Sisterland - Ikerország

Curtis Sittenfeld: Sisterland
 Ikerország



Kedves blogolvasók! Most következik az, ami még nem volt! Egy könyv - két értékelés.
A vonzó és igen kedves borító érezteti, ez valami női történet, igazi csajos eseményeket
olvashatunk a lapokon. Így aztán megkértem egy kedves moly társam, aki történetesen két gyönyörű gyermek édesanyja, hogy olvassa el és értékelje ezt a könyvet. Ő az idén kezdett olvasmányairól írni. Íme Cilee "vendégposztja" a történetről:

 

                                 



 Adott egy ikerpár: Vi és Daisy Kate.
Vi nem törődik másokkal, úgy él, ahogy neki tetszik, papucsot visel mindenhová és ha olyanja van, lányokkal randizik, s akár ciki, akár nem, megérzéseit felhasználva médiumként tengeti az életét.
Kate ellenben nagyon is ad mások véleményére, tökéletes felesége egy tudósnak és anyja két gyerekének. De Kate korábban Daisy volt, megérzésekkel megáldva, pont, mint ikertestvére. Csakhogy semmi normális nincs egy jövőbe látó emberben, pedig Kate csak normális akar lenni, ezért ő az adottságát szigorúan elnyomva él teljesen hétköznapi életet. 
A történet kezdetén kisebb földrengés rázta meg Kate és férje Jeremy otthonát. Másnap Vi megjósolja, hogy egy sokkal nagyobb földrengés fogja megrázni a várost, földrengésszezonról beszél. A geológus professzor Jeremy, és munkatársa (egyben szomszédjuk és jó barátjuk) a nagy tudású, elismert szaktekintély Courtney is kizártnak, és semmiképpen sem megjósolhatónak tartják az esetleges újabb, komolyabb földrengést.

Ám mikor Kate (bár küzd a megérzések ellen) a katasztrófa napját is megálmodja (október 16) Vi küldetésének érzi, hogy tájékoztasson erről mindenkit, és megmentse, akit tud. Pánik és hatalmas médiacirkusz keveredik, Kate kénytelen sajtóst fogadni egy vagyonért, hogy Vit megmentse a firkászoktól. 

elelátunk a kisgyermekes anyuka életébe, a hétköznapokba, hogyan zajlik a napi rutin, hogyan jár naponta a gyerekekkel és a szomszéd GYES-es apukával (hogy divatos magyar kifejezést használjak Hank-re) és kislányával a játszótérre. Milyen monoton, milyen kimerítő a két imádott kicsi gyermek gondozása, ellátása.

Folyamatos flashback-ekkel láthatjuk Vi és Daisy gyerek és kamaszkorát, főiskolás éveit, valamint fiatal felnőtt korát.

Megtudjuk, hogy az anyjuk átokként élte meg, hogy ikrei születtek, apjukat pedig sose szerette, majd az idő előrehaladtával a depresszió mélyére süllyedt. Anyjuk kimondottan gyűlölt minden olyan dolgot, ami ikerségükre utalt, például mikor egymás gondolatait találták ki játékként.

Sisterland a két lány közös külön világa, szobájuk ajtajára írták gyerekként:

lakosság: 2 fő

   

Gyermekként teljesen egyformák voltak, aztán ahogy a lelkük megváltozott úgy külsőre is egyre jobban eltértek egymástól. A hízásra hajlamos Vi meghízott, figyelemfelkeltő aszimmetrikus frizurát vágatott, míg Kate vékony maradt és igyekezett tökéletesen normális kinézetű maradni.

Azt hittem a történet majd a szuper képességekről fog szólni.
És nem.
Aztán azt hittem, majd a földrengésről és a jóslatról fog szólni.
És nem.

Eleinte Kate fogott meg. Annyira saját magamat láttam benne. Egy féléves és egy kétéves gyereket egyszerre nevelni nem egy leányálom. ..

A körülményes indulások, a szoptatással járó nehézségek (szex melltartóban :-D) vagy éppen vigyázni a nagyobb épségére, mikor a kicsi éppen szopizik.És a betegségtől való rettegés. Rosie betegsége, Kate rettegése annyira, de annyira ismerős volt, hogy a szívem szakadt érte. A rettenetes megfelelési kényszer, a tökéletességre törekvése, az, hogy soha ne ejtsen hibát óhatatlanul előre vetítette, hogy igenis fog hibát véteni.

Ami miatt különösen haragudtam rá, az az volt, hogy milyen sokszor hagyta a testvérét magára, csak hogy a külső szemlélődők felé jó arcát mutassa. 

Jeremy a szinte tökéletes férj.
Hűséges, higgadt, logikus, emellett helyes, jó szerető, okos és jól keres.
Ami mégis zavart benne az a kissé lekezelő modor időnként Kate felé, és hogy tök hibbantnak nézte a sógornőjét.

Végre olyan jól esett egy olyan férfit látni, aki nem gondolja, hogy egész nap tévézett az asszony, semmit se csinált odahaza. Jeremy tudja, hogy mennyi gond van a gyerkőcökkel és a háztartással napközben. 

                                                                                           

 Tükörképe a családnak Courtney és Hank Ameliával.
Itt a férfi maradt otthon karrierjét feladva a kislányával, míg a nő 7-4-ig dolgozik, konferenciákra utazik.

És Hank ráadásul a legészakibb déli államban fekete.

Nagyon kedveltem őt a könyv 3/4 részéig, aztán én is kissé eltávolodtam tőle Kate-tel karöltve. Courtney és Jeremy a művelt kenyérkereső fele a sztorinak, jó barátok, munkatársak, gyakorlatilag együtt töltik a napjaikat, míg párjaik, a háztartásbelik. 

És így eljutottam oda, hogy ez a könyv sokkal több egy sima kis katasztrófás-misztikus regénynél.
Nagyon komolyan boncolgat nagyon komoly témákat.
A felelősségünket szülőként: ki a jó szülő? A lányok anyja, aki rájuk se bagózott, a saját lelkében elmerülve magára zárta a szobája ajtaját, de önállóságra nevelte a gyerekekeit, vagy Kate, aki az áfonyát is elfelezi Rosie-nak? Veti fel a kérdést éppen Vi.

Az aggodalom: meddig kell, és honnan felesleges? Hagyjuk-e, hogy az aggódás belekússzon a mindennapjainkba? Vagy égessük el egy papírcetlin?

A jóslat, média és pánik: vajon mennyire szükséges, mennyire helyes a médiában felfújni mindent, miért akarjuk a közszereplőknek a fehérnemű méretét is tudni, mikor a párunkét se tudjuk?

A féltékenység, a bizalom és a megbocsájtás: mi az amit elbír egy kapcsolat? Minden megbocsájtható?

Faji kérdések: biztos, hogy minden fekete férfi züllött alak? 

 Engem kicsit zavartak az erotikus részek, bár talán nem is nevezném igazán annak, inkább szexbeszámolók. Valahogy a többihez annyira nem illett, és nem értettem, miért kell bele. Nem vitte előre a sztorit, főleg a tinédzserkoriak.

Úgy éreztem, hogy a könyv hosszabb a kelleténél. Sok-sok felesleges infó, sok-sok oldal. Pörgőbb, feszesebb lehetett volna a történet, így kissé magyarázós, ismétlős.

Kedvenc szerepők:
* Kate. Lehet utálni, nekem igazi anyatigris volt, bár sok dologban ki nem állhattam és felpofoztam volna
* Jeremy. Szerintem nagyszerű férj és apa.
* Josie :-)
(Írhatnám Vi-t mert valóban vannak jó beszólásai, de igazán nem ismerjük meg)
Utáltam szereplők:
* Courtney: igazi ellenszenves karakter.

 Kedvenc rész:
* Vi és Daisy gyerekek
* gyerekneveléssel kapcsolatos rémesen élethű részek
* Apa titka

 Idegesítő rész:
* Minden Kate-féle marhaság, amikor tökéletes akar lenni.
* Október 16 este :-(
Értékeléseink pontokban:
7,5/10
Jó Könyv (JK)

A fentiekhez annyit tennél hozzá: 
Curtis Sittenfeld könyve 2013-ban a New York Times bestsellere lett, könyvét eddig huszonöt nyelvre fordították le!

Olvasmányos történet az összetartozásról, testvéri szeretetről. Különösen érdekessé teszi, hogy egypetéjű ikrekről szól későbbi életük hogyan fonódik össze. A szülők felelőssége, kapcsolatuk a gyermekeikkel és a sok kisgyermekes családok életében megjelenő problémák teszik még tartalmasabbá. Fiatal anyukának lesz ez kedves, kedvenc története. Apukák is olvashatják, nem fog megártani, ha a női lélek rejtélyeibe a gyermekgondozás és nevelés titkaiba, problémáiba elmerülnek.  Bár valóban a büfiztetés, pelenkacsere és a szoptatás körüli bonyodalmakkal nem igazán tud mit kezdeni egy férfiember. Ahogyan eleinte a gyerekkel sem...
Tehát elsődlegesen  kisgyermekes anyukáknak ajánlanám, vagy nagymamáknak. 
Ők tuti jól fognak szórakozni!

Köszönetem kedves Cilee! Róla és könyveiről még továbbiakat is olvashattok:

 http://cileekonyv.blogspot.hu/

Köszönet a Tarandus Kiadónak!

 Tarandus, 2014

528 oldal · ISBN: 9786155261763

Fordító: Bosnyák Viktória