A skandináv krimik egyik legjobbja lett a nálunk 2014 év végén megjelent Magányos utazó. Merészen az egyik leginkább szívbe markolóan drámai megoldást, már-már tabukat döntögetve választva a gyermekgyilkosságokat témának. A bagoly röpte címmel most megérkezett a szerző várva várt újabb krimije
az Athenaeum Kiadó gondozásában.
A sorozatot a két főnyomozó alakja köti össze. Holger Munch ötvenes, láncdohányos férfiú a tíz évvel ezelőtti válásától szenved még mindig, ahogyan a hollófekete hajú, ifjú és csinos Mia Krügernek is vannak problémái bőven. Ikertestvérét veszítette el drogtúladagolás miatt... szintén tíz éve már. Azóta az alkohol, tabletták rabja, folyamatosan az öngyilkosság foglalkoztatja. Tíz év nagy idő, ám egyikőjük sem tudott túllépni a múltjuk sötét árnyékán. Holgert még csak értem, hasonló cipőben járunk. Egy bizonyos kor után nem tud, nem is akar új életet magának az emberfia. A régit szeretné vissza, de az nem megy. Így a munkába menekül, helyét keresi. Valahogyan ott ragadt az emlékeivel Munch is. Ezek a gondolatok járnak fejében a régi családi házuk előtt. Megkeseredett,
mégis próbálkozik, kóstolgatja az új lehetőségeit.
Mia már nehezebb eset. Mi történt Sigriddel valójában? Ennyi idő után sajnos már igazán mindegy. Miért nem tud, nem akar magára találni a fiatal nő? Tocsog a depresszióban az önsajnálatban. Alkoholba fojtaná bánatát, ha lehetne, vedel, a tabletták sem hatnak, pedig eszi rendesen.Sikertelenül küzd a démonaival. Igazán reméltem, hogy ebben a részben magára talál és rendbe szedi saját életét. Ám semmi változás, sőt még rosszabb a helyzet talán. A pszichológusának van némi igazsága: a munka ugyan jó terápia lenne, de az ő esetében ez nem pontos.
A történet erősen kezd, nagyon pergő és hatásos a bevezetés. A fülszöveg sajnos szinte mindent elárul, ezért nem is részletezném. Javaslom, NE olvassátok el! Az eltűnt fiatal lány és a megtalálásának rituális körülményei, maga a bűn a múltba vezet vissza. Mégis nagyon mai a történet az egyik fontos szál miatt, ettől szinte nemzetközivé válik. Helyszín ezúttal is Oslo és környéke.
A mese brilliáns, igazi kifinomult pszichológiai thrillet kapunk. A történetvezetése, felépítése sok meglepő fordulatot hoz. Letehetetlen, megfog és nem enged. Okos csavarok, árnyaltan összetett karakterek jelennek meg. Az egyik legérdekesebb figura a titokzatos hacker felbukkanása, aki
segíti a rendőrök munkáját. Hogyan és kihez kötődik nem árulom el. Samuel Bjork írói stílusa kiváló, az olvasó egy egészen minőségi skandináv krimit olvashat a jobbik fajtából.
Igazából egyetlen negatívumot tudok mondani: az egész eseménysorban sok a visszatérő elem! Ám ezt esetlegesen csupán azok veszik észre, akik olvasták a Magános utazót. Ismerős fordulatok, csavarok tűnnek fel és ez sajnos a rutinos krimiolvasónak szerintem rontja az élményt. Bevallom úgy a 80-90. oldal körül tisztán láttam mi fog történni. Elárulom, szerencsére nem lett minden úgy! Ugyan a jól bevált receptet alkalmazta ezúttal a szerző, mégis feszült izgalomban, két nekiülésre végig olvastam a regényt. Kár, hogy Mia és Holger ugyanúgy kínlódnak, szenvednek, ami ezúttal az olvasónak is kissé kedvét szegheti. Már kevéssé szimpatikusak, sőt egyáltalán nem találtam a "sztárnyomózó" zsenialitását. Az az alkoholba és a tabletták mámorába veszett. Mia szedd már össze magad!
Ami először jó volt, most kínos. A családi vonal ezúttal a főrendőr lányát vonja be az eseményekbe.
Az áldozatok most kicsit nagyobbak, naiv, szeretetre és figyelemre vágyó kamaszok. Minden szereplőnek van valami defektje, vagy szerezett problémája. A megoldást ezúttal is a véletlen hozza.
Nem csak a nyomozók, de az elkövető is súlyos terhet cipelnek. Az ismétlődések ellenére is jól szórakoztam, lekötött, egy végig izgalmas krimit olvashattam, amit ajánlok a skandináv rajongóknak. Első sortól az utolsóig olvastatja magát, visz a történet. Kellően sötét, beteg alakok sorakoznak az eseményekben. Több mint egy átlagos krimi. Samuel Bjork magasra tette a lécet a Magányos utazóval.
Most kicsit rezgett ugyan, de átugrotta.
Nem mehetek el a nagyszerű fordítás mellett, ami Papolczy Péter remek munkája. Már ezért is érdemes elolvasni, szerintem jobb, mint az előző. A szemnek igen tetszetős, csodás borító pedig tényleg jól illik a történésekhez. A bagoly, mint halálmadár tökéletes.
Athenaeum, Budapest, 2016
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632931579 · Fordította: Papolczy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése