Akkor is

Finy Petra: Akkor is




                                                               





"A papírba csomagolt krémesek letoccsantak a földre, és szétkenődnek. Éppen, mint Sára élete."







Az idei év egyik legfurcsább, legeredetibb története számomra. Bemászott a lelkembe, napok múlva is velem volt Salamon Sára. Bevallom ismerőseim, barátaim kapcsolatait és a saját tapasztalataimat is szemrevételezve gondoltam át a regény történetét. Nagyon is elképzelhető és valós tudott lenni, bár tagadhatatlanul Sára lett az egyik legellenszenvesebb női karakter idén, egészen a könyv feléig. Onnan kezdett változni, alakulni, már drukkoltam is neki a végére, találja meg a boldogságát. Nézzük miről is mesél Finy Petra második felnőtteknek szóló regénye.


Finy Petra a Madárasszony című első regényében is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. Nincs ez most sem másképp. Sára egy reggel egyedül marad a két gyermekével, ugyanis férje, András a kávé után egyszerűen kisétál az életükből. Teszi ezt minden magyarázat nélkül. Sára összeomlik, hiszen nem érzékelte a vészjeleket. Valami véglegesen elromlott, elfáradt közöttük.

A házastársi kapcsolat egy aknamező. Közel húsz év után az idillinek tűnő házasság omlik össze és temeti maga alá a szereplőket egy pillanat alatt. Van ilyen, láttam már hasonlót magam is. Azonban ahhoz, hogy ide jussunk két ember kell mindig. Sára viszont csak és kizárólag a saját bánatával, sérelmeivel van elfoglalva, annyira sokkolja a férje lelépése. Fontos, húsba vágó problémák kerülnek terítékre.

Sára önsajnálatban tocsog, hisztizik, elkeseredett és dühös, szétesik. Ezekkel azonosulni nem volt egyszerű, férfi olvasóként. Azonban Sára jellemfejlődése nagyívű, látványos. A sokk hatása még anyját is megviseli, régi sebeket tép fel. Ő egy elég furcsa alakja a regénynek, igazi "anti-nagymama". Furcsa barátai a tantestületből szintén csak kuszálják a szálakat segítség címén. Bárdosi és Bea a kollégák szerepében a maguk módján próbálják Sárát vigasztalni, akkor is talpra állítani.


Eleinte Sára vissza akarja szerezni Andrást. Majd, amikor ez nem megy, öngyilkos akar lenni. No, ekkor lép közbe és veszi kézbe a dolgokat a mogorva szomszéd, Őze bácsi. Ő egy "magyar Ove" , aki pontosan és jól látja a életükben elkövetett hibákat. Humora egyéni szín a regényben, kiváló karakter. Élettapasztalatával segít talpra állni Sárának. Lefoglalja, feladatot ad neki, nem is akármit! Azért is fontos a szerepe, mert Sára körül nincs senki, akire támaszkodhatna. Negyvenévesen éppen ideje is a saját lábára állnia, hiszen az élete támasza eddig a férje, András volt. Tőle függött, vele érezte biztonságban magát az életben. Ez a támasz pedig eltűnt, így a nő szó szerint kapaszkodó nélkül maradt. Az életközépi válság nem csak divatos téma, de erősen valós is. Bele-bele mart a lelkembe, sok esetben volt drámai az események sora. Volt, hogy bizony idegesítőnek találtam Sárát, gyerekesnek a viselkedését. Utána még kicsit drukkoltam is neki, el tudtam volna képzelni, András visszatér, Sára sikerrel jár és felül tudnak emelkedni a helyzeten. Ám aki menni akar, az menjen...


A gyerekek voltak nagyon eredetiek, különösen Sára kisfiának karaktere tetszett, aki pontosan és jól érzékelte a szülők kapcsolatának rezdüléseit, adott Sárának jó tanácsokat. Sára átalakulása, fejlődése jól követhető. A félelmeinkkel szembenézni is bátorság, de azokat legyőzni az az igazi!


"Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát."


A párbeszédek fájdalmasan életszerűek, a metaforák pedig szépen színezik a történet lírai vonalát.
Gyönyörű mondatokkal írja le, jeleníti meg a természetet, párhuzamot húzva az emberi sorsokkal. Különösen a hattyúkról írt rész kiemelkedően szép. Sára szüleinek múltja, annak titkai is további fájó emlékeket idéznek meg a nőben. A szembenézés elkerülhetetlen. Sára végre felnőtt. Van legalább jó húsz éve a valóban boldog életre, annak lehetőségére. A szövegből azt éreztem, hogy a szerző nem csak megismerteti az olvasókkal ezt a történetet, de ismeri és érti az emberi sorsokban rejlő drámát.


Akikről szól a történet mi vagyunk, olvasók. Olyan görbetükör-féle regény, amibe merjünk belenézni. Hogy ki mit lát és az mennyire fog tetszeni, azt döntse el magának mindenki. Sára története szerencsére nem fordul rózsaszínbe, de a boldogság esélye feltűnik. Egy olyan szereplő személyében, aki méltó társa lehet Sárának, de erről nem mondanék többet. Sára akkor is meg fogja találni.




A regény fülszövege:
Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!



Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő

Közel harminc gyermekvers és mesekönyv után ez a második felnőtteknek szóló regénye.









Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937489