"Aztán az jutott eszébe, hogy a remény hal meg utoljára.
Milyen kár, hogy előtte mi, emberek."
Ennek a könyvnek az olvasási élményét Petri Györgynek és a véletlennek köszönhetem. A nyáron újra megjelent Petriről szóló kötet is a szerző munkája, amit olvastam. Az alapos, elemző írás után találtam rá erre a novella-tárca gyűjteményére. 50 novella alig 230 oldalon, öt fejezetre, téma köré felépítve. Az ötvenes szám nem is egészen véletlen, Keresztury Tibor könyve az év egyik legjobb olvasása volt nekem.
A Négyeshatoson az első adag novelláinak összefoglaló címe. Igazi életpillanatok villannak fel bennük a tömegközlekedés adta szomorú, vidám vagy meghökkentő adalékai ezek. Ironikus humora jól jellemzi az egész gyűjteményt. Ezek az ellesett életpillanatok rólunk emberekről, utazókról sokat elárulnak. Fásult egykedvűséggel vesszük tudomásul utastársunk váratlan halálát, furcsa csiki-csukit játszunk az ellenőrrel, amiben ott a túlélés is. Hiszen nem olcsó a menetjegy, ha havi szintre vetítjük a megspórolt utak számát komoly tétel a családi kasszában. Mert kell a pénz a gyereknek iskolára, új cipőre, kirándulásra vagy ennivalóra... Rákényszerülünk élelmesnek lenni,, hogy túléljük ezt a borzalmas szürke és fásulttá tevő napokat. Olyan kalandtúra a tömegközlekedés, mint egy Afrikai szafari... valóban vegyes, de jellegzetes figurák jelennek meg. A fiatal, trendi kamaszoktól a fásult és öreg ötvenesig, akit már kizsigerelt az élet és a főnöke. Ebben a részben van a címadó írás is, ami egy hajón megejtett temetés hátterét meséli el, ami mellé kiemelném a Négyeshatoson, Munkaadói oldal és az Ez nem Afrika! írásokat. Remek és megdöbbentőek ezek a pillanatképek humoruk ellenére is jól adják vissza a jelen magyarországi állapotokat. Nem csak a közlekedésről, ahol fásult-fáradt, beletörődötten rázatjuk magunkat sorsunk felé. Elég szürke lett ez a kép, de erről nem az író tehet.
"A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka."
A második csokor a kedvenceimet hozza. A Fecskés bűnöző címet kapta. Mosolygunk magunkon, olyanok, mint egy jó Hofi-poén: röhögsz, majd ráérzel az igazságra, és hogy magadon, magunkon röhögünk. Kínunkban, sokszor. Igazi társadalmi valós pillanatok kerültek ide, ami ugyanúgy róluk a rendszerről szól és ad elég szomorú képet. Mi tettük ilyenné, ahol már minden tilos, korlátok közé van szorítva és kemény büntetés jár a piti vétségekért is. A Teljes fegyverzetben az adóbehajtóknak ad nagyszerű és eredeti ötleteket, míg a címadó írás az egyik legjobb és kifejezőbb az apró kis lázadásainkról. Igazán csak még két remek írás innen: Radics Béla feltámadása, Az egészségügy hálójában.
"Az biztos, hogy minálunk az ünnepi műsorba, a nap lebonyolításába szellemi értelemben bő húsz éve nem invesztált senki. Láthatóan egy a lényeg: legyen elég ballonkabát, vattacukor, lufi, meg virsli a parasztnak, meg hogy nehogy valami váratlan történjen."
A régi gyereknótából tudjuk, hogy Bíró Marcsa Későn futott... néha én magam is. Úgy hozza közel, szinte már kedvet csinál a futáshoz, ami azért is fura, mert sosem voltam futós típus. Ha csak nem nagyon kellett és volt valami kényszerítő tényező. Megtudjuk Nagyatád-Berlin tengely hogyan és miért is lehet fontos, olvashatunk kissé savanyú iróniával meghintve a Téli biciklizés örömeiről. Az egészség, mint fontos alapállapot jelenik meg, pláne ötven felé kezd fontossá válni. A futás iránti elkötelezettség, már-már függőség ez. Dicséretes a kitartása, kissé irigykedve olvastam ezeket az eredményeket, eseteket, de inkább a biciklinél vagy az úszásnál maradok, talán lehetek még én is Az öböl túlélője. Hiszen tudjuk rég,...
" A nők miatt van minden."
A negyedik a Téli időszámítás címet viselő szakaszban megjelenő képek mindenki számára ismerősek, átélte már. Az ünnepi muszáj-jókedvet, depit, magányt és a Téli időszámítás örömeit...
"Seprűnyél az idő kerekének küllői között" Külön tetszett, hogy ezt az írást Oravecz Imrének ajánlotta.
Fontos és jellemző még A taknya, nyála záró novella is, ami egy Tankcsapda koncertről mesél. Ez is előhívott bennem egy régi képet, emléket, szívmelengető volt felidézni.
Az ötödik etap, a záró tíz novella önmagukban is a legszemélyesebbek. A Tíz éve címet kapta. Mi is történt tíz éve? Mennyire gyorsan elszáll tíz év? Mennyi öröm és dráma sűrűsödhet össze tíz évbe? Sok...
A személyes tragédiák sora bizony letaglózza az embert. A szeretett szülők váratlan elvesztése, hirtelen jött betegségek mellett mi ad feloldozást? Az alkohol... Elképesztően megindító a gyereke műtétéről szóló, amikor megőszült mire végeztek az orvosok... Drámai pillanatok, ne tudjuk meg, ne kelljen átélni. A novellákban végig ott van valami személyes, kikacsintás az olvasó felé. Olyan, mintha egy jó futás után leülnénk némi folyadékpótlásra csak úgy beszélgetni: az új oktatás-politika eredményeiről, reformokról, az életről. Telitalálat volt a Ti győztetek, Gizi néni és a Nem lesz liba írások.
A személyes vallomások a végén nagyon megindítóan őszinték, árad a szeretet belőlük. A gyermekeihez és sokkal többekhez is szóló három írás, Hádi-Szádi intelmei, vallomása és megkésett szavai gyönyörű sorai elgondolkoztatóan szépek. Igazán közel jött a szívemhez, ahogyan az Ötven csapás és a címadó Tíz éve záró novella is. Talán ennél szebben nem is lehetett volna lezárni a történéseket.
Öt fejezet, tíz-tíz tárca - novella, az annyi mint ötven. Szép kerek szám, a megélt életpálya felidézésre, visszatekintésre kiváló alkalom. A kor nem érdem, csak állapot, ahogyan írja is. A szerző ötvenedik születésnapja, ahogyan mindenkinek a sajátja, bizony jelentős. A férfiakat is aggasztja valamelyest az idő múlása, ha bevallják, ha nem. Úgy negyven után, mikor már ott az ötven... oda a fiatalságunk, a gyerekek felnőttek, mi pedig kezdünk hasonlítani régi elődeinkre. Életünk filmje lassan, de biztosan pereg.
Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi! Valamiért engem egytől egyig beszippantottak, még a futásról írtak is, de a vége különösen mindent vitt. Igazi „sötét ló” volt ez a kötet, mégis az idei kedvencek közé került. Nagyon ajánlom mindenkinek! Érdemes!
Magvető, Budapest, 2015
236 oldal · ISBN: 9789631432619
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése