Hallgatni akartam

Márai Sándor: Hallgatni akartam









"Nincs nemzet, amely föladhatná a jogot, hogy tiltakozzon önmaga megcsonkítása, feldarabolása ellen."







Márai Sándor már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban a hazáját elhagyta, tudatosan és következetesen kiiktatták könyveit a hazai irodalmi életből, haláláig a nevét is alig ejtették ki. Életmű-sorozatának újra kiadása csak halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth - díjat kapott.


„És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” - írta Márai 1944-ben a Naplóban.

 Az Egy polgár vallomásai talán az egyik legismertebb és legkedveltebb Márai kötet. Az író fontosnak tartotta, hogy ez megjelenjen. Lezárja és teljessé teszi a vallomást.
Nagyon elgondolkodtató, bár alig 180. oldalas könyv. Súlyos és komoly gondolatokat hordoz magában, amik örök érvénnyel beleégtek magyarságunkba. Mély, és részletes leírás a kortársakról
és a korról. Gondolatai a ma emberének is fontos dolgokat üzennek, időtállóan aktuálisak ma is ezek a sorok.


Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. Elveszett egy életforma, és a világ megváltozott. Sajnos nem jó felé...

Sokat megtudhatunk belőle Magyarország történelmi szerepéről a II. Világháború előtt, közben és még utána is. Mit is jelentett a Felvidék és Erdély visszacsatolása? Elkeserítően szomorú ez a vallomás.  A sok, történelmi korok közti átfedése miatt éppen most kéne ezt minden magyarnak elolvasnia. A művész is ember, érzékenyebb mint az átlag, hamarabb és jobban figyel a világ rezdüléseire, annak következményeire a társadalmon belül.

Régóta nagy tisztelője vagyok Márai egyéniségének és művészetének. Az a világnézet, érzés,
amiket közvetít könyvein keresztül nagyon megérint, szívemnek kedves. Valami olyan, ami ma már nincs. Csak és kizárólag az Ő történetei idézik meg nekem. Megnyugtató olvasmány legtöbb regénye.
 Ez pedig egy erős és nagyon komoly társadalmi kérdésekkel teli írás. Márai Sándor egyszer azt írta, addig nem jön haza, amíg az utolsó orosz katona el nem hagyja Magyarország területét. Ezt sajnos nem várta meg. Nem tudom elítélni, bár megérteni is nehéz azt a bizonyos pisztolylövést.
Talán túl sokáig várt, talán a magány is besegített, elfáradt.

Az pedig a sors furcsa fintora, hogy néhány hónappal az után, hogy az önkéntes száműzetésbe vonult író hamvait beleszórták az óceánba, Magyarországot elhagyta az utolsó vöröscsillagos egyenruhás is.


"Magyarországon is szívük mélyén cudarabbul félnek az emberek a munkanélküliség, az öregség és a betegség veszélyeitől, mint attól, hogy fürge ördögök katlanban főzik majd őket a túlvilágon."




  Hallgatni akart.
Hálásan  köszönöm, hogy nem tette!  

Márai Sándor:
eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, /ma Szlovákia/ 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.


   


Helikon, Budapest, 2013

184 oldal · ISBN: 9789632273822