Harlan Coben: Nem versz át Kedves Coben Mester!
Ön jól átvert! Ez egy teljesen új, önálló történet, új az elbeszélési mód, sehol a régi jól bevált és megismert szereplőgárda. Értékelem az újítás utáni vágyat, eltérni a megszokott fordulatoktól, sablonoktól. Megmutatni, másképp is lehet, egy egészen új módon, új szereplőkkel krimit alkotni. Bevallom, az eddigi olvasások közül ez a friss megjelenésű, idei termés nálam igazi mélyrepülést produkált. Stílszerűen a regény repülős-százados főhősnőjéhez, aki egyszerűen nem volt szimpatikus figura. Van ilyen, nincs is kőbe vésve, hogy a főhős kedves, tündéri és lehengerlő legyen. Maya nekem mégis inkább egy depressziós Wonder woman volt, aki saját démonaival küzd. Még Afganisztáni "élményei" hatására. Ami amúgy elég menő háttér manapság krimiknél is. A nő, mint katonai pilóta nem oda való. Hiteltelen figura. Nem is tud ezzel a szereppel megbirkózni. Nem mintha anyának mennyire remek lenne.
A történet itt-ott hihetetlen és a valóságtól túlságosan elrugaszkodott véleményem szerint.
Sok, túl sok a csavar, az elképesztőnek szánt, már már meredek fordulat. Szegény hősnőnk katonamúltja mellett nemrégiben vesztette el nővérét is brutális körülmények között. Mire eszmélhetne, már friss özvegy egy kétéves kislánnyal. Innen indulunk, a temetéssel, ahol a bajok
is kezdődnek. Egy aggódó és túlgondoskodó barátnő képében, aki megajándékozza a temetés után Mayát egy bébimonitorral. Ezen csodaszerkezet indítja be az eseményeket, kap még a végén jelentős szerepet ez az eszköz. Amin hamarosan olyat láthat Maya, amit ő maga sem hisz el...
Halott férje játszik a gyerekükkel! Idegbaj, rémálmok halmaza, titok, sötét családi múlt, gazdagok
és hatalom, kizsákmányolás, akad itt minden. Végig a múltban járunk, próbálunk valamiképpen összefüggéseket találni, de nem nagyon megy. A magyarázatok sántítanak. A mellékalakok is roppant egyszerűek, kidolgozatlanok. A főnyomozó alakja ésszerűtlenül viselkedik többször, motivációja pedig megalapozatlan. A történetben volt egy pont, amikor még reménykedtem az izgalmas és váratlan fordulatban, ami elmaradt.
Az enyhe túlzás, hogy egy családon belül egyik gyerek a másikat gyilkolja, pusztán a család jó hírneve és a látszat megóvása, úgymond a családi becsület miatt. Persze, volt erre példa, Káin és
Ábel esetében is, de a motiváció ott egészen más volt. A több tízéves titkok előrángatása és egy üggyé való összemixelése nagyon erőltetett. A stílusból a humor hiányzott nagyon, Myron és társai mellett. Kérem vissza őket! Hol a Dermesztő csend, a Hiányzol, Maradj mellettem, Az ördög játszótere vagy az Erdő feszült izgalma?? Elveszett.
Hiányzott a jól megszokott fordítói hang és stílus, hová lett Coben eddigi magyar hangja Illés Róbert? Szikár, száraz, sablonos és személytelen a szövegvilág. Ez a kísérlet, sajnos nem lett az igazi. Nincs feszültség, hiányoznak a jó karakterek. Az egész történet felépítése imbolygó, gyenge lábakon áll.
A rémes család idióta tagjai és mocskos hatalmi harcai, mélyen sötét titkai és a durván meghökkentő, egészen hihetetlen befejezés sem menti ezt a történetet. Az anyós szerepében Judith még villant némi érdekességet, őt legalább tisztán lehet utálni. Hideg-rideg, számító dög. Sajnos ez nem a szokásos fordulatos és izgalmas Coben-krimi, ebből éppen ezek hiányoztak. A Coben-név garantáltan jó krimit jelentett. Szeretem az írásait és azt hiszem, el is olvastam az összeset, ami Magyarországon megjelent. Most unatkoztam olvasás közben, nem fogott meg, nem kötött le a történet. Kínszenvedés volt. Ez félrevezetés, átverés.
HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
Eredeti mű: Harlan Coben: Fool Me Once
Jaffa, Budapest, 2016 Fordította: Galamb Zoltán
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609671
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése