Töredelmes vallomás

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás 






„Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?”









Töredelmes vallomással kezdem: Régóta nagyon kedvelem Vámos stílusát, sok könyvét olvastam. Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Több történet akár az enyém is lehetne, az érzés, megjelenített élethelyzet tökéletesen átélhető volt számomra is.


"Az olvasók különleges emberek. Nemcsak azért, mert állítólag kevés van belőlük."


Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is egy-egy emlék, olyan hétköznapi sorsok, történetek, amik természetesen VM életéből idéznek meg pillanatokat, mégis az olvasó magáénak is érezhet jó néhányat. Nagyon erőteljes és jellemző pillanatképek az élet szakaszairól. Vannak gyerekkori, fiatal felnőtt, és a jelen életének szakasziról is akadnak vallomások. Különösen tetszettek az idősödő férfi életről vázolt tapasztalatai, érzései.


Az Anya csak egy van című regénye volt a legelső Vámos-könyv, amit olvastam, elég meghatározó lett a továbbiakra. Nem volt kérdés, arra késztetett, hogy szépen sorban olvassam el a többi kötetét is. Eddig ezzel együtt tizenháromnál tartok. Van, amit többször is olvastam. Van egy sajátosan jellemző stílusa, dinamikája, tetszik a vallomások finoman ironikus humora.


Minden apró történetnek jelentősége, hatása van életünkben, néha több, mint gondolnánk.
Érzések, szülői és szerelmi kapcsolatok, barátságok, vágyak, emlékek adják ki a nagy kerek egészet. Amik néha kínosak is tudnak lenni, hiszen az életben ezekből is jut bőven. Mindenkinek akad olyan is, amit inkább szeretne elfelejteni. VM úgy döntött, megteheti, már felvállalhat néhány ilyen esetet.


Ezeknek persze van mondanivalója, súlya és hatása, sőt humora is. Az apró szilánkokból kerekedik ki maga az élet. Minden szereplő hozzáteszi vagy éppen elveszi a maga részét a teljességből. Úgy befolyásolva, hogy akarva-akaratlan hatást gyakorol a későbbiekre. Vámos Miklós (aki Tibor is) csodálatos egyszerűséggel ábrázolja, villantja fel ezeket az emberi sorsokat. A szülőkét, szerelmekét, gyermekekkel való eseteket, vagy akár a politikai helyzetet jeleníti meg.


Sok szép történetet olvashatunk a barátságról, és a bizalomról, a gyermekévek kamaszkori emlékeiről. Egyik kedvencem a Tejföl című írás, de szeretem az Áldott, Pszt, Levágott, Pucér, Kairosz és a Kolléga című novellákat is. Legdrámaibb egyértelműen a Dad og ok. Erről nem is szólnék semmit, tessék elolvasni! Akkoriban tényleg nehéz volt gyereknek lenni.


Számomra ezeknek a vallomásoknak a legfontosabb mondanivalója, hogy élni kell. Lehetőleg jól kellene... boldognak érezzük magunkat a bőrünkben. A Tűzhely erre ad választ, igen, van erre is példa. Tetszett az elvált apa megjelenítése, tökéletesen átélhettem, hiszen velem is megtörtént. Nagyon nagy pozitívum, ha a felnőtt be tudja ismerni a gyereke előtt: hibázott, tévedett, ideges volt. Küzdelmes az élet fenntartása, egyben tartani a dolgokat. Elég egy feldőlt tejes doboz, egy leesett pohár és borul minden, addig elnyomott bánat, sérelem a felszínre tör.




"Nemzedékünkre jellemző, hogy (túl) fiatalon kötöttünk házasságot. (Először.)"



Nem tudunk, nem lehetünk minden pillanatban száz százalékos állapotban, bár igyekszünk. Túl kell lépni azon, ki mit gondol rólunk. Telnek az évek, rohamosan, az évek elindítanak nem csak külső, de belső változást is az emberben. A sötétben borotválkozásnál visítva vigyorogtam... A végén pedig jön a nagy kérdés: legalább önmagunknak sikerült megfelelnünk?

Tetszett az ötlet, az olvasónak hagyott hely a saját vallomásokhoz. Kettőt megosztok, távirati stílusban, a Márkez meg én mintájára: Vámos meg én:





Egy:
Könyvhét, 2012., Vörösmarty-tér, dedikálás, hatalmas sor, hirtelen kerekedett nyári zápor, (ömlik fél órán át) Vámos dedikál. Nem, nem esett kétségbe, az ernyőt nem is akárki, személyesen Barna Imre tartotta, egyesével járultunk elé mi, olvasók. Én is. Mintha mi sem történne, eső ide, zápor oda, figyelt!, kérdezett, láthatóan érdeklődve hallgatta a könyveiről szóló válaszaim. Ez a Szitakötő megjelenése idején volt, amikor direkt két régi, első kiadásos könyvét vittem el.




Kettő:
Idén február, Athenaeum sajtótájékoztató után: Vámos a tömegben sétál, már túl a kötelező fotózáson, beszélgetésen. Figyel, várja, ki meri megszólítani. Látszott, várja.. én nem mertem... Majd tíz nappal később, pontosan ahogy leírta ebben a kötetben is, Szeged, Magyar széppróza napján, író-olvasó találkozó vele. Mesél (végig állva) az akkor még készülő új könyvről, Esterházyról, az olvasásról néhány anekdotát az életéről. Azt amit a figyelmes hallgatóság még tapasztalhat: az írói alázat! Fantasztikus ezt érezni. Ott és itt olvasás után. A férfi biciklin bicajozó gyerektől, a zenész ifjún át a felnőtt, elvált, majd idősödő apa érzéseiről. Emberi és meghatóan valós, átélhetően őszinte. Keressétek, olvassátok.












Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472