Tiéd az életem

Sara Rattaro: Tiéd az életem 




"Minden háború valakinek a halálával kezdődik"











Bajban vagyok... ez mellé nyúlás nekem. Igen, tudom: női olvasók a célközönség, de bíztam benne.
Az tagadhatatlan, a téma érdekes a végkifejlet pedig egyenesen mellbevágó! Úgy vág a falhoz, hogy csak na!
 A fülszöveg szerint: .." A komoly hangvételű, Jodi Picoult és Cecelia Ahern női közönségét célzó lektűr immár világsiker."
 Háááát?? Ez?? Meglep....
 Jodi stílusának, kidolgozott élvezetesen megírt történeteinek a poros nyomában se jár az írónő, szerintem. A másik említett hölgytől nem olvastam még, ott nincs összehasonlítási alapom.
Két dolog jutott eszembe: 1, Könyörgök, nőjj már fel!! Azért majd negyven éves nőnek talán NEM KÉNE úgy viselkedni, mint egy tizenöt éves, kamaszlány! Ami ott és akkor, abban a korban elfogadható, azért negyvenhez közeledve már kimondottan infantilis....szerintem, hangsúlyoznám.

"Úgy éreztem magam, mint egy tizenöt éves fruska, aki rosszul adta az ártatlant, s most nem tudja , hogyan nézzen szembe a következményekkel."

Afféle "szőkenagyőanikó" lehet ez a Viola a leírtak alapján. Semmi és sehogy nem igazán jó neki, minden nadrágtól elalél.Nem tudtam komolyan venni, rémes karakter.
2, a közmondás szerint a kutya is jó dolgában veszik meg...nos: Violának van egy talpraesett és szerető férje, egy remek, húsz éves lánya, akiket "nagyon szeret"  - állítása szerint.
Na, ezt erősen kérdőjelezném, mert amit ez a nő művel....szóval, akit szeretek, azt NEM teszem nevetségessé, nem csinálok belőle jó bolondot, és FELELŐSSÉGGEL vagyok iránta!
 Azt nem tudom, "jó poénnak" szánta-e az írónő, hogy kiderül: kaka van a palacsintában, mert az imádott férj és a még jobban szeretett gyermeknek semmi közük egymáshoz....azaz: egy futó kaland eredménye....és ez természetesen VÉLETLEN derül ki! Amikor baj van, mert az lesz!

 Amit főztél, azt megeheted, kedves Viola! Hiába az önfeláldozó tetted a végén, KÉSŐ!!
 Hamarabb kellett volna úgy élned, viselkedned! Igenis felelősek vagyunk a tetteinkért, kell(ene) tudni vállalni a felelősséget.

 A végén mondja is Carlónak: Bocs, hogy nem szerettelek annyira... Na, köszi! Persze, ha minden rendben lenne ebben a házasságban, miről is szólna a regény? Az unalmas lenne a sima boldogság.
 Zaklatott a történet, mint a főhősnőnk élete, ami emlékszilánkokból áll össze, már  ha összeáll.
 Persze talán az sem gond, ha nem szeretni való a főszereplőnk...Azt is tudjuk: az élet ír csak érdekes sztorikat! Ki tudja? Lehet, van ilyen....milyen szülői példa volt Viola előtt? Vagy csak menekült az első "komolynak hitt" kapcsolatba? Ezek nem igazán derülnek ki....
Elgondolkodtat és odavág, a vége biztosan, Viola menti , ami menthető. Mást, jobbat nem is tehet! Nesze neked, önfeláldozó, szülői szeretet..........hogy tudnak ennyi évet leélni HAZUGSÁGOKBAN?? Ez az igazán rejtélyes nekem. Még úgy is, ha Carlo és a a "lánya" jól megértik egymást, még közelebb hozza őket az események sodrása.
Ami kimondottan pozitívum: nagyon klassz a borítója!



Athenaeum, Budapest, 2013

ISBN: 9789632932804 · Fordította: Sztanó László