Érzékek tánca

Emma Donoghue: Érzékek tánca 




















A szoba, A cafka, vagy a Hétpecsétes titok című bestsellerek írónőjének legújabb regénye egy történelmi krimi is lehetne, erősen erotikus szállal fűszerezve. Nagyszerű könyv! Talán a legjobb, legeredetibb, amit olvashattam tőle.

Helyszín: Amerika, 1870-es évek, San Francisco.
 A legeurópaibbnak tartott amerikai városként ismert San Francisco az amerikai függetlenséggel egy időben született 1776-ban, de nagyvárossá csak az 1848-as aranyláz idején vált. Az arany utáni hajsza azonban sokat ártott jó hírének, a kalandorokkal, kocsmákkal, örömtanyákkal és banditákkal teli településre gyorsan és joggal ragasztották rá a bűnös város nevet. Történetünk alig harminc évvel később veszi kezdetét.

Nem aprózza el Emma Donoghue, rögtön belecsap a közepében és máris egy erős nyitást ad az eseményeknek. Egy gyilkossági eset szemtanúi lehetünk: az 1870-es évekbeli San Franciscóban az ablakon át lelőnek egy fiatal nőt, s a gyilkos elmenekült. Az áldozat Jenny, a szépséges és szabadelvű, francia bevándorló lány. Jenny igazi jelensége a regénynek. Szívesen járt férfiruhában, ezt büntették még akkoriban, így a börtönt is megjárta. Éttermeknek gyűjtött békákat, amiről részletes leírásokat olvashatunk. Hatalmas szabadságvágy volt benne. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

Fontos tudnunk, hogy ez a gyilkosság valóban megtörtént. Korabeli újságok, hajók utaslistái és egyéb régi dokumentumok alapján írta meg ezt a történetet Emma. A fejlődő, változó város életét remekül ábrázolja az írónő. Épül, alakul az új világ, azonban a régi megrögzött szabályok erősen élnek az emberekben. Az új életforma és a régi erkölcsi normák ütközése elkerülhetetlen. A prostitúció alsó és törvényes korhatára: 10 év volt...
Festett nők, kurtizánok és táncosnők világába  járhatunk. A bűn és a fertő mélyére pillanthatunk. A bevándorlók és a nők kiszolgáltatott helyzetébe látunk bele. Mindemellett  egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. A történet szövege nem csak a hőségtől forró...

San Fransisco volt az aranyvidék kapuja, hajók százai szállították ide az aranyra éhes bevándorlókat, akik innen indultak az aranymezőkre, sokan le is telepedtek itt. A kocsmák és örömtanyákra volt igény, ezen kívül spekulánsok hada árasztotta el Friscót, amelynek hatására az ingatlanárak az égbe szöktek. A bűnös városban mindennaposak voltak a rablások, lövöldözések, banditák garázdálkodtak. Nyers és szókimondóan mocskos világ ez. Kissé nyomasztó is volt olvasni, főleg a gyermekotthon leírását. Nem tartották a gyerekeket sokra. A körülmények, ahol és ahogy éltek kiábrándító. Ezzel elérkeztem a másik szálhoz, Blanche történetéhez.

A regény másik főhősnője a gyönyörű Blanche. Az ő életén is nyomot hagyott a jobb életre való vágy. Blanche éppen elhagyta a léhűtő és élősködő férjét. Alapos munkája során már házat is vásárolt. Kimondottan élvezte a munkáját, egy kicsit sem szégyenkezett miatta. Két régi barátját, Arthurt és Ernestet, is ő tartotta el. A két egykor híres és sikeres akrobata, itt Amerikában inkább örök vesztes szerencsejátékos volt.
Az összetett cselekményből kiderül, a célpont nem is Jenny volt... Ez sokkolja Blanche-ot és az olvasót is.
Természetesen Blanche igyekszik a gyilkos nyomára bukkanni. Eközben Jenny titkokkal teli múltját is megismeri. A két nő megismerkedése egy véletlen velocipéd balesetnek köszönhető. A bemutatott életek, a múlt eseményei és a jelen képei váltakoznak, csak lassan, apránként derülnek ki a részletek. Azt már az elején megtudjuk mi történt, de azt nem, hogy miért és hogyan. A napi szintű nyomor és a túlélés a tét. A szereplők kurvák és tisztesnek látszó úriemberek, bohém szerencsejátékosok, alvilági figurák. Remekül adja és hozza a kor hangulatát.

Aki olvasott már az írónőtől ezúttal sem fog csalódni. Aki még nem itt a remek alkalom az ismerkedésre.
A két női sors elgondolkodtató. Az ábrázolt életek filmre kívánkoznak. Nagyszerű korrajz is egyben.



Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Kitüntetéssel végzett angol-francia szakon, majd Angliába költözött, s 1997-ben Cambridge-ben doktorált. 1998 óta Kanadában él élettársával, fiával és lányával. Több irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt, illetve novelláskötetet írt, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. Műveit számtalan rangos díjjal tüntették ki, a nemzetközi elismerést azonban a több mint harminc nyelvre lefordított és Booker-díjra jelölt A szoba című regénye hozta meg számára.