Szív Ernő: Az irodalom ellenségei "Minden olvasók legspeciálisabb képződménye az író."
Darvasi László az egyik legjobb kortárs író, aki saját nevén jegyzi a regényeit és novelláit. Van azonban neki egy újságírói oldala, akit Szív Ernőnek hívnak és már a kilencvenes években jelentkezett. Talán Esti Kornél vagy Szindbád előtti tisztelgés ez. Mindig örömmel olvasgattam az Élet és Irodalomban vagy a megyei lapban ezeket a tárcákat. Napi pillanatképek, színes gondolatok ezek. Most hét fejezetben leírt mindent, ami az irodalmi élet forgatagával és tevékenységével kapcsolatos. Irodalom az irodalomról, költői kisprózák formájában.
Ezek a tárcák szellemesek, olvasmányosak, jó kis ízelítőt, átfogó válogatást kapunk az irodalmi életről, az alkotás pillanatairól. A tárcák tárgya tárgy bármi lehet, ami irodalomhoz közeli.Beleshetünk a Kicsi író és a nagy, már elismert író gondolataiba, arról a folyamatról is alapos képet ad, ahogyan Ő maga Szív Ernő alkot. (Kiről ír Szív Ernő?, Kinek írjam?) A siker érzete, pillanatai is jól megismerhetőek, ami lehet nyomasztó is. A tehetség jó dolog, ám a szerzőknek is vannak rossz napjai, pillanatai. Hiszen ők is emberek. A határidő lehet inspiráló sok esetben. Az írói érzékenység náluk hatványozottabb, kétségeik fogságában a sikerre várnak, vágynak. Díjak, sikerek eladott példányszámok is a siker fokmérői. Elismerésre pedig minden alkotó vágyik. Bizony lehet dráma, ha másnak jut az áhított, megérdemelt díj...
Talán számomra az egyik legérdekesebb összeállítás a Történelmi ellenőrző volt. Több írásában megjelenik Szeged, ebben a fejezetben szerepel egy régi sikere, ami bizony nem veszített aktualitásából. Humorral és iróniával elmélkedik arról, Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? Megfontolandó jó tanácsokat olvashatunk erről. Az alkotás nehézségeinek folyamatán kívül az élet és a túlélés, a hátrahagyott nyomok között Ilia Mihály nevével fémjelzett tárca volt még igen tetszetős nekem. Hogyan állítsunk emléket az utókornak , mi a legjobb mód erre? Kiderül ebből a tárcából.
A gondolatok ezüstösen csillogó pókhálója izgalmas történeteket fogott meg. Az Amit megírtak már fejezete kifejezetten szórakoztató és beavat az alkotás mindennapjaiba, megismerjük nyűgeit, a szöveg vállalhatatlanságát, vagy a szerkesztői munkálatokat. Az Íróról azt gondoljuk, hogy kivételes, okos ember, pedig mi van akkor, ha a kedves olvasó nem érti amit közöni akar? Viszont mindenképpen szeretné megérteni... Erről is született egy remek írás. A regény vádbeszéde, Az író vádbeszéde, A fülszövegírás nehézségei nekem a legkedvesebbek.
A halálközeli élményből születtek már irodalmi alkotások, nos, ez őt sem kerülte el: A legionella-füzet választ ad arra hogyan élte meg, hogyan élte túl az orvul rátámadó betegséget tavaly nyáron. Nem csak szép és drámai a befejezés, ami ugyan igen komoly-komor hangulatú és elgondolkodtató viszont nagyon átélhető az olvasónak.
Szív Ernő megküzd a halállal, de Szív Ernő én, te, mi is vagyunk, ő bennünk él az olvasó szívében lakik. Amúgy igen hasznos és praktikus találmány a légkondi, viszont veszélyes is... Szépen kidolgozott, elegáns, mondhatni bölcs válogatás ez a kötet. Vártam, meghatározó volt olvasni, elmélkedni. Az irodalom ellenségei a Magvető Kiadó Szív Ernő-sorozatának első darabja.
Műfaji alapvetést: A tárca „Ő az egyetlen szaloncukorka az ünnepi fán, esetleg a legkisebb ajándék a többi, nagy doboz között, mégis azt reméli, hogy örülnek majd neki, elsírják magukat miatta.”
Néhány ismert kötete: A vonal alatt (elbeszélések, 1994) (Szív Ernő álnéven), Virágzabálók (2009), Vándorló sírok (2012) Isten, Haza, Csal - novellák (2015) Taligás (2016) a Magvető Kiadónál jelentek meg.
Magvető, Budapest, 2017
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435207
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése