„Briliáns, gyönyörű, hajthatatlanul szomorú, bölcs és elegáns regény."
Nick Hornby
Ez a könyv ötven évvel megjelenése után lett siker, most érkezett el a hazai olvasókhoz. Az egyszerűségében gyönyörű és kifejező borítón lévő fülszöveg szinte mindent elárul a történetről. Egy ember élete ez, amit néhány mondatban összefoglalhatunk, illetve a kezdő mondat már a tartalmat összegzi.
William Stoner 1910-ben egyetemre megy, ledoktorál, megéli a világháborúkat, és ott lesz élete végéig tanár, ahol ő maga is tanult. Stoner, akivel csak történik az élete. Valóban ennyi lenne egy ember élete? Mi lehet ebben kalandos, tanulságos vagy a nagyközönség számára érdekes? Az élet nagy kihívásai, kalandjai is elmaradnak, élete elég szokványosan alakul. Egy elrontott házasság, egy késői, rövidke szerelem adta néhány boldog pillanat és a pontos munka az, amivel élete jellemezhető. Néhány életét befolyásoló döntés, munkahelyi vitába keveredik egy tanártársával, ami színt hoz magányos életébe. Stoner társas magánya valahogy lenyűgöző és megható, szerethető figurává teszi. Sorsa ellen nem lázad, elfogadja, eltűri és viseli elrontott életét. A sorsát ő maga alakítja, nem lehet szó válásról, mondhatni nem történik vele semmi különös. Mégis egy elegánsan megírt és szívet szorongatóan szép történetet olvashatunk. Remek korrajz is és a hangulata csodálatos. A szöveg sokszor épp olyan szikár és visszafogott, mint maga a főhősünk Stoner. Egyszerű és letisztult próza, öröm olvasni. Gondolkodásra serkenti olvasója képzeletét. Egy-egy életszakasz történéseiben sokan magukra ismerhetnek. Én is.
Mai szemmel, amikor negyvenkét évesen visszatekint életére, már öregedő férfiú. Egy mai negyvenes javában aktív életet él, ereje teljében van. Ő már a múlton töpreng, alig van valami, amire érdemes emlékeznie. Megható szeretettel nevelgeti lányát, amíg felesége szó szerint elidegenít tőle, szinte irigy a kapcsolatukra. A lány élete szinte ismétli az apjáét, mint egy börtön a szülői ház. Azonban
ő felméri ezt és szó szerint menekül ebből a közegből egy kényszerházasság árán.
Csak egy ember élete, ami többször is el van rontva. Megadóan és méltósággal éli le életét a maga egyszerűségében. Nem igazán értettem, miért nem lázad? Akár a felesége idióta, felszínes ötletei ellen? Miért hagyta a lányát is veszni, a feleség karmai közé kényszerítve? Ugyanakkor a lány is megadással tűrte anyja hisztijeit, önző önsajnálatrohamait, de várta, hogy nagykorú legyem és kilépjen ebből a körből.
Stoner a végén mégis elégedett az életével: egy elhivatott oktatói életet hagy magamögött, amit ő is ajándékként élt meg. Aprócska pont a nagy egészben, de fontos része annak. Felméri a sorsát, hová jutott a vidéki mezőgazdaságtól elszakadt egyszerű gyermeki lelkével. Nincs benne harag, elégedetlenség. Megbékélt a sors adta lehetőségeivel, átlagéletével. Így válik valóban pozitív hőssé
a történet végére.
Különös élmény volt olvasni ezt a remek történetet. Léleksimogatóan egyszerű és megragadó pillanatok vannak a lapokon. A fekete-arany borító elegánsan illik a történet szépségéhez. A borító fotóján látható arcon minden ott van, amiről a sorok szólnak. Az egész élet leolvasható róla. Megérte várni rá ötven évet, simán az év könyve lehet. Zseniális, olvassátok, szívből ajánlom!
„Ilyen fantasztikus regénnyel ritkán találkozni az életben." Tom Hanks
Eredeti mű: John Williams: Stoner
Eredeti megjelenés éve: 1965
Park, Budapest, 2015
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551745 ·
Fordította: Gy. Horváth László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése