Dr. Csernus Imre: A férfi A férfiak imádatának tárgya "A nő" után az ország lelkiismerete, Dr. Csernus Imre elkészítette a könyv társ-párját A férfit.
Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? tette fel a kérdést előző és méltán nagy sikerű kötetében a doktor úr. Most hasonló módon ugyan ez a kérdés a férfiak esetében: Mitől férfi a férfi? Mi teszi férfivá? Ahogyan az előző könyv esetében itt sem csak a férfiról van szó, hanem nőkről és férfiakról. Egyik nincs a másik nélkül, hiába, hogy most a férfiakról volt szó, Nem csak nekik szól, és nem csak ők azok, akik ebből a könyvből tanulhatnak. Próbál a férfilélekhez közelebb vinni, ahogyan tette ezt A nő esetében is.
"Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent."
Pedig a társadalmi szokások, elvárások már kisgyerekkorban megkülönböztetik a gyerekeket is. Ne sírj, katona dolog! - szólnak rá a kisfiúkra. Aztán később, pár tíz év múlva csodálkoznak, hogy nem tud az érzelmeiről, érzéseiről őszintén nyilatkozni a férfiember. Elfojtja magába, azokról mintha nem lenne illendő egy férfinak beszélnie. Az érzéseivel együtt férfi a férfi, ahogyan a nő is nő. Próbál közelebb vinni a férfilélekhez, kíméletlen őszinteséggel, nem szépítve a tényeket.
Elfogult vagyok a dokival, szeretem a stílusát, több előadásán részt vettem. Kell az erősen, arcul csapóan őszinte görbe tükör... csak merjünk belenézni! Ha már ő oda tartja azt a tükröt... Persze mondott sok általánosságot, meg olyat, amire az ember azt mondj, na igen, ezt eddig is tudtam, de mondott olyat is, ami azért új volt. Talán nem is az a jó benne, hogy újakat mond, hanem hogy olyan dolgokról írt, amiket érdemes (lenne) az eszünkbe vésni.
Ha legalább saját magunkkal merünk őszinték lenni, akkor legbelül érezzük, igen, igaza van. Merjünk élni, vállalni a gondjainkat, gondolatainkat. Sajnos a körülöttünk lévő világ mégis képmutatásra kényszerít, ezt várja el. Jaa! És jó pasivá (és jó nővé) az óvónéni, tanárnéni, anyu, nagymama nevel…. Amit mutat, adnak példát, később azt kaphatják vissza…. szóval, nevelés kérdése, megtalálom- e a saját pólómat a saját szekrényemben. A válások nagy száma, az apák hiánya, az együtt eltöltött kevéske idő is nagyon befolyásoló tényező. Mikor ér rá apa a fiával együtt, akár csak kettesben lenni? Focizni, füvet nyírni, szerelni, horgászni vagy bármit, ami közelebb hozza őket egymáshoz? Kellene, már HA van apa...
Vannak emberek, akik azért ragaszkodnak a párjukhoz, hogy ne legyenek egyedül. A semminél a rossz pasi is jobb. Legalább van. Ugyan ez a lányokra, nőkre is igaz persze. A magány ellen a semmi kapcsolat is jobb néha.
A felsorolt és bemutatott férfiminták: a mama kedvence, (Pótmama és macikávé), vagy a Meleg kályha, és társai ad okot a mosolygásra. Aztán egy idő után rádöbbenünk: ez így van... nagyon is! Sokszor a nők nem engedik, hogy férfi legyenek a férfi… Egyszerre valahol magunkra ismerhetünk. Persze ez a felismerés nem biztos, hogy kellemes lesz. Nem attól férfi a férfi, hogy 39-es vagy 54-es inget hord, ahogyan a nőkhöz viszonyul, bánik velük. A viselkedésétől. Az otthonról hozott, kapott viselkedésmintáktól leszünk férfiak, vagy nők. Az érzelmi intelligenciánktól válunk igazán nővé, vagy férfivé. És boldoggá. Egyedül vagy magányosan, csupán ez a kérdés.
Attól még férfi maradok, ha a zoknimat a szennyesbe teszem, vagy kiviszem a szemetet magamtól is.
A lényeg: Itt, Magyarországon, a férfiak jelentős része még pöcsként vegetál, és nem mer férfiként élni. Nem mer felnőni. Miért nem mernek férfiként élni? Mitől kényelmesebb ez? Miért hasonlítunk arra a bizonyos papucsállatkára? Mert energiába kerül, szokatlan utakat kell hozzá bejárni, ahol az ismeretlen az egyik legfontosabb tényező. Nem mernek kockáztatni…..Hagynak úgy élni?
Néha a legegyszerűbb dolgok a legkézenfekvőbbek. A könyv is ilyen. Az egyszerűségéből fakad a nagyszerűsége. Apákról és fiaikról, szeretőkről, trófeákról, a sasról és a nyúlról. Hogyan kerülnek ide ezek? Kiderül a könyvből.
Nem kell mindennel egyetérteni, de gondolkodni jó lenne. Egy kis önvizsgálatra a két nemnek jó okot ad a két könyv. Vannak kíméletlen mondatai, de azt hiszem, az embernek néha kell ez a kíméletlenség, hogy szembenézzen önmagával. Ha mer.. és merjen! Szeretni, elfogadni a másikat a hibáival együtt kell. Mert mindig kettőn múlik a boldogság. Én akkor vagyok boldog, ha a társam is az velem. Azért, hogy a párkapcsolat fennmaradjon, hogy a kommunikáció javuljon, működjön együtt, közösen kell tennünk. A népi mondás szerint zsák a foltját megtalálja. Jó keresgélést és egymásra találást mindenkinek!
A könyv hangoskönyv formában is elérhető, a szerző előadásában hallgatható meg.
Országosan ismertté a Bevállalja? című televíziós műsor tette. A "balhés" műsorban igencsak nyers és kíméletlen őszinteséggel próbált meg mások lelki problémáin segíteni. Évekig rendelt a Lipótmezőn, ahol elsősorban drogfüggőket kezelt. Tíz könyvet írt.
Könyvei:
2003 - Drogma
2004 - Bevállalja?
2004 - Bevállalom!
2004 - Titkok, elhallgatás, őszinteség
2005 - Ki nevel a végén?
2007 - A nő
2009 - A férfi
2009 - Lelke rajta
2010 - Felnőtt húsleves
2011 - A fájdalom arcai
2011 - Drogma (átdolgozott kiadás)
2013 - A kiút
Jaffa, Budapest, 2009
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639604872
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése