a szereplők szakmai és személyes háttere között.
Az alap ezúttal is: van egy elvetemülten gonosz sorozatgyilkos, aki brutális és kegyetlen módon végzi ki áldozatait. Már az első áldozat is meglepetés, hiszen a férfi ágyhoz kötött, halálos betegen a végnapjait éli... Gyilkosunk szisztematikusan követi el a következő tettét is, lassan felsejlik a bosszú valahová a régmúltba nyúlik vissza. A rituális elkövetés, majd az üzengetés a bizarr „szoborral" elég meghökkentő. Nem csak az olvasóknak, de nyomozóinknak is feladja a leckét.
Chris nem csinál túl sok bonyolult csavart, erős színekkel festi meg a krimit, minden kis részlet pontosan illeszkedik a helyére. Pörgő és feszült, izgalmas és brutálisan sötét a történet, nem engedi az olvasót. Szűk két nap alatt elolvastam, és végig izgultam, borzongtam a titokzatos Szobrász kilétét és indokait mikor fedi fel előttünk. Mert kapunk információkat, rakosgatjuk a mozaikokat, de a történések az utolsó harmadra állnak össze, a meglepetés pedig nagyot szól. Nem mesélek semmit, még az elkövető nemét sem, nem rontom az olvasás élményét. Mert tagadhatatlanul jó krimi, a borzalmaknak helye, szerepe van. Nem öncélúan kerültek az eseményekbe. Azonban az is kétségtelen, felmerül az olvasóban, milyen pszicho-beütése lehet a szerzőnek? A jelenetek pontos leírása és néhány nagyon jó karakter teszi majd a történetet szinte valóságossá, bár az továbbra is kitalált.
Úgy gondolom, hogy szükség van a gyilkos haragjának és fájdalmának kifejezésére. Pszichológiai területen jár itt a krimi, csupán annyit: amikor kiderül, hazugság körülötted minden, bizony összeomlik az életed. Chris eléri azt, hogy megérted a gyilkos lelkében tomboló fájdalmas dühöt. A halál szobrásza egy nagyon különös gyilkos, lehet valóban beteges, de nagyon összetett elme. Carter nem csinált semmi újat, megtartotta a siker bevált receptjét. Új a téma, új a környezet, de ezt már olvastuk azért. A könyv végkövetkeztetése némileg meglepetés, még akkor is, ha a megoldás hihető. De elég jól működik, hatásos a befejezés.
Chris Carter: Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. A michigani államügyészségen dolgozott évekig, a kriminálpszichológiai csoportban. Szabadidejében gitározik, idehaza a Kivégzés a második regénye. Külföldön a sorozat már a nyolcadik részénél tart.
Az író honlapján további részletek:
http://www.chriscarterbooks.com/
General Press, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520948 · Fordította: Őri Péter
2018. február 26., hétfő
Pillangó
Henri Charriére: Pillangó
Szökéseim a pokolbólKamaszkorom egyik kedves kedvence, meghatározó olvasmánya ez a történet, amely egy szökés története a világ egyik legkegyetlenebb börtönéből, a Guyana-i Ördögszigetről.
Drága jó nagyanyám adta a kezembe, még heti folytatásokban, a megboldogult és igen nívós egykori Rakéta Regényújságban olvastam először. Valóban alig győztem várni a heti folytatásokat, vagy fél évig tartott így az olvasás. Azóta többször elolvastam, amint tudtam beszereztem könyv alakban is. A könyvből 1973-ban film is készült, ahol Pillangót Steve McQueen alakította, a barátját pedig Dustin Hoffman. A filmet is láttam, szerintem nem rossz, a két kiváló színész miatt is érdemes időt fordítani rá, de a könyv az igazi!
Kaland, izgalom, romantika, bátorság és kitartás, minden itt van. Szabadság vágy, élni akarás, járni a magad útját, az igazság keresése. Pillangó remek karakter, nevét a mellkasán lévő lepke formájú tetoválásról kapta. Büntetésül a lehető legkíméletlenebb helyre kerül, a sziklás, kopár Ördögszigetre, Francia Guyanán kell letöltenie büntetését. Ez 20 mérföldnyire fekszik a szárazföldtől, és ahonnan nincs menekvés. Ám Pillangó ennél elszántabb, és a kényszermunka közben minden idejében a szökésen töri a fejét. Minden reménytelensége ellenére rendületlenül hajtja őt előre egyetlen célja: a szabadulás. Ebben lesz segítségére a Dustin alakította esetlen kisember, aki az eszével segíti Pillangót. Ő pénzhamisítás miatt került az Ördögszigetre. Bizonyára erre a történetre is fokozottan igaz, mikor kerül az olvasó kezébe. Nem fogom egyhamar elfelejteni a sok kalandot, fordulatosan izgalmas történetet. Meglepő, ahogy kiderülnek benne a titkok, mekkora erő éskitartás van Pillangóban, hiszen nyolcszor kísérli meg a télakot, mire sikereül neki megszöknie. Számomra ez egy tökéletes könyv, máig emlékszem a hatására.
Röviden így lehetne talán összefoglalni, hiszen a fülszöveg mindent elárul: A szerzőt, az 1973. júliusában elhunyt Henri Charriére-t (alvilági becenéven: Pillangót) 1931-ben egy selyemfiú meggyilkolásával vádolták, és a hamis tanúk segítségével életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Pillangó sohasem tudott beletörődni az ítéletbe. Tudta, hogy ki a tettes, és hosszú büntetése alatt megfogadta, sőt eszelősen ragaszkodott elképzeléséhez, hogy megszökik a fegyenctelepről, és bosszút áll az ügyészen, az esküdteken, a hamis tanúkon, azokon, akik az „enyészet útjára” küldték. Elkezdődött tehát Pillangó fantasztikus szökés- és kalandsorozata, s ezeket örökítette meg később Charriére a Dumas és Victor Hugo fantáziáját is túlszárnyaló, izgalmas, fordulatos könyvében. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a könyv is hozzájárult, hogy olvasó ember lettem.
Charrière elmebajt színlelt és a börtön elmegyógyintézetébe került, ahonnan újra megpróbált megszökni egy másik fegyenccel. Együtt próbáltak meg elúszni Guyanától. Charrière végül elérte Venezuelát, ahol új életet kezdhetett. Megházasodott és nyitott egy éttermet. Tizenhét évvel később megírta a Pillangó című kalandregényt, amelynek önéletrajzi elemei is vannak. A fegyenctelepet 1948-ban számolták fel.
Idehaza 2009-ben jelent meg utoljára, ezidáig hét különböző kiadásban került az olvasókhoz.
1906. november 16-án született Ardeche-ben, egy tanító családjában. Édesanyját korán elvesztette, hamar rossz társaságba keveredett, az 1920-as évek végén már a párizsi alvilág ismert alakja volt. Hányattatásai 1932-ben kezdődtek, amikor a rendőrség egy Kicsi Roland nevű kerítő meggyilkolásával gyanúsítja meg. Kitartóan tagadott, bűnösnek találták, és életfogytig tartó, tengerentúli fegyenctelepen letöltendő kényszermunkára ítélték. Ebből született meg később a regény. 1973. július 29-én halt meg.
Eredeti mű: Henri Charrière: Papillon
Eredeti megjelenés éve: 1970.
Európa, Budapest, 1982
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630728249 · Fordította: Kamocsay Ildikó, Philipp Berta, Szoboszlai Margit
2018. február 24., szombat
Éjféli szállítmány
Lee Child: Éjféli szállítmány
Miért vagyok fent hajnali háromkor? Mert itt egy új, nagy Jack Reacher kaland!
Megy a gyűrű vándorútra, lehetne a mottója Lee Child immár a huszonkettedik Jack Reacher történetének. Ami éppen olyan jó, mint mindig. Van még tartalék erő, ötlet a sorozat megújulásához. A komor hangulatú, kifejezetten sötét hangulatú Néma város után, a tavalyi kötet az esti iskola Reachert fiatal, még aktív katonai rendőr korszakában mutatta az olvasóiknak. Reacher karakterének állandó fejlődése az, ami az olvasót vonzza a főhőshöz, eklektikus múlttal és jelentős egyedi stílusával. Most az érzelmeiről kapunk képet. Mert ugyan kétségtelenül kemény fiú a mi magányos farkas Reacherünk, de érzései neki is vannak. A történet ezúttal inkább Reacher intelligenciájára épít, arra támaszkodik, mint a testi erejére.
Amikor elkezdődik az Éjféli szállítmány, Jack Reacher három egész napot töltött Michelle Changgal, a Néma városból megismert kedves női partnerével. Michelle éppen elhagyta a Reachert. Egy tetszetős hasonlattal tudatja vele: Jack olyan, mint New York... humoros kezdés után megy mindenki a maga útján tovább, Reacher felszáll az első induló távolsági buszra. Reacher újra úton van.
Innét lendül be a történet, bontakozik ki az alap. A hosszú út egy pihenőjén egy Wisconsin-i kisvárosban Reacher sétál egyet és egy zálogház kirakatában egy 2005-ös, apró West Point katonai akadémiai gyűrűre figyel fel. A gyűrű női tulajdonosát szeretné megtalálni és visszaadni neki a gyűrűt. Reacher pontosan tudja, milyen nehéz a gyűrűt megszerezni, vér és verejtékes küzdelem után lehet megkapni. Azon tűnődik, hogy milyen nehéz idők jártak egy veteránra, hogy ezt a gyűrűt zálogba adja? Ezért úgy dönt, követi a saját erkölcsi kódexét, és megkeresi a West Point gyűrű tulajdonosát, talán segíthet neki. Ez olyan egyszerű és mégis összetett feladattá válik. Útközben számos érdekes karakterrel találkozik, jó és rossz is feltűnik egyaránt. Persze ezek kiderítése már akciót hoz a cselekménybe. A városka helyi motor bűnbandájában maradandó károsodást okoz Reacher látogatása. Az új becenév amivel illetik találó és kifejező: Nagylábú.
Reacher egészen Wyomingba megy a gyűrű útján, ahol keresni kezdi a titokzatos S. R. S. nevű tulajdonost. Útközben Reacher realista filozófiájából kapjunk ízelítőt. Reacher felfedezi, hogy egy sokkal jövedelmezőbb kereskedelem áll a dolgok mögött, mint az ingóságok elzálogosítása. Valami még fontosabbat kell szerezzenek, ami különösen egy sebesült veteránnak, aki a nehezen megszerzett gyűrűjét is pénzzé tette. Vajon miért? Segítőnek feltűnik egy korábbi FBI-ügynök, aki eltűnt személyeket keres. Fontos szerepet kap még az őt megbízó, gyönyörű nő is. A cselekménybonyolítás erősen gondolkodásra készteti az olvasót, lehet agyalni, ki és mi áll a történet mögött, merre kanyarognak a szálak. Amikor kiderül a kit rejt a bevésett monogram, ki az egykori katonanő még csupán a felszínt látjuk. Reacher Rapid Citybe, Iowába érkezik. Itt egy Arthur Scorpio nevű férfinak a kezében futnak majd össze a szálak. Feltűnnek a helyi zsaruk is természetesen, akik eddig sikertelenül igyekeztek, hogy rács mögé tegyék a férfit. Természetesen azt, hogy mi a szállítmány, honnan és hová viszik nem fogom elárulni. Elég meghökkentő és meglepő lesz!
A könyv nagyon okos, olyan, ami még talán eddig nem volt a sorozatban. A váratlan fordulatokkal teli, csavaros történet kifejezetten kevesebb akciót tartalmaz, míg erősen érzelmeket mutat be. Reacher katonai elhívatottsága, a haza védelmében megsebesült egykori katonák iránti tisztelgés ez. A sebesülések természetesen nem csak a fizikai, inkább a lelki sérülésekre teszik a hangsúlyt. Wyoming hatalmas és üres tájaként jelenik meg, hasonlít a sajátosan magányos, a klasszikus amerikai hőshöz. Child ezúttal nemigen követik szokásos történetvezetését. Reacher eddig ritkán mutatott együttérzést, ebben az esetben érzelmileg kerül közel az áldozatokhoz. A regénynek Lee Child elbeszélő stílusa az erőssége. Ahogyan már megszokhattuk, alaposan részletező, objektív, mégis szórakoztató a cselekmény.
Ironikus, humoros szövegei mellett a másodlagos karakterek szerepe jól kiegészíti Reachert. A fordulatok egyedülállóak és kiszámíthatatlanok, míg a történet roppant egyszerű: a gyűrűt visszaadni jogos tulajdonosának. Amihez előbb fel kell őt kutatni, meg kell találni. A történet magva itt van: mi az ok, miért nem szeretné a hölgy, hogy megtalálják? Mennyire gondozza, ápolja a haza egykori hőseit? Ez az olvasót gondolkodásra kényszeríti, és akár vitát teremthet. Jack Reacher régi barátként tér vissza ebben az új kötetben. Lee Child soha nem okoz csalódást. Jack Reacher minden idők egyik kedvenc irodalmi karaktere.
Lee Child, eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.
Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award
General Press, Budapest, 2018
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520986 Fordította: Gieler Gyöngyi
Miért vagyok fent hajnali háromkor? Mert itt egy új, nagy Jack Reacher kaland!
Megy a gyűrű vándorútra, lehetne a mottója Lee Child immár a huszonkettedik Jack Reacher történetének. Ami éppen olyan jó, mint mindig. Van még tartalék erő, ötlet a sorozat megújulásához. A komor hangulatú, kifejezetten sötét hangulatú Néma város után, a tavalyi kötet az esti iskola Reachert fiatal, még aktív katonai rendőr korszakában mutatta az olvasóiknak. Reacher karakterének állandó fejlődése az, ami az olvasót vonzza a főhőshöz, eklektikus múlttal és jelentős egyedi stílusával. Most az érzelmeiről kapunk képet. Mert ugyan kétségtelenül kemény fiú a mi magányos farkas Reacherünk, de érzései neki is vannak. A történet ezúttal inkább Reacher intelligenciájára épít, arra támaszkodik, mint a testi erejére.
Amikor elkezdődik az Éjféli szállítmány, Jack Reacher három egész napot töltött Michelle Changgal, a Néma városból megismert kedves női partnerével. Michelle éppen elhagyta a Reachert. Egy tetszetős hasonlattal tudatja vele: Jack olyan, mint New York... humoros kezdés után megy mindenki a maga útján tovább, Reacher felszáll az első induló távolsági buszra. Reacher újra úton van.
Innét lendül be a történet, bontakozik ki az alap. A hosszú út egy pihenőjén egy Wisconsin-i kisvárosban Reacher sétál egyet és egy zálogház kirakatában egy 2005-ös, apró West Point katonai akadémiai gyűrűre figyel fel. A gyűrű női tulajdonosát szeretné megtalálni és visszaadni neki a gyűrűt. Reacher pontosan tudja, milyen nehéz a gyűrűt megszerezni, vér és verejtékes küzdelem után lehet megkapni. Azon tűnődik, hogy milyen nehéz idők jártak egy veteránra, hogy ezt a gyűrűt zálogba adja? Ezért úgy dönt, követi a saját erkölcsi kódexét, és megkeresi a West Point gyűrű tulajdonosát, talán segíthet neki. Ez olyan egyszerű és mégis összetett feladattá válik. Útközben számos érdekes karakterrel találkozik, jó és rossz is feltűnik egyaránt. Persze ezek kiderítése már akciót hoz a cselekménybe. A városka helyi motor bűnbandájában maradandó károsodást okoz Reacher látogatása. Az új becenév amivel illetik találó és kifejező: Nagylábú.
Reacher egészen Wyomingba megy a gyűrű útján, ahol keresni kezdi a titokzatos S. R. S. nevű tulajdonost. Útközben Reacher realista filozófiájából kapjunk ízelítőt. Reacher felfedezi, hogy egy sokkal jövedelmezőbb kereskedelem áll a dolgok mögött, mint az ingóságok elzálogosítása. Valami még fontosabbat kell szerezzenek, ami különösen egy sebesült veteránnak, aki a nehezen megszerzett gyűrűjét is pénzzé tette. Vajon miért? Segítőnek feltűnik egy korábbi FBI-ügynök, aki eltűnt személyeket keres. Fontos szerepet kap még az őt megbízó, gyönyörű nő is. A cselekménybonyolítás erősen gondolkodásra készteti az olvasót, lehet agyalni, ki és mi áll a történet mögött, merre kanyarognak a szálak. Amikor kiderül a kit rejt a bevésett monogram, ki az egykori katonanő még csupán a felszínt látjuk. Reacher Rapid Citybe, Iowába érkezik. Itt egy Arthur Scorpio nevű férfinak a kezében futnak majd össze a szálak. Feltűnnek a helyi zsaruk is természetesen, akik eddig sikertelenül igyekeztek, hogy rács mögé tegyék a férfit. Természetesen azt, hogy mi a szállítmány, honnan és hová viszik nem fogom elárulni. Elég meghökkentő és meglepő lesz!
A könyv nagyon okos, olyan, ami még talán eddig nem volt a sorozatban. A váratlan fordulatokkal teli, csavaros történet kifejezetten kevesebb akciót tartalmaz, míg erősen érzelmeket mutat be. Reacher katonai elhívatottsága, a haza védelmében megsebesült egykori katonák iránti tisztelgés ez. A sebesülések természetesen nem csak a fizikai, inkább a lelki sérülésekre teszik a hangsúlyt. Wyoming hatalmas és üres tájaként jelenik meg, hasonlít a sajátosan magányos, a klasszikus amerikai hőshöz. Child ezúttal nemigen követik szokásos történetvezetését. Reacher eddig ritkán mutatott együttérzést, ebben az esetben érzelmileg kerül közel az áldozatokhoz. A regénynek Lee Child elbeszélő stílusa az erőssége. Ahogyan már megszokhattuk, alaposan részletező, objektív, mégis szórakoztató a cselekmény.
Ironikus, humoros szövegei mellett a másodlagos karakterek szerepe jól kiegészíti Reachert. A fordulatok egyedülállóak és kiszámíthatatlanok, míg a történet roppant egyszerű: a gyűrűt visszaadni jogos tulajdonosának. Amihez előbb fel kell őt kutatni, meg kell találni. A történet magva itt van: mi az ok, miért nem szeretné a hölgy, hogy megtalálják? Mennyire gondozza, ápolja a haza egykori hőseit? Ez az olvasót gondolkodásra kényszeríti, és akár vitát teremthet. Jack Reacher régi barátként tér vissza ebben az új kötetben. Lee Child soha nem okoz csalódást. Jack Reacher minden idők egyik kedvenc irodalmi karaktere.
Lee Child, eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.
Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award
General Press, Budapest, 2018
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520986 Fordította: Gieler Gyöngyi
2018. február 21., szerda
Mert a csodának nincsen párja
Csinszka: Mert a csodának nincsen párja
Csinszka összegyűjtött versei
Igazi irodalmi csemege, izgalmas érdekesség ez az igényesen szép kivitelű kötet. Javasolnám, előbb
a kötetet összeállító Zeke Zsuzsanna utószavát elolvasni, ami segít a versek és Csinszka életében eligazodni. A kötet címe is egy Adyhoz írt versét idézi.
Csinszka: (1894-1934)
nevét Ady Endre feleségeként örökre beírta az irodalomtörténetbe. Túl sokat azonban nem tudunk róla, illetve az is a magánéletére vonatkozó dolgok. Szép volt, fiatal és törékeny, szelíd lány, akinek elhívatott céljai voltak. Ezt el is érte, elvitathatatlan érdeme, hogy a már testileg és lelkileg meggyötört Adyt még néhány évig életben tartotta. Ennek eredménye olyan versek születése, mint az Őrizem a szemed, a Nézz, drágám, kincseimre.
Csinszka is híres költőfeleség kívánt lenni, több dologban mérte magát Szendrey Júliához.
Nem csak azért, mert ő is hamar eldobta az özvegyi fátyolt. Erről is sok adalékot olvashatunk. Érzékeny, érzelmes lelkét megérteni segítenek ezek a versek. Életének keretei adottak voltak, erős befolyással bírtak lelkére. Verseiben a fájdalom, összetartozás és a szenvedély a fő téma. Miről is írt volna egy fiatal lány, majd nő, aki az élet viharaiban biztos támaszt keresett? Ebben a kötetben most az összes fellelhető 57 Csinszka vers olvasható. Nőies érzékenységgel adja vissza lelkének rezdüléseit, gondolatait.
A száraz tények közismertek: idős édesapja, Boncza Miklós földbirtokos, ügyvéd, országgyűlési képviselő
annyira haragudott kislányára, hogy lelencbe akarta adni. Az ok prózai: őt okolta jóval fiatalabb felesége elvesztéséért, aki gyermekágyi lázban hunyt el a szülést követően. Édesanyja nélkül, leánynevelő intézetekben cseperedett fel, vált érzékeny lelkű, álmodozó ifjú lánnyá. Alig 17 éves, amikor első rajongó levelét megírja Adynak, majd hosszas levelezés után 21, amikor az apai tiltás ellenére, árvaszéki engedéllyel feleségül megy Adyhoz. Az "öreg" Ady (36 éves) és a fiatal lány szerelme, kapcsolata mély érzelmeket mutat.
Alig 24 évesen már az özvegye, 26 éves amikor Babitshoz fűzi rövid és heves érzelem. Életerős, fiatal, tombolnak a lelkében a szenvedélyek.
Csinszka, polgári nevén Boncza Berta, Ady felesége és múzsája, aki maga is költőnő. Rövidke élete sikertörténetnek is mondható. Az álmodozó lány a lehető legjobb nevelést kapta, a budapesti és svájci intézetekben. Hazatérve a Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait. Rengeteget olvasott versek, romantikus regényeket a szerelemről. A szenvedély, a romantika adott volt életében, Adyt is verseivel kereste meg. Szorgalmas levelezést folytattak 1911 óta, ami kiteljesedett szerelemmé.
Bizonyos források szerint Ady a Léda-szakítás után, unva a lumpolást, biztos háttérre, nyugalomra és feleségre vágyott. Mondhatni, Csinszka szerelme jókor talált rá. A becéző Csinszka nevet is a költő adta neki. Csinszka lelkes odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb verseit írta hozzá.
Ady halálával Csinszka élete másik csatájába keveredik az Ady családdal a hagyaték miatt.
Érdemei és szerepe a költő életében azonban elvitathatatlanok.
Igazi nagyasszony, dáma. Elkövet hibákat, bohém is néha, de tudatos és határozott. Megosztó volt a személyisége, de varázsa, bája sokakat elbűvölt. Boncza Berta személyisége második férjére a festőművész Márffy Ödönre is inspirálóan hatott, 14 évi házasságuk emlékét közel száz alkotás őrzi. Ez azonban már egy másik történet.
„Roppant ellenszenves és roppant vonzó nő” – mondta róla Szabó Lőrinc. A fiatalkori és később született versek gondolatisága sokban hozzájárul megérteni ennek a fiatal nőnek érzéseit, vágyait, szerelmét. Kétségtelenül érződik Ady hatása egyes verseken. Értékéből és fontosságából ez azonban nem von le semmit. Jelentőségüket az irodalomtörténet dolga elbírálni. Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg 1931-ben, mára szinte a feledés homályába vesztek. Érdemes, érdekes megismerni és lelkébe pillantani, hiszen alakja valóban megkerülhetetlen, fontos az irodalomban. A kötetben fotók és jegyzetek is találhatók, ezek a versekkel szemléletesebb képet segítenek kialakítani Csinszka személyiségéről.
Boncza Berta, Csinszka, Csucsa, 1894. június 7. – Budapest, 1934. október 24., Ady Endre felesége, költő.
Csinszka 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében. Alig negyven évet élt.
Jaffa, Budapest, 2017
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750345
Csinszka összegyűjtött versei
Igazi irodalmi csemege, izgalmas érdekesség ez az igényesen szép kivitelű kötet. Javasolnám, előbb
a kötetet összeállító Zeke Zsuzsanna utószavát elolvasni, ami segít a versek és Csinszka életében eligazodni. A kötet címe is egy Adyhoz írt versét idézi.
Csinszka: (1894-1934)
nevét Ady Endre feleségeként örökre beírta az irodalomtörténetbe. Túl sokat azonban nem tudunk róla, illetve az is a magánéletére vonatkozó dolgok. Szép volt, fiatal és törékeny, szelíd lány, akinek elhívatott céljai voltak. Ezt el is érte, elvitathatatlan érdeme, hogy a már testileg és lelkileg meggyötört Adyt még néhány évig életben tartotta. Ennek eredménye olyan versek születése, mint az Őrizem a szemed, a Nézz, drágám, kincseimre.
Csinszka is híres költőfeleség kívánt lenni, több dologban mérte magát Szendrey Júliához.
Nem csak azért, mert ő is hamar eldobta az özvegyi fátyolt. Erről is sok adalékot olvashatunk. Érzékeny, érzelmes lelkét megérteni segítenek ezek a versek. Életének keretei adottak voltak, erős befolyással bírtak lelkére. Verseiben a fájdalom, összetartozás és a szenvedély a fő téma. Miről is írt volna egy fiatal lány, majd nő, aki az élet viharaiban biztos támaszt keresett? Ebben a kötetben most az összes fellelhető 57 Csinszka vers olvasható. Nőies érzékenységgel adja vissza lelkének rezdüléseit, gondolatait.
A száraz tények közismertek: idős édesapja, Boncza Miklós földbirtokos, ügyvéd, országgyűlési képviselő
annyira haragudott kislányára, hogy lelencbe akarta adni. Az ok prózai: őt okolta jóval fiatalabb felesége elvesztéséért, aki gyermekágyi lázban hunyt el a szülést követően. Édesanyja nélkül, leánynevelő intézetekben cseperedett fel, vált érzékeny lelkű, álmodozó ifjú lánnyá. Alig 17 éves, amikor első rajongó levelét megírja Adynak, majd hosszas levelezés után 21, amikor az apai tiltás ellenére, árvaszéki engedéllyel feleségül megy Adyhoz. Az "öreg" Ady (36 éves) és a fiatal lány szerelme, kapcsolata mély érzelmeket mutat.
Alig 24 évesen már az özvegye, 26 éves amikor Babitshoz fűzi rövid és heves érzelem. Életerős, fiatal, tombolnak a lelkében a szenvedélyek.
Csinszka, polgári nevén Boncza Berta, Ady felesége és múzsája, aki maga is költőnő. Rövidke élete sikertörténetnek is mondható. Az álmodozó lány a lehető legjobb nevelést kapta, a budapesti és svájci intézetekben. Hazatérve a Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait. Rengeteget olvasott versek, romantikus regényeket a szerelemről. A szenvedély, a romantika adott volt életében, Adyt is verseivel kereste meg. Szorgalmas levelezést folytattak 1911 óta, ami kiteljesedett szerelemmé.
Bizonyos források szerint Ady a Léda-szakítás után, unva a lumpolást, biztos háttérre, nyugalomra és feleségre vágyott. Mondhatni, Csinszka szerelme jókor talált rá. A becéző Csinszka nevet is a költő adta neki. Csinszka lelkes odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb verseit írta hozzá.
Ady halálával Csinszka élete másik csatájába keveredik az Ady családdal a hagyaték miatt.
Érdemei és szerepe a költő életében azonban elvitathatatlanok.
Igazi nagyasszony, dáma. Elkövet hibákat, bohém is néha, de tudatos és határozott. Megosztó volt a személyisége, de varázsa, bája sokakat elbűvölt. Boncza Berta személyisége második férjére a festőművész Márffy Ödönre is inspirálóan hatott, 14 évi házasságuk emlékét közel száz alkotás őrzi. Ez azonban már egy másik történet.
„Roppant ellenszenves és roppant vonzó nő” – mondta róla Szabó Lőrinc. A fiatalkori és később született versek gondolatisága sokban hozzájárul megérteni ennek a fiatal nőnek érzéseit, vágyait, szerelmét. Kétségtelenül érződik Ady hatása egyes verseken. Értékéből és fontosságából ez azonban nem von le semmit. Jelentőségüket az irodalomtörténet dolga elbírálni. Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg 1931-ben, mára szinte a feledés homályába vesztek. Érdemes, érdekes megismerni és lelkébe pillantani, hiszen alakja valóban megkerülhetetlen, fontos az irodalomban. A kötetben fotók és jegyzetek is találhatók, ezek a versekkel szemléletesebb képet segítenek kialakítani Csinszka személyiségéről.
Boncza Berta, Csinszka, Csucsa, 1894. június 7. – Budapest, 1934. október 24., Ady Endre felesége, költő.
Csinszka 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében. Alig negyven évet élt.
Jaffa, Budapest, 2017
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750345
2018. február 16., péntek
Bádogember
Sarah Winman: Bádogember
"Egyszer a szenvedély hevében azt mondtam, bármit megtennék érte. Úgyhogy most ez az én bármim érte."
Ez a regény egy lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet. Úgy érzem, hogy a szívem darabokra tört, miután elolvastam, pedig kissé tartottam tőle. Olyan egyszerű, minden szirupos máztól mentesen emberi, őszinte pillanatai erősek. Mélyen érintett, Sarah Winman lírai módon mesélt új könyvében a legbensőbb érzésekről. Csak annyit mondhatok, hogy a Bádogember az egyik leginkább élő, lüktető történet, amit a közelmúltban olvastam. Nehéz ilyet kijelenteni így az év elején, de várhatóan az egyik legjobb az éves termésből.
Sarah Winman regényének prológusa során fontos bepillantást kapunk egy házasságból. A nő, Dora Judd már gyermeket vár, amikor 1950 karácsonyán férjével részt vesznek a városka karácsonyi estéjén. A bonyodalom lavináját a nyeremény festmény indítja be.
Amikor ugyanis Dora nyer a tombolán, és nem a whiskyt választja, amelyet a férje kíván, hanem Van Gogh napraforgóinak reprodukcióját. Ez egyféle lázadásnak is felfogható. Ez volt az első alkalom, hogy ellent mert mondani férjének. Ezt az írónő az egyik fül levágásához hasonlítja, stílusosan. Tette mindezt ráadásul nyilvánosan.
A rövidke bevezető után egy nagy ugrással 1996-ban járunk, megismerjük Ellis történetét. Ellis Dora fia, művész akart lenni, de anyja halála után, amikor tinédzser volt, apja megtiltotta, elvette ezt a lehetőséget tőle. Most egy középkorú özvegy, kissé megkeseredett ember, akinek a fájdalmas magánya tapintható. A Bádogember egy történet az alternatív életről, amelyet talán meg lehetett volna élni, ha a körülmények mások lettek volna. A hatvanas évek társadalmi-gazdasági, kulturális háttere, de főleg a családi légkör hatása jellemző. A két ember, akiknek az életét elmeséli, természetesen Ellis és barátja Michael, a helyi boltos unokája. A fiúk elválaszthatatlan barátokká válnak, kapcsolatuk pedig valami erősebbé válik a serdülésük alatt. Michael lázadóbb természete kiegészíti Ellis visszafogott csendességét. Amint a két fiú férfiasodik, barátságuk átalakul, elmélyül. Aztán egy napon Ellis találkozik Annie-vel. Michael részévé válik Ellis és Annie életének egy ideig.
Az írás szép és hangulatos, a narratívák közötti kontraszt hihetetlenül jól érzékelteti az elbeszélő érzéseit. Ellis meséje visszafogottabb az elfojtott érzelmekről, fájdalmakról olvashatunk. Ellis egy csendes fiú, anyja szerette volna, ha tanul és művész lesz, követi az álmait. Életének sorsát visszafelé ismerjük meg. Életének több súlyos, meghatározó pillanata volt. Nem csoda, hogy megkeseredett negyvenes lett, zsarnoki apjával való kapcsolata rideg, elvesztett maga körül mindenkit, akit szeretett és fontos volt az életében. A színek erőteljes képekkel adják vissza a regény hangulatait. A napraforgós festmény fontos momentum marad a későbbiekben is. A beteljesületlen álmok, a vágy szimbóluma.
Michael egy nagyon eltérő, "más" életet élt. A regény második felében az ő életmódja váltja fel a kisvárosi történéseket. A londoni életének esetei és emlékeit Ellis-szal való kapcsolatairól, ideértve a dél-franciaországi kirándulást is, ahol kilenc napig szerelmesek voltak, lehettek, mertek szabadon szeretve lenni. Megismerjük annak a régi nyárnak a kilenc boldog és önfeledt napjait: Michael és Ellis rövid szerelmi kapcsolatáról szóló leírás mind a fiatalos vágyakozással, mind a reményteljes fájdalommal teli. Igazából talán egyikőjük sem mert lépni, dönteni ez ügyben. Az érzés azonban ott maradt a lelkükben örökre. A szerelem tiszta, kínzóan magasba röpít és a pokolba viszi hőseink lelkét ezúttal is.
Emlékszünk, hogy milyen kegyetlen és forró volt az a nyár, a lehetőség valahol ott vibrált. A közös jövőjük másik változata, valahol azonban elmaradt az örökkévalóságban. A könyvben lévő barátságok valóban gyönyörűen vannak megjelenítve, és valódi intim betekintést nyújtottak az emberi kapcsolatok különböző típusaihoz és az egyes emberek egymáshoz viszonyuló kapcsolataihoz. Winmanról kiderült, hogy nagy empátiával ír és érzékeny krónikása a bánat megjelenítésének, annak hatásainak ábrázolásában. Gyönyörű próza a szerelemről, a magányról és a veszteségről: ezek olyan karakterek, akik nemcsak az emberekért, hanem a vágyaikért szenvednek, akár szexuális, művészi vagy érzelmi jelleggel.
Kapcsolatuk révén Winman a barátság, a szeretet és a családi háttér fontosságát hangsúlyozza. A könyv második felében Michael élete, a nyolcvanas évek Londonja elevenedik meg. Szenvedély, mély érzelmek és némi erotika elkerülhetetlen, Michael meleg életének szerelmes pillanataival. Winman írása a szexuális identitásról és az 1980-as évek kezdődő,tomboló AIDS-járványáról szemléletesek, együttérzőek. A mély, tétova érzelmek megjelenítése miatt is szerettem ezt a könyvet az első oldalról az utolsóig. A szerelem, a barátság és a megértés-elfogadás egyik legszebb portréja. Valószínűleg az egyik kedvenc könyvem lesz jó időre.
"Attól, hogy nem emlékszel rá, a múlt még létezik. Azok a drága pillanatok még mindig ott vannak valahol."
Sarah Winman: 1964. december 24 -, Ilford, Egyesült Királyság
Essexben nőtt fel, és most Londonban él. Két regényt írt. Előző regénye Az Amikor Isten Nyúl volt, 2011-ben jelent meg és több mint 600 000 példányt adott el világszerte.
XXI. Század, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638947 Fordította: Békési József
"Egyszer a szenvedély hevében azt mondtam, bármit megtennék érte. Úgyhogy most ez az én bármim érte."
Ez a regény egy lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet. Úgy érzem, hogy a szívem darabokra tört, miután elolvastam, pedig kissé tartottam tőle. Olyan egyszerű, minden szirupos máztól mentesen emberi, őszinte pillanatai erősek. Mélyen érintett, Sarah Winman lírai módon mesélt új könyvében a legbensőbb érzésekről. Csak annyit mondhatok, hogy a Bádogember az egyik leginkább élő, lüktető történet, amit a közelmúltban olvastam. Nehéz ilyet kijelenteni így az év elején, de várhatóan az egyik legjobb az éves termésből.
Sarah Winman regényének prológusa során fontos bepillantást kapunk egy házasságból. A nő, Dora Judd már gyermeket vár, amikor 1950 karácsonyán férjével részt vesznek a városka karácsonyi estéjén. A bonyodalom lavináját a nyeremény festmény indítja be.
Amikor ugyanis Dora nyer a tombolán, és nem a whiskyt választja, amelyet a férje kíván, hanem Van Gogh napraforgóinak reprodukcióját. Ez egyféle lázadásnak is felfogható. Ez volt az első alkalom, hogy ellent mert mondani férjének. Ezt az írónő az egyik fül levágásához hasonlítja, stílusosan. Tette mindezt ráadásul nyilvánosan.
A rövidke bevezető után egy nagy ugrással 1996-ban járunk, megismerjük Ellis történetét. Ellis Dora fia, művész akart lenni, de anyja halála után, amikor tinédzser volt, apja megtiltotta, elvette ezt a lehetőséget tőle. Most egy középkorú özvegy, kissé megkeseredett ember, akinek a fájdalmas magánya tapintható. A Bádogember egy történet az alternatív életről, amelyet talán meg lehetett volna élni, ha a körülmények mások lettek volna. A hatvanas évek társadalmi-gazdasági, kulturális háttere, de főleg a családi légkör hatása jellemző. A két ember, akiknek az életét elmeséli, természetesen Ellis és barátja Michael, a helyi boltos unokája. A fiúk elválaszthatatlan barátokká válnak, kapcsolatuk pedig valami erősebbé válik a serdülésük alatt. Michael lázadóbb természete kiegészíti Ellis visszafogott csendességét. Amint a két fiú férfiasodik, barátságuk átalakul, elmélyül. Aztán egy napon Ellis találkozik Annie-vel. Michael részévé válik Ellis és Annie életének egy ideig.
Az írás szép és hangulatos, a narratívák közötti kontraszt hihetetlenül jól érzékelteti az elbeszélő érzéseit. Ellis meséje visszafogottabb az elfojtott érzelmekről, fájdalmakról olvashatunk. Ellis egy csendes fiú, anyja szerette volna, ha tanul és művész lesz, követi az álmait. Életének sorsát visszafelé ismerjük meg. Életének több súlyos, meghatározó pillanata volt. Nem csoda, hogy megkeseredett negyvenes lett, zsarnoki apjával való kapcsolata rideg, elvesztett maga körül mindenkit, akit szeretett és fontos volt az életében. A színek erőteljes képekkel adják vissza a regény hangulatait. A napraforgós festmény fontos momentum marad a későbbiekben is. A beteljesületlen álmok, a vágy szimbóluma.
Michael egy nagyon eltérő, "más" életet élt. A regény második felében az ő életmódja váltja fel a kisvárosi történéseket. A londoni életének esetei és emlékeit Ellis-szal való kapcsolatairól, ideértve a dél-franciaországi kirándulást is, ahol kilenc napig szerelmesek voltak, lehettek, mertek szabadon szeretve lenni. Megismerjük annak a régi nyárnak a kilenc boldog és önfeledt napjait: Michael és Ellis rövid szerelmi kapcsolatáról szóló leírás mind a fiatalos vágyakozással, mind a reményteljes fájdalommal teli. Igazából talán egyikőjük sem mert lépni, dönteni ez ügyben. Az érzés azonban ott maradt a lelkükben örökre. A szerelem tiszta, kínzóan magasba röpít és a pokolba viszi hőseink lelkét ezúttal is.
Emlékszünk, hogy milyen kegyetlen és forró volt az a nyár, a lehetőség valahol ott vibrált. A közös jövőjük másik változata, valahol azonban elmaradt az örökkévalóságban. A könyvben lévő barátságok valóban gyönyörűen vannak megjelenítve, és valódi intim betekintést nyújtottak az emberi kapcsolatok különböző típusaihoz és az egyes emberek egymáshoz viszonyuló kapcsolataihoz. Winmanról kiderült, hogy nagy empátiával ír és érzékeny krónikása a bánat megjelenítésének, annak hatásainak ábrázolásában. Gyönyörű próza a szerelemről, a magányról és a veszteségről: ezek olyan karakterek, akik nemcsak az emberekért, hanem a vágyaikért szenvednek, akár szexuális, művészi vagy érzelmi jelleggel.
Kapcsolatuk révén Winman a barátság, a szeretet és a családi háttér fontosságát hangsúlyozza. A könyv második felében Michael élete, a nyolcvanas évek Londonja elevenedik meg. Szenvedély, mély érzelmek és némi erotika elkerülhetetlen, Michael meleg életének szerelmes pillanataival. Winman írása a szexuális identitásról és az 1980-as évek kezdődő,tomboló AIDS-járványáról szemléletesek, együttérzőek. A mély, tétova érzelmek megjelenítése miatt is szerettem ezt a könyvet az első oldalról az utolsóig. A szerelem, a barátság és a megértés-elfogadás egyik legszebb portréja. Valószínűleg az egyik kedvenc könyvem lesz jó időre.
"Attól, hogy nem emlékszel rá, a múlt még létezik. Azok a drága pillanatok még mindig ott vannak valahol."
Sarah Winman: 1964. december 24 -, Ilford, Egyesült Királyság
Essexben nőtt fel, és most Londonban él. Két regényt írt. Előző regénye Az Amikor Isten Nyúl volt, 2011-ben jelent meg és több mint 600 000 példányt adott el világszerte.
XXI. Század, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638947 Fordította: Békési József
2018. február 14., szerda
Az alibi
Agatha Christie: Az alibi
Több szempont miatt is különlegesnek érzem az életmű ezen kötetét. Nem tartozik a legnépszerűbb, nagyon közismert krimik közé az először 1958-ban megjelent kötet. Nálunk 1994-ig kellett várni az első megjelenésére. Az azonban sejtet valamit, hogy Agatha néni a saját toplistáján a legjobb tíz regénye közé sorolta. Nem ok nélkül! Érdekes volt a történet, jók a karakterek, és természetesen az összes szereplő gyanús.
Az alibi is egy olyan regény, amiben nem tűnik fel egyik híres nyomozó karaktere sem. Ám Poirot
és Miss. Marple nélkül is egy remek, lélektani drámát kapunk. Ha a mai marketingfogásokat nézném, ez talán a "lányos krimik" vonalába menne, ám nem egyszer olvasós-felejtős, attól a sok szeméttől magasan jobb. Tetszett, hogy aprólékosan megismerjük a szereplők lelki világát, tetteik mozgatórugóját, vágyaikat, gondolkodásukat és titkaikat.
Inkább pszichológiai krimi ez a könyv, a gyilkos személye lassan, lépésről-lépésre bontakozik ki, nem kis meglepetést okozva. Ez a könyv úgy tűnik, kicsit más a szokásos Christie regényektől. A Krimi Királynője olyan helyzeteket teremt, hogy valóban mindenki gyanús, nem csak oka, de ideje is lenne, bármelyikük elkövethette volna a gyilkosságot. Már egyébként a történet indítása is eltér, hiszen a gyilkosság után vagyunk két évvel, amikor felbukkan Dr. Arthur Calgary. A fiatal kutató,
két év után épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, amikor az ügyről értesül. Ő maga Jacko alibije.
Megjelenésével feltépi a régi sebeket és alibit szolgáltat az ártatlanságát hangoztató és el is ítélt fiatalembernek. Aki a család fekete báránya volt és egyébként nem volt egy könnyű természete. Ráadásul sajnálatosan elhunyt a börtönben. Mit szól a család? Meghökken, megdöbben és nem örülnek, hogy felkavarják ismét a már lenyugodott kedélyeket. A tanú, Arthur Calgary, úgy véli, hogy az Argyle család hálás lesz, amikor tisztázza a fiú nevét. Azonban az általa nyújtott információk teljes körű hatása meglepően más lesz, mint amit várt.
Mondhatni az igazság, hogy ki is ölte meg Rachel Argyle-t, senkit nem érdekel. Sőt, kínos a dolog mindenkinek. A titokzatosság, a hazugságok hálója fonja be a család tagjait. Mindenki álarcot visel, szinte nem is ismerik a másik valódi énjét. Azért a rendőrség is nyomozni kezd, mentik a mundér becsületét.
Az áldozat, Mrs. Argyle, dúsgazdag, jótékonykodó hölgy, különös családban élt: három leány és két fiú örökbe fogadó anyja. Mondhatni majomszeretettel rajongva imádta örökbefogadott gyermekeit, még felnőttként is. Ezzel nem kicsit túlszeretve, rájuk telepedve. Van, amikor a szeretet is fojtogató tud lenni...
Nos, mikor holtan találták valaki csak fogta azt a piszkavasat, amivel szétverte a fejét. Jacko előtte pénzt követelt anyjától, majd heves vita után távozott. Mindenki őt tartotta a tettesnek, ellene szólt minden. "Jacko mindig rettenetes volt. Ő ugyanolyan volt, mint egy kisfiú -, amikor elvesztette a türelmét" így jellemzik Jackot.
Még sem ő a hunyó, de ha nem ő, akkor vajon ki ölte meg Rachel Argyle-t? A tettes a házban van,
ez egyértelmű. A család meglepően nem örül, miszerint a fekete báránynak kikiáltott fiú ártatlanul került börtönbe. Érdekes, hogy ez szinte senkit nem zavar, szinte ez a kényelmes nekik. Christie a regény középpontjába az ártatlanság pszichológiáját helyezte. A családtagok küzdenek egymással, gyanakvással figyelik ki lehet a valódi tettes? Valóban mindenkinek lenne indítéka, amit remek helyzetekkel mutat be az írónő. Öt testvér, öt különböző személyiség, természetesen a férj mellett egy titkárnő és egy házi masszőr hölgy alkotja a lehetséges bűnösök listáját. Ezenkívül a regényben két romantikus szál is van. A végére pedig egészen felpörögnek az események, lesz még újabb ártatlan áldozat is, mire lehull az álarc és kiderül a valódi elkövető személye. A karakterek közül Mickey és Tina mellett kiemelkedik a körorvos Dr. Macmaster alakja. Sokszereplős, az emberi lélekkel foglalkozó krimit olvashattam. A kerek történet kiváló szórakozást adott.
Eredeti mű: Agatha Christie: Ordeal By Innocence
Eredeti megjelenés éve: 1958
Helikon, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279251: Borító: Tillai Tamás
Több szempont miatt is különlegesnek érzem az életmű ezen kötetét. Nem tartozik a legnépszerűbb, nagyon közismert krimik közé az először 1958-ban megjelent kötet. Nálunk 1994-ig kellett várni az első megjelenésére. Az azonban sejtet valamit, hogy Agatha néni a saját toplistáján a legjobb tíz regénye közé sorolta. Nem ok nélkül! Érdekes volt a történet, jók a karakterek, és természetesen az összes szereplő gyanús.
Az alibi is egy olyan regény, amiben nem tűnik fel egyik híres nyomozó karaktere sem. Ám Poirot
és Miss. Marple nélkül is egy remek, lélektani drámát kapunk. Ha a mai marketingfogásokat nézném, ez talán a "lányos krimik" vonalába menne, ám nem egyszer olvasós-felejtős, attól a sok szeméttől magasan jobb. Tetszett, hogy aprólékosan megismerjük a szereplők lelki világát, tetteik mozgatórugóját, vágyaikat, gondolkodásukat és titkaikat.
Inkább pszichológiai krimi ez a könyv, a gyilkos személye lassan, lépésről-lépésre bontakozik ki, nem kis meglepetést okozva. Ez a könyv úgy tűnik, kicsit más a szokásos Christie regényektől. A Krimi Királynője olyan helyzeteket teremt, hogy valóban mindenki gyanús, nem csak oka, de ideje is lenne, bármelyikük elkövethette volna a gyilkosságot. Már egyébként a történet indítása is eltér, hiszen a gyilkosság után vagyunk két évvel, amikor felbukkan Dr. Arthur Calgary. A fiatal kutató,
két év után épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, amikor az ügyről értesül. Ő maga Jacko alibije.
Megjelenésével feltépi a régi sebeket és alibit szolgáltat az ártatlanságát hangoztató és el is ítélt fiatalembernek. Aki a család fekete báránya volt és egyébként nem volt egy könnyű természete. Ráadásul sajnálatosan elhunyt a börtönben. Mit szól a család? Meghökken, megdöbben és nem örülnek, hogy felkavarják ismét a már lenyugodott kedélyeket. A tanú, Arthur Calgary, úgy véli, hogy az Argyle család hálás lesz, amikor tisztázza a fiú nevét. Azonban az általa nyújtott információk teljes körű hatása meglepően más lesz, mint amit várt.
Mondhatni az igazság, hogy ki is ölte meg Rachel Argyle-t, senkit nem érdekel. Sőt, kínos a dolog mindenkinek. A titokzatosság, a hazugságok hálója fonja be a család tagjait. Mindenki álarcot visel, szinte nem is ismerik a másik valódi énjét. Azért a rendőrség is nyomozni kezd, mentik a mundér becsületét.
Az áldozat, Mrs. Argyle, dúsgazdag, jótékonykodó hölgy, különös családban élt: három leány és két fiú örökbe fogadó anyja. Mondhatni majomszeretettel rajongva imádta örökbefogadott gyermekeit, még felnőttként is. Ezzel nem kicsit túlszeretve, rájuk telepedve. Van, amikor a szeretet is fojtogató tud lenni...
Nos, mikor holtan találták valaki csak fogta azt a piszkavasat, amivel szétverte a fejét. Jacko előtte pénzt követelt anyjától, majd heves vita után távozott. Mindenki őt tartotta a tettesnek, ellene szólt minden. "Jacko mindig rettenetes volt. Ő ugyanolyan volt, mint egy kisfiú -, amikor elvesztette a türelmét" így jellemzik Jackot.
Még sem ő a hunyó, de ha nem ő, akkor vajon ki ölte meg Rachel Argyle-t? A tettes a házban van,
ez egyértelmű. A család meglepően nem örül, miszerint a fekete báránynak kikiáltott fiú ártatlanul került börtönbe. Érdekes, hogy ez szinte senkit nem zavar, szinte ez a kényelmes nekik. Christie a regény középpontjába az ártatlanság pszichológiáját helyezte. A családtagok küzdenek egymással, gyanakvással figyelik ki lehet a valódi tettes? Valóban mindenkinek lenne indítéka, amit remek helyzetekkel mutat be az írónő. Öt testvér, öt különböző személyiség, természetesen a férj mellett egy titkárnő és egy házi masszőr hölgy alkotja a lehetséges bűnösök listáját. Ezenkívül a regényben két romantikus szál is van. A végére pedig egészen felpörögnek az események, lesz még újabb ártatlan áldozat is, mire lehull az álarc és kiderül a valódi elkövető személye. A karakterek közül Mickey és Tina mellett kiemelkedik a körorvos Dr. Macmaster alakja. Sokszereplős, az emberi lélekkel foglalkozó krimit olvashattam. A kerek történet kiváló szórakozást adott.
Eredeti mű: Agatha Christie: Ordeal By Innocence
Eredeti megjelenés éve: 1958
Helikon, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279251: Borító: Tillai Tamás
Fordította: Katona Ágnes
2018. február 11., vasárnap
Ragyog a Hold
Michael Chabon: Ragyog a Hold
"Csalódtam magamban. Az életemben. Egész életemben bármivel is próbálkoztam, csak félig sikerült. Próbáld meg kihasználni az időt, ami neked jutott."
Michael Chabon regénye fikció és valóság keveredése, fantáziadús, multinacionális családtörténetet. A fő szál anekdotáit és családi történeteit a szerző nagyapja meséli el a halálos ágyán.
Chabon állítja és talán megkérdőjelezi a ténybeli emlékezet fogalmát, hogy egy emlékirat mennyire lehet igaz, ha az emberek emlékei hírhedten megbízhatatlanok, mihez a gyógyszerek hatása is hozzá járul. Kissé hullámzó ez a családi legendárium, kellett 160 oldal, mire felvettem a történet sodrát, az író stílusát. Azonban a kis emlékmozaikokból kirajzolódó életmesében könnyű volt elmerülni. A regény egy élet eseményeibe sűrítve mesél Philadelphia zsidó nyomornegyedeiről, a II. világháborúról, egészen az amerikai űrprogram aranykorán át Bőrtelen Ló történetéig. Vannak sötét családi titkok, de egy traumatikus szerelem története is az alapokhoz tartozik.
Bőven van alkalom a szereplőkkel átélni a fájdalmaikat, örömeit. Lehet együtt érezni velük, kiolvastam azt az érzést, hogy ebben az esetben alig számít, hogy a családi történelem e mesés rekonstrukciójában mi igaz és mit szépít az idő. Számomra, hogy a történetek és az emlékek teljesen igazak vagy részlegesen elképzeltek, nem számított. Ami számított nekem a szenvedélyes képzelőerő és humor, amellyel a történeteket elmondják, valamint a szeretet, amely arra készteti a szerzőt, hogy dokumentálja anyai nagyapja 75 évének történeteit, ahogy haldoklik. Ezek a megidézett emlékmorzsák hirtelen váltanak, volt, hogy nem tudtam beilleszteni, most éppen mikor és hol is játszódik, ahogy a nagyapa az életéről mesél. Azonban a lírai prózát és az elbeszélés élénk metaforái elkápráztattak. Pedig a családnak jóval több jutott a bánatból, mint a felhőtlen boldogságból. Szerettem, amikor a nagymamáról és az ő sorsáról mesélt. A története szomorú volt, ahogyan megtudjuk a múltját, a démonjait és a mentális problémáját.
Az író szeretettel és tisztelettel tesz eleget a családi hagyományoknak, viszi tovább ezeket a történeteket. Családi memoár és fikciós regény egyben, az emlékek megőrzésének fontosságáról.
Chabon stílusa magával ragad, elegánsan mesél. Szívesen olvasnék még tőle mást is.
A tavaly ősszel indult KULT-könyvek sorozat ezen darabja is emlékezetes irodalmi csemege lesz az olvasóinak. Szépséges metaforákkal, lírai gazdagságával magasan az átlag fölé emeli a történetet. Az igazságok, amelyeket a könyv elmond, mélyebbek a történelemnél, sokkal tartósabbak, mint puszta tények. Fantasztikus és mozgalmas olvasmány, amit nagyon ajánlok.
Michael Chabon
(Washington, 1963. május 24 - ) Pulitzer-díjas amerikai író.
Első regénye 1988-ban jelent meg. 2001-ben nyerte el a Pulitzer-díjat The Amazing Adventures of Kavalier & Clay című regényéért.
Eredeti mű: Michael Chabon: Moonglow
Eredeti megjelenés éve: 2016
XXI. Század, Budapest, 2017
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638640 · Fordította: Pék Zoltán
"Csalódtam magamban. Az életemben. Egész életemben bármivel is próbálkoztam, csak félig sikerült. Próbáld meg kihasználni az időt, ami neked jutott."
Michael Chabon regénye fikció és valóság keveredése, fantáziadús, multinacionális családtörténetet. A fő szál anekdotáit és családi történeteit a szerző nagyapja meséli el a halálos ágyán.
Chabon állítja és talán megkérdőjelezi a ténybeli emlékezet fogalmát, hogy egy emlékirat mennyire lehet igaz, ha az emberek emlékei hírhedten megbízhatatlanok, mihez a gyógyszerek hatása is hozzá járul. Kissé hullámzó ez a családi legendárium, kellett 160 oldal, mire felvettem a történet sodrát, az író stílusát. Azonban a kis emlékmozaikokból kirajzolódó életmesében könnyű volt elmerülni. A regény egy élet eseményeibe sűrítve mesél Philadelphia zsidó nyomornegyedeiről, a II. világháborúról, egészen az amerikai űrprogram aranykorán át Bőrtelen Ló történetéig. Vannak sötét családi titkok, de egy traumatikus szerelem története is az alapokhoz tartozik.
Bőven van alkalom a szereplőkkel átélni a fájdalmaikat, örömeit. Lehet együtt érezni velük, kiolvastam azt az érzést, hogy ebben az esetben alig számít, hogy a családi történelem e mesés rekonstrukciójában mi igaz és mit szépít az idő. Számomra, hogy a történetek és az emlékek teljesen igazak vagy részlegesen elképzeltek, nem számított. Ami számított nekem a szenvedélyes képzelőerő és humor, amellyel a történeteket elmondják, valamint a szeretet, amely arra készteti a szerzőt, hogy dokumentálja anyai nagyapja 75 évének történeteit, ahogy haldoklik. Ezek a megidézett emlékmorzsák hirtelen váltanak, volt, hogy nem tudtam beilleszteni, most éppen mikor és hol is játszódik, ahogy a nagyapa az életéről mesél. Azonban a lírai prózát és az elbeszélés élénk metaforái elkápráztattak. Pedig a családnak jóval több jutott a bánatból, mint a felhőtlen boldogságból. Szerettem, amikor a nagymamáról és az ő sorsáról mesélt. A története szomorú volt, ahogyan megtudjuk a múltját, a démonjait és a mentális problémáját.
Az író szeretettel és tisztelettel tesz eleget a családi hagyományoknak, viszi tovább ezeket a történeteket. Családi memoár és fikciós regény egyben, az emlékek megőrzésének fontosságáról.
Chabon stílusa magával ragad, elegánsan mesél. Szívesen olvasnék még tőle mást is.
A tavaly ősszel indult KULT-könyvek sorozat ezen darabja is emlékezetes irodalmi csemege lesz az olvasóinak. Szépséges metaforákkal, lírai gazdagságával magasan az átlag fölé emeli a történetet. Az igazságok, amelyeket a könyv elmond, mélyebbek a történelemnél, sokkal tartósabbak, mint puszta tények. Fantasztikus és mozgalmas olvasmány, amit nagyon ajánlok.
Michael Chabon
(Washington, 1963. május 24 - ) Pulitzer-díjas amerikai író.
Első regénye 1988-ban jelent meg. 2001-ben nyerte el a Pulitzer-díjat The Amazing Adventures of Kavalier & Clay című regényéért.
Eredeti mű: Michael Chabon: Moonglow
Eredeti megjelenés éve: 2016
XXI. Század, Budapest, 2017
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638640 · Fordította: Pék Zoltán
2018. február 5., hétfő
Történetek a csodálatos csecsemők életéből
Kőrösi Zoltán: Történetek
a csodálatos csecsemők életéből
Útiregény
Kőrösi Zoltán fájdalmasan korán és hirtelen váratlansággal távozott közülünk 2016-ban. Egy ember elvesztése mindig fájdalmas, szomorú eseménye az életnek. Nem csak a családot, de az irodalmat szeretőket, Zoli olvasóit is sokkolta ez a tragédia.
Ő mondta is egy interjúban, hogy tudatosan ajándékoz történeteket az olvasóinak. Ilyen történetek gyűjteménye ez a kötete. Nem könnyű róla írni, talán a lényege ez a különös és a hétköznapi keveréke. Mindegyik hagy valami nyugtalanító érzést az emberben, mert magyarázat nincs a dolgokra, csak sejtés, ki-ki ahogy gondolja, érzi magáénak ezeket az eseteket. Érzékenyen finom titokzatosság lengi körül ezeket az írásokat, szépségesek de ugyanakkor nyugtalanítóak. Olyanok, mint azok az álmaink, amelyek kedvéért szeretünk visszaaludni, holott a lelkünk mélyén már tudjuk hogy csalókák, becsapnak, megcsalnak bennünket, mégis édes érzés tovább álmodni őket.
Elolvastam a novelláskötetét, kétszer is némelyik esetet, egymás után. Van egy sejtelmes hangulata, ajándék volt minden sora. Pedig ez a 46 novella még 1998-ban került az olvasókhoz a Kijárat Kiadó gondozásában, majd 2002-ben a Palatinus adta ki ismét. Azóta nem elérhető, ma már szinte beszerezhetetlen, talán antikváriumban fellelhető.
Ami összességében tetszett, hogy az író egészen szemérmetlen módon játszadozik a képzeletünkkel. Kőrösies mondataiban megcsillan a groteszk íze is. Egészen hétköznapi történetekbe, hétköznapi emberek közé csempészi a csodákat... aztán a szereplők napirendre térnek felettük, az olvasó meg ott marad ámulva-bámulva, száját tátva, hogy is volt ez? Az ember mégis csak úgy van kitalálva, hogy nagyon is akar hinni a csodákban"...és ahogy mondják, csodát látni, ha nagyon akar, hát legalább egyszer mindenki tud."
A legkedvesebb is a kezdő, A nyíregyházi ügy volt. Apró érdekesség, hogy szinte nincs olyan Kőrösi írás, amiben ne lenne angyal valamilyen formában. Mellette A váci eset, A szegedi eset, A pünkösdfürdői eset, Egy eset az Astoria közelében marad nekem, de valójában nehezen tudnék választani. A befejező, záró két eset is remek befejezést ad.
Hogy ne legyek elfogult, egy kedves molytársam értékelését is ide másolom az engedélyével. Az írás még Zoli életében született, szerintem tökéletes, értő és átfogó értékelés, így a friss olvasás után. Olvassátok ezt is, keressétek és ne felejtsétek el Kőrösi Zoltán nevét, aki könyveivel beírta magát a magyar irodalomba és olvasói lelkébe.
Íme @vargarockzsolt értékelése:
Egy doboz desszert, amelybe 46 darab Bogoly Berti-féle mindenízű drazsé van csomagolva. Látszólag, külsőleg egyformák, de belül, a finom csokimáz alatt meglepetés vár, hol édes, hol keserű.
Márai írja a Naplójában, hogy a 20. század legjelentősebb szerzői nem voltak tekintettel az olvasóikra, saját világukba teljesen elmerülve írták a műveiket, nyilván Joyce-ra, Proustra és hasonló szerzőkre gondolt. Ezzel szemben Kőrösi Zoltán tiszteli az olvasóit, történetekkel ajándékozza meg őket, de ezekről az ajándékokról az a közmondás jutott az eszembe, hogy óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot is hoznak! 46 darab desszertet nem lehet egyszerre felfalni, a sorozatban érkező élményeket adagolni kell, különben rosszul leszel tőlük, talán ezért is van, hogy a túl mohó olvasók megcsömörlöttek, még mielőtt a vékony kötet végére jutottak volna.
46 novella, rövidek, tömörek, örkényi kétpercesek. Sokszor szentencia-szerű bölcsességgel kezdőnek, amely arról szól, hogy a következő történet hitelessége bizonytalan, az elbeszélő úgy hallotta, azt mesélik, de hát az emlékezet már csak ilyen, bizonyos dolgokat kiemel, más dolgokra ügyet sem vet, aztán az idő is elvégzi a maga munkáját. Például:
”Vannak, akik úgy vélik, hogy ezt az ügyet annak idején még az újságok is hírül adták, így hát kétség sem fér hozzá, bizonyosan igaz. De vannak olyanok is, akik arról beszélnek, hogy ők maguk is a helyszínen lettek volna, csakhogy, emelik fel figyelmeztetően a mutatóujjukat, vigyázzunk ám, mert bizonyos részletekre ők például másképpen emlékeznek, mint ahogyan az mára fennmaradt.”
57. oldal, A salgótarjáni eset
Máskor viszont a szentencia elmarad, és helyette egy lírai kép adja meg az időt és a helyszínt. Például:
”Úgy mesélik, ez az eset valamikor október elején történt, októberben, amikor még zöld és sárga, pirosodó és barna levelű fák váltogatják egymást az útszélen a börzsönyi erdőkben, és hajnalonként ugyan hűvös van, a pókhálókon gyöngyös vízcsöppek gyűlnek, de délutánra kisüt a nap, a kirándulókról lekerül a kiskabát is. Bizonyos kerékpáros kirándulók ereszkedtek le a határ mentén, az Ipoly folyását követve, hogy aztán átvágjanak a dombok között és Kemence után lekanyarodjanak a perőcsényi völgybe.”
127. oldal, A perőcsényi eset
Akár így, akár úgy, nyugodt hangban kezdődik az elbeszélés, hétköznapi helyszínen, hétköznapi szereplőkkel, magyar városokban, falvakban, magyar emberekkel. Aztán mindig történik valami csoda. Ezt a csodát a csecsemők vagy kisgyermekek megjelenése kíséri, ez minden történetben azonos, de a csodák lefolyása és kimenetele mindig más és más. És a csodákra nincsen magyarázat, csak az a biztos, hogy felfeslik valahol a valóság szövedéke, és előtűnik egy pillanatra valami, ami titok, ami megmagyarázhatatlan, ami néha reménykeltő, sokszor félelmetes, de mindig olyan élményt ad, ami lét intenzív megélésének lehetőségére hívja fel a figyelmet.
Aztán a történetek befejeződnek, az emberek napirendre térnek felette, mit is tehetnének mást, hisz nincsen magyarázat, és tanulság sincs, ha csak az nem, hogy nem tehetünk semmit, ”Talán ha a hó lehull, az majd segít.” vagy ”Jobb, ha hallgat az ember.” esetleg ”A fene se érti ezt az egészet.”
Ezt a tanulság nélküliséget, elbeszélői (írói) elhallgatást, lehet többféleképpen magyarázni, Balassa Péter annak idején a recenziójában* a keleti filozófiák, a zen rezignált bölcsességét fedezte fel ebben, Németh Gábor szerint** viszont a szerző „a világba vetettség hideg, szenvedélytelen és terméketlen fájdalmáról hallgat”. Én nem tudom, hol így, hol meg úgy éreztem. A sok novella közül volt amelyik a szépséges és titokzatos nyugalmával (A perőcsényi eset), volt amelyik az őszinte, de ki nem mondott fájdalmával (A szolnoki eset) fogott meg. És még olyan is akadt, amelyiken végig szinte felhőtlenül mosolyogni tudtam (A városligeti eset).
A kötetet Czabán György fekete-fehér fotói illusztrálják. A fotók egy része a novellák helyszínét mutatja, de néhány portré is van benne, barátokról, ismerősökről, az irodalmi élet szereplőiről, például Balázs Attila, Csordás Gábor, Mészáros Sándor is feltűnik egy-egy képen, és ezzel a mellettük szereplő történetek elemelődnek az egyébként is furcsa, groteszk novellai valóságoktól. Például Balázs Attila író a fényképe mellett saját nevén, de egy álmodozó hentesként szerepel a történetben, viszont az író-kritikus Mészáros Sándor fotója mellett egy Hatvani László nevű debreceni tanáremberről olvashatunk – miközben Mészáros Sándor debreceni kötődése közismert.
A könyv Kőrösi Zoltán Az utolsó meccs című focis novelláskötetének a párdarabja, akinek tetszett ez a könyv, annak érdemes azt is elolvasni.
Isten veled, Zoli!
Palatinus, Budapest, 2002
200 oldal · ISBN: 9639380555
a csodálatos csecsemők életéből
Útiregény
Kőrösi Zoltán fájdalmasan korán és hirtelen váratlansággal távozott közülünk 2016-ban. Egy ember elvesztése mindig fájdalmas, szomorú eseménye az életnek. Nem csak a családot, de az irodalmat szeretőket, Zoli olvasóit is sokkolta ez a tragédia.
Ő mondta is egy interjúban, hogy tudatosan ajándékoz történeteket az olvasóinak. Ilyen történetek gyűjteménye ez a kötete. Nem könnyű róla írni, talán a lényege ez a különös és a hétköznapi keveréke. Mindegyik hagy valami nyugtalanító érzést az emberben, mert magyarázat nincs a dolgokra, csak sejtés, ki-ki ahogy gondolja, érzi magáénak ezeket az eseteket. Érzékenyen finom titokzatosság lengi körül ezeket az írásokat, szépségesek de ugyanakkor nyugtalanítóak. Olyanok, mint azok az álmaink, amelyek kedvéért szeretünk visszaaludni, holott a lelkünk mélyén már tudjuk hogy csalókák, becsapnak, megcsalnak bennünket, mégis édes érzés tovább álmodni őket.
Elolvastam a novelláskötetét, kétszer is némelyik esetet, egymás után. Van egy sejtelmes hangulata, ajándék volt minden sora. Pedig ez a 46 novella még 1998-ban került az olvasókhoz a Kijárat Kiadó gondozásában, majd 2002-ben a Palatinus adta ki ismét. Azóta nem elérhető, ma már szinte beszerezhetetlen, talán antikváriumban fellelhető.
Ami összességében tetszett, hogy az író egészen szemérmetlen módon játszadozik a képzeletünkkel. Kőrösies mondataiban megcsillan a groteszk íze is. Egészen hétköznapi történetekbe, hétköznapi emberek közé csempészi a csodákat... aztán a szereplők napirendre térnek felettük, az olvasó meg ott marad ámulva-bámulva, száját tátva, hogy is volt ez? Az ember mégis csak úgy van kitalálva, hogy nagyon is akar hinni a csodákban"...és ahogy mondják, csodát látni, ha nagyon akar, hát legalább egyszer mindenki tud."
A legkedvesebb is a kezdő, A nyíregyházi ügy volt. Apró érdekesség, hogy szinte nincs olyan Kőrösi írás, amiben ne lenne angyal valamilyen formában. Mellette A váci eset, A szegedi eset, A pünkösdfürdői eset, Egy eset az Astoria közelében marad nekem, de valójában nehezen tudnék választani. A befejező, záró két eset is remek befejezést ad.
Hogy ne legyek elfogult, egy kedves molytársam értékelését is ide másolom az engedélyével. Az írás még Zoli életében született, szerintem tökéletes, értő és átfogó értékelés, így a friss olvasás után. Olvassátok ezt is, keressétek és ne felejtsétek el Kőrösi Zoltán nevét, aki könyveivel beírta magát a magyar irodalomba és olvasói lelkébe.
Íme @vargarockzsolt értékelése:
Egy doboz desszert, amelybe 46 darab Bogoly Berti-féle mindenízű drazsé van csomagolva. Látszólag, külsőleg egyformák, de belül, a finom csokimáz alatt meglepetés vár, hol édes, hol keserű.
Márai írja a Naplójában, hogy a 20. század legjelentősebb szerzői nem voltak tekintettel az olvasóikra, saját világukba teljesen elmerülve írták a műveiket, nyilván Joyce-ra, Proustra és hasonló szerzőkre gondolt. Ezzel szemben Kőrösi Zoltán tiszteli az olvasóit, történetekkel ajándékozza meg őket, de ezekről az ajándékokról az a közmondás jutott az eszembe, hogy óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot is hoznak! 46 darab desszertet nem lehet egyszerre felfalni, a sorozatban érkező élményeket adagolni kell, különben rosszul leszel tőlük, talán ezért is van, hogy a túl mohó olvasók megcsömörlöttek, még mielőtt a vékony kötet végére jutottak volna.
46 novella, rövidek, tömörek, örkényi kétpercesek. Sokszor szentencia-szerű bölcsességgel kezdőnek, amely arról szól, hogy a következő történet hitelessége bizonytalan, az elbeszélő úgy hallotta, azt mesélik, de hát az emlékezet már csak ilyen, bizonyos dolgokat kiemel, más dolgokra ügyet sem vet, aztán az idő is elvégzi a maga munkáját. Például:
”Vannak, akik úgy vélik, hogy ezt az ügyet annak idején még az újságok is hírül adták, így hát kétség sem fér hozzá, bizonyosan igaz. De vannak olyanok is, akik arról beszélnek, hogy ők maguk is a helyszínen lettek volna, csakhogy, emelik fel figyelmeztetően a mutatóujjukat, vigyázzunk ám, mert bizonyos részletekre ők például másképpen emlékeznek, mint ahogyan az mára fennmaradt.”
57. oldal, A salgótarjáni eset
Máskor viszont a szentencia elmarad, és helyette egy lírai kép adja meg az időt és a helyszínt. Például:
”Úgy mesélik, ez az eset valamikor október elején történt, októberben, amikor még zöld és sárga, pirosodó és barna levelű fák váltogatják egymást az útszélen a börzsönyi erdőkben, és hajnalonként ugyan hűvös van, a pókhálókon gyöngyös vízcsöppek gyűlnek, de délutánra kisüt a nap, a kirándulókról lekerül a kiskabát is. Bizonyos kerékpáros kirándulók ereszkedtek le a határ mentén, az Ipoly folyását követve, hogy aztán átvágjanak a dombok között és Kemence után lekanyarodjanak a perőcsényi völgybe.”
127. oldal, A perőcsényi eset
Akár így, akár úgy, nyugodt hangban kezdődik az elbeszélés, hétköznapi helyszínen, hétköznapi szereplőkkel, magyar városokban, falvakban, magyar emberekkel. Aztán mindig történik valami csoda. Ezt a csodát a csecsemők vagy kisgyermekek megjelenése kíséri, ez minden történetben azonos, de a csodák lefolyása és kimenetele mindig más és más. És a csodákra nincsen magyarázat, csak az a biztos, hogy felfeslik valahol a valóság szövedéke, és előtűnik egy pillanatra valami, ami titok, ami megmagyarázhatatlan, ami néha reménykeltő, sokszor félelmetes, de mindig olyan élményt ad, ami lét intenzív megélésének lehetőségére hívja fel a figyelmet.
Aztán a történetek befejeződnek, az emberek napirendre térnek felette, mit is tehetnének mást, hisz nincsen magyarázat, és tanulság sincs, ha csak az nem, hogy nem tehetünk semmit, ”Talán ha a hó lehull, az majd segít.” vagy ”Jobb, ha hallgat az ember.” esetleg ”A fene se érti ezt az egészet.”
Ezt a tanulság nélküliséget, elbeszélői (írói) elhallgatást, lehet többféleképpen magyarázni, Balassa Péter annak idején a recenziójában* a keleti filozófiák, a zen rezignált bölcsességét fedezte fel ebben, Németh Gábor szerint** viszont a szerző „a világba vetettség hideg, szenvedélytelen és terméketlen fájdalmáról hallgat”. Én nem tudom, hol így, hol meg úgy éreztem. A sok novella közül volt amelyik a szépséges és titokzatos nyugalmával (A perőcsényi eset), volt amelyik az őszinte, de ki nem mondott fájdalmával (A szolnoki eset) fogott meg. És még olyan is akadt, amelyiken végig szinte felhőtlenül mosolyogni tudtam (A városligeti eset).
A kötetet Czabán György fekete-fehér fotói illusztrálják. A fotók egy része a novellák helyszínét mutatja, de néhány portré is van benne, barátokról, ismerősökről, az irodalmi élet szereplőiről, például Balázs Attila, Csordás Gábor, Mészáros Sándor is feltűnik egy-egy képen, és ezzel a mellettük szereplő történetek elemelődnek az egyébként is furcsa, groteszk novellai valóságoktól. Például Balázs Attila író a fényképe mellett saját nevén, de egy álmodozó hentesként szerepel a történetben, viszont az író-kritikus Mészáros Sándor fotója mellett egy Hatvani László nevű debreceni tanáremberről olvashatunk – miközben Mészáros Sándor debreceni kötődése közismert.
A könyv Kőrösi Zoltán Az utolsó meccs című focis novelláskötetének a párdarabja, akinek tetszett ez a könyv, annak érdemes azt is elolvasni.
Isten veled, Zoli!
Palatinus, Budapest, 2002
200 oldal · ISBN: 9639380555
2018. február 4., vasárnap
Vadrózsa és kard
Nemere István: Vadrózsa és kard
(Kuruc világ 1.)
Az egyik kedvenc történelmi korszakom elevenedik meg a regény lapjain. Nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a történetbe, hiszen rövid idő alatt ez a harmadik történelmi regény, ami ezt a korszakot és szereplőit eleveníti meg. A Zrínyiek élete szorosan fonódik össze a Rákócziakkal, majd a kuruc király jelzővel illetett és elhíresült Thököly Imre is fontos szereplő lesz.
A könyv olvasmányos, így elég gyorsan sikerült megismerni a történetet. A cselekmény fő szála tulajdonképpen Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc megismerkedésének és szerelmének körülményeit ábrázolja, majd a kibontakozó Wesselényi összeesküvésen át a fiatal Rákóczi váratlan halála után tűnik fel Thököly, mint kérő. Nem kell nagyon törnie a fejét az olvasónak, a romantikus cím Ilonára és Imrére utal, az ő kapcsolatuk lesz a fő szál.
Ne rohanjunk előre, hiszen amikor először feltűnik a lapokon Ilona alig 16-18 éves, fiatal és vadóc lány, aki nem riad vissza attól, hogy átússza a folyót, sziklákra másszon, lovagoljon. A sokoldalúan művelt Ilona sorsának fő kérdése a férjhez menés, de igen szigorú és határozott anyja, Frangepán Katalin lányát nem akárki fiának szánja. Érdekes volt olvasni arról, hogy a rettenthetetlen hős hadvezér Zrínyi Péter mellett otthon bizony az asszony viselte a nadrágot. A készülő házasságot sajnálatos tragédia hiúsítja meg: Miklós elhíresült vadászata, ami tragédiába torkollt. Később még vannak utalások, hogy nem vadászbaleset volt az.
Magával ragadott, ahogy az „iskolában tanult” történelmi szereplők a regényben életre kelnek
A nagy múltú Zrínyi-család két ikonikus alakjáról még egyéb érdekességek is vannak beépítve a történetbe. Mosolygásra adott okot, hogy a történet elején Thököly még apja udvarháza udvarán fakarddal a kezében rohangáló kisfiúcska, hiszen köztudottan lényeges fiatalabb Ilonától. Az ő sorsának alakulását is megismerhetjük, családja történetét, felemelkedésüket, apja korai halálát.
Ilona sorsának gyökeres megváltozását a házassága hozza el. Meglepő volt itt Rákóczit a "mama kedvencének" látni, aki sápatag, beteges fiatalember volt Ilona szemében. A házasság a három részre szakadt ország sorsát is hívatott könnyebbé tenni: azaz lerázni a Habsburg uralmat. Nem tart sokáig a boldogság, I. Rákóczi Ferenc váratlan halála után csaknem hat évet tölt özvegységben Ilona, míg megjelenik az alig huszonéves Thököly.
Ez idő alatt Ilona egymaga intézi a gigászi Rákóczi-birtok ügyeit, küzdve nehéz természetű anyósával, Báthory Zsófiával. Az asszony még fia lakodalmára sem ment el, a Zrínyieket okolt később minden bajért. Zrínyi Ilona élete bővelkedett csapásokban, tragédiákban, apja és első gyermeke elvesztése mellett a szerelem is hiányzott életéből.
Amikor özvegyként megismerkedett a megnyerő fiatalemberrel, akit Thököly Imrének, a „kuruc királynak” hívtak, és aki tizennégy évvel volt nála fiatalabb ez már nem is számított igazán közöttük. Meglepő, hogy Ilona harminc fölött is szült, és ez a kor akkoriban már öregnek számított. Persze, aki ismeri a sorsukat és a történelmet, tudja, nem ment olyan egyszerűen az a házasság létre jötte sem. Nem csak az özvegy, két kisgyermekes asszony és a fiatal vőlegényen múlt. Ugyanis Habsburg Lipótnak a beleegyezése is kellett hozzá. De ez már a következő regény története lesz.
A szerelem háttérben az erdőn élő és bujkáló, rablásból élő kurucok mellett a Wesselényi-összeesküvés is kirajzolódik. A magyar történelemnek ezt a nehéz időszakát, a szétzilált ország helyzetét és az összeesküvést jól ábrázolta. Elképesztő a császári besúgórendszer, az áruló nagyúr alakja. Lipót hóbortos zene (opera) mániája elképesztő, szinte nem is érdekelték az országa ügyei, egy szükséges rossznak élte meg a kormányzást. Könnyen befolyásolható, pénzéhes alakja nem volt szimpatikus. Ahogyan a magyar rendekkel elbánt igen kemény volt. Valahogy mi mindig a rossz oldalon álltunk.
Lazi, Szeged
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673639
(Kuruc világ 1.)
Az egyik kedvenc történelmi korszakom elevenedik meg a regény lapjain. Nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a történetbe, hiszen rövid idő alatt ez a harmadik történelmi regény, ami ezt a korszakot és szereplőit eleveníti meg. A Zrínyiek élete szorosan fonódik össze a Rákócziakkal, majd a kuruc király jelzővel illetett és elhíresült Thököly Imre is fontos szereplő lesz.
A könyv olvasmányos, így elég gyorsan sikerült megismerni a történetet. A cselekmény fő szála tulajdonképpen Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc megismerkedésének és szerelmének körülményeit ábrázolja, majd a kibontakozó Wesselényi összeesküvésen át a fiatal Rákóczi váratlan halála után tűnik fel Thököly, mint kérő. Nem kell nagyon törnie a fejét az olvasónak, a romantikus cím Ilonára és Imrére utal, az ő kapcsolatuk lesz a fő szál.
Ne rohanjunk előre, hiszen amikor először feltűnik a lapokon Ilona alig 16-18 éves, fiatal és vadóc lány, aki nem riad vissza attól, hogy átússza a folyót, sziklákra másszon, lovagoljon. A sokoldalúan művelt Ilona sorsának fő kérdése a férjhez menés, de igen szigorú és határozott anyja, Frangepán Katalin lányát nem akárki fiának szánja. Érdekes volt olvasni arról, hogy a rettenthetetlen hős hadvezér Zrínyi Péter mellett otthon bizony az asszony viselte a nadrágot. A készülő házasságot sajnálatos tragédia hiúsítja meg: Miklós elhíresült vadászata, ami tragédiába torkollt. Később még vannak utalások, hogy nem vadászbaleset volt az.
Magával ragadott, ahogy az „iskolában tanult” történelmi szereplők a regényben életre kelnek
A nagy múltú Zrínyi-család két ikonikus alakjáról még egyéb érdekességek is vannak beépítve a történetbe. Mosolygásra adott okot, hogy a történet elején Thököly még apja udvarháza udvarán fakarddal a kezében rohangáló kisfiúcska, hiszen köztudottan lényeges fiatalabb Ilonától. Az ő sorsának alakulását is megismerhetjük, családja történetét, felemelkedésüket, apja korai halálát.
Ilona sorsának gyökeres megváltozását a házassága hozza el. Meglepő volt itt Rákóczit a "mama kedvencének" látni, aki sápatag, beteges fiatalember volt Ilona szemében. A házasság a három részre szakadt ország sorsát is hívatott könnyebbé tenni: azaz lerázni a Habsburg uralmat. Nem tart sokáig a boldogság, I. Rákóczi Ferenc váratlan halála után csaknem hat évet tölt özvegységben Ilona, míg megjelenik az alig huszonéves Thököly.
Ez idő alatt Ilona egymaga intézi a gigászi Rákóczi-birtok ügyeit, küzdve nehéz természetű anyósával, Báthory Zsófiával. Az asszony még fia lakodalmára sem ment el, a Zrínyieket okolt később minden bajért. Zrínyi Ilona élete bővelkedett csapásokban, tragédiákban, apja és első gyermeke elvesztése mellett a szerelem is hiányzott életéből.
Amikor özvegyként megismerkedett a megnyerő fiatalemberrel, akit Thököly Imrének, a „kuruc királynak” hívtak, és aki tizennégy évvel volt nála fiatalabb ez már nem is számított igazán közöttük. Meglepő, hogy Ilona harminc fölött is szült, és ez a kor akkoriban már öregnek számított. Persze, aki ismeri a sorsukat és a történelmet, tudja, nem ment olyan egyszerűen az a házasság létre jötte sem. Nem csak az özvegy, két kisgyermekes asszony és a fiatal vőlegényen múlt. Ugyanis Habsburg Lipótnak a beleegyezése is kellett hozzá. De ez már a következő regény története lesz.
A szerelem háttérben az erdőn élő és bujkáló, rablásból élő kurucok mellett a Wesselényi-összeesküvés is kirajzolódik. A magyar történelemnek ezt a nehéz időszakát, a szétzilált ország helyzetét és az összeesküvést jól ábrázolta. Elképesztő a császári besúgórendszer, az áruló nagyúr alakja. Lipót hóbortos zene (opera) mániája elképesztő, szinte nem is érdekelték az országa ügyei, egy szükséges rossznak élte meg a kormányzást. Könnyen befolyásolható, pénzéhes alakja nem volt szimpatikus. Ahogyan a magyar rendekkel elbánt igen kemény volt. Valahogy mi mindig a rossz oldalon álltunk.
Lazi, Szeged
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673639
2018. február 3., szombat
Cirrus a Tűzfalon
Ecsédi Orsolya: Cirrus a Tűzfalon
Egy rendbontó vírus kalandjai
"Cirrus agya olyan sebesen kezdett kattogni, hogy kis híján zárlatot kapott."
Nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, hiszen nem én vagyok a célközönsége. Talán a negyedik - ötödik mondatnál már tudtam, szeretni fogom. Ott már hangosan felnevettem. Tetszett, egyből megvett a stílus, éreztem, ez jó lesz végig. Friss, mai és nagyon ötletes Cirrus, a kis vírus története.
A beépített szójátékok, vicces utalások kifejezetten végig lendületesek, nem válnak fárasztóvá.
Modern mese, klasszikus fordulatok, mai, XXI. századi formába elmesélve, rengeteg humorral, nyelvi leleménnyel, bájos szófordulatokkal. Maga a szöveg rendkívül ötletes, színes, jól mutatja a magyar nyelv csodálatos sok színűségét. A szereplők virulnak, szerethetőek, még a szigorú Vektor is megszelídül, megtanul mosolyogni a történet végére.
A vírusoktól legtöbbször félünk, hiszen gonoszul galád módon gyorsan szaporodnak, lesből támadnak és nem csak a technika világában. Mai modern világunkban az informatika nélkülözhetetlené vált, ám ebből adódik több probléma is. Cirrus életét születése pillanatától követhetjük nyomon a Nagy Szerveren innen és túl. Több olyan valós élethelyzet van beépítve a történetben, amit a gyerekek magukénak érezhetnek. Iskola, szigorú tanerő, feletetések, barátságok, beilleszkedési nehézségek, kirekesztés vagy szerelem. Élmény volt olvasni az iskolás kalandokról. Ezeket a részeket kifejezetten magukénak érezhetik a kis olvasók, ismerős pillanatokat fedezhetnek fel a mesében.
Cirrus jó vírus, neki gondjai vannak a blokkolással, törléssel, támadással, ami furcsa, hiszen ez sokak szerint lehetetlen, ilyen nem létezhet. Anyukája Virolett, már a névadással jelezte, kisfia különleges. A szokásos V-betűs sorozatnév helyett (ami vidít, vadít, vezérel) lett Cirrus a fiúcska neve. Persze ezzel némileg nehezítette fiacskája beilleszkedését a nagy vírustársadalomba. Az apa alakját némileg visszafogottabbnak éreztem, bár versecskéivel izgalmas szín volt a történetben. Anya pedig mint egy született lázadó adta tovább érzéseit fiának. A tarka virágok a szoba falán, mint egy egykori megszelídült "virág-gyerekek" korszakot idézte meg számomra. Ezek a színes kis virágok kapnak még szerepet.
Az Informatikus Szerelmére! hangzik fel többször is, mi lesz ebből a vírusból? Nos, az informatikus és szerelme is megjelennek a történet végére, nem kis meglepetésemre. Cirrus iskolás idejét kitöltve, ami alig négy hét volt, nagy feladatot kap. Persze erről a négy hétről bőven vannak történések, hiszen Cirrus afféle balkezesként kilóg a sorból, szenvedi a tanórákat, amíg szert nem tesz egy jóbarátra, Verika személyében. Ez a szerelmet is elhozza, ami finoman, árnyaltan alakul közöttük.
Cirrus lesz a kiválasztott a Tűzfalon átjutni. Oda, ahonnan még senki nem tért vissza. Ehhez remekül tudja használni különleges képességét is. Miért is kell átjutni, és hogyan legyen meglepetés, ahogyan a kis vírusfiú képessége is. A Világuralmi Vadművelet sikeres lesz, a Nagy Szerver és a Tűzfal sem omlik össze.
Ecsédi Orsolya első önálló könyve remek kedvet ad a gyerekeknek az olvasás megszeretéséhez. Vidám és humoros, tanulságokkal teli kis történet ez. A mai történet kimondottan tetszetős, hiszen olyan fontos dolgokról mesél mint a bátorság, barátság és a feladatok legyőzése. A kis rendbontó vírusfiú története csupa olyan kérdéseket ábrázol, ami foglalkoztatja ezt a korosztályt. Mindezeket a számítástechnika világába helyezve olvasmányosan tanít. Szülői szeretetről, az idősek tiszteletéről, a kitartás és megbocsájtás, elfogadásról. Remélem sok kamasz kezébe eljut ez a remek történet. Gratulálok a szerzőnek ismét lenyűgözött.
A kifejezően vidám illusztrációk ötletesek, tökéletesen illeszkednek a hangulathoz. László Maya illusztrációiban már nem először van alkalmam gyönyörködni. Élnek, virulnak a figurák most is.
Örülök, hogy olvashattam. Keressétek, olvassátok, adjátok a gyerkőcök kezébe. Szokjanak csak rá a jó könyvekre, az olvasás élményére.
"A nem fertőző vírus egyenesen olyan – ahogy az ősi webegyeskori mondás tartja –, mint a hideg melegszendvics."
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572572 · Illusztrálta: László Maya
Egy rendbontó vírus kalandjai
"Cirrus agya olyan sebesen kezdett kattogni, hogy kis híján zárlatot kapott."
Nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, hiszen nem én vagyok a célközönsége. Talán a negyedik - ötödik mondatnál már tudtam, szeretni fogom. Ott már hangosan felnevettem. Tetszett, egyből megvett a stílus, éreztem, ez jó lesz végig. Friss, mai és nagyon ötletes Cirrus, a kis vírus története.
A beépített szójátékok, vicces utalások kifejezetten végig lendületesek, nem válnak fárasztóvá.
Modern mese, klasszikus fordulatok, mai, XXI. századi formába elmesélve, rengeteg humorral, nyelvi leleménnyel, bájos szófordulatokkal. Maga a szöveg rendkívül ötletes, színes, jól mutatja a magyar nyelv csodálatos sok színűségét. A szereplők virulnak, szerethetőek, még a szigorú Vektor is megszelídül, megtanul mosolyogni a történet végére.
A vírusoktól legtöbbször félünk, hiszen gonoszul galád módon gyorsan szaporodnak, lesből támadnak és nem csak a technika világában. Mai modern világunkban az informatika nélkülözhetetlené vált, ám ebből adódik több probléma is. Cirrus életét születése pillanatától követhetjük nyomon a Nagy Szerveren innen és túl. Több olyan valós élethelyzet van beépítve a történetben, amit a gyerekek magukénak érezhetnek. Iskola, szigorú tanerő, feletetések, barátságok, beilleszkedési nehézségek, kirekesztés vagy szerelem. Élmény volt olvasni az iskolás kalandokról. Ezeket a részeket kifejezetten magukénak érezhetik a kis olvasók, ismerős pillanatokat fedezhetnek fel a mesében.
Cirrus jó vírus, neki gondjai vannak a blokkolással, törléssel, támadással, ami furcsa, hiszen ez sokak szerint lehetetlen, ilyen nem létezhet. Anyukája Virolett, már a névadással jelezte, kisfia különleges. A szokásos V-betűs sorozatnév helyett (ami vidít, vadít, vezérel) lett Cirrus a fiúcska neve. Persze ezzel némileg nehezítette fiacskája beilleszkedését a nagy vírustársadalomba. Az apa alakját némileg visszafogottabbnak éreztem, bár versecskéivel izgalmas szín volt a történetben. Anya pedig mint egy született lázadó adta tovább érzéseit fiának. A tarka virágok a szoba falán, mint egy egykori megszelídült "virág-gyerekek" korszakot idézte meg számomra. Ezek a színes kis virágok kapnak még szerepet.
Az Informatikus Szerelmére! hangzik fel többször is, mi lesz ebből a vírusból? Nos, az informatikus és szerelme is megjelennek a történet végére, nem kis meglepetésemre. Cirrus iskolás idejét kitöltve, ami alig négy hét volt, nagy feladatot kap. Persze erről a négy hétről bőven vannak történések, hiszen Cirrus afféle balkezesként kilóg a sorból, szenvedi a tanórákat, amíg szert nem tesz egy jóbarátra, Verika személyében. Ez a szerelmet is elhozza, ami finoman, árnyaltan alakul közöttük.
Cirrus lesz a kiválasztott a Tűzfalon átjutni. Oda, ahonnan még senki nem tért vissza. Ehhez remekül tudja használni különleges képességét is. Miért is kell átjutni, és hogyan legyen meglepetés, ahogyan a kis vírusfiú képessége is. A Világuralmi Vadművelet sikeres lesz, a Nagy Szerver és a Tűzfal sem omlik össze.
Ecsédi Orsolya első önálló könyve remek kedvet ad a gyerekeknek az olvasás megszeretéséhez. Vidám és humoros, tanulságokkal teli kis történet ez. A mai történet kimondottan tetszetős, hiszen olyan fontos dolgokról mesél mint a bátorság, barátság és a feladatok legyőzése. A kis rendbontó vírusfiú története csupa olyan kérdéseket ábrázol, ami foglalkoztatja ezt a korosztályt. Mindezeket a számítástechnika világába helyezve olvasmányosan tanít. Szülői szeretetről, az idősek tiszteletéről, a kitartás és megbocsájtás, elfogadásról. Remélem sok kamasz kezébe eljut ez a remek történet. Gratulálok a szerzőnek ismét lenyűgözött.
A kifejezően vidám illusztrációk ötletesek, tökéletesen illeszkednek a hangulathoz. László Maya illusztrációiban már nem először van alkalmam gyönyörködni. Élnek, virulnak a figurák most is.
Örülök, hogy olvashattam. Keressétek, olvassátok, adjátok a gyerkőcök kezébe. Szokjanak csak rá a jó könyvekre, az olvasás élményére.
"A nem fertőző vírus egyenesen olyan – ahogy az ősi webegyeskori mondás tartja –, mint a hideg melegszendvics."
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572572 · Illusztrálta: László Maya
2018. február 2., péntek
Magdaléna
Szabó Magda: Magdaléna
A másik Für Elise nyomában
Az írónő egyik legnagyobb sikerű regénye a Für Elise. Amikor először megjelent 2002-ben Szabó Magda 85. születésnapjára, közel százezer példányban talált gazdára. Mind a kritika, mind olvasói lelkesen fogadták. Az életének 1917 és 1935 közötti időszakát feldolgozó történet két kötetesre lett tervezve. Életrajzához sokat tett hozzá, ismerhettük meg az írónő gyerek- és ifjúkorát. Sajnos azonban a második rész már nem készülhetett el, a hagyatékban maradt belőle az a néhány fejezet, amit papírra vetett az emlékeiből.
A 2017-es centenáriumi év keretében a Jaffa Kiadó ismét kiadta az életmű köteteit, aminek egyik legérdekesebb része a Magdaléna - A másik Für Elise nyomában kötet. Aki egy kerek folytatást vagy regénytöredéket vár, csalódni fog.
A másik Für Elise nyomában
Az írónő egyik legnagyobb sikerű regénye a Für Elise. Amikor először megjelent 2002-ben Szabó Magda 85. születésnapjára, közel százezer példányban talált gazdára. Mind a kritika, mind olvasói lelkesen fogadták. Az életének 1917 és 1935 közötti időszakát feldolgozó történet két kötetesre lett tervezve. Életrajzához sokat tett hozzá, ismerhettük meg az írónő gyerek- és ifjúkorát. Sajnos azonban a második rész már nem készülhetett el, a hagyatékban maradt belőle az a néhány fejezet, amit papírra vetett az emlékeiből.
A 2017-es centenáriumi év keretében a Jaffa Kiadó ismét kiadta az életmű köteteit, aminek egyik legérdekesebb része a Magdaléna - A másik Für Elise nyomában kötet. Aki egy kerek folytatást vagy regénytöredéket vár, csalódni fog.
Bár szerzőnek természetesen az írónő neve szerepel a kötet borítóján, mégis ez nem egy igazi Szabó Magda regény,
még a töredékek ellenére sem. Kétségtelen, hogy róla szól, pár adalékot megismerhetünk, ahogyan az elkészült néhány fejezet is itt olvasható. Mondjuk nem értettem igazából, miért csak két fejezetről van szó, hiszen köztudott, hogy négy fejezet készült el, sőt, egyik irodalmi lapban meg is jelent egy fejezet, ami itt persze nincs benne. Ahogyan a kötet említi a beteg Walter történetét is már megírta, ám az sincs benne a könyvben... Ahogy szerintem roppant zavaró a szétszabdalt a Harmadik gyűrűből való részletek, majd a könyv végén közölték egyben az egészet. Furcsa megoldás, rossz szerkesztési hiba, ami elveszi az ízét, ront rajta. Ahogyan én sem tudtam mit kezdeni, nem értettem a Karafiáth Orsolya által írt elképzelt beszélgetést vagy monológot... Az nagyon kilógott nekem, felesleges volt. Különben is több mint veszélyes egy másik ember gondolataiba belehelyezkedni, megmagyarázni. Bár Karafiáth művésznő eddigi írásai sem tudtak közel kerülni hozzám. Ezzel lett ez a kötet olyan "öszvér" hatású.
Bécsi életképek, korrajz, levelek és a Kabdebó Lóránt által készített átfogó interjú még a kötet részei.
Megismerhetjük a fiatal Szabó Magdát, amint felfedezi Bécset, vele a világot, megismeri a szerelmet. 1935 nyarán érkezik meg a Westbahnhofra a vonata. Magda akkor járt először külföldön. Bécs mély nyomot hagy a fiatal lány lelkében, fontos helyszínné válik. Talán jobban megszerette, mint Gerhardot... Olyan pont, ahová élete során mindig visszatér, későbbiekben már férjével. Az Anschluss sötéten komor árnyékában a szerelem is rátalál Gerhard Ehrlich vegyészmérnök személyében. Ez az évekig tartó kapcsolat levelezés, majd eljegyzés akkor ér véget, amikor a háború miatt a kapcsolat megszakad és Szabó Magda megismeri Szobotka Tibort. Erről olvasható több érdekesség a köteteben, hiszen a két férfi ismerte egymást. Jó néhány eddig nem ismert korabeli kép is bekerült, ami viszont igazi csemege lehet a rajongóknak. A fiatal Szabó Magda valóban bájos, vonzó és csinos lány volt.
Bécsi életképek, korrajz, levelek és a Kabdebó Lóránt által készített átfogó interjú még a kötet részei.
Megismerhetjük a fiatal Szabó Magdát, amint felfedezi Bécset, vele a világot, megismeri a szerelmet. 1935 nyarán érkezik meg a Westbahnhofra a vonata. Magda akkor járt először külföldön. Bécs mély nyomot hagy a fiatal lány lelkében, fontos helyszínné válik. Talán jobban megszerette, mint Gerhardot... Olyan pont, ahová élete során mindig visszatér, későbbiekben már férjével. Az Anschluss sötéten komor árnyékában a szerelem is rátalál Gerhard Ehrlich vegyészmérnök személyében. Ez az évekig tartó kapcsolat levelezés, majd eljegyzés akkor ér véget, amikor a háború miatt a kapcsolat megszakad és Szabó Magda megismeri Szobotka Tibort. Erről olvasható több érdekesség a köteteben, hiszen a két férfi ismerte egymást. Jó néhány eddig nem ismert korabeli kép is bekerült, ami viszont igazi csemege lehet a rajongóknak. A fiatal Szabó Magda valóban bájos, vonzó és csinos lány volt.
Nem véletlen a tartása, neveltetése, tanulmányai és írásai igazi ikonná tették a későbbiekben. Szabó Magda neve komoly irodalmi tartalommal bír, valódi márka lett.
Zárásnak idézet a kötet utolsó novellájából. Nos, azt érzem a Szabó Magda-tortából mindenki akart egy falatot, egy morzsát legalább. Kár, meg kellett volna hagyni a kedves olvasóknak a maga varázsában, kis titkaiban az élet ezen részét. Nem feltétlen kell minden gondolatot pontosan tudnunk, ismernünk, mert, ha MINDEN közzé lesz, nem marad a varázsból semmi. Úgy érzem a misztikum,
Zárásnak idézet a kötet utolsó novellájából. Nos, azt érzem a Szabó Magda-tortából mindenki akart egy falatot, egy morzsát legalább. Kár, meg kellett volna hagyni a kedves olvasóknak a maga varázsában, kis titkaiban az élet ezen részét. Nem feltétlen kell minden gondolatot pontosan tudnunk, ismernünk, mert, ha MINDEN közzé lesz, nem marad a varázsból semmi. Úgy érzem a misztikum,
a rajongó szeretet az olvasóktól a regényeinek története és életrajzi adalékai többet elárulnak Szabó Magdáról. Amit mindenki egyénileg saját képzelete szerint értelmezhet. Az olvasó képzelete nagyobb és lelkesebb, mint tudni, mindent érzéseiről, gondolatairól. Mindenki a saját Szabó Magda-szobrát készítheti el az írónő könyvei alapján.
Ez a kötet is lehetett volna kerekebb, több, ha nagyobb tisztelettel, alázattal készül. Vagy esetleg el sem készül...
Vajon mit gondolna az írónő, ha ezt a könyvet kézbe vehetné...? Lehet, nem adná hozzá a nevét.
Aki irodalmi csemegére vágyik olvasson az írónő igen gazdag életművéből: az Alvók futása, Hullámok kergetése mellett a Régimódi történetet, Katalin utcát, Mózes egy, huszonkettőt, Az ajtót, Pilátust, Freskót, vagy A pillanatot, Az őz, Danaida, Ókút című munkáit, hogy csak néhány gyöngyszemet emeljek ki.
"Ha egyszer én is meghalok, lehet, hogy a sok badarság közt, amit egy, az életből kilépő összehord, az a név is elhangzik majd, hogy Währing, s aki mellettem áll, elcsodálkozik, mert Debrecen logikus és érthető, mi mást mondhattam egyre, de mit emlegetem a válás percében Bécs tizennyolcadik kerületét, amelyben a második világháború kitörése után már nem laktam soha többé,
Vajon mit gondolna az írónő, ha ezt a könyvet kézbe vehetné...? Lehet, nem adná hozzá a nevét.
Aki irodalmi csemegére vágyik olvasson az írónő igen gazdag életművéből: az Alvók futása, Hullámok kergetése mellett a Régimódi történetet, Katalin utcát, Mózes egy, huszonkettőt, Az ajtót, Pilátust, Freskót, vagy A pillanatot, Az őz, Danaida, Ókút című munkáit, hogy csak néhány gyöngyszemet emeljek ki.
"Ha egyszer én is meghalok, lehet, hogy a sok badarság közt, amit egy, az életből kilépő összehord, az a név is elhangzik majd, hogy Währing, s aki mellettem áll, elcsodálkozik, mert Debrecen logikus és érthető, mi mást mondhattam egyre, de mit emlegetem a válás percében Bécs tizennyolcadik kerületét, amelyben a második világháború kitörése után már nem laktam soha többé,
új bécsi lakásaim mind a belvároshoz kötöttek. Währing. Az, hogy Debrecen, rendben van, de hová botlik a távozó értelem. Nyilván, ha tudnék, sem óhajtanék magyarázatot adni, ingerült lennék a halál percében, mert mit nyomoznak még akkor is utánam. Igenis Debrecen és igenis Währing, életem két pólusa, Anteus testének kettős tartóoszlopa. Mi közük hozzá?Währing, az ifjúság gúlája és az usebti-figuráké. Nem tartozik másra, ez Währing ügye meg az enyém."
Jaffa, Budapest, 2017
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715754
Jaffa, Budapest, 2017
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715754
2018. február 1., csütörtök
Végzetes nyár
Anders de la Motte: Végzetes nyár
Mi történt igazán azon a nyáron, mitől lett végzetes az a régi nyár? A könyv atmoszférája szívszorító. Nem a szokásos-szokványos skandináv krimi, melankolikus hangulatú lélektani történet. Erős családi dráma, mélyen eltemetett titkokkal, elfojtott indulatokkal, régi sérelmekkel.
Két szálon fut az események sora: napjainkban és 1983 nyarán, amikor történt valami Billyvel, az ötéves kisfiúval, aki eltűnt a család tanyáról. Hiába az összefogás, aprólékos keresés, csupán a cipőcskéjét találják meg a kukoricásban. A fiúnak nyoma veszett. A kis közösségben megindulnak a találgatások, a pletyka és a gyanú veszélyes játék. Mi történhetett a fiúval, ki állhat a történtek hátterében sűrű homály fedi. A család sorsát erősen befolyásolja a tragédia, a bánat és a bizonytalanság miatt szétesik a fiú családja. Az édesanya karácsonyra depresszióba esik, majd összeroppan fia elvesztésének súlya alatt és végez magával.
Húsz évvel később a jelen történéseit a nagyobb testvér indítja el. Veronika elhagyta a családját, gyásztanácsadó lett Stockholmban. Váratlanul csatlakozik egy fiatal férfi a csoporthoz, beszél a gyerekkoráról, a megmagyarázhatatlan emlékeiről. Ami sokkolja a fiatal nőt, hiszen a fiú eltűnésében saját testvére történetét fedezi fel.. Ki ez a titokzatos férfi, talán Billy tért vissza? Olyan részleteket árul el, amit csak a történet szereplői ismerhetnek. Veronikának soha nem sikerült feldolgoznia testvére eltűnését, és anyja tragikus halálát. Ez az incidens jól jött, hogy visszatérjen haza, hogy megtalálja a válaszokat. Különösen, amikor úgy érzi, hogy vannak olyanok a faluban, akik nem akarják, hogy megtudja az igazságot. A múlt titkainak keresése régi sebeket tépnek fel az édesapában is. Apró, lényegtelennek tűnő részletek kapnak hangsúlyt a végére, érdemes figyelni. Egy ponton túl teljesen kiszámíthatatlan lesz a végkifejlet.
A történet pikantériája, hogy a harmadik testvér rendőr lett, ő a falu nyomozója... Bár lassan bontakozik ki a történet, de izgalmas, hús-vér szereplők népesítik be a regényt. Érezhető a feszültség
a kis közösségen belül, még élénken él a régi tragédia emléke. Elfojtott indulatok, jól visszaadott érzések, mindenki gyanús, mindenki hazudik és titkol valamit. Misztikus történet két szép, de drámai szerelemről. A legjobb dolog az, ha az olvasó nem tudja elképzelni, mi fog történni, amikor a vég nem kiszámítható. Itt igen meglepő csavart kapunk lezárásnak. Szépen felépített a történet.
Nem csak egy szemszögből látjuk az eseményeket. A misztikussághoz sokat tesz, hogy néhány szerelmeslevél köti össze a fejezeteke. Nem tudjuk ki írta és kinek is szólnak. Azonban a figyelmes olvasóban kialakulhat a sejtés: a titok fonala sokkal korábbra nyúlik vissza, mint a kisfiú eltűnése. Egy szerető apa, egy titokzatos szerelem és annak következményei, egy nagy hatalmú, helyi kiskirály rokon is fontos szereplővé válik. Lenyűgöző a környék hangulatának megjelenítése, a vakkantó, síró róka, a magas, áthatolhatatlan fenyveserdő és a vadászterületek miatti viták. Az egész történet varázsához nagyban hozzájárul ez a titokzatos hangulat, a megjelenített képek, érzelmek. Ezt Dobosi Beáta kitűnő fordítása tökéletesen adja vissza.
Izgalmas, néhol komor hangulatú krimi. Mindenki védte a saját maga igazát, családját, amiért bárkin képesek voltak átgázolni. A történet magva emlékeztetett a nem régiben olvasott Hófehérkének meg kell halnia krimire. Így az érzés, hogy olvastam már hasonlót ott bujkált bennem. Anders de la Motte jól játszik a szavakkal és az olvasó idegeivel. Kiszámíthatatlan. Olvasnék még tőle, hiszen ez a hatodik krimije.
A krimit ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!
Anders de la Motte (1971.)
Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját"
Ő egykor rendőr volt, jelenleg nemzetközi biztonsági tanácsadó.
Eredeti mű: Anders de la Motte: Slutet på sommaren 2015
General Press, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520672 · Fordította: Dr. Dobosi Beáta
Mi történt igazán azon a nyáron, mitől lett végzetes az a régi nyár? A könyv atmoszférája szívszorító. Nem a szokásos-szokványos skandináv krimi, melankolikus hangulatú lélektani történet. Erős családi dráma, mélyen eltemetett titkokkal, elfojtott indulatokkal, régi sérelmekkel.
Két szálon fut az események sora: napjainkban és 1983 nyarán, amikor történt valami Billyvel, az ötéves kisfiúval, aki eltűnt a család tanyáról. Hiába az összefogás, aprólékos keresés, csupán a cipőcskéjét találják meg a kukoricásban. A fiúnak nyoma veszett. A kis közösségben megindulnak a találgatások, a pletyka és a gyanú veszélyes játék. Mi történhetett a fiúval, ki állhat a történtek hátterében sűrű homály fedi. A család sorsát erősen befolyásolja a tragédia, a bánat és a bizonytalanság miatt szétesik a fiú családja. Az édesanya karácsonyra depresszióba esik, majd összeroppan fia elvesztésének súlya alatt és végez magával.
Húsz évvel később a jelen történéseit a nagyobb testvér indítja el. Veronika elhagyta a családját, gyásztanácsadó lett Stockholmban. Váratlanul csatlakozik egy fiatal férfi a csoporthoz, beszél a gyerekkoráról, a megmagyarázhatatlan emlékeiről. Ami sokkolja a fiatal nőt, hiszen a fiú eltűnésében saját testvére történetét fedezi fel.. Ki ez a titokzatos férfi, talán Billy tért vissza? Olyan részleteket árul el, amit csak a történet szereplői ismerhetnek. Veronikának soha nem sikerült feldolgoznia testvére eltűnését, és anyja tragikus halálát. Ez az incidens jól jött, hogy visszatérjen haza, hogy megtalálja a válaszokat. Különösen, amikor úgy érzi, hogy vannak olyanok a faluban, akik nem akarják, hogy megtudja az igazságot. A múlt titkainak keresése régi sebeket tépnek fel az édesapában is. Apró, lényegtelennek tűnő részletek kapnak hangsúlyt a végére, érdemes figyelni. Egy ponton túl teljesen kiszámíthatatlan lesz a végkifejlet.
A történet pikantériája, hogy a harmadik testvér rendőr lett, ő a falu nyomozója... Bár lassan bontakozik ki a történet, de izgalmas, hús-vér szereplők népesítik be a regényt. Érezhető a feszültség
a kis közösségen belül, még élénken él a régi tragédia emléke. Elfojtott indulatok, jól visszaadott érzések, mindenki gyanús, mindenki hazudik és titkol valamit. Misztikus történet két szép, de drámai szerelemről. A legjobb dolog az, ha az olvasó nem tudja elképzelni, mi fog történni, amikor a vég nem kiszámítható. Itt igen meglepő csavart kapunk lezárásnak. Szépen felépített a történet.
Nem csak egy szemszögből látjuk az eseményeket. A misztikussághoz sokat tesz, hogy néhány szerelmeslevél köti össze a fejezeteke. Nem tudjuk ki írta és kinek is szólnak. Azonban a figyelmes olvasóban kialakulhat a sejtés: a titok fonala sokkal korábbra nyúlik vissza, mint a kisfiú eltűnése. Egy szerető apa, egy titokzatos szerelem és annak következményei, egy nagy hatalmú, helyi kiskirály rokon is fontos szereplővé válik. Lenyűgöző a környék hangulatának megjelenítése, a vakkantó, síró róka, a magas, áthatolhatatlan fenyveserdő és a vadászterületek miatti viták. Az egész történet varázsához nagyban hozzájárul ez a titokzatos hangulat, a megjelenített képek, érzelmek. Ezt Dobosi Beáta kitűnő fordítása tökéletesen adja vissza.
Izgalmas, néhol komor hangulatú krimi. Mindenki védte a saját maga igazát, családját, amiért bárkin képesek voltak átgázolni. A történet magva emlékeztetett a nem régiben olvasott Hófehérkének meg kell halnia krimire. Így az érzés, hogy olvastam már hasonlót ott bujkált bennem. Anders de la Motte jól játszik a szavakkal és az olvasó idegeivel. Kiszámíthatatlan. Olvasnék még tőle, hiszen ez a hatodik krimije.
A krimit ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!
Anders de la Motte (1971.)
Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját"
Ő egykor rendőr volt, jelenleg nemzetközi biztonsági tanácsadó.
Eredeti mű: Anders de la Motte: Slutet på sommaren 2015
General Press, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520672 · Fordította: Dr. Dobosi Beáta