Az Athenaeum új krimisorozatának második kötete valóban Profi munka. Remek kikapcsolódást és izgalmakat tartogat az olvasóknak. Társadalmi problémát is felvető, néhol humorosan és elgondolkodtatóan megírt, feszült krimit olvastam.
Modern Bonnie és Clyd történet nyakon öntve Butch Cassidy és Sundance kölyök feelingel. Összetartó és szoros barátsággal, szerelemmel is fűszerezve, egymás iránti felelősséggel. Némi társadalmi ítélettel, avagy amikor okos és értelmes fiatalok nem kapnak normális munkát.
Fotó: Kara Anderson
Adott négy fiatal diplomás, akik nem találnak képzettségüknek megfelelő munkát.
Nincsenek túlzóan nagy vágyaik, csak szeretnék a fiatal életüket élni, élvezni azt, hogy fiatalok.
" – A lány történelem, a fiú angol irodalom szakos volt.
– Jesszusom! – mondta Stevens. – Vajon hogy lett az ilyen kis elvont zsenikből emberrabló?"
A nagy rendező, az élet azonban adott egy könnyebbnek tűnő lehetőséget... Kit nem vonzzanak a kalandok, ki nem gondolkodott már azon, hogyan lehetne könnyen és gyorsan pénzhez jutni? Főleg fiatalon, napozni, heverni gondtalanul a tengerparton azzal, akit szeretünk. Élni, kalandokat gyűjteni.
Owen Laukkanen hősei szimpatikus mai fiatalok. Nem akarnak senkit sem bántani, a krimi nem csöpög a vértől, mégis, izgalomban nincs hiány! Valóban adrenalin-pumpa.
Viccnek indult, halálos csapda lett belőle. A dolog eleinte működik is: tervük gyors, hatékony, kis kockázattal jár és sok pénzt hoz. A sors a kezükre játszott és a tökéletes bűntény két éven át működött, míg egyszer "mellényúlnak". Az elrabolt áldozat nem hajlandó fizetni, ráadásul igen közeli alvilági kapcsolatai is vannak. A csapat nem akarja bonyolítani a dolgokat, úgy dönt: elengedik. Azonban a férfi önelégült és gúnyos viselkedése csak ront a helyzeten. Mint tudjuk, ha van egy pisztoly, az el is fog sülni. Nos, ez a váratlan lövés elindítja a lavinát. Menekülés városról városra. Nyomukban a rendőrség és az FBI mellett a maffia emberei is. A szerencse eleinte segíti őket, de az üldözés lassan felőrli az idegeiket.
Még a mellékalakok is színesek és kidolgozottak: a két FBI ügynök és a főmaffiózó mellett a csoporthoz csapódó, unatkozó milliomos lány alakja is valós figura. A "Stockholm-szindróma" is remekül épül be a történetbe.
"Pistone álnéven váltott jegyet. Szívesen használta a Donnie Brascóból közismerté vált FBI-ügynök nevét, mert úgy gondolta, hogy jó poén."
A kötet tele van jobbnál jobb filmekre utaló poénokkal. Írónk kedvenc alvilági történetei jól érvényesülnek a történetben. Friss, mai és sodró a történetvezetés. Végig pergő és érdekes, nagyon jó és szerethető karakterekkel. Bevallom, én nekik drukkoltam, bár tudtam és éreztem nem lehet jó a vége, illetve csak így jó a befejezése.A három srác és a leányzó gondolatvilága és érzelmei jól követhetőek. Szeretni való figurák mindannyian: a főnök aki a fő szervező, Pender, és szerelme Marie, a megfigyelő, a számítógépzseni Mouse és az erőember Sawyer. Igazi barátságuk igazi csapattá kovácsolja őket. Kitartanak egymásért, a végén, Pender is rádöbben: Marie nélkül a pénz sem ér semmit.
A javak újraelosztását ugyan némileg másképp gondolják, de volt már olyan a való életben is, hogy a rablónak drukkoltunk… (idehaza is).
Csak ajánlani tudom, tényleg profi munka!
Néhány szó a szerzőről: a British Columbia Egyetemen végzett. Jelenleg Vancouverben él és a nagy sikerű krimijének negyedik részén dolgozik.
5/5
Athenaeum, Budapest, 2014 408 oldal · ISBN: 9789632933146 ·
Fordította: Mente Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése