Carlos Ruiz Zafón: Marina "Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot."
Zafón előző két sikerregénye a kedvenceim közt van évek óta. Remek zsánerregények, jó történetek ezek. Így érdeklődéssel kezdtem bele a végre magyarul is kiadott Marina olvasásába.
Tudtam, hogy a könyv 1999-ben jelent meg, nem mai darab, ráadásul ifjúsági regény.
A szél árnyéka és az Angyali játszma csupán ez után következett. Nagy volt az elvárásom, ami a csalódást szinte biztosan előre is vetíti. Mégis ajánlom, mert itt már érezhető Zafón kiváló mesélős stílusa, remek hangulatú képei, történeteinek fordulatos varázsa.
1980-ban veszi kezdetét a gótikus, misztikusan sötét történet. Különös rejtelmek, sötét titkok nyomába eredünk Barcelona utcáin. A Marina két párhuzamos történetet mesél el az olvasónak. Főhősünk Óscar Drai egy óvárosi bentlakásos iskola tanulója. Kamaszos képzelete szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina. A véletlenül elvitt óra segítségével a két fiatal között lassanként kialakuló, megható barátság szövetséggé, majd szerelemmé mélyül. Mind a két fiatal magányos, elszigetelten él. A regény az összetartozásról is szól.
A régmúlt rejtélye és a jelen idősíkjai váltakozva jelennek meg. Zafón erőssége az atmoszféra teremtése remekül érvényesül. Csodás leírásokat olvashatunk Barcelonáról, híres épületeiről. Érezhetően szereti és ismeri a város múltját, épületeit. Barcelona fontos epizódszereplő a regényben. A külföldi kiadások borítóján is jól mutatnak ezek a képek. Az elhagyott, magányos paloták bizony komoly titkokat rejtenek. Mire szereplőink A pontból B-hez érnek sok rejtélyt fednek fel.Közben elhagyott temetők, alagutak, csatornák mélyén járhatunk, ódon épületek közt barangolunk. Érezzük az illatokat, vagy a csatorna bűzt. Képbe kerül egy furcsa album, újra feltűnik a fekete pillangó. 40-50 évet repülünk vissza az időben.
Itt kezdődtek a történettel a gondjaim: az első hatvan oldalig nem voltam lenyűgözve, sőt. Aztán a
két főhősünk kamasz, szinte gyerek. Olyan régi rejtélyeket oldanak meg könnyedén, ami már csoda számba megy. Az idős, magányos, elszigetelten élő szereplők egyből megnyílnak nekik, elmesélik életük féltve őrzött titkait. Így ők simán lerántják az évtizedes titkokról a fátylat. Akár a a régi inas-sofőr, de a rendőrfőnök, vagy Shelley doktor is ilyen. A nála tett látogatás során érezhető, vannak még váratlan történések, fordulatok.
Nem csak a fantáziaelemek, de a szürreális képek is erősen keverednek a regényben. Néhol már-már morbiddá változik a történet. Fontos elem a protézisek, művégtagok gyártása, az emberi test működésének fenntartása. Akár mindenáron, szembe szállva a természet törvényeivel.
A szereplők kidolgozottságával és a történet kivitelezésével nem teljesen voltam elégedett. Oké,
a fekete fátyolos nő személye meglepett engem is, rá nem számítottam.
A természet törvényeit felülbíráló, abba önkényesen beleavatkozó Kolvenik élettörténete elképesztő
és izgalmas. Ahogyan a színház és cirkusz világa is jól színezi az eseményeket. A szerelem mindenre képes. Ezzel kapunk magyarázatot tetteire, bár számomra ez nem volt igazán meggyőző. Egy másik friss olvasmányban ezt sokkal jobban ábrázolták. Marina és Germán élettörténetét is nagyon szívesen olvastam volna jobban kibontva. A regény vége pedig pedig torokszorító.
Még így is minden megvan benne, ami miatt Zafón írásait kedvelem: remek elbeszélőkészsége, fantáziája érvényesül, a romantikus elemek jól keverednek a regényben.
A misztikum a "rémtörténetek" izgalmával jelenik meg. Ezek teszik a Marinát maradandó olvasmánnyá.
Carlos Ruiz Zafón (1964. szeptember 25. Barcelona) világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott: 1993-ban jelent meg első regénye A köd hercege. Ezt még további három követte. A szél árnyéka című első felnőtteknek szóló regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.
Eredeti mű: Carlos Ruiz Zafón: Marina (spanyol)
Eredeti megjelenés éve: 1999
Európa, Budapest, 2016
272 oldal · ISBN: 9789634055327 · Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése