2020. november 9., hétfő

A fekete rózsa

Bauer Barbara: A fekete rózsa



                                                                              




Egy vallomással kezdeném: elég ritkán fordul elő egy könyv olvasása után, hogy elakad a szavam. Bauer Barbara tizennegyedik regénye kívül-belül csodaszép! Igényes, megkapó borítója egy keserédes, kínzón fájó és valós, mégis gyönyörű történetet mesél el az olvasóinak.



Szívbemarkoló egyéni sorsok, drámák adják a történet magvát, egy szerelemmel kiegészítve. Hozzá kell tenni: kitalált esetről van szó, ami rengeteg valós történelmi tényt, elemet tartalmaz Etyek életéből is.

A szívembe zártam Annust, izgatottan vártam, mi fog történni Andrissal. Az ő mély és tiszta, őszinte szerelmük elgondolkodtatóan példaértékű lehet napjainkra is. Ők a lélek mélységein és magasságain keresztül járják be útjukat. A családtagok élete és sorsa szorosan összefüggött a politikai hatalom döntéseivel. A kisemberek kiszolgáltatottsága erős. A politika mocskos dolog, ez most is bebizonyosodik, képes nem csak országokat elszakítani és ellenséggé tenni, de a szűk családon belül is mély szakadékok keletkezhetnek. Családok ezreit tépte szét, sodorta messze egymástól vagy ölte meg őket. Örök fájdalmas mementó lehet ez a történet is. Már az út, ami a háborúba sodorta az országot elgondolkodtató. Akik megélték ezt már egyszer, tudták mi vár a fiatal besorozott katonákra, és azt is, mennyire értelmetlen, egyenlőtlen ez a harc. Aki valahogy visszakerült élve, azt is megtörte lélekben a harc és a társak halála. Megismerjük az 1944-es német megszállás előzményeit, az odavezető utat, ami olyan drámákat hozott, amit nem lehet elfeledni. Ezek történelmi hűséggel jelennek meg a regényben, a gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar, a kitelepítések ami családok ezreit szakított el egymástól az addig biztonságosnak vélt szülőföldtől.


„ -Veszélyes dolog a hatalom.”

"Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt."

   

 A magyarok és németek jogfosztását elrendelő Benes-dekrétum borzalma a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová. A tartalmas és valós történelmi háttér, a beépített információk számtalan érdekességgel szolgálnak a mai olvasóknak. Az otthon nélkül maradt, menekülő családok sorsa még ma is erősen hat az olvasóra. A szereplők életében éppen a gondos, szerető családi háttér erős és meghatározó. Andris nagyapja, a Vénember, és az apa alakja emelkedik ki a történetből, aki sérülten is egybe tartotta a családot. Az akkori szokások, hagyományok egy egészen más családképet mutattak. Ez az erős, összetartó család, és a nagyszülők jelenléte ma már sajnos alig jellemző. Az erős nők adta háttér, a szerelem és a misztikum jól enyhíti a valóságot.  



  
Fájdalmasan szép-szomorú a regény története. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt, nemzetünk egyik tragédiája a háború. Az áldozatok és a kitelepítések korszaka fájón húsba vágó ma is. Hátborzongató volt olvasni ezeket a részeket. Ami mindent összeköt és átsegíti a szereplőket a bajokon, az a szerelem mély és tiszta érzése. Vajon milyen is a fekete rózsa? Miért nyílik a szőlősorok végében? A családi borászat eredeti háttér a regényhez, ahogyan a Vénember borának titka izgalmas pillanatokat ad. Beleshetünk a szőlőművelés folyamatába, majd ezen keresztül a túlélés és az élet biztos körforgását ismerhetjük meg.


„A borban benne van, aki issza, és benne van az is, aki készítette. Az egész év hangulata, öröme és bánata. Fagyok, esők, és aszály, óriási viharok, akár háborúk, születés, halál, minden, ami a borász lelkét nyomta, és mindaz, ami boldoggá tette. Kóstolják meg, de hogy ízlik-e majd, azt nem tudhatom. Hogy milyen a bor, az tőlünk függ. A lelkünk tükröződése. Csak tartsa a nap felé a poharát, nézze meg a színeit, szívja be az illatát, ízlelje a zamatát, hagyja, hogy betöltse a szívét.”


Kedveltem a szereplőket, az egész történetet, ami kizökkentett engem is a valóságból. A fájdalmak, borzalmak elviselésére egyetlen lehetőség van a hit és a szerelem, ami örökre erőt és kitartást ad. Bauer Barbara és az etyekiek emlékeiből kibontakozó történelmi családregényből kiérezhető a gondos kutatómunka. Mindezt a remek elbeszélői stílussal ötvözve, gördülékenyen mutatja be a hősöket egy ellentmondásos korszakban. Aki otthon maradt és helytállt, várt, reménykedett éppen annyira hős, mint aki harcba kényszerült. Pedig a várakozás is elég lélekölő lehetett. A háború embert próbáló és lelket ölő képeit az egyéni drámák adják. Akik szeretik a valós történelmi ihletésű, fajsúlyosabb romantikus elbeszéléseket, nem fognak csalódni. Az érzelmekkel teli cselekmény és a megelevenedő kor, egyszerre félelmetes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. Olvassátok, mindenkinek szívből ajánlom! 

ITT tudjátok kedvezménnyel megrendelni a regényt! 


 
Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő (2020.

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn



Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése