Karin Fossum: Az ördög tartja a gyertyát
(Sejer nyomozó 4).
A norvég fővárostól jó száz kilométerre délre, a bálnavadász-hagyományokat őrző Sandefjordban született 1954- ben az írónő. Fossumnak eddig öt Sejer-regénye jelent meg magyarul a Scolar kiadónál. Irodalmi pályáját huszonévesen, érdekes módon két vékonyka verseskötettel indította. Azóta is ír költeményeket, igaz, egyelőre magának, a publikálással kivár. Túl volt már a negyvenen, amikor megjelent Sejer felügyelő első – magyarul eddig még nem olvasható – nyomozása.
Sejer felügyelő először 1995-ben tűnt fel, majd ezt követően sorra láttak napvilágot a rendkívül intelligens detektív izgalmasnál izgalmasabb esetei. A Ne nézz vissza című kötettel Karin Fossum nemcsak az olvasóközönséget nyerte meg magának, hanem újfent irodalmi díjak sokaságát
söpörhette be: a skandináv Üvegkulcs-díjat és a norvég Rivertont.
Karin Fossum az Indiai feleséggel (Elskede Poona) megkapta a világ legrangosabb krimidíjait. Többek közt megnyerte a Los Angeles Times könyvdíját, 2009-ben pedig a norvég Dagbladet „Minden idők legjobb norvég krimijé”-nek kiáltotta ki.
A siker nagyon meglepte, ahogy Sejer gyarapodó rajongótáborával sem tud mit kezdeni.
A felügyelő figuráját többször átgyúrta, amíg kialakult a végleges karakter. Az első nekifutásra
még agresszív és dühös özvegyemberből a magánéletében visszahúzódó, a nőkkel szemben kifejezetten szégyenlős, a munkájában viszont annál állhatatosabb, a tettesek után buldog módjára nyomozó intelligens férfi lett. – Mindent összevetve, rendes fickó – írta le „hősét”
Szeretem a krimiket, szeretem a skandinávokat. Karin Fossum kisasszonnyal ez volt az első találkozásom. A stílusa tetszett, a több szálon futó történet kissé vegyes érzéseket keltett bennem. A lelki megközelítésben nagyon profi Fossum, itt azon van a hangsúly. Leginkább a MIÉRT kellett ennek így történnie? a kérdés.
Röviden a történet háttere: eltűnik egy fiatal srác... " Látta valaki Andreast?" Nem, valahogy senki sem látta, pedig ott volt. A rejtély megoldására többször is lehetőség kínálkozik, de mégis mindenki elmegy mellette. A rendőrség szinte nem is nyomoz, sőt a leendő gyilkos is, ha félszegen is, de segítséget kér... Nem veszik komolyan, ami engem kissé meglepett. A magányos, idős hölgy feltáruló lelkivilága elgondolkodtató. Egy életen át hordozza a fájdalmait, sérelmeit. Kiderül néha mennyire vékony vonal választja el a beteg ember lelkét, gondolkodását a normálistól. Akár azt is mondhatnám: hogyan betegíti meg a lelket a sok sértés, megaláztatás, a szeretet hiánya. A sötét, nyomasztó hangulat jól érzékelhető.
A történet csúcspontja nekem az volt, amikor kiderült: az eltűnt fiú anyja a gyilkossá váló hölgy barátnője. Mégis elveszítjük a srácot. Valahogy ez azt üzeni nekem, jobban kellene figyelnünk a környezetünkben élőkre, egymásra. A látszat kapcsolatok, nem odafigyelések sajnos komolyan ártalmasak az egészségre. A történet dramaturgiája remekül felépített, a lelki háttér gondosan kirajzolódik az események mögött. Komoly lélektan, hátborzongatóan egyszerű történetben.
Hiába a gyerekkori barát is, neki sem értettem a tipródását, alapvető volna, hogy segítsek
a barátomon, ha tudom, bajban van.... Ő azonban hallgat, így a baj elkerülhetetlenné válik.
Jó volt olvasni a két fiatal egymáshoz való viszonyát, a próbálkozásaikat, lépéseiket a felnőtté
válás útján. Ettől lett még drámaibb a vég. Értelmetlen, elkerülhető halál lett volna, pici törődéssel.
Sajnos Sejer felügyelő alig tűnt fel, róla nem sok minden derült ki számomra. Véleményem szerint
a bulizós, barátnőt lelövő fiatalokat kár volt bele hozni, csak zavarták az összképet. Összességében egy elgondolkodtató krimit kaptam, ami attól volt döbbenetes, hogy ennek a gyilkosságnak nem kellett volna megtörténnie, elkerülhető lett volna, ha kicsit is odafigyelnénk egymásra!
Részlet a regényből: " Igen. Isten a tanúm, akiben egyáltalán nem hiszek, hogy láttam Andreast. Visszagondolok arra a rémisztő pillanatra, amikor megéreztem a vágyat, hogy elpusztítsam. Ugyanabban a pillanatban megláttam saját arcomat egy ablaküvegben. És emlékszem arra az érzésre, az édes késztetésre, amely olyan, mint a testen átfolyó meleg olaj- a bizonyosságra, hogy ez gonoszság. Az arcom a kékes üvegben. Erre a csúf, gonosz emberre, amivé akkor válunk, amikor az Ördög tartja a gyertyát."
Várom az újabb nyomozást Sejer felügyelővel, mivel a könyv önmagában is érdekes, ám a sorozat 4. része volt.
4/5.
Scolar, Budapest, 2010
A könyvért köszönet a Scolar Kiadónak!
(Sejer nyomozó 4).
A norvég fővárostól jó száz kilométerre délre, a bálnavadász-hagyományokat őrző Sandefjordban született 1954- ben az írónő. Fossumnak eddig öt Sejer-regénye jelent meg magyarul a Scolar kiadónál. Irodalmi pályáját huszonévesen, érdekes módon két vékonyka verseskötettel indította. Azóta is ír költeményeket, igaz, egyelőre magának, a publikálással kivár. Túl volt már a negyvenen, amikor megjelent Sejer felügyelő első – magyarul eddig még nem olvasható – nyomozása.
Sejer felügyelő először 1995-ben tűnt fel, majd ezt követően sorra láttak napvilágot a rendkívül intelligens detektív izgalmasnál izgalmasabb esetei. A Ne nézz vissza című kötettel Karin Fossum nemcsak az olvasóközönséget nyerte meg magának, hanem újfent irodalmi díjak sokaságát
söpörhette be: a skandináv Üvegkulcs-díjat és a norvég Rivertont.
Karin Fossum az Indiai feleséggel (Elskede Poona) megkapta a világ legrangosabb krimidíjait. Többek közt megnyerte a Los Angeles Times könyvdíját, 2009-ben pedig a norvég Dagbladet „Minden idők legjobb norvég krimijé”-nek kiáltotta ki.
A siker nagyon meglepte, ahogy Sejer gyarapodó rajongótáborával sem tud mit kezdeni.
A felügyelő figuráját többször átgyúrta, amíg kialakult a végleges karakter. Az első nekifutásra
még agresszív és dühös özvegyemberből a magánéletében visszahúzódó, a nőkkel szemben kifejezetten szégyenlős, a munkájában viszont annál állhatatosabb, a tettesek után buldog módjára nyomozó intelligens férfi lett. – Mindent összevetve, rendes fickó – írta le „hősét”
Szeretem a krimiket, szeretem a skandinávokat. Karin Fossum kisasszonnyal ez volt az első találkozásom. A stílusa tetszett, a több szálon futó történet kissé vegyes érzéseket keltett bennem. A lelki megközelítésben nagyon profi Fossum, itt azon van a hangsúly. Leginkább a MIÉRT kellett ennek így történnie? a kérdés.
Röviden a történet háttere: eltűnik egy fiatal srác... " Látta valaki Andreast?" Nem, valahogy senki sem látta, pedig ott volt. A rejtély megoldására többször is lehetőség kínálkozik, de mégis mindenki elmegy mellette. A rendőrség szinte nem is nyomoz, sőt a leendő gyilkos is, ha félszegen is, de segítséget kér... Nem veszik komolyan, ami engem kissé meglepett. A magányos, idős hölgy feltáruló lelkivilága elgondolkodtató. Egy életen át hordozza a fájdalmait, sérelmeit. Kiderül néha mennyire vékony vonal választja el a beteg ember lelkét, gondolkodását a normálistól. Akár azt is mondhatnám: hogyan betegíti meg a lelket a sok sértés, megaláztatás, a szeretet hiánya. A sötét, nyomasztó hangulat jól érzékelhető.
A történet csúcspontja nekem az volt, amikor kiderült: az eltűnt fiú anyja a gyilkossá váló hölgy barátnője. Mégis elveszítjük a srácot. Valahogy ez azt üzeni nekem, jobban kellene figyelnünk a környezetünkben élőkre, egymásra. A látszat kapcsolatok, nem odafigyelések sajnos komolyan ártalmasak az egészségre. A történet dramaturgiája remekül felépített, a lelki háttér gondosan kirajzolódik az események mögött. Komoly lélektan, hátborzongatóan egyszerű történetben.
Hiába a gyerekkori barát is, neki sem értettem a tipródását, alapvető volna, hogy segítsek
a barátomon, ha tudom, bajban van.... Ő azonban hallgat, így a baj elkerülhetetlenné válik.
Jó volt olvasni a két fiatal egymáshoz való viszonyát, a próbálkozásaikat, lépéseiket a felnőtté
válás útján. Ettől lett még drámaibb a vég. Értelmetlen, elkerülhető halál lett volna, pici törődéssel.
Sajnos Sejer felügyelő alig tűnt fel, róla nem sok minden derült ki számomra. Véleményem szerint
a bulizós, barátnőt lelövő fiatalokat kár volt bele hozni, csak zavarták az összképet. Összességében egy elgondolkodtató krimit kaptam, ami attól volt döbbenetes, hogy ennek a gyilkosságnak nem kellett volna megtörténnie, elkerülhető lett volna, ha kicsit is odafigyelnénk egymásra!
Részlet a regényből: " Igen. Isten a tanúm, akiben egyáltalán nem hiszek, hogy láttam Andreast. Visszagondolok arra a rémisztő pillanatra, amikor megéreztem a vágyat, hogy elpusztítsam. Ugyanabban a pillanatban megláttam saját arcomat egy ablaküvegben. És emlékszem arra az érzésre, az édes késztetésre, amely olyan, mint a testen átfolyó meleg olaj- a bizonyosságra, hogy ez gonoszság. Az arcom a kékes üvegben. Erre a csúf, gonosz emberre, amivé akkor válunk, amikor az Ördög tartja a gyertyát."
Várom az újabb nyomozást Sejer felügyelővel, mivel a könyv önmagában is érdekes, ám a sorozat 4. része volt.
4/5.
Scolar, Budapest, 2010
318 oldal · ISBN: 9789632441955 · Fordította: Patat Bence
A könyvért köszönet a Scolar Kiadónak!
Jó lehet :)
VálaszTörlés