Útra kelni
Magyar írók a felnőtté válásról
szerk: Peiker Éva
"Már nem gyerekek, még nem felnőttek. De számolják a perceket. Mert az életükben hamarosan minden megváltozik."
A gimnáziumi, középiskolai ballagás a felnőttkorba lépés egyik fontos és nagyon várt rítusa. Ezt biztosan minden diák izgatottan várja, hiszen a nagybetűs élet kezdetét is jelentheti. A végzős diákoknak adott tarisznyában lapuló pogácsa, aprópénz és a só szimbólumai mellett helyet kaphat egy könyv is. Hasznos és praktikus útra való lenne.
Az Athenaeum Kiadó remek és ötletes újabb történet válogatása ehhez az alkalomhoz kapcsolódik.
A kötetbe gyűjtött klasszikusnak számító szerzők névsora igen tartalmas válogatást sejtet. Móra, Gárdonyi, Mikszáth, Karinthy vagy Kosztolányi neve garancia a minőségre is. Az írásokban megelevenedő múltbéli tanulók, egykori diákok vajon mit üzennek a mai fiataloknak?
Vagy talán inkább az a kérdés: a mai fiatalok mennyire érdeklődőek, mennyire nyitottak és kíváncsiak a régiekre? Felgyorsult, modernizált életünkben mennyire tudják "megfejteni" Vas Gereben vagy Móricz Zsigmond üzenetét? Kétségtelen, hogy a míves válogatás érdekes és tartalmas. Azonban felnőtt fejjel olvasva izgalmasabb kalandot ígér, mint a mai Y vagy Z generációnak...
Őket sajnos ezek már nem érintik meg, nem érdeklik jelenleg. Esetleg tisztelettel vegyes áhítattal lapozgatják.
Persze, tudják, hogy neves szerzők, valódi klasszikusok ők, de egy régmúlt világból üzennek nekik. Ez az üzenet pedig nehezen ér el hozzájuk. Poros, tananyag-szerű. Érdemes lett volna ezt a patinát kissé megkapargatni. Ők egészen biztosan nem erre vágynak most. Talán majd később, ha kezükbe akad a könyv elmerülnek ebbe a régmúlt világ képeibe, humorába. Valóban jobb lehetett volna, célra vezetőbb, friss, mai, kortárs szerzőket felkérni ebben a témában. Ők jobban hangot találtak volna, frissebb, maibb lenne az üzenetük. Az Athenaeum háza táján is akad sok fiatal szerző, akik talán hitelesebben, eredetibben tudtak volna erről mesélni a mai ifjaknak. Szívesen olvastam volna Virág Emília, Hartay Csaba, Bíró Szabolcs, Benyák Zoltán vagy Maros András írásait. Érdekes lehetett volna, az ő emlékeiket, élményeiket olvasni, érdemes lenne megpróbálni.
Egy ma érettségiző fiatal, mennyire felkészült, érett az úgynevezett nagybetűs életre? Nehéz kérdés, egyén és alkat függő is. A családi háttér is sokat tehet ehhez. Kell segíti a fiatalokat a felnőtté válásban, az önállósodásban. Azonban nem kell a régi fiatalokkal összehasonlítani a maiakat , hiszen egészen megváltoztak a körülmények és a lehetőségek is. Ahogyan a körülöttünk lévő világ is hatalmasat változott. A mai fiatalok és a jó száz évvel ezelőttiek közt lehet egy kapocs, egy híd ez a válogatás.
Az Útra kelni ötletes és színes ajándék lehet ballagóknak, pályakezdő fiataloknak, és mindenkinek, aki szeretné újraélni, milyen átlépni a felnőttkor küszöbét, vagy legalábbis ott toporogni előtte.
A kötetben található novellák:
Móra Ferenc – Középiskola
Vas Gereben – A konviktusi diák
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél
Móricz Zsigmond – Pataki diákok
Csáth Géza – Péter levele
Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház
Kaffka Margit – A gondolkodók
Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után
Tamási Áron – Ábel Amerikában (részlet)
Karinthy Frigyes -Találkozás egy fiatalemberrel
Kosztolányi Dezső – Tengerszem
Athenaeum, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936420
2017. május 31., szerda
2017. május 29., hétfő
Isten gyermeke
Cormac McCarthy: Isten gyermeke
Vitathatatlan, hogy McCarthy az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író. Amikor az 1985-ös Véres délkörökkel berobbant az amerikai irodalom élvonalába, a kritikusok égig magasztalták, az olvasóknál azonban csupán szűk, értő rétegnél lett kedvenc. A sikereihez tény, hogy a könyveiből készült filmek is sokat tettek.
Elég furcsa, brutális ez a történet is. Hideg, szikár, minimális leírást és maximális cselekményt tartalmazó regény. McCarthy világában sok kegyetlenség van, és csak kevés hit. Humor viszont pici sem. Még annyit talán: nem minden könyvet azért olvasunk, hogy szórakozzunk. Ez a könyv sem lesz szórakoztató. Viszont gondolkoztat amíg olvassuk. Lester Ballard lehet őrült, lehet lelki szegény, vagy csak egy magára hagyott, elveszett lélek. Huszonhét évesen, pár dollárral és a puskájával áll egyedül, szemben a világgal. Keserves küzdelem vár rá, ami előre vetíti a végzetszerű befejezést is.
Főhősünk egy pszichopata gyilkos, akit elég sokára sikerül elfogni. Amerre jár, nyomában egyre több a halott. Nem kegyelmez sem férfinek, sem pedig nőnek. Hátborzongató, megrendítő olvasmányélmény, ami mégis magába szippantott. McCarthy ismét hozza a tőle megszokott minimalista stílust. Párbeszédek alig vannak a leírásban, Ballard magában beszél, tettei sokkolóan brutálisak, aberráltak. Mondanám, csak rajongóknak.
Itt nem csak az elkeseredettség, kirekesztettség, de a véletlen is fontos momentum, ahogy a halál is testet ölt. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt McCarthy csodálatosan ír, gyönyörűen kegyetlen a történet. Erősen naturális, valós. Olyan nagyon emberi. Hiszen a gyilkos
is ember, ő is Isten gyermeke. Senki nem születik gyilkosnak, Ballard sem. Mégis azzá válik. Nem keresnék neki felmentést, bár a zűrös gyermekkora lehet némi magyarázat, így érteni véltem tetteinek mozgató rugóit. Egy gyilkos gondolatait, érzéseit követhetjük nyomon, ami a tettekre ad némi magyarázatot. Ballard egyedül van, magára maradt a táj kegyetlen, kíméletlen vadságával. Némileg önmaga választotta ezt az utat és ebből a labirintusból nem talál kiutat. Nincs is kiút, csak egy vékony csapás, amin járkál. Ez az út azonban itt nem vezet sehova. Pontosabban: csak a pusztulásba vihet. McCarthy tökéletesen ellent mond az amerikai álomra ebben a korai regényében is. Ez különösen a regény második felében érezhető.
Nem volt olyan szereplő, akivel azonosulni tudtam volna, bármennyire hús-vér, eleven alakok is ezek. Döbbenten szemléltem az eseményeket; Maga a stílus tetszett, a figurák tényleg mesteriek. Lester megőrülésének fázisait kiválóan érzékelteti, jól követhetővé teszi. Egyszerűen brilliáns, igazi McCarthy-s írás, ami végig fenntartja a feszültséget. Aki olvasott már a szerzőtől és nyitottan közeledik felé, az egy igazán megrázó és felkavaró olvasmányt kaphat. Az emberi lélek mélységeit ábrázoló, éjsötét utazás ez. Előre vetíti a Nem vénnek való vidék eseményeit.
Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010), Vad lovak (2011), Átkelés (2012), A jogász - Forgatókönyv (2013), A síkság városai (2014)
Eredeti mű: Cormac McCarthy: Child of God
Eredeti megjelenés éve: 1973
Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435153 · Fordította: Morcsányi Júlia
Vitathatatlan, hogy McCarthy az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író. Amikor az 1985-ös Véres délkörökkel berobbant az amerikai irodalom élvonalába, a kritikusok égig magasztalták, az olvasóknál azonban csupán szűk, értő rétegnél lett kedvenc. A sikereihez tény, hogy a könyveiből készült filmek is sokat tettek.
Elég furcsa, brutális ez a történet is. Hideg, szikár, minimális leírást és maximális cselekményt tartalmazó regény. McCarthy világában sok kegyetlenség van, és csak kevés hit. Humor viszont pici sem. Még annyit talán: nem minden könyvet azért olvasunk, hogy szórakozzunk. Ez a könyv sem lesz szórakoztató. Viszont gondolkoztat amíg olvassuk. Lester Ballard lehet őrült, lehet lelki szegény, vagy csak egy magára hagyott, elveszett lélek. Huszonhét évesen, pár dollárral és a puskájával áll egyedül, szemben a világgal. Keserves küzdelem vár rá, ami előre vetíti a végzetszerű befejezést is.
Főhősünk egy pszichopata gyilkos, akit elég sokára sikerül elfogni. Amerre jár, nyomában egyre több a halott. Nem kegyelmez sem férfinek, sem pedig nőnek. Hátborzongató, megrendítő olvasmányélmény, ami mégis magába szippantott. McCarthy ismét hozza a tőle megszokott minimalista stílust. Párbeszédek alig vannak a leírásban, Ballard magában beszél, tettei sokkolóan brutálisak, aberráltak. Mondanám, csak rajongóknak.
Itt nem csak az elkeseredettség, kirekesztettség, de a véletlen is fontos momentum, ahogy a halál is testet ölt. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt McCarthy csodálatosan ír, gyönyörűen kegyetlen a történet. Erősen naturális, valós. Olyan nagyon emberi. Hiszen a gyilkos
is ember, ő is Isten gyermeke. Senki nem születik gyilkosnak, Ballard sem. Mégis azzá válik. Nem keresnék neki felmentést, bár a zűrös gyermekkora lehet némi magyarázat, így érteni véltem tetteinek mozgató rugóit. Egy gyilkos gondolatait, érzéseit követhetjük nyomon, ami a tettekre ad némi magyarázatot. Ballard egyedül van, magára maradt a táj kegyetlen, kíméletlen vadságával. Némileg önmaga választotta ezt az utat és ebből a labirintusból nem talál kiutat. Nincs is kiút, csak egy vékony csapás, amin járkál. Ez az út azonban itt nem vezet sehova. Pontosabban: csak a pusztulásba vihet. McCarthy tökéletesen ellent mond az amerikai álomra ebben a korai regényében is. Ez különösen a regény második felében érezhető.
Nem volt olyan szereplő, akivel azonosulni tudtam volna, bármennyire hús-vér, eleven alakok is ezek. Döbbenten szemléltem az eseményeket; Maga a stílus tetszett, a figurák tényleg mesteriek. Lester megőrülésének fázisait kiválóan érzékelteti, jól követhetővé teszi. Egyszerűen brilliáns, igazi McCarthy-s írás, ami végig fenntartja a feszültséget. Aki olvasott már a szerzőtől és nyitottan közeledik felé, az egy igazán megrázó és felkavaró olvasmányt kaphat. Az emberi lélek mélységeit ábrázoló, éjsötét utazás ez. Előre vetíti a Nem vénnek való vidék eseményeit.
Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010), Vad lovak (2011), Átkelés (2012), A jogász - Forgatókönyv (2013), A síkság városai (2014)
Eredeti mű: Cormac McCarthy: Child of God
Eredeti megjelenés éve: 1973
Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435153 · Fordította: Morcsányi Júlia
2017. május 28., vasárnap
Földalatti légitársaság
Ben H. Winters: Földalatti légitársaság
Néha bizony érdemes és vallom, kell is kimozdulni a megszokott komfortzóna biztonságából. Ez a regény tökéletes élmény volt ehhez.
Képzeljünk el egy olyan Amerikát, ahol még négy államban mindig legális a rabszolgatartás... (vagy nem így van a valóságban is?) az amerikai polgárháború pedig meg sem történt.
Egy összetett, remekül megírt bonyolult mese, igazi disztópiás fikció a regény története. Meg kell mondanom, nagy élvezettel olvastam. Izgalmas a regény kérdésfelvetése, sőt valóságosnak is érzem
a mai napig. Nyelvezete és stílusa szépirodalmi szinten íródott.
Főhősünk Victor, aki fejvadászként dolgozik az Egyesült Államok Marsall Szolgálatában.
Ráadásul fekete bőrű ezért is bőven van munkája, a Kemény Négyekben. Ez a négy államot összefoglaló egység neve, ahol legális a rabszolgaság. Olyan ördögi paktumot köt Victor a szövetségi bűnügyi szervekkel, hogy beépül a magát Földalatti Légitársaságnak nevező rabszolga-felszabadító mozgalom helyi szervezetébe. Nem önszántából teszi, mentségére legyen mondva. Kényszerítik.
A regény eseményei nagyon aktuálissá váltak, pedig Trump elnöksége és kezdeti intézkedéseik
még csak nem is voltak sejthetőek. Alternatív idővonal, útvonal a pokolba, egy nagyon rettenetes
és elnyomásos disztópia, ami annyira hasonlít a mostani világra, amit most kaptunk. Mondhatnám
egy politikai mesének, ami beszippantott. Mindenképpen elgondolkodtató a regény kérdésfelvetése
a világ aktuális helyzetéről.
Victor karaktere eleinte szimpatikus volt, (ő maga is rabszolga volt) azonban a történet folyamán
már nem is tudtam, hányadán állok vele. Valóban nagyon összetett, érdekes alak, aki kénytelen elárulni népét, talán ezért nem lett az a főszereplő, akivel könnyen azonosulni tudnék. Még a múltja és gondolkodása megismerése után sem, pedig a döntéseit tökéletesen érthetővé tette a szerző. Ahogyan követi a nyomokat, hogy megtalálja Jackdaw-ot, felfedezi a Kemény Négyekkel kapcsolatos zavaró titkokat és a kormányokkal való kapcsolatukat. A titkok összes darabja a Földalatti Légitársaságnál lehet a kulcs a rejtély megoldásához.
Tetszett, hogy a felbukkanó mellékszereplők személyisége is hiteles, (Jackdaw) amitől valóban eredeti lesz a történet. Izgalmas az az ötlet, hogy míg az északi terület szabad, hogy a faji egyenlőség még mindig a 1960-as évek szintjén van, szemben a 21. századdal. Sok valós elem is fűszerezi a regényt. Victor Michael Jacksont hallgat, a cd még most kezd betörni az amerikai piacra, a kazettás magnó a trend még. Ahogyan érzésem szerint örök téma lesz/marad a kiszolgáltatott szegény-gazdag ellentét, vagy a rasszizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek. A regényben lévő kérdések tovább gondolhatóak, sajnálatos módon még ma is léteznek a mi világunkban. A történet egy elképesztő meglepetéssel zárul.
A Földalatti Légitársaság története egy rejtélyes és nyugtalanító regény. Erős. Ben H. Winters lenyűgözött, és minden várakozásom felett még szórakoztatott is. Nem lepődnék meg, ha a filmesek is lecsapnának a könyvre és mozivászonra kerülne a történet.
Ben H. Winters Az utolsó nyomozó című többszörös díjnyertes trilógiája (Gyilkosság világvége előtt, Végső ígéretek, Az igazság határán) után egy szépirodalmi nyelvezettel megírt, heves vitákat generáló regénnyel folytatja életművét, középpontban egy olyan Amerikával, amely elsőre nagyon szürreálisnak tűnhet, de sokkal valóságosabb, mint hinni szeretnénk. A Földalatti Légitársaság a megjelenését követően egyből New York Times bestseller lett, és számos meghatározó magazin és online portál év végi toplistájára felkerült.
Eredeti mű: Ben H. Winters: Underground Airlines
Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192763 · Fordította: Orosz Anna
Néha bizony érdemes és vallom, kell is kimozdulni a megszokott komfortzóna biztonságából. Ez a regény tökéletes élmény volt ehhez.
Képzeljünk el egy olyan Amerikát, ahol még négy államban mindig legális a rabszolgatartás... (vagy nem így van a valóságban is?) az amerikai polgárháború pedig meg sem történt.
Egy összetett, remekül megírt bonyolult mese, igazi disztópiás fikció a regény története. Meg kell mondanom, nagy élvezettel olvastam. Izgalmas a regény kérdésfelvetése, sőt valóságosnak is érzem
a mai napig. Nyelvezete és stílusa szépirodalmi szinten íródott.
Főhősünk Victor, aki fejvadászként dolgozik az Egyesült Államok Marsall Szolgálatában.
Ráadásul fekete bőrű ezért is bőven van munkája, a Kemény Négyekben. Ez a négy államot összefoglaló egység neve, ahol legális a rabszolgaság. Olyan ördögi paktumot köt Victor a szövetségi bűnügyi szervekkel, hogy beépül a magát Földalatti Légitársaságnak nevező rabszolga-felszabadító mozgalom helyi szervezetébe. Nem önszántából teszi, mentségére legyen mondva. Kényszerítik.
A regény eseményei nagyon aktuálissá váltak, pedig Trump elnöksége és kezdeti intézkedéseik
még csak nem is voltak sejthetőek. Alternatív idővonal, útvonal a pokolba, egy nagyon rettenetes
és elnyomásos disztópia, ami annyira hasonlít a mostani világra, amit most kaptunk. Mondhatnám
egy politikai mesének, ami beszippantott. Mindenképpen elgondolkodtató a regény kérdésfelvetése
a világ aktuális helyzetéről.
Victor karaktere eleinte szimpatikus volt, (ő maga is rabszolga volt) azonban a történet folyamán
már nem is tudtam, hányadán állok vele. Valóban nagyon összetett, érdekes alak, aki kénytelen elárulni népét, talán ezért nem lett az a főszereplő, akivel könnyen azonosulni tudnék. Még a múltja és gondolkodása megismerése után sem, pedig a döntéseit tökéletesen érthetővé tette a szerző. Ahogyan követi a nyomokat, hogy megtalálja Jackdaw-ot, felfedezi a Kemény Négyekkel kapcsolatos zavaró titkokat és a kormányokkal való kapcsolatukat. A titkok összes darabja a Földalatti Légitársaságnál lehet a kulcs a rejtély megoldásához.
Tetszett, hogy a felbukkanó mellékszereplők személyisége is hiteles, (Jackdaw) amitől valóban eredeti lesz a történet. Izgalmas az az ötlet, hogy míg az északi terület szabad, hogy a faji egyenlőség még mindig a 1960-as évek szintjén van, szemben a 21. századdal. Sok valós elem is fűszerezi a regényt. Victor Michael Jacksont hallgat, a cd még most kezd betörni az amerikai piacra, a kazettás magnó a trend még. Ahogyan érzésem szerint örök téma lesz/marad a kiszolgáltatott szegény-gazdag ellentét, vagy a rasszizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek. A regényben lévő kérdések tovább gondolhatóak, sajnálatos módon még ma is léteznek a mi világunkban. A történet egy elképesztő meglepetéssel zárul.
A Földalatti Légitársaság története egy rejtélyes és nyugtalanító regény. Erős. Ben H. Winters lenyűgözött, és minden várakozásom felett még szórakoztatott is. Nem lepődnék meg, ha a filmesek is lecsapnának a könyvre és mozivászonra kerülne a történet.
Ben H. Winters Az utolsó nyomozó című többszörös díjnyertes trilógiája (Gyilkosság világvége előtt, Végső ígéretek, Az igazság határán) után egy szépirodalmi nyelvezettel megírt, heves vitákat generáló regénnyel folytatja életművét, középpontban egy olyan Amerikával, amely elsőre nagyon szürreálisnak tűnhet, de sokkal valóságosabb, mint hinni szeretnénk. A Földalatti Légitársaság a megjelenését követően egyből New York Times bestseller lett, és számos meghatározó magazin és online portál év végi toplistájára felkerült.
Eredeti mű: Ben H. Winters: Underground Airlines
Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192763 · Fordította: Orosz Anna
2017. május 26., péntek
Egy egész élet
Robert Seethaler: Egy egész élet
Megkapóan jó könyv, magával ragad, egyszerre realista dokumentum és igazi életmese Andreas Egger életéről. Egy egyszerű prózában elmondott, egyszerű ember története.
Az első mondattól kezdve Seethaler egy csendes, tényszerűséggel ábrázolt életről mesél. Andreas Egger életének története a magány története.
Felnőtt férfiként jelenik meg először a lapokon Andreas, amint éppen Tülkös Hannest a beteg kecskepásztor próbálja megmenteni, levinni a hegyről a faluba. Furcsa párosuk, humoros kezdést biztosít az eseményeknek, ám ez hamar átvált. Hannes egyszerűen elfut és eltűnik a szeme elől. Andreas az Arany Zerge nevű műintézményben igyekszik átmelegedni, és vigaszt találni, ahol egy
új lány a felszolgáló. Egy pillantás, egy véletlen érintés és mosoly megpecsételi a fiatalok további közös életét. A szerelem esetlenül, bátortalan módon kezd kibontakozni köztük. Andreas nem a szavak embere, még kevésbé a tetteké. Megtudjuk azt is, miért.
Itt visszakanyarodunk a gyerekkorához, ami mindent megvilágít. Egger árván maradt és négyévesen került a módos nagygazda nevelőapjához, aki mindenért kegyetlenül büntette. Egy verés során a combja is eltört, amitől sántítva járt. Ő mégis kedves és szelíd, segítőkész ember marad. Átlagnál erősebb fizikummal bír, mégis visszahúzódó. A regény megteremtett világát aprólékosan, pontosan, több aspektusból bemutatva tárja az olvasó elé, miközben egy okos és egyszerű történetet mesél el. Megdöbbentő olvasni a szeretet legcsekélyebb jeléről, teljes hiányáról, amiben a fiú felnőtt.
Nem csupán magával a történettel, de a párbeszédekkel képes a szerző hihető és érdekes sztorit megismertetni az olvasóval. Tényszerűen leírja a puszta eseményeket én pedig egyszerre úgy érzem, hogy pontosan ismerem Andreast. Mindent tudok róla érzéseiről, gondolatai alapján. Varázslatosan adja át a lelket átszövő gyermekkori emlékek erejét, azok hatásait. Andreas Egger alakja tökéletesen felépített, talán nem is lesz olyan olvasó, aki ne lenne vele szemben együtt érző. A néhány mellékalak is erős és jelentős figura lesz az életében.
A lánykérést, ami a történet egyik legszebb pillanata lesz házasság követi. Majd élete egyetlen nagy tragédiája egy lavina képében minden kezdődő boldogságát elsodorja. Innentől becsülettel teszi a dolgát, éli az életét. Nincsenek nagy tervei, vágyai. Sorsával megbékélt és nem lázad ellene. A természet szépsége és szeretete erős benne, ez nyújt némi vigaszt. A tornyos osztrák hegyek árnyékában a mindennapos ébredés ajándéka, a nap végén a jól végzett munka utáni fáradtság az életének ajándéka. Kevéssel is beéri. Ezek a kis pillanatok, amelyek az idő múlásával válnak életében fontossá. Negyven év egy pillanat alatt eltelik számára.
A történetben nincsenek extrém vagy meglepő fordulatok, minden csupán csak történik a maga hétköznapi módján, ahogyan az élet hozza. Magával ragadó, az elejétől a végéig, ahogy Egger semmi különös életével ismerkedünk. Ahogyan a fülszöveg is említi a Stoner című regényt, valóban nagy hasonlóságot mutat ez a kisregény. Seethaler írásának témája és hangulata hasonló a John Williams által megismert Stoner életének tisztaságához és egyszerűségéhez.
Olyan szelíd, gyengéd írás, amely minden szentimentalizmustól mentes, mégis hangulatos és lendületes. Ez egy mély, bölcs és humánus regény, amelyet egyetlen olvasó sem fog elfelejteni.
A bekövetkező háború az, ami miatt egész életében egyszer elhagyja a hegyet, és katona lesz. Az események másik lírai, már már intim pillanata itt lesz, amint Egger levelet ír feleségéhez.
Túlélve a borzalmakat, visszatérve a völgybe, ami sokat változott. Ahogyan a világ is megváltozott, átalakult körülötte, kissé ő maga is kénytelen ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. A völgyben új szelek fújnak, turisták jelennek meg. Ő is ebben talál magának elfoglaltságot. Életében a televízió megjelenése is jelentős momentum. Így lesz részese az ember Holdra lépésének vagy megismeri Grace Kellyt. Választott magányát egy öregedő tanárnő próbálja enyhíteni, kevés sikerrel.
A történet végére ismét feltűnik Tülkös Hannes, mintegy keretbe foglalva azt. Andreas Egger túlélő, amin ő maga is csodálkozik. Andreas olyan békét talál, amit nem ismert, talán nem is gondolt rá. Az egyszerű szépség és a tudatosság adnak neki örömök az életben. Nem lázad, éli az életét a rá kiszabott sorsot. Ott van a természetes közege, oda tartozik ő maga is a hegy része. Békés nyugalommal várja a Hideg Asszony eljövetelét, amit Tülkös Hannes megjósolt neki.
„Meg lehet venni valakinek az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanattól sem.”
Robert Seethaler: (1966)
többszörösen kitüntetett, öt kötetes osztrák író, forgatókönyvíró és színész. Ez a regénye sokáig vezette a bestseller listákat, több mint 100 ezer példány talált gazdára. Angol fordítása a 2016-os Nemzetközi Man Booker díj jelöltje. Idehaza ez az első kötete.
Park, Budapest, 2017
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552896 · Fordította: Blatschik Éva
Megkapóan jó könyv, magával ragad, egyszerre realista dokumentum és igazi életmese Andreas Egger életéről. Egy egyszerű prózában elmondott, egyszerű ember története.
Az első mondattól kezdve Seethaler egy csendes, tényszerűséggel ábrázolt életről mesél. Andreas Egger életének története a magány története.
Felnőtt férfiként jelenik meg először a lapokon Andreas, amint éppen Tülkös Hannest a beteg kecskepásztor próbálja megmenteni, levinni a hegyről a faluba. Furcsa párosuk, humoros kezdést biztosít az eseményeknek, ám ez hamar átvált. Hannes egyszerűen elfut és eltűnik a szeme elől. Andreas az Arany Zerge nevű műintézményben igyekszik átmelegedni, és vigaszt találni, ahol egy
új lány a felszolgáló. Egy pillantás, egy véletlen érintés és mosoly megpecsételi a fiatalok további közös életét. A szerelem esetlenül, bátortalan módon kezd kibontakozni köztük. Andreas nem a szavak embere, még kevésbé a tetteké. Megtudjuk azt is, miért.
Itt visszakanyarodunk a gyerekkorához, ami mindent megvilágít. Egger árván maradt és négyévesen került a módos nagygazda nevelőapjához, aki mindenért kegyetlenül büntette. Egy verés során a combja is eltört, amitől sántítva járt. Ő mégis kedves és szelíd, segítőkész ember marad. Átlagnál erősebb fizikummal bír, mégis visszahúzódó. A regény megteremtett világát aprólékosan, pontosan, több aspektusból bemutatva tárja az olvasó elé, miközben egy okos és egyszerű történetet mesél el. Megdöbbentő olvasni a szeretet legcsekélyebb jeléről, teljes hiányáról, amiben a fiú felnőtt.
Nem csupán magával a történettel, de a párbeszédekkel képes a szerző hihető és érdekes sztorit megismertetni az olvasóval. Tényszerűen leírja a puszta eseményeket én pedig egyszerre úgy érzem, hogy pontosan ismerem Andreast. Mindent tudok róla érzéseiről, gondolatai alapján. Varázslatosan adja át a lelket átszövő gyermekkori emlékek erejét, azok hatásait. Andreas Egger alakja tökéletesen felépített, talán nem is lesz olyan olvasó, aki ne lenne vele szemben együtt érző. A néhány mellékalak is erős és jelentős figura lesz az életében.
A lánykérést, ami a történet egyik legszebb pillanata lesz házasság követi. Majd élete egyetlen nagy tragédiája egy lavina képében minden kezdődő boldogságát elsodorja. Innentől becsülettel teszi a dolgát, éli az életét. Nincsenek nagy tervei, vágyai. Sorsával megbékélt és nem lázad ellene. A természet szépsége és szeretete erős benne, ez nyújt némi vigaszt. A tornyos osztrák hegyek árnyékában a mindennapos ébredés ajándéka, a nap végén a jól végzett munka utáni fáradtság az életének ajándéka. Kevéssel is beéri. Ezek a kis pillanatok, amelyek az idő múlásával válnak életében fontossá. Negyven év egy pillanat alatt eltelik számára.
A történetben nincsenek extrém vagy meglepő fordulatok, minden csupán csak történik a maga hétköznapi módján, ahogyan az élet hozza. Magával ragadó, az elejétől a végéig, ahogy Egger semmi különös életével ismerkedünk. Ahogyan a fülszöveg is említi a Stoner című regényt, valóban nagy hasonlóságot mutat ez a kisregény. Seethaler írásának témája és hangulata hasonló a John Williams által megismert Stoner életének tisztaságához és egyszerűségéhez.
Olyan szelíd, gyengéd írás, amely minden szentimentalizmustól mentes, mégis hangulatos és lendületes. Ez egy mély, bölcs és humánus regény, amelyet egyetlen olvasó sem fog elfelejteni.
A bekövetkező háború az, ami miatt egész életében egyszer elhagyja a hegyet, és katona lesz. Az események másik lírai, már már intim pillanata itt lesz, amint Egger levelet ír feleségéhez.
Túlélve a borzalmakat, visszatérve a völgybe, ami sokat változott. Ahogyan a világ is megváltozott, átalakult körülötte, kissé ő maga is kénytelen ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. A völgyben új szelek fújnak, turisták jelennek meg. Ő is ebben talál magának elfoglaltságot. Életében a televízió megjelenése is jelentős momentum. Így lesz részese az ember Holdra lépésének vagy megismeri Grace Kellyt. Választott magányát egy öregedő tanárnő próbálja enyhíteni, kevés sikerrel.
A történet végére ismét feltűnik Tülkös Hannes, mintegy keretbe foglalva azt. Andreas Egger túlélő, amin ő maga is csodálkozik. Andreas olyan békét talál, amit nem ismert, talán nem is gondolt rá. Az egyszerű szépség és a tudatosság adnak neki örömök az életben. Nem lázad, éli az életét a rá kiszabott sorsot. Ott van a természetes közege, oda tartozik ő maga is a hegy része. Békés nyugalommal várja a Hideg Asszony eljövetelét, amit Tülkös Hannes megjósolt neki.
„Meg lehet venni valakinek az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanattól sem.”
Robert Seethaler: (1966)
többszörösen kitüntetett, öt kötetes osztrák író, forgatókönyvíró és színész. Ez a regénye sokáig vezette a bestseller listákat, több mint 100 ezer példány talált gazdára. Angol fordítása a 2016-os Nemzetközi Man Booker díj jelöltje. Idehaza ez az első kötete.
Park, Budapest, 2017
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552896 · Fordította: Blatschik Éva
2017. május 25., csütörtök
Tükör, index, kuplung
Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
avagy egy negyvenes nő vezetni tanul
Dorthe Nors nemzetközileg is elismert dán szerző, Man Booker-díjra jelölt könyve egy kis gyöngyszem a női létről. Szingliség és az elmagányosodás témában mesél, miközben remekül ábrázolja Sonja belső vívódásait és küzdelmeit az autóvezetés elsajátításával. Ami valljuk be, nem olyan egyszerű folyamat a negyvenes nőnek.
A humorosnak tűnő alap, hogy egy nagyvárosi negyvenes szingli nő vezetni tanul, kiváló helyzetkomikumokat teremt. Sonja igazi műszaki antitalentum. Fél a nagyvárosi forgalomban, nem látja a holtteret és egészségügyi okokból váratlan szédülések is kínozzák. A váltó kezelése pedig valódi kihívást jelent a nőnek. Amikor egy nap, rádöbben, hogy mennyire nem megy neki a sebességváltás, az oktatójával is akadnak személyes gondjai, tettekre szánja el magát. Természetesen mindkét oktatója férfi, ami egyéb problémákhoz is vezet.
A skandinávokra jellemző, hűvös távolságtartással és minimalista eszközökkel, alig kétszáz oldalon követhetjük Sonja küzdelmeit nem csak a kuplunggal, de a saját életével is. Az önálló útkeresés során Sonja ráébred: valami olyat kerget, ami már régen nincs. A tükörben önmaga életét is látja leperegni.
Hiányzik, vágyakozik vissza a gyermekkorába, Jüttlandra, amikor még boldognak érezhette magát.
A szeretetteljes családi légkör, és egy gondoskodó partner, egy TÁRS hiánya nélkül Sonja nem csak Koppenhágában, de saját életében is csak bolyong. Elveszve érzi magát a nagyvárosban, Koppenhága dzsungelében. Az elidegenedés, beszürkült élete fájó számára, küzd vele. Időszerűen aktuális problémák és nem csak Dániában. A jüttlandi tájszólására is kínosan figyel, ám a lelke mélyén igenis hiányzik neki a régi élete. Kapaszkodik a múltjába. Az idő azonban nem áll meg, és a családi kapcsolatok is változnak, ahogyan a természet is. Testvérével megromlott kapcsolatát igyekszik megérteni, leveleket ír neki, ám azokat soha nem küldi el. A regény a magányról, szeretetvágyról,
a boldogság kereséséről szól. Kell némi élettapasztalat hozzá, hiszen egy tini, fiatal nő kevéssé érzi MÉG át ezeket a problémákat.
Az önironikus humor és a melankólia közti jó arányérzékkel egyensúlyozó történetben a masszőrnő Ellen hoz még színt. A lelki gondok testi bajokat, elváltozásokat is eredményeznek. Sonja háta is fáj, kezelésre szorul. Ellen lazítja, oldja ezeket a feszültségeket, miközben kicsit a lelkét is kezeli, ráébreszti Sonját: boldogtalansága az oka minden gondjának. A jogosítvány megszerzése már csak keretet ad a letisztult stílusú történethez. Megismerhetjük a széthulló családok, elmúló barátságok problémája mellett a párkapcsolatok kialakításának nehézségeit is. Nem könnyű megfelelő társat találni. Sonja különc módon zárkózott, ami nehezíti a párválasztást. Elveszett a saját életében, keresi a kiutat és a megoldást. Nem csak a sebességváltás nehéz, a saját életében is elveszett, magányos nőnek. Mennyire ismerjük önmagunkat, képességeinket, mennyire tudunk saját életünk filmjében főszereplők lenni? Kevéssé találtam humorosnak, ne egy Bridget Jones-féle történetre gondoljon
az olvasó. A hétköznapok drámáit kíméletlenül őszintén tárja fel az írónő. Sonja is valamiféle megváltásra vágyik.
Dorthe Nors egy különösen szép kis történetben mesél az egyedülálló nő életéről, álmairól és vágyairól, fájdalmairól A stílus tragikomikus, sok humoros epizóddal, de az olvasó a mögöttes tartalom súlyossága és szomorúsága miatt nem tud igazán szívből nevetni ezeken. Sonja személyiségét erős hatással formálja a barátnőjével való találkozás, amivel a történet zárul. Dorthe Nors életmeséje olvasmányos nyelvezetű, jól követhető, kidolgozott, ami miatt jó volt olvasni.
Dorthe Nors: (1970) a kortárs dán irodalom legismertebb szerzője. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah bemutatott, a New Yorker pedig publikált.
Idehaza tavaly megjelent Karateütés című novelláskötetével már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt. Ezt a művét 2014-ben az Egyesült Államokban is kiadták, ami meghozta számára a világsikert.
Eredeti mű: Dorthe Nors: Spejl, skulder, blink
Eredeti megjelenés éve: 2016
Park, Budapest, 2017
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553237 · Fordította: Kertész Judit
avagy egy negyvenes nő vezetni tanul
Dorthe Nors nemzetközileg is elismert dán szerző, Man Booker-díjra jelölt könyve egy kis gyöngyszem a női létről. Szingliség és az elmagányosodás témában mesél, miközben remekül ábrázolja Sonja belső vívódásait és küzdelmeit az autóvezetés elsajátításával. Ami valljuk be, nem olyan egyszerű folyamat a negyvenes nőnek.
A humorosnak tűnő alap, hogy egy nagyvárosi negyvenes szingli nő vezetni tanul, kiváló helyzetkomikumokat teremt. Sonja igazi műszaki antitalentum. Fél a nagyvárosi forgalomban, nem látja a holtteret és egészségügyi okokból váratlan szédülések is kínozzák. A váltó kezelése pedig valódi kihívást jelent a nőnek. Amikor egy nap, rádöbben, hogy mennyire nem megy neki a sebességváltás, az oktatójával is akadnak személyes gondjai, tettekre szánja el magát. Természetesen mindkét oktatója férfi, ami egyéb problémákhoz is vezet.
A skandinávokra jellemző, hűvös távolságtartással és minimalista eszközökkel, alig kétszáz oldalon követhetjük Sonja küzdelmeit nem csak a kuplunggal, de a saját életével is. Az önálló útkeresés során Sonja ráébred: valami olyat kerget, ami már régen nincs. A tükörben önmaga életét is látja leperegni.
Hiányzik, vágyakozik vissza a gyermekkorába, Jüttlandra, amikor még boldognak érezhette magát.
A szeretetteljes családi légkör, és egy gondoskodó partner, egy TÁRS hiánya nélkül Sonja nem csak Koppenhágában, de saját életében is csak bolyong. Elveszve érzi magát a nagyvárosban, Koppenhága dzsungelében. Az elidegenedés, beszürkült élete fájó számára, küzd vele. Időszerűen aktuális problémák és nem csak Dániában. A jüttlandi tájszólására is kínosan figyel, ám a lelke mélyén igenis hiányzik neki a régi élete. Kapaszkodik a múltjába. Az idő azonban nem áll meg, és a családi kapcsolatok is változnak, ahogyan a természet is. Testvérével megromlott kapcsolatát igyekszik megérteni, leveleket ír neki, ám azokat soha nem küldi el. A regény a magányról, szeretetvágyról,
a boldogság kereséséről szól. Kell némi élettapasztalat hozzá, hiszen egy tini, fiatal nő kevéssé érzi MÉG át ezeket a problémákat.
Az önironikus humor és a melankólia közti jó arányérzékkel egyensúlyozó történetben a masszőrnő Ellen hoz még színt. A lelki gondok testi bajokat, elváltozásokat is eredményeznek. Sonja háta is fáj, kezelésre szorul. Ellen lazítja, oldja ezeket a feszültségeket, miközben kicsit a lelkét is kezeli, ráébreszti Sonját: boldogtalansága az oka minden gondjának. A jogosítvány megszerzése már csak keretet ad a letisztult stílusú történethez. Megismerhetjük a széthulló családok, elmúló barátságok problémája mellett a párkapcsolatok kialakításának nehézségeit is. Nem könnyű megfelelő társat találni. Sonja különc módon zárkózott, ami nehezíti a párválasztást. Elveszett a saját életében, keresi a kiutat és a megoldást. Nem csak a sebességváltás nehéz, a saját életében is elveszett, magányos nőnek. Mennyire ismerjük önmagunkat, képességeinket, mennyire tudunk saját életünk filmjében főszereplők lenni? Kevéssé találtam humorosnak, ne egy Bridget Jones-féle történetre gondoljon
az olvasó. A hétköznapok drámáit kíméletlenül őszintén tárja fel az írónő. Sonja is valamiféle megváltásra vágyik.
Dorthe Nors egy különösen szép kis történetben mesél az egyedülálló nő életéről, álmairól és vágyairól, fájdalmairól A stílus tragikomikus, sok humoros epizóddal, de az olvasó a mögöttes tartalom súlyossága és szomorúsága miatt nem tud igazán szívből nevetni ezeken. Sonja személyiségét erős hatással formálja a barátnőjével való találkozás, amivel a történet zárul. Dorthe Nors életmeséje olvasmányos nyelvezetű, jól követhető, kidolgozott, ami miatt jó volt olvasni.
Dorthe Nors: (1970) a kortárs dán irodalom legismertebb szerzője. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah bemutatott, a New Yorker pedig publikált.
Idehaza tavaly megjelent Karateütés című novelláskötetével már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt. Ezt a művét 2014-ben az Egyesült Államokban is kiadták, ami meghozta számára a világsikert.
Eredeti mű: Dorthe Nors: Spejl, skulder, blink
Eredeti megjelenés éve: 2016
Park, Budapest, 2017
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553237 · Fordította: Kertész Judit
2017. május 24., szerda
Hosszú számolás
J. M. Gulvin: Hosszú számolás
Élvezetes, tetszetős történet, egyedi karakterek, ha röviden akarom összefoglalni a krimiről a véleményem. Ritkán tudnak meglepni a végső csavarokat illetően, hiszen sok jó krimit olvastam már. Itt most sikerült.
Az idei év egyik legjobb krimije ez volt számomra az eddigi olvasmányaim alapján.
A Long Count, amelyet JM Gulvin írt, az első része egy új thrillersorozatnak, amelynek egy Texas Ranger, John Q a főszereplője. A történet mesélése nagyon lendületes, fordulatokban gazdag.
Kemény határozottsággal tárja az olvasó elé a történéseket, férfias történet ez. Ritka, amikor ennyi sok jó csavar van a történetben, mégsem lesz erőltetett vagy hatásvadász. Jól kitalált, kerek történetet olvashattam, ami logikai hibáktól mentes, izgalmas volt. Valóban feszülté és letehetetlenné válik a regény.
John Q a koreai háború veteránja. Ő híres arról, hogy mennyire gyorsan és pontosan tud lőni.
Özvegy és szerető apa, hűséges barát. Idilli képpel indít a szerző: John Q élvezi a napsütést a folyónál, a barátjával Pious-sal és a tíz éves fiával James-sel. Félelmetes felfedezést tesznek, de mielőtt erre találnának megoldást, John Q-t riasztják, hogy megvizsgálja a vasútállomásnál hajnalban történt brutális támadást. Ezzel lavinaszerűen indul be a regény.
A vízparti mélység után az emberi elme sötét oldalával ismerkedhetünk meg. Olyan elkövetővel
van dolgunk, aki semmitől nem riad vissza, kegyetlen és gyors. Az olvasó félelemkeltéshez és borzongatáshoz jól értő íróval áll szemben. Legjobban az tetszett, hogy a történet titka a mozgatórugója sokáig homályban maradt. Egy ügyesen megírt pszichológiai thriller, okos csavarokkal.
A támadó egy lépéssel mindig előttünk halad, nyugodtan eltávolítva azokat, akik az útjában állnak. Szokatlan és embert próbáló nyomozás veszi kezdetét. Nyaktörő versenyfutás az idővel.
Mi lehet az összefüggés? Hogyan kapcsolódik össze a történet, csak a végén áll össze csak a kép, közben csaj sejtéseink vannak a háttérről. John Q folyamatosan a nyomában van, a látszólag ok nélküli sorozatgyilkosnak. Ám csak követheti a támadó nyomát, számolhatja a szaporodó holttesteket.
A kiindulópont egy nyilvánvalónak tűnő öngyilkosság. A helyi bűnüldöző szervek kijelentik, hogy
ez egyértelmű öngyilkossági ügy, de John Q-nek más nézetei vannak. Amikor az áldozat egyik fia Isaac ezt hallja, kapcsolatba lép John Q-val, ő sem tudja elhinni, hogy az apja, aki valódi kemény fickó és háborús veterán volt, ezt tette volna önmagával. Isaac azt mondja John Q-nak, hogy nemrég tért vissza Vietnamból. Együtt keresik a másik testvért Ismaelt.
John Q. karaktere jól illeszkedik abba a mitikus, az igazság bajnoka hőseinek sorába, mint Lee Child hőse, Jack Reacher. Egy bulldog kitartásával nyomoz, nem hagyja lerázni magát. Jó nyomon jár, és meglepő eredményre jut. Nem csak váratlan a végső fordulat, de izgalmas és meglepő is. Nagyon nem szokványos, eredeti a befejezés valóban.
A kibontakozó események sorában fontos helyen áll egy régi elmegyógyintézet, ahol mentálisan sérült betegeket kezeltek. Trinity egy tűzben pusztult el, romjain azonban a bűn még virágzik. A különös ügy háttere tényleg izgalmas nyomozás után kap megoldást. Ehhez még Gulvin remekül érzékelteti az akkori Délnyugat-Amerikára jellemző hangulatot. Az 1960-as években, amikor az amerikaiak kezdtek tiltakozni a vietnami háborúban való részvételük miatt, a rasszizmus is jelentős alapot ad az eseményeknek. Kapunk egy eredeti hangulatot az izgalmas lélektani rejtvény mellé, amikor a por és az izzó hő már-már tapintható a levegőben. Gulvin nagyszerűen ért az izgalom fokozásához, az erős és kifejező hangulatkeltéshez.
Egy ügyesen, jól megírt thriller, remek karakterekkel, amit érdemes elolvasni. Nem akarok több részletet feltárni. A leíró részek stílus is fenomenális. A könyv visszavezet minket egy olyan korban, amikor a mentális betegségekre vonatkozó attitűdök nem olyanok, mint ma, és ahol a rasszizmus még mindig mélyen beágyazódott az emberekbe. Tetszett a mentális betegségeknek a családra és az érintettekre gyakorolt hatásainak ábrázolása is. A megrajzolt anyakép is döbbenetesen erős.
A Hosszú számolás egy ragyogó pszicho-thriller, aminek a végén a furcsának tűnő címre is megkapjuk a magyarázatot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a cselekményes, jól felépített történeteket. Várom a folytatásokat!
Eredeti mű: J. M. Gulvin: The Long Count
Eredeti megjelenés éve: 2016
GABO, Budapest, 2017
328 oldal · ISBN: 9789634063209 · Fordította: Turcsányi Jakab
Élvezetes, tetszetős történet, egyedi karakterek, ha röviden akarom összefoglalni a krimiről a véleményem. Ritkán tudnak meglepni a végső csavarokat illetően, hiszen sok jó krimit olvastam már. Itt most sikerült.
Az idei év egyik legjobb krimije ez volt számomra az eddigi olvasmányaim alapján.
A Long Count, amelyet JM Gulvin írt, az első része egy új thrillersorozatnak, amelynek egy Texas Ranger, John Q a főszereplője. A történet mesélése nagyon lendületes, fordulatokban gazdag.
Kemény határozottsággal tárja az olvasó elé a történéseket, férfias történet ez. Ritka, amikor ennyi sok jó csavar van a történetben, mégsem lesz erőltetett vagy hatásvadász. Jól kitalált, kerek történetet olvashattam, ami logikai hibáktól mentes, izgalmas volt. Valóban feszülté és letehetetlenné válik a regény.
John Q a koreai háború veteránja. Ő híres arról, hogy mennyire gyorsan és pontosan tud lőni.
Özvegy és szerető apa, hűséges barát. Idilli képpel indít a szerző: John Q élvezi a napsütést a folyónál, a barátjával Pious-sal és a tíz éves fiával James-sel. Félelmetes felfedezést tesznek, de mielőtt erre találnának megoldást, John Q-t riasztják, hogy megvizsgálja a vasútállomásnál hajnalban történt brutális támadást. Ezzel lavinaszerűen indul be a regény.
A vízparti mélység után az emberi elme sötét oldalával ismerkedhetünk meg. Olyan elkövetővel
van dolgunk, aki semmitől nem riad vissza, kegyetlen és gyors. Az olvasó félelemkeltéshez és borzongatáshoz jól értő íróval áll szemben. Legjobban az tetszett, hogy a történet titka a mozgatórugója sokáig homályban maradt. Egy ügyesen megírt pszichológiai thriller, okos csavarokkal.
A támadó egy lépéssel mindig előttünk halad, nyugodtan eltávolítva azokat, akik az útjában állnak. Szokatlan és embert próbáló nyomozás veszi kezdetét. Nyaktörő versenyfutás az idővel.
Mi lehet az összefüggés? Hogyan kapcsolódik össze a történet, csak a végén áll össze csak a kép, közben csaj sejtéseink vannak a háttérről. John Q folyamatosan a nyomában van, a látszólag ok nélküli sorozatgyilkosnak. Ám csak követheti a támadó nyomát, számolhatja a szaporodó holttesteket.
A kiindulópont egy nyilvánvalónak tűnő öngyilkosság. A helyi bűnüldöző szervek kijelentik, hogy
ez egyértelmű öngyilkossági ügy, de John Q-nek más nézetei vannak. Amikor az áldozat egyik fia Isaac ezt hallja, kapcsolatba lép John Q-val, ő sem tudja elhinni, hogy az apja, aki valódi kemény fickó és háborús veterán volt, ezt tette volna önmagával. Isaac azt mondja John Q-nak, hogy nemrég tért vissza Vietnamból. Együtt keresik a másik testvért Ismaelt.
John Q. karaktere jól illeszkedik abba a mitikus, az igazság bajnoka hőseinek sorába, mint Lee Child hőse, Jack Reacher. Egy bulldog kitartásával nyomoz, nem hagyja lerázni magát. Jó nyomon jár, és meglepő eredményre jut. Nem csak váratlan a végső fordulat, de izgalmas és meglepő is. Nagyon nem szokványos, eredeti a befejezés valóban.
A kibontakozó események sorában fontos helyen áll egy régi elmegyógyintézet, ahol mentálisan sérült betegeket kezeltek. Trinity egy tűzben pusztult el, romjain azonban a bűn még virágzik. A különös ügy háttere tényleg izgalmas nyomozás után kap megoldást. Ehhez még Gulvin remekül érzékelteti az akkori Délnyugat-Amerikára jellemző hangulatot. Az 1960-as években, amikor az amerikaiak kezdtek tiltakozni a vietnami háborúban való részvételük miatt, a rasszizmus is jelentős alapot ad az eseményeknek. Kapunk egy eredeti hangulatot az izgalmas lélektani rejtvény mellé, amikor a por és az izzó hő már-már tapintható a levegőben. Gulvin nagyszerűen ért az izgalom fokozásához, az erős és kifejező hangulatkeltéshez.
Egy ügyesen, jól megírt thriller, remek karakterekkel, amit érdemes elolvasni. Nem akarok több részletet feltárni. A leíró részek stílus is fenomenális. A könyv visszavezet minket egy olyan korban, amikor a mentális betegségekre vonatkozó attitűdök nem olyanok, mint ma, és ahol a rasszizmus még mindig mélyen beágyazódott az emberekbe. Tetszett a mentális betegségeknek a családra és az érintettekre gyakorolt hatásainak ábrázolása is. A megrajzolt anyakép is döbbenetesen erős.
A Hosszú számolás egy ragyogó pszicho-thriller, aminek a végén a furcsának tűnő címre is megkapjuk a magyarázatot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a cselekményes, jól felépített történeteket. Várom a folytatásokat!
Eredeti mű: J. M. Gulvin: The Long Count
Eredeti megjelenés éve: 2016
GABO, Budapest, 2017
328 oldal · ISBN: 9789634063209 · Fordította: Turcsányi Jakab
2017. május 23., kedd
Fényképavar
Hartay Csaba: Fényképavar
"Keresem azt a kezet, amelyik elengedett."
Rövid könyv, mégis sokáig tartott elolvasni.
Kétszer olvastam, majd néhány hónap után újra elővettem. Először még azzal az elvárással, hogy annak a költőnek a verseit olvasom, akinek ez a nyolcadik kötete. Nekem az első verses Hartaym volt. A prózáját már úgy gondolom ismerem és kedvelem. Ez valami más volt. Nagyon. Fájt.
Több testrészemet is megszorongatta, megdolgozta zsigerből. Gyomrom, torkom elszorult, agyam elborult, folytak a a könnyeim. Nem erre számítottam, úgy gondoltam, ez nekem nem jön be, ezt nem akarom. De újraolvastam. Aztán megint . Akkor már láttam, miért is ez a képrombolás, ez a nyers csupaszság, ami megfogott. Cseles, hatásosan tömör, rövid és üt. Beszélni kell erről, ha fáj is, ha nem is szívesen teszi az ember. Vannak versek, ahol először azt érzem, hogy na, ez annyira nem nekem szól. Aztán tovább olvasom, és jött egy idézhető sor, egy kép, ami már fogott, vitte a képzeletem.
A végére kaptam egy zseniális verset. Egy megidézett emléket, egy mosolyt, vagy egy sikolyt, ami felüvöltött bennem. És szerintem az alkotóban is...
Nem könnyű a búcsúzás, az elengedés. Gyászversek. Intim, fájó. Személyes. Nagyon egyéni ez is,
ki hogyan viseli, tudja feldolgozni a szerettei távozását, elvesztését. Mit hoz elő a lelkéből. Főleg,
ha sorban egymást érik ezen baljós események a családban. Ami születésünk óta ott kísért, tudjuk visszavonhatatlanul eljön. Félünk. Nem tudjuk, mennyi is a letöltendő idő, amit kiszabtak ránk.
Véleményem szerint nagyszerűen szól Hartay Csaba hangja, ami gyászról, a visszatérés lehetetlenségéről, magányról, fájdalomról, az emlékek megidézéséről, vagy azok hiányáról beszél. Amikor már nem lehet tisztázni a félreértéseket, vagy elmaradt találkozásokat bepótolni. Jól beszél, húsba vágóak ezek a sorok. Sokáig fájnak, sajognak, mint a hínárlevél vágása a testen. Felkavar,
mint a holtág vizébe dobott kő. Lehúz a hínár, de élni kell, úszni tovább.
"Szoba a test. Nincsen kulcsa.
Vendég vagy az agyagbábuban."
Sajátos stílusa és hangulata van ezeknek a verseknek. Vannak persze az öt részre osztott kötetben erősebb versek, és nehezebb, könnyebb, rövidebb, hosszabb, jobb, rosszabb, szebb vagy akár csúnyább. Egy csokorban a fájdalom, emberi érzések hullámzása. Ahogy az egy verses kötetnél kell.
Tele van érzelemmel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr.
Képek, amit átélhetünk, látunk magunk előtt és tudjuk, ezek mi vagyunk. Mi is lehetnénk. Sikolt
a fájdalom, visszanéz, feldereng a tükörből arcunk helyén a jól ismert arc. Kapaszkodunk az emlékeinkbe. A költői képekben elmerültem, majd felbukkantam a felszínre. Darabos, szaggatott, lépéseket kereső. Elengedni, felnőni. Ha akarjuk, ha nem: kell.
A fényképarc megfakul, az emlék halványul, a düh elszáll. A kisfiú felnő. Élni, lépni tovább, ha fáj is. Akár egy verseskötetnyi fájdalom árán is. Aztán, egyszer ránk is az emlékek pókhálója ereszkedik takarónak…
Nehéz verseket értékelni. Minden egyes csokorban találtam nekem tetszőt, ami megtalált megérintett, megidézett bennem is valamit. Az én szívemnek ezek lettek maradandóak:
Kedvenc hal, Nem ott alszik az idő, Testlakás, Leszakadt gombok, Égmás, Letöltendő, Napfénytubus, Időgarázs, Minden csata után, Csavarog valahol mellett a címadó a Fényképavar.
"Szinte fázom. Mondtad még idén.
Közös évünk vége közeleg.
Méltatlan. Hozzád is, hozzánk is.
Önfényű halál."
Hartay Csaba költő, író. 1977-ben született Gyulán. Jelenleg Szarvason él.
Három prózakötete mellett (Lerepül a hülye fejetek, Nem Boci! Holtág) ez a nyolcadik verseskötete.
2010-ben Bárka-díjat, 2015-ben a Megyei Prima-díjat kapta meg.
Kalligram, Budapest, 2016
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155603587
"Keresem azt a kezet, amelyik elengedett."
Rövid könyv, mégis sokáig tartott elolvasni.
Kétszer olvastam, majd néhány hónap után újra elővettem. Először még azzal az elvárással, hogy annak a költőnek a verseit olvasom, akinek ez a nyolcadik kötete. Nekem az első verses Hartaym volt. A prózáját már úgy gondolom ismerem és kedvelem. Ez valami más volt. Nagyon. Fájt.
Több testrészemet is megszorongatta, megdolgozta zsigerből. Gyomrom, torkom elszorult, agyam elborult, folytak a a könnyeim. Nem erre számítottam, úgy gondoltam, ez nekem nem jön be, ezt nem akarom. De újraolvastam. Aztán megint . Akkor már láttam, miért is ez a képrombolás, ez a nyers csupaszság, ami megfogott. Cseles, hatásosan tömör, rövid és üt. Beszélni kell erről, ha fáj is, ha nem is szívesen teszi az ember. Vannak versek, ahol először azt érzem, hogy na, ez annyira nem nekem szól. Aztán tovább olvasom, és jött egy idézhető sor, egy kép, ami már fogott, vitte a képzeletem.
A végére kaptam egy zseniális verset. Egy megidézett emléket, egy mosolyt, vagy egy sikolyt, ami felüvöltött bennem. És szerintem az alkotóban is...
Nem könnyű a búcsúzás, az elengedés. Gyászversek. Intim, fájó. Személyes. Nagyon egyéni ez is,
ki hogyan viseli, tudja feldolgozni a szerettei távozását, elvesztését. Mit hoz elő a lelkéből. Főleg,
ha sorban egymást érik ezen baljós események a családban. Ami születésünk óta ott kísért, tudjuk visszavonhatatlanul eljön. Félünk. Nem tudjuk, mennyi is a letöltendő idő, amit kiszabtak ránk.
Véleményem szerint nagyszerűen szól Hartay Csaba hangja, ami gyászról, a visszatérés lehetetlenségéről, magányról, fájdalomról, az emlékek megidézéséről, vagy azok hiányáról beszél. Amikor már nem lehet tisztázni a félreértéseket, vagy elmaradt találkozásokat bepótolni. Jól beszél, húsba vágóak ezek a sorok. Sokáig fájnak, sajognak, mint a hínárlevél vágása a testen. Felkavar,
mint a holtág vizébe dobott kő. Lehúz a hínár, de élni kell, úszni tovább.
"Szoba a test. Nincsen kulcsa.
Vendég vagy az agyagbábuban."
Sajátos stílusa és hangulata van ezeknek a verseknek. Vannak persze az öt részre osztott kötetben erősebb versek, és nehezebb, könnyebb, rövidebb, hosszabb, jobb, rosszabb, szebb vagy akár csúnyább. Egy csokorban a fájdalom, emberi érzések hullámzása. Ahogy az egy verses kötetnél kell.
Tele van érzelemmel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr.
Képek, amit átélhetünk, látunk magunk előtt és tudjuk, ezek mi vagyunk. Mi is lehetnénk. Sikolt
a fájdalom, visszanéz, feldereng a tükörből arcunk helyén a jól ismert arc. Kapaszkodunk az emlékeinkbe. A költői képekben elmerültem, majd felbukkantam a felszínre. Darabos, szaggatott, lépéseket kereső. Elengedni, felnőni. Ha akarjuk, ha nem: kell.
A fényképarc megfakul, az emlék halványul, a düh elszáll. A kisfiú felnő. Élni, lépni tovább, ha fáj is. Akár egy verseskötetnyi fájdalom árán is. Aztán, egyszer ránk is az emlékek pókhálója ereszkedik takarónak…
Nehéz verseket értékelni. Minden egyes csokorban találtam nekem tetszőt, ami megtalált megérintett, megidézett bennem is valamit. Az én szívemnek ezek lettek maradandóak:
Kedvenc hal, Nem ott alszik az idő, Testlakás, Leszakadt gombok, Égmás, Letöltendő, Napfénytubus, Időgarázs, Minden csata után, Csavarog valahol mellett a címadó a Fényképavar.
"Szinte fázom. Mondtad még idén.
Közös évünk vége közeleg.
Méltatlan. Hozzád is, hozzánk is.
Önfényű halál."
Hartay Csaba költő, író. 1977-ben született Gyulán. Jelenleg Szarvason él.
Három prózakötete mellett (Lerepül a hülye fejetek, Nem Boci! Holtág) ez a nyolcadik verseskötete.
2010-ben Bárka-díjat, 2015-ben a Megyei Prima-díjat kapta meg.
Kalligram, Budapest, 2016
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155603587
2017. május 20., szombat
Inkarnációk
Susan Barker: Inkarnációk
Ezer éve rólunk álmodom
Meghökkentő és csodálatos, de legfőképpen egy valóban különös utazásra hívja olvasóit Susan Barker írónő.
A lelki társak szeszélyes és szenvedélyes meséje varázslatos történelmi múltidéző is egyben. Barker meglehetősen összetett könyvet írt, meggyőző "pillanatfelvételekkel" az életről a különböző történelmi korok stációit jól használva háttérnek. Realista, mai regénye kevés misztikumot tartalmaz, inkább a valóságot próbálja tetten érni napjainkban is, nem csak a régmúlt idők meséiben.
Barker káprázatos nyelvhasználata és természetes mesemondása minden bekezdésből kiragyog.
A kínai történelemben, melyet az elképzelt főszereplő korábbi inkarnációi közé soroltak, aki
a jelen történetben taxisként él Pekingben. A pillanatfelvételek eléggé élénkek és meggyőzőek a nagyon eltérő helyzetben lévő kisemberek napi küzdelmeiről, lelki vívódásaik ábrázolásáról, vagy Vang gyermek és ifjúkoráról. Miről mesél egy régi esküvői kép? A családi háttér furcsa és meglepő ezúttal. Cselekményben bővelkedő regény szerelem és barátság fűszerezésével íródott.
Főhősünk a harmincas éveiben járó pekingi taxisofőr Vang, aki ellaposodott házasságban él feleségével és kislányával. A cselekmény azzal indul el, a mikor levelet kap egy titokzatos valakitől, aki az ő állítólagos lelki társa, aki őt és családját megfigyeli, követi életének mozzanatait, sőt, néha vele is utazik. Erről Vang nem sejt semmit, a levelekből értesül. Ki lehet ez a titokzatos figura, mi a célja? Öt levél érkezik, a regény végén kapunk meglepő választ ki is ez a személy, aki azt állítja, hogy ő egy lelki társa az elmúlt 1000 évből. Öt korábbi életen át kísérte már Vangot. Ezekről mesél, emlékezik meg. Az emlékképek, történetek izgalmasak, néhol már-már brutálisak, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Igazi múltidéző ez: a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel a lapokon. Az ősi Kínába játszódó részek izgalmas és különös varázzsal bírtak számomra, amíg megismerjük Vang öt előző életét. A történelem tényleg utolér. Mi apró homokszemek vagyunk a gépezetben, a nagy egészben.
Természetesen felmerül, hogy elmenjen a rendőrségre Vang, de tart attól, nem veszik komolyan ezért nyomozni kezd. A történet erőteljes, lendületes és bár a legtöbb szempontból komor, néhol erőszakos cselekményű, elég humora van, hogy ne legyen nyomasztó. Nincsenek valódi szimpatikus karakterek, bár elég színes és eredetiek a megjelenő személyek és a felvázolt sorsok. A tört idővonal érdekes volt, és nem tudtam letenni a történetet. Cselekménye mozgalmas, a barátság kérdése áll a történet fő középpontjában. Jól szerkesztett, színes szóképekkel, látványos leírásokkal, erőteljes párbeszédekkel szolgál. Millió hangulat, szín és szag kavarog az olvasó előtt. Az olvasmányossághoz a remek fordítás is nagyban hozzájárul.
Szemléletes, érzéki gyönyörrel megírt akciók a császár hálótermeiből a Csin-dinasztia életéről, sorsáról. Bepillantást ad a Tiltott Város mindennapjaiba, szokásaiba. Buja vágyak és erkölcsök, ágyasok és eunuchok a szereplők Csia-csing császár környezetéből. Az ő ágyasainak lázadása valós esemény, a meggyilkolására tett kísérlet ugyan kudarcot vall, ami véres bosszúba torkollik. A Tiltott Város a birodalom szíve, a Leopárd szoba sötét titkokról mesél. Egy eredeti regény egy pekingi taxisról, akit múltbeli megtestesülései több mint ezer éve kísértenek. A belső lelki vívódásai, szexuális fantáziái és vágyainak képei igen szemléletesek. Vang nyakig merül a titkok szövevényes hálójában, amit az ismeretlen leskelődő szőtt. Rokon lelkek találkoznak és valami ellenállhatatlan erő hatására törnek egymás életére. Ki lehet a másik, aki minden történetben felbukkan? Van, amikor mindketten női alakot öltenek... Ez volt az egyik legizgalmasabb része a regénynek. Ez lehet izgalmas, elborzasztó is az olvasónak, de mindenképpen megfogja a képzeletét.
Számos lenyűgöző elem volt még ebben a könyvben. Különösen tetszett a modern kínai társadalom és az ősi kínai történelembe való betekintése. Kik vagyunk, hová tartunk? Sorsunk valóban előre elrendeltetett? Kaleidoszkópikusan fantáziadús regény, amikor egyszer újra megérkezünk a jelenhez a maoista korszakhoz. Sorsunk örök körforgása elgondolkoztatja és meglepi az olvasót. Barker remekül fonja egybe a mai Kína érzékeny portréját, az egykori szokásokkal, hagyományokkal, szemlélteti a múltnak a jelenben érezhető tartós hatását.
A Tarandus Kiadó újdonságát ITT tudod 20% kedvezménnyel megrendelni!
Susan Barker
Kelet-Londonban nőtt fel, filozófiát és kreatív írást tanult Anglia különböző egyetemein. Első két regényét Dylan Thomas-díjra jelölték, több hazai és külföldi ösztöndíjat is elnyert, többek között a Brit Királyi Művészeti Akadémia is támogatta. Hosszabb ideig élt a híres yaddói irodalmi művésztelepen Saratoga Springsben.
Mélyen kötődik Kínához, mivel nagyapja a II. világháború elől menekült el onnan, ő maga pedig évekig élt Pekingben. Tanúja volt a mai rendszer ellentmondásosságának és az olimpiára való készülődés paranoiás, felfokozott légkörének. Érzékeny művészként, remek megfigyelőként szemlélte a város lakóit: az elnyomottakat és a kivételezetteket. Beszívta Peking szennyezett levegőjét, megismerkedett az emberi sorsokkal, a keleti orvoslással. Elvarázsolta a kínai történelem, méghozzá olyannyira, hogy hat éven át kutatott ehhez a regényhez. „Sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy számítottam rá” – vallja be a honlapján. Angliába visszatérve „lelki archívumából” merítve dolgozott tovább, melyben minden képet és emléket megőrzött a pekingi évekből. A történelmi és a mai Kína ott vibrál, lüktet és rezonál ennek a könyvnek minden egyes lapján.
Díjak, jelölések:
Folio-díj (2014)
Jerwood-díj (2015)
The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015)
Tarandus, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584435 . Fordította: Hegedűs Péter
Ezer éve rólunk álmodom
Meghökkentő és csodálatos, de legfőképpen egy valóban különös utazásra hívja olvasóit Susan Barker írónő.
A lelki társak szeszélyes és szenvedélyes meséje varázslatos történelmi múltidéző is egyben. Barker meglehetősen összetett könyvet írt, meggyőző "pillanatfelvételekkel" az életről a különböző történelmi korok stációit jól használva háttérnek. Realista, mai regénye kevés misztikumot tartalmaz, inkább a valóságot próbálja tetten érni napjainkban is, nem csak a régmúlt idők meséiben.
Barker káprázatos nyelvhasználata és természetes mesemondása minden bekezdésből kiragyog.
A kínai történelemben, melyet az elképzelt főszereplő korábbi inkarnációi közé soroltak, aki
a jelen történetben taxisként él Pekingben. A pillanatfelvételek eléggé élénkek és meggyőzőek a nagyon eltérő helyzetben lévő kisemberek napi küzdelmeiről, lelki vívódásaik ábrázolásáról, vagy Vang gyermek és ifjúkoráról. Miről mesél egy régi esküvői kép? A családi háttér furcsa és meglepő ezúttal. Cselekményben bővelkedő regény szerelem és barátság fűszerezésével íródott.
Főhősünk a harmincas éveiben járó pekingi taxisofőr Vang, aki ellaposodott házasságban él feleségével és kislányával. A cselekmény azzal indul el, a mikor levelet kap egy titokzatos valakitől, aki az ő állítólagos lelki társa, aki őt és családját megfigyeli, követi életének mozzanatait, sőt, néha vele is utazik. Erről Vang nem sejt semmit, a levelekből értesül. Ki lehet ez a titokzatos figura, mi a célja? Öt levél érkezik, a regény végén kapunk meglepő választ ki is ez a személy, aki azt állítja, hogy ő egy lelki társa az elmúlt 1000 évből. Öt korábbi életen át kísérte már Vangot. Ezekről mesél, emlékezik meg. Az emlékképek, történetek izgalmasak, néhol már-már brutálisak, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Igazi múltidéző ez: a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel a lapokon. Az ősi Kínába játszódó részek izgalmas és különös varázzsal bírtak számomra, amíg megismerjük Vang öt előző életét. A történelem tényleg utolér. Mi apró homokszemek vagyunk a gépezetben, a nagy egészben.
Természetesen felmerül, hogy elmenjen a rendőrségre Vang, de tart attól, nem veszik komolyan ezért nyomozni kezd. A történet erőteljes, lendületes és bár a legtöbb szempontból komor, néhol erőszakos cselekményű, elég humora van, hogy ne legyen nyomasztó. Nincsenek valódi szimpatikus karakterek, bár elég színes és eredetiek a megjelenő személyek és a felvázolt sorsok. A tört idővonal érdekes volt, és nem tudtam letenni a történetet. Cselekménye mozgalmas, a barátság kérdése áll a történet fő középpontjában. Jól szerkesztett, színes szóképekkel, látványos leírásokkal, erőteljes párbeszédekkel szolgál. Millió hangulat, szín és szag kavarog az olvasó előtt. Az olvasmányossághoz a remek fordítás is nagyban hozzájárul.
Szemléletes, érzéki gyönyörrel megírt akciók a császár hálótermeiből a Csin-dinasztia életéről, sorsáról. Bepillantást ad a Tiltott Város mindennapjaiba, szokásaiba. Buja vágyak és erkölcsök, ágyasok és eunuchok a szereplők Csia-csing császár környezetéből. Az ő ágyasainak lázadása valós esemény, a meggyilkolására tett kísérlet ugyan kudarcot vall, ami véres bosszúba torkollik. A Tiltott Város a birodalom szíve, a Leopárd szoba sötét titkokról mesél. Egy eredeti regény egy pekingi taxisról, akit múltbeli megtestesülései több mint ezer éve kísértenek. A belső lelki vívódásai, szexuális fantáziái és vágyainak képei igen szemléletesek. Vang nyakig merül a titkok szövevényes hálójában, amit az ismeretlen leskelődő szőtt. Rokon lelkek találkoznak és valami ellenállhatatlan erő hatására törnek egymás életére. Ki lehet a másik, aki minden történetben felbukkan? Van, amikor mindketten női alakot öltenek... Ez volt az egyik legizgalmasabb része a regénynek. Ez lehet izgalmas, elborzasztó is az olvasónak, de mindenképpen megfogja a képzeletét.
Számos lenyűgöző elem volt még ebben a könyvben. Különösen tetszett a modern kínai társadalom és az ősi kínai történelembe való betekintése. Kik vagyunk, hová tartunk? Sorsunk valóban előre elrendeltetett? Kaleidoszkópikusan fantáziadús regény, amikor egyszer újra megérkezünk a jelenhez a maoista korszakhoz. Sorsunk örök körforgása elgondolkoztatja és meglepi az olvasót. Barker remekül fonja egybe a mai Kína érzékeny portréját, az egykori szokásokkal, hagyományokkal, szemlélteti a múltnak a jelenben érezhető tartós hatását.
A Tarandus Kiadó újdonságát ITT tudod 20% kedvezménnyel megrendelni!
Susan Barker
Kelet-Londonban nőtt fel, filozófiát és kreatív írást tanult Anglia különböző egyetemein. Első két regényét Dylan Thomas-díjra jelölték, több hazai és külföldi ösztöndíjat is elnyert, többek között a Brit Királyi Művészeti Akadémia is támogatta. Hosszabb ideig élt a híres yaddói irodalmi művésztelepen Saratoga Springsben.
Mélyen kötődik Kínához, mivel nagyapja a II. világháború elől menekült el onnan, ő maga pedig évekig élt Pekingben. Tanúja volt a mai rendszer ellentmondásosságának és az olimpiára való készülődés paranoiás, felfokozott légkörének. Érzékeny művészként, remek megfigyelőként szemlélte a város lakóit: az elnyomottakat és a kivételezetteket. Beszívta Peking szennyezett levegőjét, megismerkedett az emberi sorsokkal, a keleti orvoslással. Elvarázsolta a kínai történelem, méghozzá olyannyira, hogy hat éven át kutatott ehhez a regényhez. „Sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy számítottam rá” – vallja be a honlapján. Angliába visszatérve „lelki archívumából” merítve dolgozott tovább, melyben minden képet és emléket megőrzött a pekingi évekből. A történelmi és a mai Kína ott vibrál, lüktet és rezonál ennek a könyvnek minden egyes lapján.
Díjak, jelölések:
Folio-díj (2014)
Jerwood-díj (2015)
The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015)
Tarandus, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584435 . Fordította: Hegedűs Péter
2017. május 18., csütörtök
Elveszett csillagok
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Egy kalandos egri nyár
Peti és Tünde a titokzatos, elveszett Gárdonyi Géza kézirat nyomában.
Természetesen ez egy fiktív kézirat aminek nyomába eredhetünk, két gyermekhősünk segítségével.
A történet szerint Gárdonyi Géza írta, de sosem került nyilvánosságra. Peti, a félénk és sokat olvasó tizenhárom éves kiskamasz Dunaszerdahelyről Egerbe megy nyaralni a nagynénjéhez, Katához. Ám már ebben is van fordulat, korántsem ennyire egyszerű és sima a nyaralás előzménye.
Gárdonyi Gézának az egri remetének is méltó emléket állít az egész regény. Szabolcs érezhetően a szívét-lelkét beletette az írásba.
A történet komplexebb, mint gondoltam, viszont határozottan úgy van felépítve, hogy egy gyermek is gond nélkül megértse és befogadhassa, abban örömmel elmerüljön.
Bíró Szabolcs az Anjouk krónikása nem tud hibázni. Tíz év írói tapasztalattal pontosan tudja, hogy mi kell a mai fiataloknak. A könyvvel minden korosztálynak, nemtől függetlenül is felhőtlen szórakozást nyújt. Tizenegy évtől ajánlják, és állítom, kortalanul élvezhető szórakozást ad. Izgatottan olvastam, faltam az oldalakat, és vártam, mi lesz a kalandok vége. Nem csalódtam most sem. Úgy gondolom, hogy ez a történet képes megszerettetni az ifjakkal az olvasást. Talán Eger felfedezésére vagy a Gárdonyi-regény elolvasásához is kedvet ad.
Szeretem a szöveg közvetlenségét, a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat. A nyelvezete könnyed, a fiatalabb gyermekek stílusában íródott, de mégsem gyerekes.
Teljességgel elhiszem és átélem magam is a cselekmény csavaros fordulatait vagy Peti belső vívódásait. Izgalmas kaland volt az öt pecsét megtalálása, tetszettek a verses rejtélyek, amelyek a helyét is előbb meg kell találni, ki kell nyomozni a két gyereknek. A megoldások is remekül működtek. Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik, állandó kiállításokkal. A város nevezetességei mellett természetesen ez lesz az egyik fontos helyszíne a történetnek. Igazán krimibe illő hátteret adott a maffia-szál. Szerencsére ez szinte háttérben maradt jó a történet egyensúlya. Mondjuk talán fegyvert nem feltétlen fognék egy gyerekre a végén. Remek a felnőtt szereplőgárda is. A magányos anyuka, aki úgy tűnik társat talál a végére, de a régen lelépett apa emléke is fontos epizód. Természetesen a kedvenc felnőtt szereplőm maga Dobó István, aki a hagyományőrző csoportban személyesíti meg az egykori kapitányt. Nem jelmezben, viseletben jár
és fél szemét a gyerekeken tartja. Idézni tud az Egri csillagokból, sőt, gyűjti annak kiadásait.
Az egész regény jól felépített, rengeteg kikacsintással. Ezek nem zavaróak, nagyon jól működnek. A pecséteket elrejtő Róbert Károly
az egri antikvárius, hogy csak egyet említsek.
A kalandos, nyomozós, ugyanakkor komoly történet fontos témákat is érint. A világ változik, de a gyerekek mindig gyerekek. A maguk kis képzelt világával, titkos szövetségeikkel, vágyaikkal rejtekhelyeikkel, amihez kalandvágy párosul. Ja, Harry Potter helyett is tökéletes, de olvassatok Benyák Zoltánt és Urbánszkit is, ahogyan Peti is!
Hiszem, hogy a célzott korosztály megtalálja az oldalak között, amit sokan keresünk egy jó könyvben: humort, kalandot és egy kis tanulságot az élet fontos dolgairól. Nagyra értékelem, hogy egy ifjúsági regény tanítja is a célközönségét, de a felnőtt olvasóknak is ad némi irányt a gyerekekkel való kapcsolathoz, örömök vagy veszteségek feldolgozásához. Maga a felnőtté válás is elkezdődött Peti számára, hiszen az első szerelem is bimbózni kezd.
Felnőttként is élvezetes történetet olvastam. A nyomozós, történelmi és irodalmi adalékok mellett informatív a helytörténetről is. Ami a legfontosabb, tanulságok is akadnak minden olvasó számára.
A lényeg, hogy remekül szórakoztam, ami nem csak gyermeki lényemnek, de az író tehetségének is köszönhető. A történet kerek, lezárul, ám Peti ígéri visszatér még Egerbe. Nagyon várom a további túrákat, a szerelem alakulását. Határozottan megváltozott a végére Peti, jót tett neki ez a kalandos
egri nyár.
Számomra az a könyv egyik legnagyobb varázsa, hogy a saját gyerekkoromat is megidézte bennem. Volt szerencsém több nyarat Egerben tölteni, nem véletlen ez a kedvenc magyar városom. Zseniális, nekem nagyon bejött, tény az is, hogy erre bizony szükség is van a fiatal olvasóknak. Lássák, vegyék észre a Disney-Pixar szuperhősök, Star Wars, Lego-kalandon kívül is vannak saját szuperhőseink.
Minden gyermeknek és gyermeklelkületű felnőttnek szívből ajánlom!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632174 · Illusztrálta: Varga Zsolt
Egy kalandos egri nyár
Peti és Tünde a titokzatos, elveszett Gárdonyi Géza kézirat nyomában.
Természetesen ez egy fiktív kézirat aminek nyomába eredhetünk, két gyermekhősünk segítségével.
A történet szerint Gárdonyi Géza írta, de sosem került nyilvánosságra. Peti, a félénk és sokat olvasó tizenhárom éves kiskamasz Dunaszerdahelyről Egerbe megy nyaralni a nagynénjéhez, Katához. Ám már ebben is van fordulat, korántsem ennyire egyszerű és sima a nyaralás előzménye.
Gárdonyi Gézának az egri remetének is méltó emléket állít az egész regény. Szabolcs érezhetően a szívét-lelkét beletette az írásba.
A történet komplexebb, mint gondoltam, viszont határozottan úgy van felépítve, hogy egy gyermek is gond nélkül megértse és befogadhassa, abban örömmel elmerüljön.
Bíró Szabolcs az Anjouk krónikása nem tud hibázni. Tíz év írói tapasztalattal pontosan tudja, hogy mi kell a mai fiataloknak. A könyvvel minden korosztálynak, nemtől függetlenül is felhőtlen szórakozást nyújt. Tizenegy évtől ajánlják, és állítom, kortalanul élvezhető szórakozást ad. Izgatottan olvastam, faltam az oldalakat, és vártam, mi lesz a kalandok vége. Nem csalódtam most sem. Úgy gondolom, hogy ez a történet képes megszerettetni az ifjakkal az olvasást. Talán Eger felfedezésére vagy a Gárdonyi-regény elolvasásához is kedvet ad.
Szeretem a szöveg közvetlenségét, a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat. A nyelvezete könnyed, a fiatalabb gyermekek stílusában íródott, de mégsem gyerekes.
Teljességgel elhiszem és átélem magam is a cselekmény csavaros fordulatait vagy Peti belső vívódásait. Izgalmas kaland volt az öt pecsét megtalálása, tetszettek a verses rejtélyek, amelyek a helyét is előbb meg kell találni, ki kell nyomozni a két gyereknek. A megoldások is remekül működtek. Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik, állandó kiállításokkal. A város nevezetességei mellett természetesen ez lesz az egyik fontos helyszíne a történetnek. Igazán krimibe illő hátteret adott a maffia-szál. Szerencsére ez szinte háttérben maradt jó a történet egyensúlya. Mondjuk talán fegyvert nem feltétlen fognék egy gyerekre a végén. Remek a felnőtt szereplőgárda is. A magányos anyuka, aki úgy tűnik társat talál a végére, de a régen lelépett apa emléke is fontos epizód. Természetesen a kedvenc felnőtt szereplőm maga Dobó István, aki a hagyományőrző csoportban személyesíti meg az egykori kapitányt. Nem jelmezben, viseletben jár
és fél szemét a gyerekeken tartja. Idézni tud az Egri csillagokból, sőt, gyűjti annak kiadásait.
Az egész regény jól felépített, rengeteg kikacsintással. Ezek nem zavaróak, nagyon jól működnek. A pecséteket elrejtő Róbert Károly
az egri antikvárius, hogy csak egyet említsek.
A kalandos, nyomozós, ugyanakkor komoly történet fontos témákat is érint. A világ változik, de a gyerekek mindig gyerekek. A maguk kis képzelt világával, titkos szövetségeikkel, vágyaikkal rejtekhelyeikkel, amihez kalandvágy párosul. Ja, Harry Potter helyett is tökéletes, de olvassatok Benyák Zoltánt és Urbánszkit is, ahogyan Peti is!
Hiszem, hogy a célzott korosztály megtalálja az oldalak között, amit sokan keresünk egy jó könyvben: humort, kalandot és egy kis tanulságot az élet fontos dolgairól. Nagyra értékelem, hogy egy ifjúsági regény tanítja is a célközönségét, de a felnőtt olvasóknak is ad némi irányt a gyerekekkel való kapcsolathoz, örömök vagy veszteségek feldolgozásához. Maga a felnőtté válás is elkezdődött Peti számára, hiszen az első szerelem is bimbózni kezd.
Felnőttként is élvezetes történetet olvastam. A nyomozós, történelmi és irodalmi adalékok mellett informatív a helytörténetről is. Ami a legfontosabb, tanulságok is akadnak minden olvasó számára.
A lényeg, hogy remekül szórakoztam, ami nem csak gyermeki lényemnek, de az író tehetségének is köszönhető. A történet kerek, lezárul, ám Peti ígéri visszatér még Egerbe. Nagyon várom a további túrákat, a szerelem alakulását. Határozottan megváltozott a végére Peti, jót tett neki ez a kalandos
egri nyár.
Számomra az a könyv egyik legnagyobb varázsa, hogy a saját gyerekkoromat is megidézte bennem. Volt szerencsém több nyarat Egerben tölteni, nem véletlen ez a kedvenc magyar városom. Zseniális, nekem nagyon bejött, tény az is, hogy erre bizony szükség is van a fiatal olvasóknak. Lássák, vegyék észre a Disney-Pixar szuperhősök, Star Wars, Lego-kalandon kívül is vannak saját szuperhőseink.
Minden gyermeknek és gyermeklelkületű felnőttnek szívből ajánlom!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632174 · Illusztrálta: Varga Zsolt
2017. május 16., kedd
A döntés
Samantha King: A döntés
Samantha King első regénye egy pszichológiai thriller, sok fordulattal, ami a világpremierrel egy időben került a hazai olvasókhoz.
Valóban ígéretes regény, izgalmas történettel. Feszes, váratlan fordulatokkal megírt, és olyan csavarokkal, amelyeket az olvasó egyszerűen soha nem tudna előre megjósolni. Az utolsó lapokra
is marad meglepő fordulat.
Ez a regény számos réteget ábrázol egy házasság történetéből. A kezdeti boldog idilltől a napi kis vitákon át komoly veszekedésekig, fenntartva a boldogság látszatát. Mind a két fél sérül lelkiekben, ki jobban, ki kevésbé. Tetszett az anya gyermekei iránti szeretetének mélyreható mozzanatainak ábrázolása, lelki vívódásainak megjelenítése. Minden szülő félelmét a mindennapi élet veszélyeiről,
a nem látható, rendkívüli körülmények kibontakozását is érezteti. Ez egy elgondolkodtató, néhol megrázó olvasás, sok feszültséggel, az élet napi örömeivel és drámáival, küzdelmes boldogság ez.
Az írónő alaposan igénybe veszi az olvasó képzeletét. A tökéletes házasság idilli képe ismét megdőlni látszik.
Nehéz spoiler nélkül írni a négy részből felépülő történetről. Madeleine Hartley úgy tűnik, tökéletes életet él. Az pedig mindig gyanús. Túl tökéletes ez az idill. Remek férj, két édes gyermek, akik ikrek. Még a nemek aránya is tökéletes, hiszen Annabel és Aidan személyében van fiú és lány is. Apa kis hercegnője, és a mama pici fia. Nem is lehet több gyermekük, ez a szülés után kiderült. A gyerekek tizedik születésnapi partijára készülődnek, amikor váratlanul omlik össze egyik pillanatról a másikra az életük. A végzet egy símaszkos férfi képében áll az ajtóban, kezében fegyverrel. Az eldördülő lövések előtt arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, melyik maradjon életben!
Képzeletem folyamatosan bekapcsolódott, egy percig azt hittem, tudom, mi fog történni, a következő fordulat azonban rácáfolt erre. Szimpatizáltam Maddie-vel, amikor megpróbálkozott az eseményeket megérteni, és megpróbálta összeilleszteni mind a széttört emlékeit, mind az elpusztult életét újra élni.
Lesz szerelmi háromszög, lesz egy nagyon kedves és édes nagybácsi, zűrös életvitelével, előkerül egy titkos napló is.
Ebből rajzolódik ki a kép, visszafelé ismerjük meg a történetet.
A családon belüli erőszak, pedofília drámai minden képzeletet felül múlóan sokkoló. A kedves és dolgos férj sem egészen "herceg", ahogy kiderül. Lesz egy nagyon kedves, jó barátnő is, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Ezek fogják bonyolítani a történet cselekményét. Néhol valóban dermesztő, félelmetes és letehetetlen lesz.
Talán az az egyetlen nagy bajom a regény felépítésével, hogy a fele körül szinte minden egyértelműen kiderül. Persze fordulat adódik még, de az ok és a tettes személye egyértelművé válik. Utána már csak a miértekre jönnek a válaszok, azok is elhúzva. Innen egy gyors, lendületes befejezést vártam volna. Maddie túl sokat kesereg, nyafog a múlton, amit lehetetlen megváltoztatni. Ezzel a feszültséget már nem fokozza, inkább feloldja, csupán a történetet húzza. Ez a kiszámíthatóság a hatást eléggé csökkenti sajnos. Stílusa olvastatta magát, jól ábrázolja a családban zajló drámákat, napi játszmákat. Megismerjük a tíz év titkait, buktatót is. Különösen egy tengerparti kirándulás lesz érdekes és sarkaltos pont.
Az anyai szeretetre igazán érdekes példát kapunk. Egyformán szeretni képtelenség, a történet szerint.
Alapvetően tetszett a történet, és gyorsan a végére értem. Feszültség az volt benne bőven,
a gyomrom is összeszorult olvasáskor.
Ha szereted Paula Hawkins Lány a vonaton vagy B. A. Paris Zárt ajtók mögött regényeit, azok tetszettek, ez is fog, szeretni fogod ezt a regényt is. Nekem Samantha King regénye azoktól jobban tetszett.
Eredeti mű: Samantha King: The Choice
General Press, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439958 · Fordította: Rácz Péter
Samantha King első regénye egy pszichológiai thriller, sok fordulattal, ami a világpremierrel egy időben került a hazai olvasókhoz.
Valóban ígéretes regény, izgalmas történettel. Feszes, váratlan fordulatokkal megírt, és olyan csavarokkal, amelyeket az olvasó egyszerűen soha nem tudna előre megjósolni. Az utolsó lapokra
is marad meglepő fordulat.
Ez a regény számos réteget ábrázol egy házasság történetéből. A kezdeti boldog idilltől a napi kis vitákon át komoly veszekedésekig, fenntartva a boldogság látszatát. Mind a két fél sérül lelkiekben, ki jobban, ki kevésbé. Tetszett az anya gyermekei iránti szeretetének mélyreható mozzanatainak ábrázolása, lelki vívódásainak megjelenítése. Minden szülő félelmét a mindennapi élet veszélyeiről,
a nem látható, rendkívüli körülmények kibontakozását is érezteti. Ez egy elgondolkodtató, néhol megrázó olvasás, sok feszültséggel, az élet napi örömeivel és drámáival, küzdelmes boldogság ez.
Az írónő alaposan igénybe veszi az olvasó képzeletét. A tökéletes házasság idilli képe ismét megdőlni látszik.
Nehéz spoiler nélkül írni a négy részből felépülő történetről. Madeleine Hartley úgy tűnik, tökéletes életet él. Az pedig mindig gyanús. Túl tökéletes ez az idill. Remek férj, két édes gyermek, akik ikrek. Még a nemek aránya is tökéletes, hiszen Annabel és Aidan személyében van fiú és lány is. Apa kis hercegnője, és a mama pici fia. Nem is lehet több gyermekük, ez a szülés után kiderült. A gyerekek tizedik születésnapi partijára készülődnek, amikor váratlanul omlik össze egyik pillanatról a másikra az életük. A végzet egy símaszkos férfi képében áll az ajtóban, kezében fegyverrel. Az eldördülő lövések előtt arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, melyik maradjon életben!
Képzeletem folyamatosan bekapcsolódott, egy percig azt hittem, tudom, mi fog történni, a következő fordulat azonban rácáfolt erre. Szimpatizáltam Maddie-vel, amikor megpróbálkozott az eseményeket megérteni, és megpróbálta összeilleszteni mind a széttört emlékeit, mind az elpusztult életét újra élni.
Lesz szerelmi háromszög, lesz egy nagyon kedves és édes nagybácsi, zűrös életvitelével, előkerül egy titkos napló is.
Ebből rajzolódik ki a kép, visszafelé ismerjük meg a történetet.
A családon belüli erőszak, pedofília drámai minden képzeletet felül múlóan sokkoló. A kedves és dolgos férj sem egészen "herceg", ahogy kiderül. Lesz egy nagyon kedves, jó barátnő is, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Ezek fogják bonyolítani a történet cselekményét. Néhol valóban dermesztő, félelmetes és letehetetlen lesz.
Talán az az egyetlen nagy bajom a regény felépítésével, hogy a fele körül szinte minden egyértelműen kiderül. Persze fordulat adódik még, de az ok és a tettes személye egyértelművé válik. Utána már csak a miértekre jönnek a válaszok, azok is elhúzva. Innen egy gyors, lendületes befejezést vártam volna. Maddie túl sokat kesereg, nyafog a múlton, amit lehetetlen megváltoztatni. Ezzel a feszültséget már nem fokozza, inkább feloldja, csupán a történetet húzza. Ez a kiszámíthatóság a hatást eléggé csökkenti sajnos. Stílusa olvastatta magát, jól ábrázolja a családban zajló drámákat, napi játszmákat. Megismerjük a tíz év titkait, buktatót is. Különösen egy tengerparti kirándulás lesz érdekes és sarkaltos pont.
Az anyai szeretetre igazán érdekes példát kapunk. Egyformán szeretni képtelenség, a történet szerint.
Alapvetően tetszett a történet, és gyorsan a végére értem. Feszültség az volt benne bőven,
a gyomrom is összeszorult olvasáskor.
Ha szereted Paula Hawkins Lány a vonaton vagy B. A. Paris Zárt ajtók mögött regényeit, azok tetszettek, ez is fog, szeretni fogod ezt a regényt is. Nekem Samantha King regénye azoktól jobban tetszett.
Eredeti mű: Samantha King: The Choice
General Press, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439958 · Fordította: Rácz Péter
2017. május 14., vasárnap
Véres arany
Blake Crouch: Véres arany
Kifejezetten jó volt olvasni, szépirodalmi igényességgel megírt kalandos történet ez, sok szépséges tájleírással, érzéssel ábrázolt emberi drámákkal, amik megfogtak.
Egy nem szokványos könyv, különös hangulatú és varázslatos kalandok szövevénye. A kincsvadászat mindig izgalmas téma, titkok és veszélyek forrása. Most is így van ez. 1893 karácsonyán Abandon városka minden lakója nyom nélkül eltűnik... Erős és izgalmas kezdés, hiszen valóban azt mutatja a kép, egyszerűen kisétáltak a lakók, minden holmijukat érintetlenül hátrahagyva. Sem nyomok, sem maradványok nem kerülnek elő a későbbiekben. Az alig száz ember lakta városkában azonban nincsenek véletlenek... Abandon az Elveszett Város aranybányászatáról híres. Nem kérdés, a titok nyitja valahol ebben keresendő.
2009-ben járunk, amikor egy történészprofesszor és újságíró lánya néhány segítővel nekivágnak kideríteni a titok hátterét. Veszélyes feladatra vállalkoznak, hiszen előttük is volt már hasonló expedíció, akik szintén nyom nélkül tűntek el. A legenda a kísértetekről persze erősen tartja magát, nem is beszélve az időjárás okozta kihívásokról. A hóhatár feletti állapotok alaposan próbára is teszik őket. Az olvasó érzi a süvítő hideget, a hóvihar képei látványosak, átélhetőek.
Igazán jól összerakott, alapos történet, aminek stílusa és hangvétele is remek. Szóval tud írni a szerző, ez ennél az első regénynél is érezhető. Ezzel megmutatta oroszlánkörmeit, érdemes lesz rá figyelni. Amint azt tudjuk, ígértét be is váltotta a későbbiekben. A Wayward Pines-trilógiával valóban bebetonozta nevét, a modern thriller legnagyobbjai közé került. Szerintem mindig izgalmas és érdekes felfedezés egy sikerszerző korai regényét elolvasni. Honnan indult, hogyan tudott sikeressé lenni.
Fordulatos thriller ez, rengeteg kalanddal, veszélyes helyzettel. Párhuzamosan bontakoznak ki a múlt és a jelen eseményei, jól nyomon követhető a két történet. Engem nagyon magával ragadott a történetbe épített csavarok, váratlan helyzetek. Hangulata és nyelvezete jól illeszkedik, gondos munka. Tényleg nagyon összetett, jól felépített volt. A történet sem mindennapos, érdekes volt ahogyan a két idősíkon játszódó események összekapcsolódtak. A feszültség pont kellő mértékben van adagolva a két idősík között. Különösen fontos és döbbenetes lesz a végén lévő információ, ami bizony sok előzményt tesz helyre és kap jelentőséget néhány nem annak gondolt esemény. Kevés romantikával ábrázolt emberi sorsok, drámák bontakoznak ki. A szereplők között feltűnik egy fényképész házaspár, akik paranormális jelenségeket fotóznak, azokra keresnek magyarázatot.
Különösen ügyelt a szereplők hátterének ábrázolására, jól kibontva ismerjük meg ezeket. Mind a régi történésekben, mind pedig az új nyomozásban találni különös sorsokat. A néma zongoristanő vagy a férjét öt éve váró, szobáját el nem hagyó nő története tragikus, ahogyan Abigail és apja viszonya sem mentes egyéni drámáktól. Apa-lánya között évek óta húzódó konfliktus van. Ennek hátteréről is beszámol a történet. A városka papja talán a legkülönösebb szereplő, de Billy és Oatha alakja is kiemelkedik a rosszak oldalán. A pszicho-thrilleri elemekkel megtűzdelt könyv végén még tartogat meglepő és váratlan izgalmakat. Crouchnak sikerült meglepnie ezzel és szerintem döbbenetes kiindulópontot kapunk a végén. Az emberi gonoszság kapzsisággal párosult veszélyes és véres valósággá válik. A nívós szórakoztatáson túl, remek kalandok, izgalmak és sötét titkok várnak az olvasóra. Az Elveszett Város titka megoldódik, lesz vér, lesz arany, ám ez valóban sok ember életébe kerül, még napjainkban is.
Ami kifejezetten még tetszett, hogy az író nem csak a fantáziájára támaszkodott, hanem bőven utána is nézett a történelmi háttérnek, a könyv végén sok forrásanyagot fel is sorolt.
Eredeti mű: Blake Crouch: Abandon
Eredeti megjelenés éve: 2012
Agave Könyvek, Budapest, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192299 · Fordította: Bosnyák Edit
Kifejezetten jó volt olvasni, szépirodalmi igényességgel megírt kalandos történet ez, sok szépséges tájleírással, érzéssel ábrázolt emberi drámákkal, amik megfogtak.
Egy nem szokványos könyv, különös hangulatú és varázslatos kalandok szövevénye. A kincsvadászat mindig izgalmas téma, titkok és veszélyek forrása. Most is így van ez. 1893 karácsonyán Abandon városka minden lakója nyom nélkül eltűnik... Erős és izgalmas kezdés, hiszen valóban azt mutatja a kép, egyszerűen kisétáltak a lakók, minden holmijukat érintetlenül hátrahagyva. Sem nyomok, sem maradványok nem kerülnek elő a későbbiekben. Az alig száz ember lakta városkában azonban nincsenek véletlenek... Abandon az Elveszett Város aranybányászatáról híres. Nem kérdés, a titok nyitja valahol ebben keresendő.
2009-ben járunk, amikor egy történészprofesszor és újságíró lánya néhány segítővel nekivágnak kideríteni a titok hátterét. Veszélyes feladatra vállalkoznak, hiszen előttük is volt már hasonló expedíció, akik szintén nyom nélkül tűntek el. A legenda a kísértetekről persze erősen tartja magát, nem is beszélve az időjárás okozta kihívásokról. A hóhatár feletti állapotok alaposan próbára is teszik őket. Az olvasó érzi a süvítő hideget, a hóvihar képei látványosak, átélhetőek.
Igazán jól összerakott, alapos történet, aminek stílusa és hangvétele is remek. Szóval tud írni a szerző, ez ennél az első regénynél is érezhető. Ezzel megmutatta oroszlánkörmeit, érdemes lesz rá figyelni. Amint azt tudjuk, ígértét be is váltotta a későbbiekben. A Wayward Pines-trilógiával valóban bebetonozta nevét, a modern thriller legnagyobbjai közé került. Szerintem mindig izgalmas és érdekes felfedezés egy sikerszerző korai regényét elolvasni. Honnan indult, hogyan tudott sikeressé lenni.
Fordulatos thriller ez, rengeteg kalanddal, veszélyes helyzettel. Párhuzamosan bontakoznak ki a múlt és a jelen eseményei, jól nyomon követhető a két történet. Engem nagyon magával ragadott a történetbe épített csavarok, váratlan helyzetek. Hangulata és nyelvezete jól illeszkedik, gondos munka. Tényleg nagyon összetett, jól felépített volt. A történet sem mindennapos, érdekes volt ahogyan a két idősíkon játszódó események összekapcsolódtak. A feszültség pont kellő mértékben van adagolva a két idősík között. Különösen fontos és döbbenetes lesz a végén lévő információ, ami bizony sok előzményt tesz helyre és kap jelentőséget néhány nem annak gondolt esemény. Kevés romantikával ábrázolt emberi sorsok, drámák bontakoznak ki. A szereplők között feltűnik egy fényképész házaspár, akik paranormális jelenségeket fotóznak, azokra keresnek magyarázatot.
Különösen ügyelt a szereplők hátterének ábrázolására, jól kibontva ismerjük meg ezeket. Mind a régi történésekben, mind pedig az új nyomozásban találni különös sorsokat. A néma zongoristanő vagy a férjét öt éve váró, szobáját el nem hagyó nő története tragikus, ahogyan Abigail és apja viszonya sem mentes egyéni drámáktól. Apa-lánya között évek óta húzódó konfliktus van. Ennek hátteréről is beszámol a történet. A városka papja talán a legkülönösebb szereplő, de Billy és Oatha alakja is kiemelkedik a rosszak oldalán. A pszicho-thrilleri elemekkel megtűzdelt könyv végén még tartogat meglepő és váratlan izgalmakat. Crouchnak sikerült meglepnie ezzel és szerintem döbbenetes kiindulópontot kapunk a végén. Az emberi gonoszság kapzsisággal párosult veszélyes és véres valósággá válik. A nívós szórakoztatáson túl, remek kalandok, izgalmak és sötét titkok várnak az olvasóra. Az Elveszett Város titka megoldódik, lesz vér, lesz arany, ám ez valóban sok ember életébe kerül, még napjainkban is.
Ami kifejezetten még tetszett, hogy az író nem csak a fantáziájára támaszkodott, hanem bőven utána is nézett a történelmi háttérnek, a könyv végén sok forrásanyagot fel is sorolt.
Eredeti mű: Blake Crouch: Abandon
Eredeti megjelenés éve: 2012
Agave Könyvek, Budapest, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192299 · Fordította: Bosnyák Edit
2017. május 11., csütörtök
A drogbárók bankára
Robert Mazur: A drogbárók bankára
Az 1980-as évek végén öt évig Robert Mazur lett "Bob Musella". Az ügynök, aki beépült a drogbárók közé, mint elismert pénzmosó. Kivívta bizalmukat, tiszteletüket. Aminek eredményeképpen sok magas pozícióban lévő bankár és drogbáró ellen indult büntetőeljárás. Erről a titokzatos akcióról olvashatunk részletes beszámolót a könyv lapjain. Valódi csemege, igaz történet ez.
Valóban lebilincselő, egyenesen elképesztő, amit emberileg véghez vitt ez az ember, aki nemzetközi bankárnak és befektetőnek kiadva magát tevékenykedett. Lépésről lépésre ismerhetjük meg az alaposan és nagy gondossággal felépített akció részleteit. Megelevenednek a rendőrségi dossziék, nyomozati anyagok. A törvényesség teljes hátterével kihasználva ismeretséget, befolyással bíró, pozícióban levű döntnökökig látjuk az eseményeket. A beépített ügynök élete természetesen végig veszélyben volt, ennek tudatában vállalta az akciót. Az Egyesült Államok Vámügyi Szolgálatának különleges ügynöke, Robert Mazur élete megszűnt, amikor felöltötte magára Bob Musella titkos álarcát.
Igazi művészet volt fedett ügynökként dolgozni, beépülni hosszú éveken át a világ sorsát is irányító korrupt pénzemberek közé. Egy egészen új, hiteles személyiséget teremtve került sor erre a nehéz
és különleges feladatra. Veszélyes küldetés volt, amit emberi oldaláról ismerhetünk meg. Végigkövethetjük, ott lehetünk résztvevőiként ezeknél az akcióknál, beleláthatunk a lapjaikba.
Élmény és izgalom, adrenalinbomba ez, amit több eredeti levél és fotódokumentum is hitelesít.
Az amerikai drogellenes ügynökség ugyan teszi a dolgát, ám kevés eredménnyel. Az önfeláldozás
és az elszántság vezette Mazur-Musella tetteit. A siker talán még őt is meglepte.
Elképesztő összefonódásokról olvashatunk. Később beszivárog a világ legnagyobb kartelljébe és segít lebuktatni a kolumbiai Pablo Escobar vezette kábítószer-piacot. Félelmetes, ahogyan az egész pénzmosási szervezetét bemutatja. Minden szintről alapos képet ad: a takarítószemélyzettől, a végrehajtókig, majd egészen a magasan álló drogbárók és bankemberek világába is bepillantást ad. Döbbenetes, hátborzongatóan valós képet fest
a közelmúlt történéseiről. Kórkép a világról, amiben élünk. Mocskos és álságos képet kapunk, háttérben adócsalók, politikusok és terroristák pénzelése is áll. Komoly pénzek forogtak, több százmillióról van szó.Elgondolkozhatunk közben azon: mennyivel egyszerűbb és nyugodtabb életünk van itt Európában. Még, teszem hozzá.
Igazi dokumentumregény, az első sikereken át, a végső leleplezésig hosszú és veszélyes út vezetett.
Magnetofon az aktatáskában, bedrótozott ügynökök, titkos fényképfelvételek, vallomásaik alapján került sor a bankárok és pénzmosók elleni perre. Nem csak a technikai háttér érdekes de félelmetesen emberi is a történet. A drog és a pénz mocskos összefonódása adja a cselekmény feszültségét. Egy hatalmas körforgás ez, amiből nincs kiszállás. Sajnos úgy tűnik, ott mindenki érintett, ez a világ mozgatórugója. A téma sokkolóan valós, eredeti, nem is csoda, hogy a filmesek is lecsaptak rá. A mozifilm tavaly került bemutatásra az Egyesült Államokban.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Twister Media, Budapest, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631368 · Fordította: Szlukovényi Katalin
Az 1980-as évek végén öt évig Robert Mazur lett "Bob Musella". Az ügynök, aki beépült a drogbárók közé, mint elismert pénzmosó. Kivívta bizalmukat, tiszteletüket. Aminek eredményeképpen sok magas pozícióban lévő bankár és drogbáró ellen indult büntetőeljárás. Erről a titokzatos akcióról olvashatunk részletes beszámolót a könyv lapjain. Valódi csemege, igaz történet ez.
Valóban lebilincselő, egyenesen elképesztő, amit emberileg véghez vitt ez az ember, aki nemzetközi bankárnak és befektetőnek kiadva magát tevékenykedett. Lépésről lépésre ismerhetjük meg az alaposan és nagy gondossággal felépített akció részleteit. Megelevenednek a rendőrségi dossziék, nyomozati anyagok. A törvényesség teljes hátterével kihasználva ismeretséget, befolyással bíró, pozícióban levű döntnökökig látjuk az eseményeket. A beépített ügynök élete természetesen végig veszélyben volt, ennek tudatában vállalta az akciót. Az Egyesült Államok Vámügyi Szolgálatának különleges ügynöke, Robert Mazur élete megszűnt, amikor felöltötte magára Bob Musella titkos álarcát.
Igazi művészet volt fedett ügynökként dolgozni, beépülni hosszú éveken át a világ sorsát is irányító korrupt pénzemberek közé. Egy egészen új, hiteles személyiséget teremtve került sor erre a nehéz
és különleges feladatra. Veszélyes küldetés volt, amit emberi oldaláról ismerhetünk meg. Végigkövethetjük, ott lehetünk résztvevőiként ezeknél az akcióknál, beleláthatunk a lapjaikba.
Élmény és izgalom, adrenalinbomba ez, amit több eredeti levél és fotódokumentum is hitelesít.
Az amerikai drogellenes ügynökség ugyan teszi a dolgát, ám kevés eredménnyel. Az önfeláldozás
és az elszántság vezette Mazur-Musella tetteit. A siker talán még őt is meglepte.
Elképesztő összefonódásokról olvashatunk. Később beszivárog a világ legnagyobb kartelljébe és segít lebuktatni a kolumbiai Pablo Escobar vezette kábítószer-piacot. Félelmetes, ahogyan az egész pénzmosási szervezetét bemutatja. Minden szintről alapos képet ad: a takarítószemélyzettől, a végrehajtókig, majd egészen a magasan álló drogbárók és bankemberek világába is bepillantást ad. Döbbenetes, hátborzongatóan valós képet fest
a közelmúlt történéseiről. Kórkép a világról, amiben élünk. Mocskos és álságos képet kapunk, háttérben adócsalók, politikusok és terroristák pénzelése is áll. Komoly pénzek forogtak, több százmillióról van szó.Elgondolkozhatunk közben azon: mennyivel egyszerűbb és nyugodtabb életünk van itt Európában. Még, teszem hozzá.
Igazi dokumentumregény, az első sikereken át, a végső leleplezésig hosszú és veszélyes út vezetett.
Magnetofon az aktatáskában, bedrótozott ügynökök, titkos fényképfelvételek, vallomásaik alapján került sor a bankárok és pénzmosók elleni perre. Nem csak a technikai háttér érdekes de félelmetesen emberi is a történet. A drog és a pénz mocskos összefonódása adja a cselekmény feszültségét. Egy hatalmas körforgás ez, amiből nincs kiszállás. Sajnos úgy tűnik, ott mindenki érintett, ez a világ mozgatórugója. A téma sokkolóan valós, eredeti, nem is csoda, hogy a filmesek is lecsaptak rá. A mozifilm tavaly került bemutatásra az Egyesült Államokban.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Twister Media, Budapest, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631368 · Fordította: Szlukovényi Katalin
2017. május 10., szerda
Isten a tanúm
Makisz Citasz: Isten a tanúm
Mikor belekezdtem, nem tudtam mire számítsak, bevallom, arra azonban egyáltalán nem gondoltam, hogy némi önvizsgálatra, töprengésre késztető regény került a kezembe.
A kezdő sorok, humoros indítása megadta a kapcsolódási pontot azonnal. Nekem is volt olyan főnököm, mint a regény hősének. Éreztem, jó útitársra leltem Hriszovalantisz személyében.
Mondhatjuk, hogy nyomokban tartalmaz tréfát is, akár viccesnek tűnő élethelyzeteket, de nem ez
a jellemzője a történetnek. Elég sok minden kavargott bennem olvasás közben. Olyan ez, mint egy
jó Hofi-poén: nagyot kacagunk, majd fanyar képpel konstatáljuk, saját magunkon nevetünk.
Sokszor inkább talán fanyar, ironikus, sőt, megkeseredett, főhősünk reményvesztett gondolatait olvashatjuk. A történet alapvetése egyszerű, mint egy faék. Mégis elgondolkodtató, hogy ötvenévesen még az élet értelmét, vagy értelmetlenségét kutatja. Kosztolányi versciklusa és az Üvegtigris film
egyik szereplője épp úgy eszembe jutott olvasás közben, mint saját életem utóbbi egy-két éve. Nos, ebből a kontrasztból kibontakozva egy egészen mai, élethelyzet tanúi lehetünk. Ami elég hatásos ahhoz, hogy hihető is legyen.
Hősünk valódi antihős, minden tekintetben. Ötven éves elmúlt, elhízott, még otthon él a szülőkkel, munkáját éppen elvesztette, kapcsolatai, barátai nincsenek, magány öleli körül. Élete beszűkült,
keresi ugyan a kiutat, de kevés sikerrel. Próbálkozásait elutasítások, sikertelenség kíséri. Álmodozik és kesereg élete romjain, a megváltozott világot hibáztatva próbál reményt találni. Kapaszkodót, kiutat ebből a krízishelyzetből. Ami lehetne akár egy feleség is. Vannak is erre elképzelései, milyen legyen a leendő társ:
"Olyan asszonyt szeretnék találni, aki nem parázna, de úgy tisztel engem, ahogy csak
egy parázna asszony tisztelheti a férfiakat."
"Ha nincs pénzed, senki nem közelít hozzád."
Vonja le a végkövetkeztetést, a nőknek sem kellesz, ám a probléma ettől összetettebb életében. A Szegény kisgyermek panaszai itt prózában, szegény felnőtt férfi panaszaivá válnak. Nincs pénze, hiszen elvesztette állását, kapcsolatai megszűntek. Mellé szaporodó és súlyosbodó egészségügyi problémák is jelentkeznek. Szegény embert az ág is húzza alapon, valóban egyik baj a másikat éri. Ebből az őrületes mókuskerékből kellene kitörnie.
Mi tudjuk egy ideje: egyedül nem megy! Kell(ene) egy segítő kéz, aki kimenti, mikor lassan már nyakig érnek a hullámok. A múltján mereng, tapasztalatait igyekszik kiértékelni. Bizonyos mértékben még cinikussá is válik ezzel a helyzettel.
A téma örök: párkapcsolati, életvezetési, egzisztenciális kérdések sorakoznak a megrajzolt életében. Képet kapunk a gyerekkoráról, kapcsolata és viszonya szüleivel, testvérével meghatározó pont volt. Hol és mikor, ki rontotta el? Sorsunk valóban előre bekódolt? Gyerekként nem volt túl okos, kis pufi kölyök, akit bizony társai sorozatosan bántottak. Megjelenik előttünk, látjuk az egykori szegény kisgyermeket, aki ott is, már akkor is a szeretetre, sikerre vágyott. Ezek hiánya és a szülői háttér miatt simulékony, kedves és kezes lett, akit később sorra kihasználtak. Ő a jófiú, aki önzetlenül segít egy mosolyért, és akit elsőnek hagynak ki a társaságból. Nem veszik komolyan. Anyja túlvigyázza, óvja, életére erős ráhatással van, ami a nőkkel való kapcsolatában is erősen megnyilvánul a későbbiekben.
Elképesztő, hogy felnőttként otthon él a szülőkkel, bordélyba jár, párkapcsolataiban sem tud
előre lépni. Mindenki önmagát tudja kiolvasni a könyvből. Félelmetes volt a saját elmúlt szerelem emlékét és a magam tapasztalatát párhuzamba állítva a főhőssel érezni, gondolkodni. Van ennek
a kisregénynek egy remek története, nagyszerű íve ahogy egy életet megelevenedik a lapokon.
Ettől válik gondolatébresztővé, súlyos problémákat megmutatóvá. Tetszett a stílusa, a szöveg formája
Az író humora és fantáziája egy átélhető, életszerű történetet ad olvasóinak. Akár magyar sors is lehetne, ebben biztos vagyok. Talán az erős vallási háttér az, ami jobban jellemzőbb, görög hagyományként jelen van. Ez a megismert világ történetei, mozaikszerűen állnak össze az olvasó előtt. A gyerekkor, ifjúkor és a felnőtt lét problémái azonosak, összemosódnak. Ezeket kellene felismernie és változtatva ebből kilépnie hősünknek. Isten a tanúm, a fogadkozás önmagában kevés. Elsősorban önmaga gondolkodásán lehetne váltania, ami valljuk be nem könnyen változik már ebben a korban. A berögzült hagyományok, szokások mellé a vallás az, ami komolyan bejátszik, hatással van az életére. Ami éppen romokban áll. Persze ezért a helyzetért nem csak és kizárólag ő a felelős.
A társadalomban végbemenő változások hatásai az egyénre! Ő csupán szenvedő alanya ennek a helyzetnek, amit igyekszik túl élni.
Igazi érzelmi kavalkád van a lapokon. Valóban fejlődésregény, ami tele van érzésekkel. Hriszovalantisz reményei, vágyai között kínlódik, próbálja leszűrni a múltjának hibáit, életét újraépíteni. Nagyon tanulságos volt ezt a kötetet elolvasni.
Szól ez a regény az őszinte, ragaszkodó szeretetről, annak túláradó problémájáról, az igazán összetartó barátság vágyáról, helyünkről a világban. Ebből a nagy álomból, vágyakból mi realizálódik, lesz-e esélye új, másabb életre a kötet végére pontosan kiderül. Drukkoljunk neki!
Makisz Citasz első regényével 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Makisz Citasz 1971-ben született Jannicában.
Újságíróként diplomázott és Thesszaloniki különböző rádióállomásainál dolgozott. 1994 óta él állandó jelleggel Athénben. Főszerkesztője és társkiadója volt több folyóiratnak. Napjainkban a diastixo.gr nevű kulturális portált igazgatja. Szépirodalmi munkái (elbeszélések, színművek, versek) antológiákban, folyóiratokban, újságokban jelentek meg Görögországban és azon kívül. Elbeszéléseit német, spanyol, angol, héber, svéd és finn nyelvre fordították le. Isten a tanúm című regénye 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Typotex, 2016
216 oldal · ISBN: 9789632798882 · Fordította: Fokasz Nikosz
Mikor belekezdtem, nem tudtam mire számítsak, bevallom, arra azonban egyáltalán nem gondoltam, hogy némi önvizsgálatra, töprengésre késztető regény került a kezembe.
A kezdő sorok, humoros indítása megadta a kapcsolódási pontot azonnal. Nekem is volt olyan főnököm, mint a regény hősének. Éreztem, jó útitársra leltem Hriszovalantisz személyében.
Mondhatjuk, hogy nyomokban tartalmaz tréfát is, akár viccesnek tűnő élethelyzeteket, de nem ez
a jellemzője a történetnek. Elég sok minden kavargott bennem olvasás közben. Olyan ez, mint egy
jó Hofi-poén: nagyot kacagunk, majd fanyar képpel konstatáljuk, saját magunkon nevetünk.
Sokszor inkább talán fanyar, ironikus, sőt, megkeseredett, főhősünk reményvesztett gondolatait olvashatjuk. A történet alapvetése egyszerű, mint egy faék. Mégis elgondolkodtató, hogy ötvenévesen még az élet értelmét, vagy értelmetlenségét kutatja. Kosztolányi versciklusa és az Üvegtigris film
egyik szereplője épp úgy eszembe jutott olvasás közben, mint saját életem utóbbi egy-két éve. Nos, ebből a kontrasztból kibontakozva egy egészen mai, élethelyzet tanúi lehetünk. Ami elég hatásos ahhoz, hogy hihető is legyen.
Hősünk valódi antihős, minden tekintetben. Ötven éves elmúlt, elhízott, még otthon él a szülőkkel, munkáját éppen elvesztette, kapcsolatai, barátai nincsenek, magány öleli körül. Élete beszűkült,
keresi ugyan a kiutat, de kevés sikerrel. Próbálkozásait elutasítások, sikertelenség kíséri. Álmodozik és kesereg élete romjain, a megváltozott világot hibáztatva próbál reményt találni. Kapaszkodót, kiutat ebből a krízishelyzetből. Ami lehetne akár egy feleség is. Vannak is erre elképzelései, milyen legyen a leendő társ:
"Olyan asszonyt szeretnék találni, aki nem parázna, de úgy tisztel engem, ahogy csak
egy parázna asszony tisztelheti a férfiakat."
"Ha nincs pénzed, senki nem közelít hozzád."
Vonja le a végkövetkeztetést, a nőknek sem kellesz, ám a probléma ettől összetettebb életében. A Szegény kisgyermek panaszai itt prózában, szegény felnőtt férfi panaszaivá válnak. Nincs pénze, hiszen elvesztette állását, kapcsolatai megszűntek. Mellé szaporodó és súlyosbodó egészségügyi problémák is jelentkeznek. Szegény embert az ág is húzza alapon, valóban egyik baj a másikat éri. Ebből az őrületes mókuskerékből kellene kitörnie.
Mi tudjuk egy ideje: egyedül nem megy! Kell(ene) egy segítő kéz, aki kimenti, mikor lassan már nyakig érnek a hullámok. A múltján mereng, tapasztalatait igyekszik kiértékelni. Bizonyos mértékben még cinikussá is válik ezzel a helyzettel.
A téma örök: párkapcsolati, életvezetési, egzisztenciális kérdések sorakoznak a megrajzolt életében. Képet kapunk a gyerekkoráról, kapcsolata és viszonya szüleivel, testvérével meghatározó pont volt. Hol és mikor, ki rontotta el? Sorsunk valóban előre bekódolt? Gyerekként nem volt túl okos, kis pufi kölyök, akit bizony társai sorozatosan bántottak. Megjelenik előttünk, látjuk az egykori szegény kisgyermeket, aki ott is, már akkor is a szeretetre, sikerre vágyott. Ezek hiánya és a szülői háttér miatt simulékony, kedves és kezes lett, akit később sorra kihasználtak. Ő a jófiú, aki önzetlenül segít egy mosolyért, és akit elsőnek hagynak ki a társaságból. Nem veszik komolyan. Anyja túlvigyázza, óvja, életére erős ráhatással van, ami a nőkkel való kapcsolatában is erősen megnyilvánul a későbbiekben.
Elképesztő, hogy felnőttként otthon él a szülőkkel, bordélyba jár, párkapcsolataiban sem tud
előre lépni. Mindenki önmagát tudja kiolvasni a könyvből. Félelmetes volt a saját elmúlt szerelem emlékét és a magam tapasztalatát párhuzamba állítva a főhőssel érezni, gondolkodni. Van ennek
a kisregénynek egy remek története, nagyszerű íve ahogy egy életet megelevenedik a lapokon.
Ettől válik gondolatébresztővé, súlyos problémákat megmutatóvá. Tetszett a stílusa, a szöveg formája
Az író humora és fantáziája egy átélhető, életszerű történetet ad olvasóinak. Akár magyar sors is lehetne, ebben biztos vagyok. Talán az erős vallási háttér az, ami jobban jellemzőbb, görög hagyományként jelen van. Ez a megismert világ történetei, mozaikszerűen állnak össze az olvasó előtt. A gyerekkor, ifjúkor és a felnőtt lét problémái azonosak, összemosódnak. Ezeket kellene felismernie és változtatva ebből kilépnie hősünknek. Isten a tanúm, a fogadkozás önmagában kevés. Elsősorban önmaga gondolkodásán lehetne váltania, ami valljuk be nem könnyen változik már ebben a korban. A berögzült hagyományok, szokások mellé a vallás az, ami komolyan bejátszik, hatással van az életére. Ami éppen romokban áll. Persze ezért a helyzetért nem csak és kizárólag ő a felelős.
A társadalomban végbemenő változások hatásai az egyénre! Ő csupán szenvedő alanya ennek a helyzetnek, amit igyekszik túl élni.
Igazi érzelmi kavalkád van a lapokon. Valóban fejlődésregény, ami tele van érzésekkel. Hriszovalantisz reményei, vágyai között kínlódik, próbálja leszűrni a múltjának hibáit, életét újraépíteni. Nagyon tanulságos volt ezt a kötetet elolvasni.
Szól ez a regény az őszinte, ragaszkodó szeretetről, annak túláradó problémájáról, az igazán összetartó barátság vágyáról, helyünkről a világban. Ebből a nagy álomból, vágyakból mi realizálódik, lesz-e esélye új, másabb életre a kötet végére pontosan kiderül. Drukkoljunk neki!
Makisz Citasz első regényével 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Makisz Citasz 1971-ben született Jannicában.
Újságíróként diplomázott és Thesszaloniki különböző rádióállomásainál dolgozott. 1994 óta él állandó jelleggel Athénben. Főszerkesztője és társkiadója volt több folyóiratnak. Napjainkban a diastixo.gr nevű kulturális portált igazgatja. Szépirodalmi munkái (elbeszélések, színművek, versek) antológiákban, folyóiratokban, újságokban jelentek meg Görögországban és azon kívül. Elbeszéléseit német, spanyol, angol, héber, svéd és finn nyelvre fordították le. Isten a tanúm című regénye 2014-ben az Európai Unió szépirodalmi díját nyerte el.
Typotex, 2016
216 oldal · ISBN: 9789632798882 · Fordította: Fokasz Nikosz
2017. május 8., hétfő
Egy igaz férfi
Jeffrey Archer: Egy igaz férfi
Clifton-krónika 7.
Szeretem a családregényeket, ezt a sorozatot nem szabad kihagyni, érdemes elolvasni! A Clifton és a Barrington család összefonódó sorsa jó értelemben, de függővé teszi az olvasót. Megkapóan alapos, egyenletes színvonalú a sorozat.
A családregény felöleli és végig kíséri a szereplők életével a teljes huszadik századot. A két család történetének folyamatos, lendületes alakulása kíváncsivá teszi az olvasót. Az író a cselekményszövés nagymestere, mesélésből is ötös! Archer eléri, átélhetővé teszi mi történik a szereplők életében.
Aki eddig eljutott biztosan végig fogja olvasni ezt a szórakoztató és fordulatos családregény-folyamot.
A politikai háttér az, ami igen tartalmassá teszi ezt a részt. A cím is kifejező és meghatározó.
A jó címválasztás egyébként mindegyik kötetre illik, nagyon találóak. Finom, lírai lezárást kap az olvasó. A végső befejezés szívszorítóan emberi, megható lett. Nekem Philemon és Baucis történetét juttatta eszembe ahogyan Emma és Harry sorsa lezárul. Szebb befejezést nem is tudnék elképzelni, Archer mesterien jelenítette meg a befejezésben azt, ami hosszú éveken át összekötötte ezt a házasságot: az egymás iránti őszinte, feltétlen szeretet és elfogadás.
Az epikus családregény képei egy lendületes akcióval indulnak, ott folytatódik a történet, ahol az Ütött az óra véget ért. Karin és "mostohaapja", Pengelly sorsa is megoldást nyer. Nem, nem árulom el, hogyan! Karin kiemelkedik a mellékszereplők közül. Jellemfejlődése itt ér a tetőpontra, és válik igazi hőssé, méltó párjává Giles Barrington-nak. Az ő életük is rendeződik ezzel. Ahogyan valójában minden szereplő élete sínre kerül, révbe ér Sebastian is egy váratlan szerelem révén, de Jessica a lánya is okoz komoly és meglepő eseményeket, kockáztatva tehetségét és sikereit. Ebben itt is nem kevés része lesz a boszorkányos Lady Virginiának.
Mindeközben, amit hiányoltam a Juharlevél hajó sorsával végre pont kerül a végig lebegtetett titokra is: mi történt anno a hajógyárban Harry apjával? Kiderül, ám elég kurta-furcsa lezárást kap ez a rész. Én egy hangsúlyosabb befejezést vártam ide. Ahogyan a show-t szinte ellopja Lady Virginia ebben
a történetben. Ő túl sokat szerepel, ármánykodik sikerrel, tényleg igazi boszorkány. Még egy házasság is sikerül neki, meglepő módon. Ami nem baj, hiszen elképesztő, amit ez a nő művel! Kaland és váratlan fordulatok fűződnek ezúttal is nevéhez. Botrányos és erkölcsileg erősen elítélhető módszerei sajnos nem kapnak büntetést, hihetetlen, hogy mindig megússza! Igaz, a kierőszakolt apaság bizonyítást nyer, súlyos pénzeket fizet vissza.... amit sikeresen összecsal ezúttal is. A hogyanról nem mesélek, de a rossz oldalon álló börtönben lévő Mellors jó partner lesz, ha nem is önszántából. Ő még hoz váratlan fordulatot a cselekménybe. Lesz kiért, miért izgulni az olvasónak ezúttal is. A másik fő gonosz Sloane alakja is jól megrajzolt az előzményekben, ám most olyan vizekre tévedt, ahonnan már nem tud biztonságban partot érni...
Az angol arisztokrácia szokásai, gondolkodásmódja mellett jól megjelennek a sorokban a tudomány fejlődése (DNS), színházi-művészeti produkciók vagy a technikai újdonságok is beépülnek.
A szereplők élete révbe ért, karrierjük kiteljesedik. Az újabb parlamenti választások, Giles sorsa és a Torryk győzelme mellett, Emma megtisztelő ajánlatot kap Thatcher asszonytól. Ezek révén képet kapunk az akkori angol politikai életről is. Ami talán elég nagy hangsúllyal van jelen, de ez az életük, jól hozza a kor hangulatát.
Tetszett, ahogyan Lord Archer a saját életét, annak jellemző epizódjait is beleszőtte a történésekbe. Harry-ból sir Harry Clifton lesz, a királynő kitünteti a Buckingham-palotában, élete fő művének megírása válik fontossá, és sajnálatosan jellemző férfi-betegsége is mind saját élménye. A mesterien bonyolított családregény lezárult. Képei, történései valós eseményekre is épülnek, így igazi csemege lehet az olvasónak.
Nem csak szórakoztató izgalmakat ígér a szereplők sorsa, de ezek a kordokumentumok eredetivé is teszik a regény történtét. Tökéletes befejezés egy kiváló sorozatnak. Köszönjük, Lord Archer!
"Minden író úgy gondolja, hogy a legújabb munkája az eddigi legjobb, és én sem vagyok kivétel."
Jeffrey Archer: 1940. április 15-én született
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára.
A Clifton-krónika regényfolyam eddigi kötetei: Majd az idő eldönti, Apám bűne, Féltve őrzött titok, Gondold meg, mit kívánsz!, Erősebb a kardnál, Ütött az óra.
General Press, Budapest, 2017
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634520016 · Fordította: Kiss Ádám
Clifton-krónika 7.
Szeretem a családregényeket, ezt a sorozatot nem szabad kihagyni, érdemes elolvasni! A Clifton és a Barrington család összefonódó sorsa jó értelemben, de függővé teszi az olvasót. Megkapóan alapos, egyenletes színvonalú a sorozat.
A családregény felöleli és végig kíséri a szereplők életével a teljes huszadik századot. A két család történetének folyamatos, lendületes alakulása kíváncsivá teszi az olvasót. Az író a cselekményszövés nagymestere, mesélésből is ötös! Archer eléri, átélhetővé teszi mi történik a szereplők életében.
Aki eddig eljutott biztosan végig fogja olvasni ezt a szórakoztató és fordulatos családregény-folyamot.
A politikai háttér az, ami igen tartalmassá teszi ezt a részt. A cím is kifejező és meghatározó.
A jó címválasztás egyébként mindegyik kötetre illik, nagyon találóak. Finom, lírai lezárást kap az olvasó. A végső befejezés szívszorítóan emberi, megható lett. Nekem Philemon és Baucis történetét juttatta eszembe ahogyan Emma és Harry sorsa lezárul. Szebb befejezést nem is tudnék elképzelni, Archer mesterien jelenítette meg a befejezésben azt, ami hosszú éveken át összekötötte ezt a házasságot: az egymás iránti őszinte, feltétlen szeretet és elfogadás.
Az epikus családregény képei egy lendületes akcióval indulnak, ott folytatódik a történet, ahol az Ütött az óra véget ért. Karin és "mostohaapja", Pengelly sorsa is megoldást nyer. Nem, nem árulom el, hogyan! Karin kiemelkedik a mellékszereplők közül. Jellemfejlődése itt ér a tetőpontra, és válik igazi hőssé, méltó párjává Giles Barrington-nak. Az ő életük is rendeződik ezzel. Ahogyan valójában minden szereplő élete sínre kerül, révbe ér Sebastian is egy váratlan szerelem révén, de Jessica a lánya is okoz komoly és meglepő eseményeket, kockáztatva tehetségét és sikereit. Ebben itt is nem kevés része lesz a boszorkányos Lady Virginiának.
Mindeközben, amit hiányoltam a Juharlevél hajó sorsával végre pont kerül a végig lebegtetett titokra is: mi történt anno a hajógyárban Harry apjával? Kiderül, ám elég kurta-furcsa lezárást kap ez a rész. Én egy hangsúlyosabb befejezést vártam ide. Ahogyan a show-t szinte ellopja Lady Virginia ebben
a történetben. Ő túl sokat szerepel, ármánykodik sikerrel, tényleg igazi boszorkány. Még egy házasság is sikerül neki, meglepő módon. Ami nem baj, hiszen elképesztő, amit ez a nő művel! Kaland és váratlan fordulatok fűződnek ezúttal is nevéhez. Botrányos és erkölcsileg erősen elítélhető módszerei sajnos nem kapnak büntetést, hihetetlen, hogy mindig megússza! Igaz, a kierőszakolt apaság bizonyítást nyer, súlyos pénzeket fizet vissza.... amit sikeresen összecsal ezúttal is. A hogyanról nem mesélek, de a rossz oldalon álló börtönben lévő Mellors jó partner lesz, ha nem is önszántából. Ő még hoz váratlan fordulatot a cselekménybe. Lesz kiért, miért izgulni az olvasónak ezúttal is. A másik fő gonosz Sloane alakja is jól megrajzolt az előzményekben, ám most olyan vizekre tévedt, ahonnan már nem tud biztonságban partot érni...
Az angol arisztokrácia szokásai, gondolkodásmódja mellett jól megjelennek a sorokban a tudomány fejlődése (DNS), színházi-művészeti produkciók vagy a technikai újdonságok is beépülnek.
A szereplők élete révbe ért, karrierjük kiteljesedik. Az újabb parlamenti választások, Giles sorsa és a Torryk győzelme mellett, Emma megtisztelő ajánlatot kap Thatcher asszonytól. Ezek révén képet kapunk az akkori angol politikai életről is. Ami talán elég nagy hangsúllyal van jelen, de ez az életük, jól hozza a kor hangulatát.
Tetszett, ahogyan Lord Archer a saját életét, annak jellemző epizódjait is beleszőtte a történésekbe. Harry-ból sir Harry Clifton lesz, a királynő kitünteti a Buckingham-palotában, élete fő művének megírása válik fontossá, és sajnálatosan jellemző férfi-betegsége is mind saját élménye. A mesterien bonyolított családregény lezárult. Képei, történései valós eseményekre is épülnek, így igazi csemege lehet az olvasónak.
Nem csak szórakoztató izgalmakat ígér a szereplők sorsa, de ezek a kordokumentumok eredetivé is teszik a regény történtét. Tökéletes befejezés egy kiváló sorozatnak. Köszönjük, Lord Archer!
"Minden író úgy gondolja, hogy a legújabb munkája az eddigi legjobb, és én sem vagyok kivétel."
Jeffrey Archer: 1940. április 15-én született
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára.
A Clifton-krónika regényfolyam eddigi kötetei: Majd az idő eldönti, Apám bűne, Féltve őrzött titok, Gondold meg, mit kívánsz!, Erősebb a kardnál, Ütött az óra.
General Press, Budapest, 2017
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634520016 · Fordította: Kiss Ádám
2017. május 6., szombat
Beteg lelkek
Kristina Ohlsson: Beteg lelkek
"Az idő nem gyógyítja be a sebeket."
Remek krimiket ír a hölgy. Ő az egyik kedvenc skandináv krimiíróm, pedig nem kevesen vannak! Alapos és izgalmas, életszerűek, valóság-közeliek a regényei. Minden története alaposan kidolgozott cselekményű, az utolsó részletekig, az elsőtől az utolsó oldalig képes fenntartani a feszültséget, aminek a hatása a könyv befejezése után is megmarad az olvasóban. Igazán sajnálom, hogy véget
ért a Fredrika Bergman-sorozat. Remélem az írónő még visszahozza nekünk őt, hiszen remek párost alkotott Fredrika és Alex.
Fordulatos, cselekményes történetből most is kapunk, egy picit a lendületet hiányoltam végig a könyvből. A karakterek ábrázolása most kissé háttérbe szorult, csupán a főhősünk lett mélyebben ábrázolva. A szereplők közti viszonyok egy egy félmondatból, utalásokból állnak össze.
Nézzük magát a krimiszálat. Eddig egyik kötetben sem volt ezzel gond, Ohlsson alapos munkát végzett mindig. Nekem érdekes volt a témaválasztása ezúttal is. Ohlssonra jellemző a bonyolult, többszálas cselekményszövés. Most is összefügg minden mindennel, sőt, néha éppen nem is úgy, ahogy tippelné az olvasó. Talán a következő regénynél bátrabban, merészebben használja a sötét és sokkolóbb részleteket, a horror eszköztárát. Bár nekem ez is éppen elég volt, lehet, nem is volt célja
a túl nagy rémületkeltés. Gondolkodhat a történteken az olvasó így is, képzeletére vannak bízva a történet egyes elemei.
Most is szövevényes, titkokkal teli, kegyetlen történet húzódik a felszín alatt. Az összefüggések adnak magyarázatot a történtekre. Amitől a végén leesik az álla az olvasónak. A felgyulladó fák, keresztek és egyéb szimbólumok mellett egy különc festő is feltűnik a történetben. Már már darabos, zaklatott a cselekmény, ahogyan a gondolatai is Lukasnak. Ami vele történt azt senki nem tudja igazán, ő maga sem emlékszik. Két nő tűnt el a kisvároskából, egy év különbséggel, majd Lukas sorsa is ide jutott.
Ő azonban megúszta súlyos sebekkel, kisebb agysérüléssel a kínzást. Érthetően nem emlékszik semmire, emlékei kiestek. Azonban tíz év elteltével szeretne végre tisztán látni és visszatér a szülői házba. Mi is történt velük, és miért? Nem mellesleg az egyik eltűnt lány, Fanny a szerelme volt. Akiről szülei semmit nem tudnak, képtelenek feldolgozni elvesztését, ami bizony érthető. Különösen az apa az, aki szenved ettől. Nem tudom mi a jobb, tudni a biztos rosszat, megváltoztathatatlant, avagy a bizonytalanságot, a reményt fenntartva élni? A rendőrség pedig "hozza a szintet" totál bénák, érdektelenek a régi üggyel kapcsolatban. Nyomasztó légkört teremt Kristina a szereplőinek, olvasóknak egyaránt. Erős lélektani dráma tanúi lehetünk.
Tökéletes címválasztás, kifejezi és jól visszaadja a lényeget. Erről nem is mesélnék semmit, nem leszek poéngyilkos. A történet összetett, izgalmas, és mindvégig feszült. Ott lappang érezhetően a nagy titok, a borzalom. Lukas félelmei, visszatérő emlékképeiből bontakozik ki a történet. Az egykori paplak titkokat rejt, ez egyértelmű, mégis marad meglepő fordulat a beköltöző fiatal párnak is a történetben. Anna és Dávid izgalmas karakterek, a megoldást is ott kell keresni. Nem egy rohanós a regény cselekménye, mégis van benne több olyan mozzanat, ami csak úgy hirtelen megtörténik az indokok vagy az oda vezető út komolyabb magyarázatot nem kap. Lehet izgulni.
Így a fantáziáját is megmozgatja alaposan az olvasóknak Kristina. Különösen a múlt eseményeiről kapunk mozaikokat. Idegesítő a tudat, hogy az elkövető ott van a kisvárosban, figyel most is, de fogalma nincs Lukasnak, kitől tartson. Az emlékek és a testi sebek borzalma a boldogabb jövő útjában áll. A múltat le kell zárni végre. Az "Égető" és az eltűnések közt eltelt sok sok év mégis meglepő megoldást ad. Nem, nem erre gondoltam én sem.
Ohlsson remekül ért a félrevezetéshez, most is sejtelmes és titokzatos a történet, különösen a végére szaporodnak az izgalmak. Érdekes, amikor a múltba valamikor történtek egyszerre jelentőséggel bírnak a jelenben. Minden mindennel összefügg, csak meg kell találni az okokat. Minden gyilkosság borzasztó, de ebben a könyvben ritka gusztustalan, már valóban perverz dolgok vannak. Nem, nem írom le, mitől is horror a történet, olvassátok el. Döbbenetesen "beteg lelkek" rohangálnak körülöttünk. A főhős ellenszenves, nem kicsit pszichopata. Kétségtelen, nagyon eredeti volt a végső megoldás, csupán a lezárással nem voltam kibékülve. Erkölcsileg nem tudom elfogadni a befejezést.
Összességében tetszett, nem okozott csalódást Kristina, várom a további újdonságokat tőle.
Kristina Ohlsson: 1979. március 2-án született
a dél-svédországi Kristianstadban. Élt és dolgozott Bécsben, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett.
Az írónő eddigi kötetei idehaza, a Fredrika -sorozat részei:
Mostohák 2012., Elnémítva 2013., Őrangyalok 2013., Az 573-as járat és a Dávidcsillagok 2014.
Lotus Blues - 2015 és a Mio Blues - 2016 a Martin Brenner sorozat részei.
Mellette három gyerekkönyve is megjelent.
Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Sjuka själar 2016
Animus, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244944 · Fordította: Erdődy Andrea
"Az idő nem gyógyítja be a sebeket."
Remek krimiket ír a hölgy. Ő az egyik kedvenc skandináv krimiíróm, pedig nem kevesen vannak! Alapos és izgalmas, életszerűek, valóság-közeliek a regényei. Minden története alaposan kidolgozott cselekményű, az utolsó részletekig, az elsőtől az utolsó oldalig képes fenntartani a feszültséget, aminek a hatása a könyv befejezése után is megmarad az olvasóban. Igazán sajnálom, hogy véget
ért a Fredrika Bergman-sorozat. Remélem az írónő még visszahozza nekünk őt, hiszen remek párost alkotott Fredrika és Alex.
Fordulatos, cselekményes történetből most is kapunk, egy picit a lendületet hiányoltam végig a könyvből. A karakterek ábrázolása most kissé háttérbe szorult, csupán a főhősünk lett mélyebben ábrázolva. A szereplők közti viszonyok egy egy félmondatból, utalásokból állnak össze.
Nézzük magát a krimiszálat. Eddig egyik kötetben sem volt ezzel gond, Ohlsson alapos munkát végzett mindig. Nekem érdekes volt a témaválasztása ezúttal is. Ohlssonra jellemző a bonyolult, többszálas cselekményszövés. Most is összefügg minden mindennel, sőt, néha éppen nem is úgy, ahogy tippelné az olvasó. Talán a következő regénynél bátrabban, merészebben használja a sötét és sokkolóbb részleteket, a horror eszköztárát. Bár nekem ez is éppen elég volt, lehet, nem is volt célja
a túl nagy rémületkeltés. Gondolkodhat a történteken az olvasó így is, képzeletére vannak bízva a történet egyes elemei.
Most is szövevényes, titkokkal teli, kegyetlen történet húzódik a felszín alatt. Az összefüggések adnak magyarázatot a történtekre. Amitől a végén leesik az álla az olvasónak. A felgyulladó fák, keresztek és egyéb szimbólumok mellett egy különc festő is feltűnik a történetben. Már már darabos, zaklatott a cselekmény, ahogyan a gondolatai is Lukasnak. Ami vele történt azt senki nem tudja igazán, ő maga sem emlékszik. Két nő tűnt el a kisvároskából, egy év különbséggel, majd Lukas sorsa is ide jutott.
Ő azonban megúszta súlyos sebekkel, kisebb agysérüléssel a kínzást. Érthetően nem emlékszik semmire, emlékei kiestek. Azonban tíz év elteltével szeretne végre tisztán látni és visszatér a szülői házba. Mi is történt velük, és miért? Nem mellesleg az egyik eltűnt lány, Fanny a szerelme volt. Akiről szülei semmit nem tudnak, képtelenek feldolgozni elvesztését, ami bizony érthető. Különösen az apa az, aki szenved ettől. Nem tudom mi a jobb, tudni a biztos rosszat, megváltoztathatatlant, avagy a bizonytalanságot, a reményt fenntartva élni? A rendőrség pedig "hozza a szintet" totál bénák, érdektelenek a régi üggyel kapcsolatban. Nyomasztó légkört teremt Kristina a szereplőinek, olvasóknak egyaránt. Erős lélektani dráma tanúi lehetünk.
Tökéletes címválasztás, kifejezi és jól visszaadja a lényeget. Erről nem is mesélnék semmit, nem leszek poéngyilkos. A történet összetett, izgalmas, és mindvégig feszült. Ott lappang érezhetően a nagy titok, a borzalom. Lukas félelmei, visszatérő emlékképeiből bontakozik ki a történet. Az egykori paplak titkokat rejt, ez egyértelmű, mégis marad meglepő fordulat a beköltöző fiatal párnak is a történetben. Anna és Dávid izgalmas karakterek, a megoldást is ott kell keresni. Nem egy rohanós a regény cselekménye, mégis van benne több olyan mozzanat, ami csak úgy hirtelen megtörténik az indokok vagy az oda vezető út komolyabb magyarázatot nem kap. Lehet izgulni.
Így a fantáziáját is megmozgatja alaposan az olvasóknak Kristina. Különösen a múlt eseményeiről kapunk mozaikokat. Idegesítő a tudat, hogy az elkövető ott van a kisvárosban, figyel most is, de fogalma nincs Lukasnak, kitől tartson. Az emlékek és a testi sebek borzalma a boldogabb jövő útjában áll. A múltat le kell zárni végre. Az "Égető" és az eltűnések közt eltelt sok sok év mégis meglepő megoldást ad. Nem, nem erre gondoltam én sem.
Ohlsson remekül ért a félrevezetéshez, most is sejtelmes és titokzatos a történet, különösen a végére szaporodnak az izgalmak. Érdekes, amikor a múltba valamikor történtek egyszerre jelentőséggel bírnak a jelenben. Minden mindennel összefügg, csak meg kell találni az okokat. Minden gyilkosság borzasztó, de ebben a könyvben ritka gusztustalan, már valóban perverz dolgok vannak. Nem, nem írom le, mitől is horror a történet, olvassátok el. Döbbenetesen "beteg lelkek" rohangálnak körülöttünk. A főhős ellenszenves, nem kicsit pszichopata. Kétségtelen, nagyon eredeti volt a végső megoldás, csupán a lezárással nem voltam kibékülve. Erkölcsileg nem tudom elfogadni a befejezést.
Összességében tetszett, nem okozott csalódást Kristina, várom a további újdonságokat tőle.
Kristina Ohlsson: 1979. március 2-án született
a dél-svédországi Kristianstadban. Élt és dolgozott Bécsben, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett.
Az írónő eddigi kötetei idehaza, a Fredrika -sorozat részei:
Mostohák 2012., Elnémítva 2013., Őrangyalok 2013., Az 573-as járat és a Dávidcsillagok 2014.
Lotus Blues - 2015 és a Mio Blues - 2016 a Martin Brenner sorozat részei.
Mellette három gyerekkönyve is megjelent.
Eredeti mű: Kristina Ohlsson: Sjuka själar 2016
Animus, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244944 · Fordította: Erdődy Andrea