A Piros Hajú Nő

Orhan Pamuk: A Piros Hajú Nő  










                                                                                             







Amikor 2006-ban Orhan Pamuk első török szerzőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az indoklásban ez állt: "műveiben egyszerre ötvözi egyedülálló módon a Nyugat és a Kelet kultúráját."


Még nem olvastam eddig az írótól, A Piros Hajú Nő első ismerkedő olvasásom. A kíváncsiság
mellett az olvasást az is indokolta, hogy a 2017-es budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz, a másik a könyv friss megjelenése volt. Idén februárban jelent meg törökül a kötet, majd dicséretes gyorsasággal novemberben már a hazai olvasók is kézbe vehették. Ez is a könyv fontos
és jelentős tartalmát erősíti.



A török író egyszerűségében rafinált művet alkotott, s közben óhatatlanul is azokra a kérdésekre reagált, melyek napjainkban fokozottan foglalkoztatnak mindenkit. Az új kötet Pamuk mércéjével mérve rövid, alig több, mint 200 oldal. Témájában az apa-fiú kapcsolat kérdése a kulcsfontosságú,
a regény egy ilyen sajátos kapcsolat történetét meséli el. Sokszor előjön különböző formákban
az apagyilkos Oidipusz király története, és a fiát, Szuhrábot meggyilkoló Rusztemé is, (Firdauszí: Királyok könyve), ahol az apa pusztítja el a fiát. Oidipusz király története önmagában is kemény,
erős történet. A könyv tehát erre a két fontos könyvekre épül: az Oidipusz és a Királyok Könyve. Ezek fő kérdései az apagyilkosságot járják körbe. Cem a későbbiekben mindenben Oidipusz király történetét keresi, mindent az apa-fiú viszonyon keresztül próbál értelmezni életében.


Főhősünk Cem Bey, aki kamaszodó fiúból válik férfivá a történetben. Apja erősen meghatározó ebben, hiszen egyszer más politikai okokból eltűnt családja életéből, most azonban tudtukon kívül, váratlanul hagyja őket magukra. Cem sorsát, nevelkedését erősen beárnyékolja az apja fájdalmas hiánya. Ez különösen a történet második részében jelenik meg, ami közel harminc évet ölel fel.

A kamaszodó Cem elszegődik pénzkereseti szándékkal egy kútfúró mester mellé. Mahmut mesterrel egy Isztambulhoz közeli kisvárosban, Öngörenben ássák a kutat, ami bizony elég meglepően, de múlt századi körülmények között történik. Ehhez szemléletes rajz is akad a szövegben. Az ásás fontossága már-már szertartásos alapossággal jelenik meg, a kútba való lemerülés és a múlt emlékei közti hasonlóság elkerülhetetlen párhuzamot ad. A kútásók nagy tiszteletnek örvendenek.
A történet érdekessége, hogy a nyolcvanas években játszódik. Miközben az országot magányosan járó kútásó élete is bemutatásra kerül, a Mester és inas kapcsolata is erősen apa-fiú kapcsolatra emlékeztet.


Mahmut az együtt töltött idő alatt szinte az apjává válik, azt pótolja, neveli, okítja az életre és a munkára a fiút. Kikapcsolódásképpen néha a közeli kisvárosba mennek, ahol egy vándorszínház szórakoztatja őket. A színházban szerepel a Piros Hajú Nő. Mondani sem kell, Cem meglátja, és azonnal beleszeret. Mit tud, kicsoda is a titokzatos nő? Milyen hatása lesz Cem egész eljövendő életére? Milyen az, amikor kis eltéréssel ugyan, de egy nőt szeret apa és fia? Remek karakterek, realisztikus környezet. A sorsunk mennyire "előre megírt", merre, hogyan jelölte ki utunkat a család sorsa, annak múltja.

A munka, mestere bölcs tanácsai és a szerelem együttes hatására válik férfivá Cem. Természetesen vannak még váratlan fordulatok a történetben, nem csak ennyi a könyv történése. Leíró szépségű lírája, gondolkodásra serkentő titkok a múltból, emlékek halmaza adja a megoldásokat. Olvassátok el, érdemes!

Rengeteg emléket idézet meg bennem is a kötet története, hihetetlen sebeket tépett fel. Bizony jó
volt kicsit a múltba elmerülni, tisztázni néhány dolgot. Néha egészen jelentéktelennek tűnő dolgok, mekkora nagy hangsúlyt, mély nyomot tudnak hagyni életünkben. Nem tudom megítélni, ez a kötet mennyire jelentős Pamuk életművében, nekem élmény volt olvasni. A következőkben folytatom az eddigi kötetek megismerését. Lenyűgözött az olvasási élmény, váratlanul erős hatása lett. Megfogott.







A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben.
Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik.
2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot.





Eredeti cím: Kırmızı Saçlı Kadın
Eredeti megjelenés éve: 2016


Helikon, Budapest, 2016
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278087
Fordította: Tasnádi Edit