Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány
Hrabal kisregénye alig 136 oldal, mégis fajsúlyos, nehéz darab. A több réteg alatt megbúvó történet megrázó és elgondolkodtató, nem adja könnyen magát. Nem az a történet, ami elsőre eszünkbe jutna az író műveit ismerve. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott könyv. A Túlságosan zajos magány az írói életmű fontos darabja, a szűk terjedelme ellenére is kiemelkedő.
A groteszk, néhol morbid humor épp úgy jellemzője a súlyos, irodalmi kérdéseket feszegető történetnek, mint az élet értelme, annak összegzése és lezárása. Háttérben a romos kommunista Prága áll. A mélyben a szenny buzog, a csatornarendszer mint jelképes utalás hatásos. Szürrealis, filozófikus merengés az életben elkövetett hibákról, a szerelem mibenlétéről, az érzelmek hullámzásáról. Fontos elem az olvasás, a könyvek szeretete, Hrabal lírai leírásokat ad az olvasás örömeiről, és szükségességéről. Főhősünk egy papírzúzdában dolgozik, immár 35 éve. Feladata az elkobzott könyvek és papírok tömörítése, újrahasznosítás céljából. Egy pincében robotol egy régi tömörítőgéppel, ahol társaságnak csak egerek és patkányok akadnak.
Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött hulladékot. A megfogalmazott életérzés ismerős, nem egyedül cseh sajátosság, a háború hatásai döbbenetesek. Ez egy megkapóan megírt, nagyon eredeti mű, amelyben Hrabal túllép egyetlen rezsim puszta vádaskodásán azáltal, hogy feltárja a könyvek és a művészet egyetemes és transzcendens kapcsolatát. Olvasmányai segítik hősünket, hogy elmeneküljön élete komor valósága elől. Amihez a sör elengedhetetlenül szükséges kellék.
Amikor a hetvenes években kissé enyhült a diktatúra, újra megjelenhettek az író regényei. Azonban a Túlságosan zajos magány nem volt az engedélyezettek között. A sörözés, a macskák itt is megjelennek, a magány adja a hátteret a szomorú végkifejlethez. Sajnos főhőse nem lát más kiutat, mint a halált. Egy zaklatott, megviselt élet lezárása a saját döntése szerint. Kifejezetten erős, drámai hatása van, hátborzongató lezárást kapunk. Életműve alapján valahol Hrabal is ezt a zajos magányt élte. Kereste a megoldást, mindig menekült valami elől, de a végére csak ezt a kiutat találta meg. Hrabal hatása az irodalomra kivételes.
A kisregény ITT rendelhető kedvezménnyel!
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Élete és művei:
Morvaországban, Brno-Židenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nem kívánt gyerek volt, amivel egész életében küzdött Hrabal. Nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. 1935-ben érettségizik és beiratkozik a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezi be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozik Kostomlatyban, ebből az élményből születik a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 50-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként. 1963-tól foglalkozásszerűen ír. A 70-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Městečko, kde se zastavil čas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön publikál. Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halála hrabalian szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosság volt.
Európa, Budapest, 2025
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049332 · Fordította: Varga György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése