Kolibri

Kati Hiekkapelto: Kolibri 






              
                                     

A skandináv krimik rajongójaként rögtön felfigyeltem erre a krimire. Emlékeim szerint eddig egyetlen finn krimihez volt szerencsém, sok évvel ezelőtt Matti Rönka tollából. A Kolibri egy egészen más típusú skandináv krimi, mint megszokhattuk. A legtöbbször svéd, norvég vagy dán szerzők komorabb, melankolikusabb darabokkal kápráztatják el az olvasót. Norvégiában pedig a bűnözés sokkal magasabb, mint a finneknél.

Kati Hiekkapelto első krimije ezért is emelkedik ki az átlag skandináv krimidömpingből. Érezhetően alapos és kiérlelt minden sora, a háttér pedig rémesen aktuális most. Pedig jó két évvel ezelőtt, mikor íródott még a bevándorlási kérdés koránt sem öltött ekkora méreteket. Úgy érzem ez is hozzájárult az Európában elért sikeréhez. A könyv angolul, németül és olaszul is megjelent a magyar kiadás mellett. Karácsonyig pedig jön a dán és holland változat is.

Amikor kézbe veszek egy friss megjelenésű könyvet mindig egy új kaland vár rám, még akkor is, ha már olvastam a szerzőtől. Most nem tudtam mire is számítsak, ezért is volt a könyv kellemes meglepetés. Szerencsémre Kati első hazai könyvbemutatóján Szegeden ott lehettem és a személyes találkozás, beszélgetés sok érdekességet tartogatott. Kati remekül beszél magyarul, így nem is igazán kellett tolmács. Ez is olyan érdekesség, ami olvasás közben válik jelentőssé, hiszen a főhősnő magyar származású bevándorló. Egy másik náció, másik kultúra, hagyományok és az új környezet szokatlanul eredetivé teszi a regényt.   

A beszélgetés során elmondta mekkora öröm volt a finn megjelenés is, nem is álmodott ekkora sikerről, első könyves szerzőként. Aki elolvassa nem fog csalódni. A szépirodalmi gondossággal megírt történet egy fiatal, vajdasági magyar lányról szól, aki történetesen nyomozó. A szerbiai háború poklából kimenekült családból ő az egyetlen, akinek sikerült beilleszkednie új hazájába. Talán ebben az is közrejátszott, hogy alig kilenc évesen került új közegbe. Bátyja Ákos, még finnül sem tanult meg az évek során, így ő a könyv éles ellenpéldája: munkanélküli és a társadalom nyakán él, nem találja a helyét. Édesanyjuk évekkel ezelőtt visszaköltözött.  A két testvér személyes kapcsolata hullámzó, Anna küzd a múltjával, démonaival, ahogyan Ákos is.

Anna első munkanapja nem indul túl jól, kap egy utálatos és lekezelő kollégát Esko Niemit, aki rasszista, homofób és alkoholista is kissé. Ellenérzését Annával szemben egy kicsit sem palástolja, csúnyán oda mondja, morogja a maga véleményét neki. Ő egyébként jelentős jellemfejlődésen esik át a történet végére. Az undok kolléga mellé befut egy gyilkosság is rögtön: az erdei futópályán lelőttek egy fiatal lányt... Kemény kezdés. A sörétes puska is eredeti eszköz, mint megtudjuk Finnországban minden háztartásban akad, több is. Hiába, arra több az erdő.

A másik szálon egy kurd bevándorló család mindennapjaiba, szokásaikba pillanthatunk bele. Bihar ugyanis előző éjjel felhívja a segélyhívót, hogy a saját családja akarja megölni... ezzel nem lőttem le egy poént sem, a fülszöveg is elárulja ezt. Miért és mi áll a háttérben az maradjon titok. A régi szokások megtartása és az "elnyugatizálódás" ütközése adja a probléma alapjait. A nők társadalmi helyzete, elképesztő. Szinte nem is léteznek, semmi döntési joguk nincs a család életébe. Anna és Bihar különös kapcsolata üde színt, tartalmat ad a regénynek. A megoldás pedig nem várt meglepetést hoz. Bihar sorsa elgondolkodtató és nagyon mai, aktuális. A krimiszál, amire nagyszerű társadalomrajz van felfűzve, talán éppen ettől több és másabb ez a krimi. Bihar története nélkül is egy erős és kerek egész lenne a Kolibri, ám így lesz több, mint egy sima krimi.

Az első gyilkosságot követi egy újabb, ám a rendőrség sötétben tapogatózik. Mire kezd kirajzolódni a vélt tettes háttere, ismét egy újabb áldozat fekszik holtan az erdei futópályán. A nyomok most kezdenek igazán összeállni, most válik bizonyossá, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk. Mi az ok, mi köti össze az áldozatokat, mit keres a zsebükben az azték istent, Huitzilopochtlit ábrázoló medál a végére összeáll. A címben szereplő kolibri is felrepül, meglepő fordulatokban gazdag történetet olvashattam. Arra büszke vagyok, hogy sikerült kitalálnom, kié lehet a titokzatos piros autó a történetben, ahogyan az elkövető nemére is jól tippeltem.

Közben a szereplők családi életéről is megtudunk mozaikokat. Anna élete démonait a magány mellett az elvesztett testvére, anyjával való felszínes kapcsolata adja. Nincs társa, egyedül él, bezárkózik a világ elől. Ő is fut, ami elég sok problémát okoz neki. Ha túl sokat dohányzik, és megiszik néhány sört a lelkiismerete gyötri, ha nem fut, akkor iszik, depresszióra hajlamos nő. Talán ebből a lelki vívódásokból lehetett volna picit kevesebb. Esko okairól nem derül ki sok, de ő kellemes színt hoz a történetbe a kötözködő, utálatos figurát jól adja. A végére pedig megérti és elismeri Fekete Annát.

Jó volt olvasni és megismerni Anna történetét. Az írói fikció és valóság találkozás most különösen jól érzékelhető. A végén egy váratlan csavar is akad. A fordítás Bába Laura kiváló munkája.
A második rész már megjelent Finnországban, jelenleg a harmadik részt írja Kati. Remélhetőleg hozzánk is eljutnak azok is. Ahogyan tavaly a Magányos utazóval, az idén is az Athenaeum Kiadó szállította az év egyik legjobb skandináv krimijét.

Kati Hiekkapelto: (1970)  Tanári diplomája után problémás fiatalokkal foglakozott évekig. Oktatott menekülteket a diplomamunkájának is ezt választotta témájául: a rasszizmus, erőszak elleni küzdelem mellett egy punk zenekarban is énekel. Közvetlen, színes és eredeti személyiség, jó volt találkozni vele. Köszönöm a dedikálást!







Athenaeum, Budapest, 2015

516 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934693

A végére egy meglepetésfotó a szegedi könyvbemutatóról, köszönet érte!