A 2016-os könyvfesztiválos megjelenések egyik legkedvesebb olvasása ez a könyv lett. Fiatalosan lendületes történetvezetése, csípős, ironikus fricskáival kellemes meglepetést, üdítő olvasmányélményt adott. Kalandregény-szerű története megfogott. Remélem lesz még a következőkben is lehetőség Kristian Bang Foss írásait olvasnom.
Két főhősünket a véletlen kényszerűsége hozza össze. Asger egy reklámcégnél dolgozik, amikor
egy rossz döntése és a gazdasági válság miatt főnöke könnyű szívvel szabadul meg tőle. Érdekes volt belecsöppen a modern dán mindennapokba.
Élete párja Sara, eleinte tűri a tétlenségét, ám kapcsolatuk gyorsan zátonyra fut, unalmas és biztonságos élete teljesen felborul. Lapátra kerül, otthonról is költöznie kell. A semmittevés, italozás marad, csak a barátait terheli ezek után. Az egész napos tévézés, kényszerevés-ivás nem múlik el nyom nélkül.
Míg a kifizetésre váró számlák gyűlnek, a kilók is szaporodnak a testén. A végső, utolsó utáni pillanatban kap egy munkalehetőséget, amit cseppet sem szívesen vállal. Betegápoló lesz egy súlyosan fogyatékos srác mellett. Furcsán induló kapcsolatukból lassan, de barátság lesz, ami kissé emlékeztetett az Életrevalókra.
Waldemar fiatal, alig huszonéves és igazi "állatorvosi ló". Betegségeit összeszámolni is nehéz.
Izombetegsége miatt hamar és gyorsan kifárad a mozgástól, szívbeteg és a növekedésben is korlátozott. Mindezek tetejében Koppenhága külvárosi betondzsungelében, Stentoftéban él. Szemléletes képekkel festi meg ezt a betonbörtönt és az ott élők sivár, reménytelen életét Kristian.
A kényszerű és furcsa kapcsolatból lassan, fokozatosan alakul ki a barátság. Waldemar kerekes székkel közlekedik, a túlsúlytól nehezen mozgó Asger mellett. Mindketten hamar kifáradnak a napi feladatoktól, életük jellegtelen, egy-egy bevásárlás jelent eseményt.
Ebbe az állóvízbe hoz változást a végtelen tévézések által felfedezett csodagyógyító a marokkói Torbi el Mekkit. Waldemar ugyan pontosan tisztában van helyzetével, mégis életösztöne, hatalmas élni akarása nem mindennapi erőt ad neki.
El kell jutni Marokkóba! Nagy kihívás, komoly feladat, egy utolsó lehetőséget kapnak a kimozdulásra. Vesznek egy VW buszt és elindulnak Dániából Marokkóba. Kalandos út vár rájuk, bár ezt ők maguk sem sejtik.
A két srác tehát egy rozzant Volskwagennel vág neki a nem kis távolságnak. A nyomukban felbukkanó titokzatos fekete Audi nem csak a halál szimbóluma. A jóléti társadalom jelképe is. Az egész utazás egy utolsó reménytelen fricska a halálnak. Elmenekülni sajnos nem lehet, de az út hoz némi örömet, hoz új ismerősöket, változatos élményeket Waldemar és új barátja életébe. És ez sem kevés. Boldogan, elégedetten távozni. Hiszen Waldemar nem adja könnyen magát, makacsul ragaszkodik az élethez. A kalandos útjuk során még jó néhány élményt begyűjtenek, Asger életére is ráfér egy ilyen utazás. A sorozatosan ironikus fricska a rendszernek és a hatalomnak, néha az életnek is szól. Friss, fiatalos nyelvezetű, mai történetet mesél el nekünk, sajátos humorral.
Miközben drukkolunk a sikerért, elgondolkozhatunk saját életünk, problémáink felett. Mekkora erő van ebben a gyenge, mozgásában korlátozott fiatal fiúban. Elképesztő erővel, akarattal lép túl egészen súlyos és komoly bajain. A cél, a kalandok, élmények az ÉLET maga. Kimozdulni a kényszerűen szűkre szabott időből, a szürkén sivár betonházból. A befejezés sem csúszik át könnyes rózsaszínbe. Waldemar példája felrázza és életének átértékelésére készteti Asgert is. Ahogyan az olvasót is erre biztatja. Ne adja fel! Életigenlő, csípősen humoros szatíra a dán Kristian Bang Foss története.
Kristian Bang Foss 1977-ben született Dániában. Matematikát és fizikát tanult az egyetemen, majd elvégezte a dán Író Akadémiát. 2004-ben látott napvilágot első regénye, a Fiskens vindue (A hal ablaka), mely lelkes fogadtatásra lelt a kritikusok körében. A 2012-ben megjelent harmadik, A halál Audival jár (Dden krer Audi) című regényéért 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Magyarul ez az első könyve.
Park, Budapest, 2016
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633551097 · Fordította: Bogdán Ágnes
Míg a kifizetésre váró számlák gyűlnek, a kilók is szaporodnak a testén. A végső, utolsó utáni pillanatban kap egy munkalehetőséget, amit cseppet sem szívesen vállal. Betegápoló lesz egy súlyosan fogyatékos srác mellett. Furcsán induló kapcsolatukból lassan, de barátság lesz, ami kissé emlékeztetett az Életrevalókra.
Waldemar fiatal, alig huszonéves és igazi "állatorvosi ló". Betegségeit összeszámolni is nehéz.
Izombetegsége miatt hamar és gyorsan kifárad a mozgástól, szívbeteg és a növekedésben is korlátozott. Mindezek tetejében Koppenhága külvárosi betondzsungelében, Stentoftéban él. Szemléletes képekkel festi meg ezt a betonbörtönt és az ott élők sivár, reménytelen életét Kristian.
A kényszerű és furcsa kapcsolatból lassan, fokozatosan alakul ki a barátság. Waldemar kerekes székkel közlekedik, a túlsúlytól nehezen mozgó Asger mellett. Mindketten hamar kifáradnak a napi feladatoktól, életük jellegtelen, egy-egy bevásárlás jelent eseményt.
Ebbe az állóvízbe hoz változást a végtelen tévézések által felfedezett csodagyógyító a marokkói Torbi el Mekkit. Waldemar ugyan pontosan tisztában van helyzetével, mégis életösztöne, hatalmas élni akarása nem mindennapi erőt ad neki.
El kell jutni Marokkóba! Nagy kihívás, komoly feladat, egy utolsó lehetőséget kapnak a kimozdulásra. Vesznek egy VW buszt és elindulnak Dániából Marokkóba. Kalandos út vár rájuk, bár ezt ők maguk sem sejtik.
A cél persze a gyógyulás lenne, de sajnos ezt végig érzi az olvasó itt már nincs mentség, a borítékolható befejezés nem hozhat más megoldást, mint amit a cím is sejtet. Mégis maga az út, úton lenni, az utazás a valódi cél. Komoly kihívás ez a fiúknak, de belevágnak, legyőzni a lehetetlent.
A két srác tehát egy rozzant Volskwagennel vág neki a nem kis távolságnak. A nyomukban felbukkanó titokzatos fekete Audi nem csak a halál szimbóluma. A jóléti társadalom jelképe is. Az egész utazás egy utolsó reménytelen fricska a halálnak. Elmenekülni sajnos nem lehet, de az út hoz némi örömet, hoz új ismerősöket, változatos élményeket Waldemar és új barátja életébe. És ez sem kevés. Boldogan, elégedetten távozni. Hiszen Waldemar nem adja könnyen magát, makacsul ragaszkodik az élethez. A kalandos útjuk során még jó néhány élményt begyűjtenek, Asger életére is ráfér egy ilyen utazás. A sorozatosan ironikus fricska a rendszernek és a hatalomnak, néha az életnek is szól. Friss, fiatalos nyelvezetű, mai történetet mesél el nekünk, sajátos humorral.
Miközben drukkolunk a sikerért, elgondolkozhatunk saját életünk, problémáink felett. Mekkora erő van ebben a gyenge, mozgásában korlátozott fiatal fiúban. Elképesztő erővel, akarattal lép túl egészen súlyos és komoly bajain. A cél, a kalandok, élmények az ÉLET maga. Kimozdulni a kényszerűen szűkre szabott időből, a szürkén sivár betonházból. A befejezés sem csúszik át könnyes rózsaszínbe. Waldemar példája felrázza és életének átértékelésére készteti Asgert is. Ahogyan az olvasót is erre biztatja. Ne adja fel! Életigenlő, csípősen humoros szatíra a dán Kristian Bang Foss története.
Kristian Bang Foss 1977-ben született Dániában. Matematikát és fizikát tanult az egyetemen, majd elvégezte a dán Író Akadémiát. 2004-ben látott napvilágot első regénye, a Fiskens vindue (A hal ablaka), mely lelkes fogadtatásra lelt a kritikusok körében. A 2012-ben megjelent harmadik, A halál Audival jár (Dden krer Audi) című regényéért 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Magyarul ez az első könyve.
Park, Budapest, 2016
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633551097 · Fordította: Bogdán Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése