Haza. Csal.
Darvasi László új novelláskötete közel harminc új novellát tartalmaz. Mellbevágó, felzaklatóan fájók ezek az írások. Bevallom, mostanában nem olvastam ennyire kemény, őszinte történeteket, szinte letaglózott némelyik.
Kis túlzással sokkoltak, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a harmadik harmad novellái
a szívnek, érzéseknek szólnak. Meghatóan szép pillanatokról, drámákról olvashatunk. Jó könyv, nagyszerű történetek, pillanatképek ezek a mai Magyarországról. Szikár félmondatok, amiben ott rejlik egy élet tragédiája. Olyan képek villannak fel, amiről nem szívesen beszélünk, vagy nem merjük őszintén elmondani és vállalni a véleményünket. Pedig ott van bennünk, minden tettünkben, gondolatainkban. Félünk talán kimondani.
Darvasi László novellái olyan helyre kalauzolnak bennünket, ahol otthon vagyunk: a magyar vidékre. Bepillanthatunk a falusi kiskocsmákba, az elveszett álmok világába, az éttermi termékbemutatók titkaiba, ahol nem a vásárolt áru a lényeges, hanem a lehetőség, maga a körülmény. Ahol odafigyelnek, kedvesek a tisztességben megöregedett, életét végig dolgozó, magányos nyugdíjassal. Aki úgy érezheti: ő most fontossá vált ismét, hiszen "törődnek vele". Miközben "természetesen"
a pénzére hajtanak.
Több novella érezteti, az elhagyott, magányossá vált öregek országa ez: a mi országunk. Ahol a lebénult, megöregedett idős ember ellátása, már inkább problémát jelent. Aki beteg és több törődést igényel, állandó ápolást vagy figyelmet arra nincs időnk, erőnk. Az felesleges teher. Talán, ha
amúgy rendben van, már akkor is csak egy állandó, kipipálásra váró pont a naptárban: anyut, aput felhívni! Hetente, havonta egyszer, legalább. Esetleg felugrani hozzá, meglátogatni, hogy "persze, minden rendben van". Nem, semmi nincs rendben.
A törődés, odafigyelés hiánya elképesztő. Néha a ki nem mondott szavak jobban fájnak.
Darvasi minden novellája szíven talál, megérint. Beléd mar és nem hagy nyugodni. Kíméletlen őszintesége még talán fáj is néhány esetben. A kötet címe is sugallja, a három részre osztottságot.
Az első részből kiemelném a Dobszó ápoltaknak novellát. Az áthallás elkerülhetetlenül ott lebeg az olvasóban: a történet egy drótkerítéssel körbe zárt bolondok házában játszódik. Ki van bent, ki pedig kint? A kerítés elzár valakit, de kit? Elképesztően friss és drámai. Ebből a részből az utolsó, záró novella még a kedvencem a Nagyon sürgős ügy. Humora megkapóan őszinte, apa-fia kapcsolatáról
és egy elvesztett anya-feleség képe ami kirajzolódik a történetből.
A Haza rész történetei hozzák az elvesztett, be nem váltott álmok világát. Ezek olyan sorsokat villantanak fel, amik a bevándorló takarítónő és a pláza érdekes és különös alakjait, világát hozzák
el az olvasóknak.
Bevallom, volt ahol elképedtem, viszolyogtam. Ez nem lehet, nem létezik ennyi nyomor, fájdalom. Brutális, vulgáris-alpári a füstös kocsmák szereplőinek élete és nyomora. A szövegeknek ereje van.
Nekem a záró rész a Csal. volt az, ami a kötetet kedvessé tette. Ide 15 novella került. Családi történetek, ahogyan a cím is mutatja. Olyan életek drámáiról olvashatunk, amik mondhatni mindennapi kis történetek. Az elmúlás fájdalma, a szülő vagy a gyerek elvesztésének tragédiái ezek. Az utolsó pillanat, amikor még tudunk örömet okozni a távozónak, megadva a lehetőségét annak, hogy méltó, emberi módon hagyja itt a földi létet. Ez a Smink, de bevallom az Apának hiányzol és
a kötetet záró novella olvasása közben valami kaparta a torkom, fojtogatott. Anya és apa túl akarják élni. Hihetetlen erő és dráma feszül mind két novellában. Ha röviden összegezném: már ezért az említett három novelláért is érdemes végig olvasni és elmerülni Darvasi László novelláiban.
Őszinte, szókimondó és kifejezően erősek ezek a novellák. Olyanok, ami bekúsznak a bőröd alá. A történetek és a szereplők nem hagynak nyugtot, napok múlva is foglalkoztat a sorsuk. Ezek mi vagyunk, rólunk szólnak. Darvasi tárcáit (Szív Ernő) mindig örömmel olvasom a megyei napilapban. Ezek a novellák egy másik, keményebb és talán durvább világról szólnak. A valóságról. Elsősorban
a novellák szerelmeseinek ajánlom ezt a kötetet, vagy azoknak is, akik csak most ismerkednek Darvasi László írásaival.
József Attila díjas (1998) magyar pedagógus, költő, író, újságíró, szerkesztő.
Néhány ismert munkája:
Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (regény, 1997) (Szív Ernő álnéven) A lojangi kutyavadászok (kínai novellák, 2002) Trapiti, avagy a nagy tökfőzelékháború (ifjúsági regény, 2002) Összegyűjtött szerelmeim (dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák, 2003) Virágzabálók (2009).
Magvető, Budapest, 2015
keménytáblás · ISBN: 9789631432855
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése