Amíg másokkal voltunk

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk 





                                                               






A kötet három kisregényt tartalmaz, amelyek főszereplői, Bessenyei György, Jókai Mór és Babits Mihály. Közös bennük, hogy más-más okokból ugyan, de életükben egy ideig mindhárman magányosan, a világtól elzárva éltek és alkottak.







"Három ​​költő kisregényét tartja kezében az Olvasó. Babits Szegeden, Jókai a levert forradalom utáni bujdosás idején, Bessenyei György szülőföldjén, Tiszabercelen, a magyar vidék pusztaságában. Mindannyian számkivetettek. Mindannyian remeték, elhagyottak, elveszettek.
De mindannyian készülnek valami nagyszabásúra, valami rendkívüli teljesítményre. Magukra készülnek. A kiteljesedésre."

A könyv fülszövege szerint a magány kellett a kiteljesedéshez, így érkezik meg a nemzeti irodalom nagy alakítói közé a három szerző. A magyar irodalomtörténet alakjai néhány dokumentatíve homályban hagyott évéről szóló életrajztöredék ez a 3 kisregény, egy-egy jellegzetes írói korszak feldolgozása a regény. Három esszé vagy kisregény, csupa költészet. Irodalomtörténet, történelem
és filozófia – cselekmény szinte alig. Különösen tetszett, ahogyan Jókai mesélős stílusában írt Szilasi László. Három kisregény, három borostyánkő, amelyből három arc néz ránk. Az alkotói magány szenvedéseit ábrázolja, ki hogyan éli meg, mit hoz felszínre az alkotó emberből. Más más okokból maradnak egyedül, természetesen a folyamatok is különböznek. Érdekes irodalomtörténeti elmélkedés ez, párhuzamok keresése.

Bessenyei György a bihari remete, talán a legkevésbé közismert alakja irodalmunknak. Az egykori császári testőr, száműzöttként éli vidéki magányát. Mária Terézia meghalt, az általa juttatott kegydíjat (évi 200 forint) II. József megvonta tőle. Számomra ez a rész volt a legszínesebb a regényben.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Jókai Mór a bűntudattal küzd. Bolyong, menekül, sorsát nem vállalta, nem is jelenhet meg írása sem. Bűntudata óriási, gátolja írói munkásságát.

Babits Mihály már elismert, híres költő, amikor 1930-ban elvonul magányába.

Mi kell, ahhoz, hogy a nagy mű létre jöjjön? Mennyi bánat, magány, keserű lemondás vagy csalódás áll egy egy irodalmi alkotás mögött? Az alkotó folyamat összekapcsolódik az alkotó életével, hitével, önbizalmával. A szépíróvá válás útja nehéz, rögös út. Három történet, ami gyökeret ereszt a múltban, a levelek pedig már a jövőbe nyílnak. Kissé fusztráló, hogy a hatalmas tárgyi tudást feltételezi az olvasóról is, ami néha bizony nincs, vagy hiányos már. Volt minek utána keresni.
Szilasi okos, szép mondatatit élmény olvasni, irodalomelméleti háttérnek kiváló a regény.
Azt persze nem tudom, hogy aki az iskolában hallott utoljára és kötelezően Babitsról és Jókairól – kétlem, hogy Bessenyeire emlékezne – az érti-e, vagy mit ért ebből az életrajztöredékekből, kedvet kap-e további kutakodásra, életük mélyebb megismeréséhez. Pedig érdemes és érdekes lehet egy ilyen irodalmi búvárkodás a múlt kincsestárában.

Szilasi László 1964-ben született Békéscsabán. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015)




















Magvető, Budapest, 2016
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434354