Aloysius Pendergast nem csupán az FBI különleges ügynöke. Különleges ember is, ahogyan az
élete is végképp szokatlan. Ezt a sorozat rajongói már pontosan tudják. Mostanában New Yorkban meglepetésszerűen csökkent a sorozatgyilkosságok száma, így kénytelen elvállalni egy átlagosnak induló magánnyomozói megbízást.
Mint valami Sherlock Holmes veti bele magát a különös borgyűjtemény elrablásának felderítésébe, oldalán Contanse Greene-nel (alias Wattson doktor). A szálak a massachusettsi Exmouthba
vezetnek, amiről hamarosan kiderül, korántsem az az unalmas és álmos kisváros, mint gondolnánk. Nyomozásuk a feltört borospincében érdekes és nem várt fordulatot hoz.
Percival Lake eltűnt borgyűjteménye ugyan értékes és kellően különleges volt, ám amikor
Pendergast és Constance egy titkos kamrára bukkannak az ügy valóban izgalmassá is válik.
A könyv első kétharmada hozza a szokott színvonalat, pergő, fordulatos, az események lassan
a múltba visznek vissza. A szerzőpáros lassan, de biztosan fedi fel a titkokat. A múlt ködéből felbukkan egy titokzatos hajó, ami különös szállítmányával a városka partjainál szó szerint eltűnt...
A régi hajóbaleset és a világítótorony-őr különös halála nem meglepő módon összefügg, ezt az
olvasó is rögtön sejti. A titok nyitja pedig Pendergast és Constance nyomozása során fog kiderülni.
A krimi "boszorkányos" fordulattal válik a horrorisztikus elemek keverékével, valóban egyedivé.
Salem városából anno a boszorkányüldözések idején néhányan itt telepedtek le. Ennek és a titokzatos módon eltűnt hajónak a borpincében talált kamra egykori lakójának sorsa a mában kezd értelmet nyerni. A két szerző lényegében a megszokott színvonalon íródott története a Pendergast-ciklus újabb darabja. A különc FBI ügynök továbbra is remek karakter, akinek újabb és újabb vonásait is megismerhetjük. A sovány, temetkezési vállalkozó kinézetű különleges ügynök most is okoz meglepetést az olvasóinak és a városka rendőreinek.
Persze izgalmas, pörgős, Preston és Child továbbra is a jól bevált receptet alkalmazza.
Élvezhető olvasmány volt, de az utolsó harmad történései egészen fejre állítják a történéseket,
az olvasót tényleg meglepik. Talán kissé erőltetett is lett ez a rész, talán nem kellett volna...
Bevallom, maradt bennem homály, elvarratlan szál is, amire nem kaptam választ a történet végén. Szegény Pendergast-rajongók a következő történetig tipródhatnak, mi lesz, merre fordul kedvencük sorsa. Tény, hogy nem szokványos befejezést kanyarított a két szerző.
A könyvet úgy kezdtem el, hogy egy jó krimi lesz. Aztán váltott, inkább thriller, a kétharmada után pedig azt mondtam, ez már horror. A valóságtól elrugaszkodva izgalmas, és meglepő. Vagy kínos. Kinek, hogy, de nekem ez a befejezés az egészet elrontotta, kissé csalódottan tettem le, amin a remek borító sem segített: akkor most mi van?? Oké, boszorkányok, titkos jelek, mágia, Constance pedig számomra a végére inkább idegesítő lett. Ez a sorozat 15. része, talán itt a titok nyitja.
A szerzőpáros (Az elveszett sziget, Csendélet varjakkal, Leszámolás, Két sír, Fehér tűz, Kék labirintus) regényeinek kedvelői egy újabb elképesztően kalandos, bizarrul megdöbbentő kötetet tartanak a kezükben, amelynek főhőse, Pendergast különleges ügynök talán olyan messzire merészkedik, ahonnan már nincs visszaút. Erre talán majd a következő regény ad választ.
Lincoln Child: 1957-ben született Westportban. Évekig dolgozott szerkesztőként, majd az írás felé fordult, több önálló kötete is megjelent. Szerzőtársával alkották meg állandó hősüket, Pendergast különleges ügynököt.
General Press, Budapest, 2016
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439132 · Fordította: Gieler Gyöngyi
Én először olvastam a szerző párostól, és bennem is sok kérdés maradt a végén. Lehet, hogy az előző könyvekből kiderül, hogy Constance miért él pincében, vagy az, ki az ügynök és Constance közös ismerőse, a főelleneség, aki a végén Proctort is megöli. És Pendergast tényleg a tengerbe veszett? Szóval a vége tényleg sokat rontott az élményen.
VálaszTörlésÉn arra sem kaptam választ,hogy kiengedte ki a szörnyet a ketrecéből.
VálaszTörlésSzerintem Proctort csak el altatták