A Finnországba bevándorolt, magyar származású nyomozónő, Fekete Anna újra nyomoz. Kati Hiekkapelto ott folytatja, ahol a Kolibri véget ért. A bevált recepten nem változtatott. Kivételes történet a Védtelenül.
A skandináv krimik sajátossága a nyomasztó történet. Itt kifejezetten, minden szereplő boldogtalan, élete kilátástalanul megkeseredett. Társ és család hiánya, az élet múlása, az öregedés, magány mellett politikai, társadalmi kérdésekkel súlyosbított a történet. Bevándorlók, drogosok, cél nélküli fiatalok a szereplők.
Sötét, komor hangulatú krimi ez. A szépirodalmi stílus csökkent, talán a fordítás is besegített, kissé száraz, darabos lett. Az első olvasmányosabb, gördülékenyebb volt. A sodró lendületet sem éreztem, inkább csak úgy történtek a dolgok. Anna önsajnálata, folyamatos lelki nyavalygásai már untattak... vagy futok, egészségesen élek, próbálok társat találni, vagy iszok, sört vedelek, de akkor ne nyafizzon már ezen örökké. Oké, a család hiánya nagyon érthető, érezhető. Éppen ezért nem is értem: a szeretett nagymama haldoklik, de a nyomozás ugyebár fontosabb... Aztán lelki válság, hogy nem tudott elbúcsúzni, utolsó útjára elkísérni, megadni a végtisztességet neki. Értelmetlenül érthetetlen és bántó. Ennyit a nagy szeretetről. Nincs az az isten, hogy ott tartson, ne utazzak el a nagyihoz. Inkább menjen az alkoholista, magával mit kezdeni nem tudó tesó... az úgyis ráér... Ez a maradni, vagy visszatérni a szülőföldre végig ott lebeg a történeten. A honvágy hatalmas lelki megpróbáltatások elé állítja a nőt. Nagyon nem találja önmagát, helyét ő sem. Remélem a harmadik rész már hoz az életébe némi napsütést. Szüksége lenne rá.
A társa, Esko éppen olyan bunkó módon viselkedik, mint előtte. Az ő magánélete is romokban, ahogyan az egészsége is. A nyomozás pedig három ügy egyvelegéből bontakozik ki. A véletlen baleset, avagy gyilkosság kérdésére az olvasó hamar választ kap. A krimiszál elég cselekményesre, összetettre sikerült. Mesterien fűzi egybe a szálakat Kati. A két idős ember brutális halála megdöbbentő. A drogbanda terjeszkedése, a védtelen öregek magánya, és a fiatal bevándorló srác története egyszerre egyé válik. Minden mindennel összefügg. A megfáradt, megkeseredett, magányos idősebbek, a cél nélkül élő, tengő-lengő fiatalok és a bevándorló fiú valóban védtelenek, kiszolgáltatottak a történetben. Ettől kap az egész valami sötét, komor alapot. Mai és valós sajnos a felvetett problémák köre. Nyomasztó olvasmány volt. Társadalmunk valahogy elfelejti tisztelni, szeretni az öregeket, magukra hagyja őket. Ahogyan a fiatalok zöme is csak egyik napról a másikra él. A könnyű és sok pénz megszerzése csak a cél. Lehetőleg, munka nélkül.
Színezi a történéseket a magyar bébicsősz elkövető, aki viszont nagyon tenyérbe mászóan viselkedik végig. Nem egy szimpatikus alak. Remélem a következő részben rendeződik, alakul Anna élete. Talál valami lelki vigaszt, társat, egy boldogságmorzsát, ami kirántja ebből a lelki depresszióból. Nem könnyű, az biztos. Akár, megléphetné bátran a hazatérést is.
Tény: a történet komoly, hangsúlyos kérdéseket feszeget, nyomasztó problémák ezek világszerte. Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától. Tetszett, elborzasztott és elgondolkodtatott ez a krimi. Nem a szokvány kategória, az biztos. Attól magasan jobb, ad okot borzongásra és gondolkodásra. Ínyencek előnyben! Jól ábrázolja a világot, amiben élünk jelenleg. Itt kellene boldogulni, boldognak lenni. Nem könnyű mutatvány ez sehol.
Kati Hiekkapelto: (1970) Tanári diplomája után problémás fiatalokkal foglakozott évekig. Oktatott menekülteket a diplomamunkájának is ezt választotta témájául: a rasszizmus, erőszak elleni küzdelem mellett egy punk zenekarban is énekel. Közvetlen, színes és eredeti személyiség. Jól érvényesül egyéni stílusa a történeteiben.
Athenaeum, Budapest, 2016
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935416 · Fordította: G. Bogár Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése