Arnaldur Indriðason: Távoli hangok
Amikor idehaza 2006-ban elindult és kitört a skandináv krimik iránti hullám az izlandi szerző volt az egyik, akinek gyors egymásutánban jelentek meg regényei. Erlendur felügyelő nyomozásairól eddig tizenhárom krimi készült el, ezekből idehaza hat jelent meg. Érdekes módon ezek nem, illetve csak részben követték az eredeti sorozat sorrendjét. Így az eredetileg ötödik rész nálunk a harmadik megjelenés lett 2008-ban. Ez semmit nem von le a történetek izgalmából, eredetiségéből. Legutóbb 2014-ben olvashattunk új történetet Indridason tollából a Hipotermia című krimit.
Ez a krimi mondhatni meglepő karácsonyi történet is lehetne, hiszen a kiindulópont: Reykjavík egyik elegáns szállodájában megölik a Télapót. No, nem az eredetit, csupán a szálloda egyik dolgozóját, aki évek óta Télapót is játszik a vendégek örömére. A télapóruhás áldozatot leszúrták, elég furcsa körülmények között.
Az egyik ok, ami miatt igen kedvelem a skandináv krimiket éppen ez. Egy eléggé egyszerűnek tűnő alaphelyzetből, kapunk egy valós alapokon nyugvó, lelki és pszichológiai elemekkel feldúsított családregényt. Mert a nyomozás természetesen a múltba visz, okokat és miérteket ott találunk.
Nem csak a szerencsétlen sorsú, jobb és boldogabb életet érdemlő áldozatét, de a nyomozást vezető Erlendur éltének részleteivel is alaposan megismerkedhetünk. Az elvált és magányos felügyelőnek a lánya, Eva Lind okoz komoly fejtörést. Ezen problémája mellett egy bimbózó szerelem lehetősége is rámosolyog. A nyomozás érdekében pedig beköltözik a szállodába. Ugyanis az áldozat, Gullit hosszú évek óta ott élt és dolgozott, mégis alig ismerték, nem tudnak róla semmit. Igazi magányos figura volt, mégis érezhetően valami titok lengte körül.
A történet alakulása során feltűnik egy amerikai, régi lemezeket gyűjtő figura, akitől megtudjuk az áldozat egyik titkát, a lehetséges ok egyikét. Igazán érdekes, különleges hangulatú krimi ez, még humora is van a történetnek. Nem leszek poéngyilkos, nem árulom el, mik rejtőznek a háttérben. természetesen a család játszik fontos szerepet a gyermekkori álmok mellett. A család, akik nem akarnak tudni a férfiról, akik kilökték és megtagadták. Szomorú élettörténet bontakozik ki. A gyermek meg akar felelni a szülői elvárásoknak. Van olyan, hogy rajta kívülálló ok miatt ez még sem megy. A probléma gyökere itt keresendő. A széttört vágyak hogyan tudnak évekre kihatni életünkre? Álmok, elszállt remények és a szeretetlenség miatt több ember élete nyomorodik meg. Ilyen terheket cipelni egy életen át nem lehet, nem érdemes. Egy gyerekkori trauma hatása, önmaga keresése a felnőtt létben, elmagányosodás. Szomorú életpálya, aminek nem kellett volna így alakulnia. Az izlandi emberek gondolkodása, lelkivilága, hagyományai is kirajzolódnak a történések során.
Miközben Erlendur felügyelő élete is egyre inkább feltárul az olvasó előtt, ismét egy izgalmas, fordulatos történetvezetéssel megírt krimit kapunk. Maga a környezet, a szálloda pedig eredetivé teszi a történéseket. A hotelszakma kulisszatitkaiba is beleshet az olvasó, akad ott is meglepetés. Nem csak a bűntény, de a háttere is elképesztő. A szereplők visszaemlékezéseiből kibontakozó történet három szálon is fut, mégis tömör és követhető. Erlendur jól eltalált karakter, életszerű és emberi. Az áldozat múltja pedig elképesztő drámát hordoz. A gyilkos kiléte csak a kötet végén lesz egyértelmű. Addig bizony több lehetséges elkövető is akad. Hogyan érnek össze a szálak, mi a mozgató rugó, ki áll a sötét folyosó végén? Mi a szerepe a lemezgyűjtő milliomosnak? Mi lesz a szerelemmel, és a már széthullott családdal a felügyelő esetében? Izgalmas és tanulságos kis történet ez. A cím zseniálisan fejezi ki a történet lényegét, de erről nem mondok többet. Olvassátok el, érdemes!
Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. A
helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, majd újságíróként,
forgatókönyvíróként dolgozott. 1986 és 2001 között a Morgunblaðið nevű
izlandi lap filmkritikusa volt.Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.
5/5
Arnaldur Indridason eddig megjelent kötetei magyarul:
Vérvonal (Mýrin, 2000)
Kihantolt bűnök (Grafarþögn, 2001)
Távoli hangok (Röddin, 2003)
Hidegzóna (Kleifarvatn, 2004)
Hideg nyomon (Vetrarborgin, 2005)
Hipotermia ( Harðskafi, 2007)
Eredeti megjelenés éve: 2002
Animus, Budapest, 2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése