Pillanatragasztó

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó






                                           


      

Tóth Krisztina első könyve 1989-ben jelent meg, az Őszi kabátlobogás. 1989-ben volt Magyarországon a rendszerváltás. 
Pontosan 25 történet került be az új kötetbe, öt fejezetre bontva. Egy - egy kis füzér, éppen öt novellát tartalmaz.





A sokféle történet szereplői mind itt élnek, köztünk járnak. Olyan ez, mintha velünk történtek volna, vagy nekünk mesélte el valaki. Meglepő volt most olvasni a telefonfülkés telefonálási lehetőségről, lejáró telefonkártyáról. Ami akkoriban újnak számított. Hol voltak még a mobiltelefonok...  A környező világról, történéseiről olvashatunk kis pillanatképeket. Nem ismerjük meg minden szereplő teljes életét, csupán egy szeletét villantja fel az írónő. Ami jellegzetes és meghatározó. Ám ezek a pillanatok néha beszédesebbek, többet elárulnak a már megélt dolgokról.

Boldogságkeresők, ez jutott eszembe a kötet életmeséit olvasva. Legtöbb szomorú, lemondó
vagy elkeseredett harc, hogy boldog pillanatot éljünk meg. Néha ott van az orrunk előtt a boldogság lehetősége, csupán nem veszünk róla tudomást. Amint elmúlt rögtön mégis hiányzik. Érzelmi biztonságunkhoz ragaszkodva, hajszoljuk az újabb lehetőséget. Nem mondom, hogy könnyen olvastam ezeket a történeteket. A Pixel humora, bája hiányzott nekem. Durván arcul csapott a szomorúság, az elkeseredett, csalódott reményvesztettség érzése.

Amíg az Akvárium című regényében sok iróniával, fanyar humorral találkoztam, addig ezek a történetek legtöbbje nyomasztó volt nekem. Kiábrándító, néha már groteszk, amilyen a világ is.
Alig villant fel apró kis boldogságmorzsa, remény és lehetőség a jobb, szebb életre.
Amikor mégis, az is csúfos véget ér: kilenc emelet mélybe zuhan... Számomra ez a novella volt
az egyik legdrámaibb, megrázó reményvesztett lehetőségével. Nem kevésbé volt hatásos az Ahogy eddig című történet sem. Jó volt visszaemlékezni, megidézni a Napfogyatkozást.
A Kacér szereplője pedig nagyon drámaian mutatta meg az anyai szeretetet. A történet pedig érdekes fordulatot vett, mint az élet. Nagyon szerethető eset volt.

Faludy György is azt írta egyik kötetében:
 "az ember a legkétségbeejtőbb körülmények közt jobb verseket tud csinálni, mint a boldogság ideális állapotában."

Talán ettől olyan jók ezek a novellák. Elképesztenek, meghatnak,  érzékenyen érintenek, bemásznak a bőröd alá. Borzongatóak, de felejteni nem tudod őket. Szeretem őket. A valós életről szólnak.
A két kedves csokrom volt a Játszódjatok! és a Végül is még nyár van összeállítás.
Drámai és nagyon "ütős" történet az erdélyi vendégmunkásokkal utazni. Nemkevéssé drámai az
egykori celeb nő énkép kereső története. A címadó Végül is még nyár van történet házaspárja hozza
a humort. Az összetartozást, talán a vágyat a jól bevált régi, de elmúlt boldogság után.

Beszarás, ez jó volt!
Igaz nem rózsaszín és idilli a kép, de hatásos, amit felvillant nekünk az írónő. Ledöbbent, felráz.
Ez van ma, ilyen ma Magyarországon élni. Érezhetően nyitott szemmel jár - kel közöttünk és ezt látta, tapasztalta. Erről szólnak a hírek. Ezért is nézek kevés TV műsort. Nagyszerűek ezek a novellák, de így összegyűjtve rendkívül tömény, sehol egy kis megcsillanó remény vagy egy pozitív gondolat, pici humoros irónia. Megkeseredett, beszürkült emberek kergetik vágyaikat, álmaikat, keresik saját énképüket. Középkorúak és fiatalok keresik a helyüket, mert úgy érzik, ami van az nem jó.
De hol van a boldogság mostanában? Részeg állattá válnak a jól végzett munka után, vagy csalnak és csalva vannak. Hogyan rontjuk el a saját és a közvetlen környezetünkben élők meglévő, de észre nem vett boldog pillanatait. És miért? Az elmúlt 25 év szilánkjai, cserépdarabjaiból ezt ragasztotta össze nekünk Tóth Krisztina.

Ami eltört, de javítható, érdemes még arra, hogy használni tudjuk, meg kell ragasztani.
Akár boldog pillanatainkat, hogy újraéljük. Nyom nélkül nem javítható, a ragasztás mentén ott marad a törésvonal, mégis kell valami biztonságérzetnek. Hogy tudjuk volt, és erőt adjon ahhoz, hogy legyen még sok olyan boldogságban részünk. Csak vegyük észre és tudjuk értékelni, örülni az élet adta boldogságpillanatoknak, vagy éppen tovább lépni, ha elmúlt.

Kedvencek a kötetből:

Napfogyatkozás
Ez milyen mozi?
Játszódjatok!
Kacér
Tímár Zsófi muskátlija
Végül is még nyár van
Egyszer már nyertem

4,5/5.
                           

Tóth Krisztina: 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán.

Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát, kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A kötetből hangoskönyv is készült.

A Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Varró Dániel közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.

Tóth Krisztina 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat.
 A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még:
Pixel - 2011.,  Hazaviszlek, jó?  - 2009., Akvárium - 2013.








 Magvető, Budapest, 2014

228 oldal · ISBN: 9789631429046