Történetek a titkos magyar focikönyvből
"Vannak, akik szerint, aki hóban focizik, az másfél óra alatt sokkal több bölcsességet érez meg a test és a lélek kettősségéről, az emberi akarat végességéről és a kiszámíthatatlan sorsfordulatokról, mintha ugyanezen idő alatt Marcus Aurelius hátrahagyott írásait lapozgatná."
Előre bejelentem elfogultságomat, nézzétek el nekem. Rendhagyó könyvajánló-értékelés következik.
A 2012-ben, Burger Barna fotóival illusztrált kötetben 42 novella rajzol ívet a pályák világától az életutat megjelenítő két félidőig. Ezek a futballélmények korántsem csak a fociról szólnak, hanem arról az országról, amit Magyarországnak nevezünk. Amit annyira szeretett Kőrösi Zoltán is.
Szereted a focit? Nem, hát az sem baj. Kőrösi Zoltán szerette. A foci az maga az élet. Lassan, beosztással érdemes olvasni. Kifejezetten ajánlom a focit nem szeretőknek is. Mindegyik darabja szerethető, alázattal mesél, ahogyan azt mindig is tette a szerző minden regényében.
Nem kimondott sportkönyv, nem focitörténelem. Az életről mesél a pályák, öltözők világán át, emberi sorsok életünk elmúlt pillanataira emlékezhetünk.
Az eredményes cselek utáni gólöröm, az ezüstcipő vagy a szabadság tágabb értelmet kap.
Az összetartás, a család és az a hetvenhetes évről mindenkinek vannak emlékei. Test és lélek - simogatása. Ezek vannak a novellákban. Amikor a magyar foci is jobb volt, nem csak a világ.
Magyar focikönyv, amihez idehaza mindenki ért. Van véleménye. Általában minden másnál is ez
a helyzet, azt gondolom. Kőrösi összetéveszthetetlen könnyed hangon mesél, alázattal, sok humorral.
A foci játék. Kikapcsolódás. Szabadság. Régen is így volt ez, amikor a labda minden szabadidőnket kitöltötte. Régi idők focijáról, embereiről, emlékeiről olvashatunk. Amikor kincs volt egy igazi bőrfoci! Mindig akadt mellé társaság, ha nem egyedül is lehetett kapura rúgni. Azok az idők elmúltak, mára már változott a világ ezen a téren is. Azért egy egy sikeres csel után nem marad el a boldogság érzete.A címe, most a tragikus esemény után különösen szívbemarkoló. Az utolsó meccs... elhangzott váratlanul és érthetetlenül a hármas sípszó. Lefújták onnan fentről, kiállították örökre. Mi meg csak nézünk összeszoruló szívvel, könnyes szemekkel érthetetlenül állunk a történetek előtt.
Nincs több meccs, hiába hittük, van még idő játszani. A két félidő a pokolban már elkezdődött...
Szerettem mindegyiket, de néhány kedves darab: A labdáról, Család, Augusztus huszadika, Test és lélek, A hetvenhetes év, Ösztön, Öltöző, A nagy passzolás, Eső.
Tisztelgő főhajtással KZ emlékének 54. születésnapján.
Ahogy Darvasi László írta nekrológjában, az Élet és Irodalom-ban: "Nyugodj békében Zoli, mondánk, de még annyit mindenképpen, hogy a szerelés veled marad. A mez, a stoplis, a lábszárvédő. Csak hát a szív, fenébe is, azt mi védi meg?"
A legújabb, utolsó Körösi Zoltán regény a Jelenkor Kiadónál néhány napja jelent meg.
Címe: Az ítéletidő.
A kötetben található novellák: A nagy cselsorozat, avagy a világ legszebb gólja
A labdáról
A fűnyírás
A gyúró titka
A formajavulás
Magyar Pamut
A három nulla
Egy történet a szeretetről
Kötény
A hetvenhetes év
A leggyorsabb szélső
Villanyszünet
Sárga
Fény
Hó
Szabadság
Összetartozás
Ajándék
A stoplik hangja
Hit
Lila
Ezüst cipő
Augusztus huszadika
Család
Ösztön
Csukák
Pálya
Öltöző
Köd
Idézet
Test és lélek
A fekete salak
Eső
Utcák-terek bajnokság
A nagy passzolás
Árnyék
Egy híresebb mezcsere
Egy másik csere
Blaha
Az ember, aki
Az egyik utolsó meccs
Mérkőzés
Kalligram, Pozsony, 2012
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081016059 · Illusztrálta: Burger Barna
Gyönyörű írás!
VálaszTörlés