Fabian Risk 1-2

Stefan Ahnhem: A fantom és A kilencedik 
(Fabian Risk 1. - 2.)


                                                                                 



"A fantomképekkel egyébként is az volt a legnagyobb probléma, hogy olyanok, mint a jóslat, amely bárkire ráillik."







Stefan Ahnhem debütáló krimije az európai sikert követően 2017-ben jelent meg idehaza. A siker nem váratott magára, az olvasók Magyarországon is megkedvelték a figurát és a sorozat következő része, ami némi írói csavarral tulajdonképpen előzmény, 2018-ban érkezett meg hozzánk. Néhány hete már a harmadik rész, Mínusz  18 címmel elérhető a boltokban. Ez a siker ösztönzött engem is, hogy beszerezzem és megismerjem a sorozatot. Nem bántam meg! Íme egy kis összefoglaló az első két részről!




Hősünk, Fabian Risk évekig a stockholmi rendőrség alkalmazásában állt, most pedig családjával hazatér szülővárosába, Helsingborgba.
Ám alig érkeznek meg új házukhoz, főnöke máris megjelenik, és bevonja őt a nyomozásba: az áldozat ugyanis Fabian egyik régi osztálytársa. Hamarosan kiderül, hogy a technikatanár csupán az első az áldozatok sorában...Az okok a múltban keresendőek, a kivitelezés zseniális, mindegyik esetben eredeti, mondhatni "testre szabott módon" gyilkol az elkövető. Így a további gyilkosságokból egy ördögi pontossággal kitervelt gyilkosságsorozat áll össze.

Kik az áldozatok, mi a közös bennük? Nos, ezt elég hamar kiderítik nyomozóink. Fabian Risk a megérzéseire hagyatkozik, és nem igazán mondhatni csapatjátékosak. Hol szimpatikus, leleményes, hol meg.. töketlenkedő, tétova fickó, aki természetesen családi problémákkal is küzd. Ettől emberi, de hozza a skandináv krimik sötét hangulatát, jellemző problémáit.


„A fantom” egy igazán brutális, bosszú történet. A régi sérelmek, eltemetett fájdalmak, megaláztatások története. Az író végig tökéletes hangulatot termet, a feszültség tapintható, lassan épül fel, egy ördögien gonosz, ravasz sorozatgyilkost keresünk. Ő "A" Fantom. Ami még tetszett,
az a dán és svéd rendőrök rivalizálása, tökéletesen hihető és izgalmas karaktereket teremtett Ahnhem. Nem tudtam eldönteni, hogy most izgalmas és félelmetes, vagy félelmetesen izgalmas a krimi, 
de letehetetlen, az bizonyos.

Stefan Ahnhem regénye filmszerűen pörög az olvasó előtt. Nem véletlen, hiszen Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyvet írt előtte. A skandináv krimit új hangon szólaltatja meg, új magasságokba emeli, a pszichológiai thriller komoly témát állít a középpontba. A bűnelkövető indítéka igen valós, eredeti. A gyermekkori zaklatás és sebezhetőség az emberi lélek fájdalmas mélységeibe rántja az olvasót. Az agresszió és az empátia hiánya sajnos már-már mindennapi jellemzője a fiatalok világának. A lelki hatások talán örök életre beégnek, rögzülnek az egyénbe, akaratlanul is meghatározza a későbbi jelelmét (torzulását). Ahnhem igényes bűnügyi regényt írt, ami még szórakoztató is. Ahnhem bátor húzással együttérzést teremt a sorozatgyilkos számára azáltal, hogy látjuk áldozatként is, nem pedig CSAK elkövetőként ábrázolja. Kissé sok a csavar a végére, és akad egy-két hiteltelen megvalósítás, de összességében egy igényes, jó krimit olvastam.

"Nincs annál rosszabb, mint amikor a szomszédok mindenbe beleütik az orrukat."



Animus, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245415 · Fordította: Annus Ildikó






A kilencedik






                                                                               








Itt megismerjük Fabian és családja életét Stockholmban. Kiderül az a háttér, amire A fantom épült: azaz, miért kellett elhagynia a fővárost és ezzel munkahelyet váltania, visszaköltöznie gyerekkora színhelyére.
Svédország igazságügyi minisztere eltűnik, ami nem kevés meglepetést ad a cselekménynek. A koppenhágai rendőrségnél dolgozó Dunja itt is feltűnik, fontos szereplő lesz. Bírom a nőt, talpraesett és leleményes, okos nő, remélem lesz a harmadik részben is.
A krimi háttere kétségtelenül brutális, gyomor kell hozzá, bár eredeti a kivitelezés. Felnőtt olvasóknak ajánlott. Alapos és végig fordulatos, leköti a figyelmet, sodró és magasan a skandináv krimi átlaga fölé emelkedik. A könyv jól átgondolt, és bár sok karaktert szerepeltet, a szálak végül nyilvánvaló módon kapcsolódnak egymáshoz.

Mégis, picit sokat markol…. a nyomozó magánéleti válsága feleslegesen, iszonyat sokat van benne, a házaspár nyűglődése sok, a kamasz fiú élete, problémája reális és valós, megdöbbentő. Sajnálatos, hogy a rendőrünk apaszerepben nem áll a helyzet magaslatán. No és az ikerterhes-munkamániás nyomozónő is néha kiverte a biztosítékot nálam. Hol humoros, hol komikus a karakter, de legtöbbször idegesítő. A vége pedig rendesen túltolt, kifejezetten kár volt a két kollégáért, érthetetlen, miért így alakította a karaktert, kiábrándítóan rossz volt, rontott rajta érzésem szerint. Pedig kedvelem Fabiant, érdeklődve várom, vajon mit alakít az újabb részben majd? Talán az feszesebb lesz, nem ennyire szövevényes, sok ezer szereplős, hatszáz szálon futó krimi. Azt éreztem végig, bár egy zseniálisan megírt történet ez, remek karakterekkel, jól felépített, egyedi cselekménnyel, tele izgalmakkal, de a kevesebb talán több lett volna. Ahnhem nagyon igyekezett, az bizonyos. Lars Kepler és társai magasságában jár máris.
A kilencedik egy bonyolultan felépített, izgalmas thriller, a történet átfogó témája több társadalmi kérdést is feszeget. A borító pedig telitalálat ismét. Olvassátok el, érdemes!






Animus, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245934 · Fordította: Dobosi Beáta

Idegen páncélban

Karczag György: Idegen páncélban 




                                                                                     













A történelmi regények már évek óta újra reneszánszukat élik. Szerencsére gazdag a kínálat, sok jó minőségű, tartalmas írás jelent meg az elmúlt években. A mostani ajánlómban egy igazi kincset, egy régi-újdonságot választottam. Karczag György neve az idősebb generációnak nem ismeretlen, ám a fiatalabb olvasóknak a Lazi Kiadónál újra (42 év után) megjelent kötet egy újdonság lehet. Fedezzük fel, ismerjük meg a méltatlan sorsú alkotót és regényét. Karczag Györgynek életében három kötete jelent meg, és sajnálatosan fiatalon hunyt el, alig 37 évet élt. Az Idegen páncélban egy elfeledett klasszikus történelmi regény. Karczag Ákos, az író fia, hosszú évek, évtizedek óta küzd, hogy édesapja életműve ne vesszen el, azt az olvasók megismerhessék. Bizakodva várom az életmű további köteteinek újbóli megjelenését.



Amit elöljáróban a regényről elmondhatok: számomra is új felfedezés volt, Bíró Szabolcs hívta fel a figyelmem erre a csodára. Az 1977-ben a Móra Kiadónál egyszer megjelent kötet az ifjúsági besorolást kapta. Igazi kaland volt ez az olvasás, hiszen egy jól kidolgozott és felépített, csavaros történetben egységes képet nyújt az 1060-as évek Magyarországáról és eseményeiről: I. András halálától I. Géza trónra kerüléséig tarthatunk az íróval.
Öt fejezetből épül fel a regény története.
Véres testvérviszályokba csöppenünk, a harc a trónért folyik. Az ifjú, még szinte gyermek Salamon hol álnok módon orvul, hol pedig nyíltan üldözi unokatestvéreit és támogatóit. Géza vagy László herceg netán Lambert legyen az új király? Könyörtelen és álnok cselszövések, intrikák mellett Bizánc meghódítása is a célok közt lehet. Zűrzavaros időszak volt ez az ország életében.





Élvezet volt megismerni az igényes nyelvezetét, történetszövése gazdag, stílusa olvasmányos, alakjai életszerűen jól megrajzoltak. A dicső és nagy múltú magyar történelmi regény tradícióit ötvözi, amit egy szélesebb nagyközönségnek is érdemes lenne megismernie. Főhőse Sebő, egy halászfiú, aki kilátástalan és eseménytelen sorsa elől menekülve kihasználva egy jó lehetőséget, idegen páncélba, Zákány fia Iván gúnyájába, bőrébe bújik. Jellemfejlődése hihetően megrajzolt, jól nyomon követhető a cselekményben. Mi vár rá, milyen sorsa lesz a csere után, mekkora árat fizet az új életéért cserébe? Kiderül-e Sebő féltve őrzött titka? A kalandvágyó fiú története arra is egy jó példa, hogyan lesz valaki hős? Természetesen a korabeli hagyományok mellett a szerelem is egy színes szálat hoz a történetbe. Meglepően erős női karakterekkel találkozhat az olvasó. Sok szereplőt felvonultató, több helyszínen játszódik a mozgalmas regény. Igazi fajsúlyos, hangulatos történelmi tabló ez, amit a magyar történelem ihletett. A történet átélhető, viszi az olvasót, ahol a lélek harcai, belső vívódásai sem maradnak el. Erős és hiteles történet, érezhető a mögöttes kutatómunka alapossága. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényes és tartalmas történelmi könyveket!



Számomra érthetetlen, miért jutott ilyen mostoha sors a szerzőnek. Életében kétszer utasították el kérelmét, a Magyar Írók Szövetségének tagjainak sorába nem vették fel.
Az Árpád-triász köteteiként emlegetik könyveit. Bemutatkozó regénye a Zúgó nyilak volt 1970-ben. Ez a későbbiekben kétszer, 2008 és 2015-ben ismét megjelent. Ennek folytatása A trónon harmadik (1974). Ezek gyakorlatilag beszerezhetetlen könyvek napjainkban. Végül 1977-ben Az idegen páncélban jelent meg. Karcszag György alig egy évvel a megjelenése után hunyt el. A család több kéziratát őrzi.



ITT tudod közvetlen a kiadótól kedvezménnyel beszerezni ezt a regényt!




Eredeti megjelenés éve: 1977
Lazi, Szeged, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674452

A vidék lelke

Csabai László: A vidék lelke 




                                                                                   






„De hát a történelem aljas fickó, nem sokáig hagyja az embert boldogan élni.”






Élmény volt Csabai László új novelláskötetét olvasni! A kötet 21 írást, úgynevezett hármasnovellákat tartalmaz. A történetek több szemszögből is bemutatják egy adott helyszín, vagy az adott kisközösség életét, azok szereplőit, témái a huszadik század második felének történelme ez alulnézetből.


Meglepődve tapasztaltam, Csabai László alkotása mennyi sok emléket felidézett bennem a saját kisvárosom történéseiből. Van ebben tagadhatatlanul némi nosztalgia is. Ezen felül az egész szellemisége, a kötet üzenete is jelentős. Jól és izgalmasan ír, Csabait olvasni és általa megismerni a kortárs magyar irodalmat kivételes élmény volt számomra. Ez volt az első olvasásom tőle. Ritka, amikor egy kötet tartalmában és témaválasztásában sokszínű és emlékezetes  tud lenni. A történetek kellően szórakoztatóak, abszurdak és tragikomikusak egyszerre.

Mindezt közérthetően, sok esetben némi ironikus humorral mutatja be a szerző. Izgalmas kihívás volt a novellák közötti összefüggések felfedezése. Az külön élmény, ahogy egy kerek egészet alkotnak ezek a hármastörténetek. Tetszett a téma megközelítése, eredeti a kivitelezés. A kisemberek minden vágya, fájdalma, öröme és szenvedése megjelenik az írásokban. Csabai meggyőzően és rendkívül hitelesen meséli el a korszakok minden rákfenéjét. Csabai üde szín az irodalomban, jól ismeri azt, amiről ír. Személyes sorsok által ismerhetjük meg a második világháború utáni zűrzavaros időket, az ötvenhatos forradalom nyomasztó árnyékát, a rendszerváltás mindennapjainak hatását. Az egyik közös, fő összekötő elem a hatalom...

A kisemberek személyes sorsa, drámája korszakonként ismétlődik. Ez elég lehangoló, valljuk be, de őszinte. Valami olyan érzetet keltett bennem, csak a díszletek változnak évtizedek óta... Kiábrándítóan szomorú ez.

Nyárliget és környéke, az ország keleti felén élő emberek állnak a középpontban, mégis ez bárhol így történhetett az országban (és meg is történt). A novellák a harmincas évektől napjainkig tartó történetekben tárják fel a mélyszegénység, kiszolgáltatottság minden árnyát. A más-más módon, de folyamatosan megvalósuló elnyomás, kizsákmányolás és félelem mellett a remény az, ami éltette ezeket az embereket. Ők a mindennapok hősei. Lelke van ezeknek az írásoknak, ahogyan szeretettel, empátiával közelít ezekhez a sorosokhoz, emberekhez a szerző is. A vidék lelke és a valóság kézen fogva jár. Erős atmoszférája van a kötetnek.

Ideje lesz megismerkednem az előző novellákkal és Szindbáddal is. Ez is egy olyan könyv, amit olvasni kell.



ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a könyvet!

Részlet a könyv fülszövegéből:

Csabai László pár éve sikeresen honosította meg irodalmunkban a „duovella”, vagyis a páros novella műfaját. Azóta továbblépett: új kötete hármas történeteket, „triovellákat” tartalmaz. A triovellák részei úgy kapcsolódnak egymáshoz, ahogy a kirakós darabjai. Legtöbbször az elsőben elkezdett történet folytatódik, és a főhős új s még újabb történelmi korban vagy helyzetben találja magát. Előfordul, hogy valamilyen közös motívum kapcsolja össze a résznovellákat, esetleg ugyanazt a történést látjuk három eltérő szemszögből.

Csabai László 1969-ben született Nyíregyházán, és egy szegedi meg egy zwickaui megszakítással azóta is itt él. Nyelvtanár-könyvtáros egy helyi szakközépiskolában.

Írásait számos folyóirat közölte, A legyőzött című elbeszélésének adaptációját a Magyar Rádió mutatta be. Művei: A hiéna reggelije (elbeszélések, 2006), Szindbád, a detektív (2010, Magvető), Szindbád Szibériában (2013, Magvető), Száraz évszak (2014, Magvető).

A Békés Pál-díjat 2014-ben, míg az Artisjus-díjat 2018-ban nyerte el. 2020 januárjában különleges szerkezetű novelláskötetéért, A vidék lelkéért a Mészöly Miklós díjat kapta meg.

A szerző fotóit Valuska Gábor (felső) és Racskó Tibor készítette








Magvető, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438840

Akik már nem leszünk sosem

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem 




                                                                                   





"De már nem lehetett mit tenni, úgy zuhantunk vissza az időben, mint akik alatt leszakadt a lift."





Ritkán kerít hatalmába olvasás után ez az érzés, amit Krusovszky elért nálam. Jelenleg vállalom minden elfogódottságom a regény iránt: tökéletesen megtalált a történet, valóban letehetetlennek bizonyult, két ülésből olvastam végig a több mint ötszáz oldalt. Már menet közben azon gondolkodtam: mitől tartottam, miért tologattam másfél évig az olvasást? Több megbízható ismerős véleményezte már előttem, és ajánlották, hogy ez bizony jó, és igen, dolgozott az előítélet is bennem, ezt is vállalom. A Libri-díj visszatartott, pedig a tavalyi szegedi könyvhéten személyesen is találkoztam a szerzővel, hallgattam előadását a könyvről. Érdeklődésem egyre nőtt, ott már akartam, és mégis újabb fél év telt el, mire MOST! Végre elolvastam, és bizony szánom-bánom, mennyi felejthetőt olvastam közben... Ezt itt és most kijelentem: számomra Krusovszky regénye az elmúlt 10 év legjobbjai közt van. Lenyűgözött, pazar élményolvasás volt, hibáival együtt is (már ha van) nekem egyszerűen zseniális. Most érzem, mennyire nehéz olyan könyvről írni, ami egyből szívszerelem lett. Nekem ez egy jól megírt, összetett, fontos kérdésekkel foglalkozó mai magyar regény.




Azt sem mondhatom, hogy új felfedezés a szerző, korábban már olvastam az első novelláskötetét, ami 2014-ben jelent meg A fiúk országa címmel. Lám, most itt a szerző első regénye, (2018-as megjelenés) amivel rögtön nagyot dobott. Kíváncsian várom a következő regényt vagy novellákat tőle. Lehet, némi teher is lesz számára ez a regény, ki tud vajon majd törni ennek a sikernek az árnyékából? Bízom benne, legalábbis megismétli.



Krusovszky cselekményszövése több idősíkon játszódik. Végig tetszett a stílus, a szöveg. Lírai mondatait érezhetően költő írta, a realisztikus valóság képei mellett a múló idő súlyát is cipelik a szereplők. Krusovszky prózája gazdag és sokrétű. Igazán könnyű, élmény olvasni, filmszerű a cselekmény.

"Milyen precízen szedi szét az embert az idő .."


Egy erős prológus nyitja meg a történetet 1990-ben, Amerikában kezdünk. Ez valóban olyan hatású, mint egy dübörgő kamion... Letarolja, átrobog az olvasón, azonnal beszippantja a regény, bár igazából semmi lényeges nem derül még ki. Látványos képekkel jelenik meg előttünk a munkába induló névtelen férfi, a fejfájásával, ahogy ott hagyja alvó kedvesét. Szinte lógva marad sokáig ez a szál, mire a regény végén fény derül ki is volt a férfi. Mesterien szövi egybe a szálakat a szerző.

Egy nagy ugrással Budapesten folytatódik a történet, 2013-ban. Főhősünk, Lente Bálint a Reflex újságírója. Hajdúvágásra indul, középiskolai barátja esküvőjére, ami nem csak egy múltja színhelyére való visszatérés, de menekülés is. Barátnőjével való heves veszekedés dönti el, akkor mégis leutazik. Egyedül.

Megismerjük a gyerekkor képeit, családi hátteret. Régi emlékek, sérelmek, szerelmek, köddé vált vágyak, elveszett remények bontakoznak ki. A régi osztálytársakkal való találkozás elkerülhetetlen múltidézés is egyben. Krusovszky Dénes első regénye a mai harmincasok tipikus problémáit fűzi fel egy nagyívű történetbe. A vidék sokszor elég lehangolóan jelenik meg a magyar irodalomban, most is elég ismerősek a képek, a hangulat már-már idilli.
A vidék kontra főváros, karrier lehetősége, mellett a családi kapcsolatok, diákszerelmek és a kivándorlás adja a nagy kérdéseket feszegető szálakat. A helyi fiatal értelmiség nem találja a helyét, inkább elmegy valahova. Ezt a Lente Bálint-szálat érzésem szerint tekinthetjük a szerző alteregójának, aki Hajdúnánáson nőtt fel, került Budapestre, majd jelenleg évek óta Bécsben él.


"A járdák repedéseiből izmos csokrokban nőtt a gaz, s az egész tájból valami félreérthetetlen kudarcérzés sugárzott."

"A várakozás öröme valósággal felfalta a jelent."



A regény közepén jön egy kifejezetten remekmű gyanús kisregény, A dzsinn. Ez önállóan is megállná a helyét, egy másik történet a történetben.  Ez adja a történések és a regény gerincét.

1986-ban járunk, erre épül lényegében a regény. Mi történt a régi tüdőszanatóriumban, ki a titokzatos ápoló, aki az 1956-os eseményeket felidézi az egyik vastüdőben ápolt segítségével. A Polimer kazetta és az MK-27-es magnó jellegzetes volt akkoriban, itt is fontos szerep jut ezeknek, valamint egy festménynek. Még mélyebbre merülünk a kisváros titkaiba. Igazi időutazás a múltba. A kazetta legalább olyan fontos szereplő, mint hőseink.

Hogyan befolyásolja a múlt vihara a jelent? A szőnyeg alá söprés, az urambátyám korszak után most mi következik? Változott vajon valami? (nem) Az egykori lázongásból hogyan lett pogrom, ami a szereplők életére is hatást gyakorolt. A kisvárosi atmoszféra és a megjelenő figurák tökéletesen idézik meg az egykori valóságot. Ezt fokozva épül be regénybe a csernobili atomkatasztrófa és más politikai események. A kollektív társadalmi emlékezet, a történelem hamisítás, elhallgatás zseniális tükröt tart. A kisváros története jellemzően bárhol megeshetett volna akkoriban, és ez senkit nem is érdekelne a városhatárokon kívül, csupán a szereplőkre meghatározó. Mégis valamennyiünké az események sorozata. A hétköznapi figurák itt élnek velünk, bennünk. Mivé lettek a kamaszálmok, lehettünk volna valakik, de nem lettünk senkik? Kik lehettünk volna, illetve lettünk-e azok, akik lehettünk volna. Ha nem... ezt hogyan éljük meg a jelenben.



A következő esemény, maga az esküvő. Ez hangulatával és leírásával, bár talán kissé hosszú, de tökéletesen idézi meg a szokásokat. Talán az sem véletlen, hogy hasonlóságot von Bruegel Parasztlakodalom festményével a mese.
Bálint barátja, Tuba alakja több titkot rejt, mint elsőre gondolnánk. A régi első szerelem, Juli is már külföldről tér vissza. Elkerülhetetlen a fájdalmas múltidézés, nosztalgiázás Bálinttal. Sok megrázó és fájó, hasonló emléket idézett fel bennem olvasás közben a regény. A kisvárosi hangulat, képek és zenékkel a korszak éppen úgy hatott most, mint ott és akkor megélni, átélni ezt. A számomra egyik legfontosabb mondatot Tuba mondja ki az esküvőn Bálintnak: irigyellek, hogy tudsz élni becsukott szemmel. Nem is lepett meg igazán Tuba sorsa, nem lehetett másként. A könyv elején talán éppen neki is szól az ajánlás.



A lezárás 2017-be hozza az olvasót. A régi szálakat ügyesen elvarrja a szerző. A családi viszonyok árnyalt és fontos jellemzői a történéseknek. Testvérek, szülő és gyerek éppen úgy, mint a szerelem. Végig elég lendületesen folyik a cselekmény, a kortárs problémák és a régiek remek hátteret adnak.
Életszerű, valós a történet és a karakterek. A végén Bálint összefoglalja a könyvet: „Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.”
Az Akik már nem leszünk sosem nyerte a Libri irodalmi közönségdíját 2019-ben.



ITT megvásárolható a regény! 

Krusovszky Dénes (Debrecen, 1982. április 15.-) József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító.

Egyetemi tanulmányait 2000-ben kezdte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon, majd 2003-tól összehasonlító irodalomtudomány, 2004-től pedig esztétika szakon is a kar hallgatója volt. Alapító tagja volt a 2005 és 2009 között működő Telep Csoportnak. A nemzetközi költészettel foglalkozó Versum online folyóirat főszerkesztője. Tagja a József Attila Körnek és a Szépírók Társaságának.

Korábbi kötetei:
Az összes nevem (Széphalom Könyvműhely, 2006), Elromlani milyen (Kalligram, 2009), Kíméletlen szentimentalizmus (L’Harmattan, 2014)

A Magvető Kiadónál megjelent művei:

A felesleges part (2011), Mindenhol ott vagyok (2013), A fiúk országa (2014), Elégiazaj (2015)

Díjai: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

A szerző portréját Németh Dániel készítette.




Magvető, Budapest, 2019
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435375

Odakint a sötétség

Cormac McCarthy: Odakint a sötétség





                                                           












McCarthy eredetileg 1968-ban megjelent, második regénye a magyar olvasókhoz 2019 őszén jutott el. Az életmű gondozója a Jelenkor Kiadó jó érzékkel nyúlt vissza a korai kötetekhez. Előző évben a Suttree került a hazai rajongókhoz, ami a negyedik regénye volt a szerzőnek. Különleges élmény volt felfedezni ezekben is az író már jól ismert védjegyeit. A Suttre az egyik kedvencem lett a már megismert eddigi kötetekből.




Tagadhatatlanul egy férfias, komor történet ez a regény is, amit egyáltalán nem neveznék "korai zsengének" Élmény volt olvasni, minden nyomasztó eleme ellenére. McCarthy csodálatos író, képi világára itt is borongós, a fény-árnyék viszony az egyik legjellemzőbb. Ami visszaadja a történet kilátástalan hangulatát is. Bár egy örömtelinek mondható eseménnyel indul a cselekmény: kisbaba születik, azonban a körülmények sejtetik, ez az esemény nem igazán az öröm pillanata. A sűrű sötétséget alig töri meg a Hold szűrt fénye, az erdő mélye titkot rejt.

Hamar kiderül a miért, és miféle sorsot szánt a lány bátyja, Culla a gyermeknek, aki a reményt is képviselhetné. Azonban a baba születésének drámai háttere sem tudja elnyomni az anyai ösztönt Rinthy Holmes-ban. Az eldugott, sötét erdő mélyén nem a remény született meg. Culla sajátos módon oldja meg a "problémát", rendezi el a gyerek sorsát. Az apa személye is kiderül, ez az egyik fő drámai elem. Az amerikai kisember sorsa a céltalan sodródás, fájdalom és a remény.

Ki is az igazi bűnös, az elrontott és soruk tévesztett életekért? A társadalmi kérdések is erre keresnek választ. A borítón szereplő csizma is fontos eleme a regénynek. A kilátástalanságból fakadó erőszak és halál drámája elkerülhetetlen. Hőseink, ha kevés sikerrel is, de próbálnak kitörni mikrokörnyezetükből. A szereplők maguk teremtette pokolban élnek, ebből igyekeznek kihozni valami vágyat a boldogabb életre. Ez az ember ösztönös reménye, ami élteti, ez viszi előre a menekülő szereplőket.


Rinthy sejti, érzi mi áll a háttérben, megszökik Culla elől és a gyerek után indul. Fontos szereplő a véletlen arra tévedő vándor árus, az üstfoltozó. Rinthy és Culla különös menekülése, egymást kereső utazása lelki út is egyben. A két szereplő érzései, gondolatai is megjelennek a regényben. Számtalan izgalmas figura tűnik még fel a cselekmény során. A századfordulón játszódó különösen fájdalmas, könyörtelen mese emberi drámák sorát eleveníti meg. Az élet az maga a pokol a szereplőknek. Szikár egyszerűségében, balladisztikus, mocskos valóság. McCarthy regénye ugyan elég rövid, de súlyos a történet, olvasni maradandó élmény.

McCarthy stílusa, alakjai és a történések hangulata tökéletesen vetíti előre a későbbi sikerekét. Ez a régi-új regény pontosan annyira érett és tökéletes, mint Az út a Vad lovak, a Véres délkörök, vagy az említett Suttree.
Greskovits Endre remek fordításában olvashatjuk a regényt. A szemet gyönyörködtető, kifejezően egyszerű borító ezúttal is Váradi Zsolt keze munkája.







Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933. július 20-án.
Tíz regényt írt eddig, de több forgatókönyvön is dolgozott. Cormac McCarthy-t ma Amerika egyik legjobb regény- és színdarabírójaként tartják számon. 1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült. Egyik legismertebb a 2005-ös Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men), regényből a Coen testvérek készítettek filmet, ami négy Oscar-díjat nyert. Nem lehet megkerülni a 2006-os Az út című világsikerét sem, hiszen Pulitzer-díjat nyert vele 2007-ben, és ez is szintén mozivászonra került.

A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó, Nobel-díjra is jelölt Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.



Jelenkor, Budapest, 2019
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767846 · Fordította: Greskovits Endre

A király háborúja

Mark Logue - Peter Conradi: A király háborúja 




                                                                                   











Mark Logue nagyapja naplójából, a VI. György királlyal folytatott levelezéséből megmaradt feljegyzésekből, és egyéb dokumentumok, újságcikkek, képek alapján egy újabb könyvben állít emléket a két kivételes személyiségnek. Ebben ismét Peter Conradi, a Sunday Times újságírója volt segítségére.
Most a második világháború adja a hátteret, ezt az időszakot veszi górcső alá. Ennek mélységében bontakozik ki a történet. Anglia helyzete, háborús politikája, London bombázása, a D-nap és a győzelem részleteiben tárulnak fel az olvasó előtt. Erőteljes történelem van a lapokon.




A király beszéde könyvben és filmen is már sikeresen bemutatta, hogyan került kapcsolatba ez a két ember, jutottak el a barátságig. Lionel Logue és VI. György király nem mindennapi kapcsolatának, barátságának további részleteit ismerjük meg a regényből. Ugyan Logue nem született brit arisztokratának, de még csak angolnak sem, hiszen tősgyökeres ausztrál közember volt, mégis -közvetve- meghatározó alakja lett az angol történelemnek. Közeli barátságot ápolt a királlyal, ezt igen kevesek mondhatják el. Némi ismétlődés elkerülhetetlen, azonban érdekes háttér bontakozik ki. Ismét átvesszük a meghatározó 1936-os év történéseit, majd a háború kezdetétől a király egészségi állapotán át a haláláig tart a mese. VI. György utolsó éveiben több, egyre súlyosbodó egészségi gondokkal küzdött, (erős dohányos volt) alig 56 évesen hunyt el. Ekkor lépett trónra lánya, II. Erzsébet királynő, aki ma is Anglia uralkodója.




Most a könyvből inkább egy történelmi tényeken alapuló, háborús dokumentumleírást olvashatunk, megszórva néhány újabb levél és naplórészlettel. Dadogása miatt a király rettegett a beszédektől. A beszédterápia még gyerekcipőben járt a második világháború idején. VI. György azonban küzdő típus volt, nem adta fel könnyen. Sőt, kitartóan tanult, számtalan testi hibája ellenére is. Ebben felesége is nagyban segítette. Ezzel azt is elérte, hogy népe hősként tisztelte, népszerű volt.
Ez a kapcsolat felelevenítése izgalmas képet nyújt a két emberről és családjukról - a Windsorokról és a Logue-ról -, miközben együtt néznek szembe a háború drámájával, ami éppen György uralkodása alatt robbant ki. A szerzők nagyon részletesen belemennek a háború Nagy-Britanniára gyakorolt hatására, valamint a harcok és politikai csaták hátterébe. Erősen ajánlom a brit történelem iránt érdeklődő olvasóknak. Akik valami újabb királyi mesét várnak, azok érzésem szerint csalódni fognak.


Ha úgy olvasom, hogy VI. György király és Logue barátsága, kapcsolatuk egy meghatározó történelmi eseményhez kapcsolódó könyvben, akkor remek ráadás. Kicsit száraznak, túl alaposnak, tankönyvnek éreztem, most jóval kevesebb a személyes elem, (tele történelmi adatokkal és politikai háttér információkkal), bár összességében tetszett. Aki a történelem iránt érdeklődik nem fog csalódni. Értékelem a történelmi hűséget, igen aprólékos és pontos.
Remek korrajzot kapunk a második világháborús Angliáról, valamint két ember életre szóló barátságáról.




ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a könyvet! 













Athenaeum, Budapest, 2020
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939322 · Fordította: Tábori Zoltán

Közel a horizonthoz

Jessica Koch: Közel a horizonthoz 




                                                                                     





"Az idő minden sebet begyógyít. De minden sebből marad vissza heg"







A két fiatal szerelmének története megérintett, és gondolkodásra késztet. A regény legfőbb erőssége, hogy valós, igaz történetet mesél el, érzelmes formában. Szép, de szomorú könyv, ami sok mai társadalmi problémára hívja fel az olvasók figyelmét.

Egy mély szerelem története, ami nem juthat el a boldog véghez. A bizalom, a bátorság, a fájdalom,
a kétségbeesés és az elengedés ereje mozgatja a szereplőket. A történetben a családon belüli erőszak, a kábítószer használat, a fiatalkori öngyilkosság, és a HIV-fertőzés, majd az AIDS betegség áll a középpontban. Komoly témák ezek, fogyasztható formában csomagolva a fiatal generációnak.
1999 nyarán Jessicának az élete vidám és ígéretes jövőt sejtet. Aztán találkozik a csinos, modellkedésből élő Danny-vel, és ez a nyár nem csak egy nagy szerelemet hoz életébe, de megváltoztatja egész későbbi sorsát, gondolkodását. A Jessica és Danny között kialakuló szerelem érezhetően súlyos titkokkal terhelt. A fiú nehéz, fájdalmas titkot őriz, ami lassanként derül ki. Az idillre komor árnyék vetül.


Nehéz értékelni egy valós történetet. Egészen megértettem Danny-t, aki nem tárta fel életének nyomasztó hátterét, inkább egy általa teremtett hazugság mögé menekült. Vannak titkok, amit nem is lehet elmondani rögtön, illetve, nagyon fontos az, hogy akit a bizalmába fogad, az maximálisan kiérdemelje azt. A célcsoport elsődlegesen a 14-20 éves lányok lehetnek, ahol a romantika kap hangsúlyt. Így a kialakuló dráma még erősebb, már-már hihetetlen, pedig ezt a való élet írta.
Ha ketten igazán mélyen szeretik egymást, a sok akadályon átsegíthet. Itt azonban az idő véges, hiszen lassan kiderül mi áll a háttérben. Ehhez jön még Christina és Danny barátsága, ami eleinte több feszültség forrása is Jessicának. Ez valójában két lelkileg sérült ember barátsága, akik egymásban találnak támaszra. A barátság ereje ritka kincs mindkettőjüknek.

Danny tragédiája a gyerekkorba nyúlik vissza.
A családi-szülői felelősség kérdése az egyik legdöbbenetesebb a történetben. Danny menthetetlen  beteg, amit apjának "köszönhet". Persze az anya felelőssége sem kevés, hogy fia élete zátonyra futott. Ez a hír sokkoló Jessica számára. Ez érthető is, hiszen közelről találkozhat a halál, elmúlás tényével. Amit így fiatalon még megfoghatatlanul nehéz feldolgozni. Danny élete hatalmas fordulatot vesz, ami alapjaiban változtatja meg a  fiút. Az idővel fut versenyt, ami egy kiteljesedő, normális párkapcsolat esélyétől is megfosztja. Nehéz ilyen teherrel élni, élvezni az élet lehetséges örömeit.
A történet nem csupán egy megrázó szerelmi történet, hiszen a betegség drámája keserű és szomorú keretet ad a regénynek. Nagy erénye, hogy reálisan mutatja be az eseményeket, ad fontos információkat. Danny természetesen szeretné úgy befejezni életét, hogy elrendez maga után mindent.
A reménytelenség végül arra készteti Danny-t, hogy ne várjon túl sokáig, hogy eldöntse, mikor hal meg.

"Minden nap a halállal táncolsz, és úgy teszel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne."

Ez is egy elgondolkodtató rész, hiszen Danny jóval érettebben, felelősségteljesebben gondolkozik, mint a lány. Jessica a végére érti meg a hátteret, és a zárszóból derül ki, hogy igazán felnőtt. A boldogság pillanatnyi, múló állapot. A régi sebek is begyógyulnak idővel, ám nyomot hagynak az ember lelkében. Danny története pusztító, lélekrombolóan fájdalmas valóság.

Nem csoda, ha a regény filmre került, adja magát a vászonnak a történet. Az ábrázolt társadalmi problémák fontosak és így nagyobb figyelmet kaphatnak. Tiniknek szóló történet súlyos témákkal.


képek a filmből.

Jessica Koch: 1982-ben született. Az 1999-ben történteket 13 évvel később vetette papírra.
Jelenleg férjével és fiával él Heilbronn közelében.




ITT tudod megrendelni a könyvet! 





Maxim, Szeged, 2018
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618678 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

A kentaur

John Updike: A kentaur




                                                                               













A XXI. Század Kiadó gondozásában a John Updike életműsorozat újabb kötete került az olvasókhoz. A szerző a Szegényházi vásár és a Nyúlcipő után, 1963-ban írta A kentaur-t, s ezzel tört be igazán az irodalmi köztudatba: megkapta érte 1964-ben az egyik legnagyobb amerikai könyvdíjat, a National Book Awardot, Franciaországban pedig az év legjobb külföldi alkotásának járó Prix Etranger-t.
Talán nem tévedek nagyot, ha Updike nevéhez elsődlegesen a Nyúl-sorozatot kötik az olvasók, mégis Updike egyéni stílusa, lebilincselő lírai nyelvhasználata az önálló regényeinél is jellemzően jól tetten érhetők. Az életmű fontos pillére ez a regénye.


A tavaly kiadott negyedik regénye A farm is az emberi kapcsolatokat, döntéseket állította középpontba. Egy igazi kis remekmű, amit öröm volt megismerni számomra. Nos, A kentaur nem adja könnyen magát, ám cserébe egy emlékezetes olvasmányélményt nyújt olvasóinak. A cselekmény eredeti, összetett.
John Updike az egyik legnagyobb valaha élt amerikai regényíró ez bizonyos. Sajnálatos, hogy a Nobel-díj örök várományosaként végül soha nem kapta meg ezt a legnagyobb irodalmi elismerést.
Vitathatatlanul a XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb elbeszélője, aki itt a görög mitológiához nyúlt vissza, azzal vont párhuzamot. Némi mitológiai alapismeret nem hátrány, ha a regény mélységeit kutatjuk. A kentaur egy félig ember, félig állat, de mégsem halandó ember, de nem is halhatatlan isten.

A könyv egy esendő, kissé megkeseredett, életébe belefáradt, amerikai kisember, egy tanár létének igen keserves utolsó három napjáról szó. Egy hétköznapi élet fájdalmai, kihagyott lehetőségei és a nyugodt, békés lezárás reménye van benne. A főhősünk élete, gondolkodása fájdalmasan ismerős.
A kisvárosi tanár megpróbáltatásainak krónikáját olvashatjuk, egy apa-fiú kapcsolat ez mitológiai keretbe ágyazva. A szerző a folyamatos mitológiai párhuzammal ezt az apa-fia kapcsolatot szinte kozmikus magasságba emeli. Megismerhetjük a Nyilas-csillagkép történetét is.


Főhősünk, George Caldwell, az ötvenéves természettantanár egy pennsylvaniai kisváros, Olinger középiskolájában tanít. Ez lenne a képzeletbeli Olümposz, ahol a regény három napja zajlik, 1947-ben járunk. Ebben az iskolában tanul Caldwell tizenöt éves fia, Peter is. Ő a fiatal és lelkes, elvágyódó ellenpont az apja mellett. Peter festőnek készül, alig várja, hogy otthagyhassa az unalmas kisvárost, hiszen élete merő szenvedés: kellemetlen bőrbetegségben, pikkelysömörben szenved, amit még szerelme, Penny elől is rejteget. Ez komoly lelki tusát okoz a fiatal srácnak.

Neki fontos szerepe van, hiszen a felnőtteket is meghazudtoló bölcsességgel, őszinteséggel beszél az apjáról. Aggodalommal, szánakozva, figyeli apja kínlódásait (a hatalmaskodó igazgató, a diákok megalázó csínjei, a megélhetés és a fia taníttatásának anyagi gondja). Lelki szorongásait úgy érzi lappangó betegsége tetőzi. Ám ez csupán képzet, életét folytathatja ebben a zaklatott mederben. Caldwell-Kheiron figurája élő, eleven valóságában, érzően fájdalmas küzdelmeivel emberi és esendő. Updike stílusának egyéni költői ereje lenyűgöző olvasmány. Caldwell és fia három napjának előre érzékelhető a vége, szinte erre van felépítve a regény. Tudható, hová fut ki, mi lehet a megoldás. Tetszett, hogy a szerző nem akart tökéletes figurákat alkotni, emberi esendőségükben látjuk őket.

Sok apró és jellemző történés fér ebbe a három napba. Updike a kisvárosi lét eseménytelen középszerűségét ragadta meg ezúttal is, aminek tökéletes ellenpontja a kamaszos lázadásaival, kitörési vágyával Peter. Végtelenül izgalmas, ahogyan az idősíkokat, az emberi és isteni szinteket ábrázolja, összefonja Updike. Kezdésnek az autószerelő Hummel-Héphaisztosz autogénvágó pisztollyal metszi el a nyílvesszőt, amit egy gonosz kölyök lőtt a tanár Kheirón-Caldwell bokájába. Régen sem volt egyszerű a tanárok élete. A múltat és jelent, a merész és hatásos modern képeket és a mitológiát, a megélt és elképzelt történések a maga teljességében élhetjük meg, ami kerek, lírai egészet ad a végére. Updike már-már barokkos mondataiban minden apróságnak megvan a maga mély értelme. Updike lebilincselő lírai nyelvhasználata ezúttal is emlékezetesen szép történetet alkot.







A regényt ITT tudod megrendelni a kiadótól!





XXI. Század, Budapest, 2020
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955433 · Fordította: Göncz Árpád

Fenyőgyanta

Ane Riel: Fenyőgyanta 





                                                                             












A dán írónő idehaza bemutatkozó története után annyi minden kavarog bennem, pedig azt gyorsan leszögezném nem tipikus skandináv krimit olvashattam. A szépirodalmi igényességgel, zseniálisan megírt lélektani dráma olyan műveket idézett meg számomra a közelmúlt olvasásai közül, mint a Drága kis szívem, a Csibefiú vagy Az iker. Hossza ellenére súlyos, sokrétű témákkal egyensúlyozó könyv, ott van a bűn a lapokon, erős társadalomkritikába ágyazva.



Nincs lelkileg terhelt nyomozó, sőt, valódi nyomozás sincs, pedig rögtön egy gyilkosságba csöppenünk. Az író tehetségéhez, feszültségteremtéséhez nem fér kétség. Mind a stílus, mind a narráció egyedi és tökéletes, különleges hangulatú. Az ütős, erős kezdés után végig mély nyomot hagy maga után a regény. Ezt a fojtogató feszültséget az utolsó mondatokkal még emeli is Ane Riel. Olvastatta magát, pár óra alatt befaltam. Érzékeny, plasztikus képekkel elevenedik meg a család élete. Nem könnyű falat, furcsa és megrázó, különös hangulatú „családtörténet” egy nem mindennapi családról. Jens és családja a világtól elzárva, csapdákkal védi saját zárt életüket. Az egész regényt áthatja a nyomasztó hangulat, pedig alig történt benne valami. Élik a maguk kis elszigetelt, egyszerű életét a saját szabályaik szerint. Az, hogy a helyszín egy világtól elzárt, távoli kis sziget, ahol még a társadalomból önmagukat is kirekesztve, törvényen kívüliként élnek hőseink, sokatmondó. A természet fontos és jellemző eleme a kriminek,de megjelenik Ane Riel regényében a mélyen traumatikus, gazdagon átszőtt érzelmi háttér.



Narrációja különösen tetszett, a történet egy gyermek szemszögéből elevenedik meg. Kellően részletes, mégis távolságtartó, tényszerű. Az olvasó már az első oldalon elkezd szorongani, és ez végig így is marad. A középpontban egy apa-lánya kapcsolat áll, ők a főhőseink. Anya is ott van, aki levelek útján tartja a kapcsolatot lányával. Tetszett, ahogy jellemzi a szereplőket az élethelyzetek és gondolataik megismertetésével. Magam előtt láttam a történéseket. Ragaszkodó szeretetről, az egymás iránti felelősségről, összetartozásról olvashattam, ahol a mentális betegségek is górcső alá kerülnek. Az egész regényt a nyomasztó hangulat jellemzi. Elképesztő, néhány mondatba, pár történésbe hogyan lehet belezsúfolni azt az életet, ami a szavak mögött van? A szellemi sötétség nem ereszti az olvasót. Egyszerre félelmetes és szépségesen megrázó, nyers a történet, igazi lélektani regény, ami  a gyász feldolgozásáról is szól. Titkokkal, hallgatással, várakozással teli életmese.


A történet felénél belép egy harmadik szereplő, aki némi humort is hoz. A fogadós alakja a megoldást is elhozza, a lehetőséget egy jobb, másik életre, amiről eddig fogalma sem volt a mindössze hatéves Livnek, bár a változtatás igénye előbukkan benne. Apja tébolyult szeretete, egyéni elképzelése a világról, aminek saját maga is foglya, drámai. A két sérült ember lelki összekapcsolódása, szabadságvágya megható is egyszerre. Különös olvasási élményt fog adni, az bizonyos. Elképesztő és gondolkodásra alkalmas, az emberi kapcsolatokról, egy nehezen felejthető könyv.


ITT tudod kedvezménnyel megrendelni az Aniustól! 


Ane Riel: ( 1971) Dán író, számos irodalmi díj nyertese. A Fenyőgyanta a második regénye, 2016-ban az Üvegkulcsdíjat is elnyerte. Eddig 24 országban jelent meg.








Animus, Budapest, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247068 · Fordította: Sulyok Viktória

Kik vagytok ti?

Háy János: Kik vagytok ti?
Kötelező magyar irodalom - Újraélesztőkönyv


                                                                             



„Nincsenek bebetonozott helyek, az olvasók szavazata folyamatosan alakítja a fellépők névsorát…”









Kíváncsiságom folyamatos volt a kötet megjelenése óta, nem is tudtam ellenállni. Már a könyv megjelenése kisebb vihart kavart, a sajtóban megjelent mindenféle támadás ellene. Tény, elképesztő, sőt, lenyűgöző a könyv mérete, tartalma. A belé fektetett munka is az lehetett, de megérte. Elismerést érdemlően nagy vállalkozás, több év munkája került az olvasókhoz. 700 oldalba sűrített irodalmi tananyag, de több ez, mint szubjektív magyar irodalomtörténet.


Hosszú évek óta, számos fórumon megy a vita... a NAT korszerűtlen, elavult. Ezt a szakma és a társadalom is elmondta számtalanszor a jelen helyzetekről, megoldást keresve. A diákok számára a régi nagyok bizony csak poros és bebetonozott tananyag, a "kötelező" pedig még riasztóbbá teszi ezt számukra. Magam is azt gondolom, hogy vonzóvá kell tenni a fiatalok számára a mai irodalom oktatását és ezen belül a kötelező olvasmányokat is. Valóban elkelne egy frissítés ezen a téren.

Háy János gondolt egy merészet, tizenkilencre még kért egy lapot, és bejött neki! Lefújta a port, levette a talapzatról a nagy elődöket. Óvatosan, de bálványdöntögető Háy János könyve, az kétségtelen. Érdekes, sőt néhol meglepő volt olvasni a szerző véleményét az irodalmunkat meghatározó alakjairól, elismert költőinkről, nagyszerű íróinkról. Ami az egyik legnagyobb erénye: emberközelivé váltak a könyv által. Olyan meglepő, közvetlen stílusban eleveníti fel pályafutásukat, ami a fiatalok számára is érthető és érdekes lehet.




"Minden alkotó abból a lelki, tárgyi anyagból dolgozik, amit személyesen megélt és hordoz, de soha nem célja, hogy a privát érintettségét énekelje meg, vagy hogy befogadói határok közé szuszakolja a műveit."


"A korai szerelmes versek valójában olyanok, ahogyan ma is versel egy szerelmes kamasz. A szív úgy lángol, hogy majd leég tőle a három részre szakadt Magyarország…"




Nem feltétlen bánik kesztyűs kézzel a szerzőkkel, bár szerencsére nem bulvár stílusban tárgyalja az életüket. Természetesen a politikai és magánéleti vonatkozásokat is kivesézi, ami persze valóban izgalmas és meghatározó háttér sok esetben. Van tragikum és humor is, együttérzés és elismerő főhajtás. Minden irodalomtörténet szubjektív, ez is. Bevallom, az elejét nem igazán élveztem, rá kellett hangolódnom, lassan haladtam vele. Ami talán abból is fakadt, hogy már tőlem is távol állnak ezek a szerzők, igazán csupán Balassi és Csokonai élete érdekelt mélyebben. Petőfi, Arany élete annyira közismert volt, nem sok újat mondott nekem. Talán csupán  a megközelítés érdekes. Az tény, szórakoztató olvasmány is a kötet. 

A válogatás mibenlétét, a koncepciót kerestem volna, vajon miért éppen ezek a szerzők kerültek be? Tény, hogy Ők megkerülhetetlen alapok az irodalmunkban. Azonban nagyon hiányoltam Radnótit vagy Kosztolányi barátját, Karinthyt. Erdélyi magyar szerzőket vagy Passuth Lászlót, Faludyt, Fekete Istvánt. Cseppet nem éreztem volna szentségtörésnek, ha Rejtő Jenő is felbukkant volna a lapokon. A közelmúlt nagyjaiból Kertész Imre? Bár Őt éppen most vette ki a Nemzeti Tanterv az oktatásból... Viszont különösen nagy érdeklődéssel olvastam József Attilát, Szabó Lőrincet, Szabó Magdát, Petri Györgyöt és Weöres Sándort. Számomra Móricz és Madách mellett Kaffka Margit, Örkény István élete nyújtott még informatív és izgalmas részeket. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy olvasás közben végig ott motoszkált a lelkem mélyén: vajon 100 év múlva a mai írósztárok közül ki, vagy kik maradnak meg jelentős alkotónak az utókor számára?


Néhány eredeti megállapítás a kötetből:
Vörösmarty Mihály „már életében szobor lett.”
Arany János „a briliáns technika, virtuóz rímek, ritmusok” mestere.
„A ritmusdaráló” Babits Mihály, aki „diktatúrákban mérőón volt, világítótorony, viszonyítási pont”. A Jónás könyve „a legszebb, legpontosabb lenyomat.”
Jókai Mór: „ő volt az első magyar sztár.”
József Attila: „ő a magyar költészet megasztárja:”


"A nyugatosok körében, különösen Babits és Kosztolányi között, a kapcsot az Ady iránti ellenszenv tovább erősítette. Az ellenszenv mögött a legmélyebb irigység rejtezett."



Mindenképpen színes, szórakoztató olvasmány, rendhagyó irodalomtörténet, amit talán szemezgetve a legjobb olvasni. Jó és fontos könyv ez, bátran nevezhetjük hiánypótlónak is, ami bizony még a folytatás lehetőségét is magában hordozza. Engem meggyőzött, a felétől már faltam az információkat.
Nem ragozom tovább, nagyon ajánlom, a kíváncsi olvasóknak, fedezzék fel bátran a könyvet vagy a benne szereplő szerzőket. Valóban ez az a könyv, amit olvasni kell és utána beszélni róla. Elismerés Háy Jánosnak és az Európa Kiadónak, hogy felkarolta ezt a vállalkozást. Amihez méltó külcsínt is biztosított a remek borítóval.



ITT lehet a kiadótól megrendelni a kötetet!


"Hiszen egy mű nem pusztán az ember esztétikai érzékelését érinti meg, hanem a teljes világérzékelését, s mikor a kritika megfogalmazódik, a sértett vagy épp megtámogatott világérzékelés keres magának esztétikai indokokat és fogódzókat."


"Ott tornyosodik a Pilinszky nevű hegy, a látóhatár peremén. Néha-néha a hegy gyomrából elénk gurul egy-egy gyémántkő, s mi azt mondjuk, ejha. Aztán mikor valami keresztülkarcolja a szívünket, odamegyünk erre a hegyre, hogy meggyógyuljunk."




Részlet a könyv fülszövegéből:
„Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." (Háy János)

A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni."

Róluk szól: Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Füst Milán, Szabó Lőrinc, József Attila, Örkény István, Weöres Sándor, Szabó Magda, Pilinszky János, Erdély Miklós, Hajnóczy Péter, Petri György, Víg Mihály


A szerző fotóját Szilágyi Lenke készítette.


Európa, Budapest, 2019
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040124

Semmiért egészen

Istók Anna: Semmiért egészen 





                                                                                 












Istók Anna második könyvében az emberi kapcsolatok szövevényes hálóját vizsgálja, igyekszik a miértekre választ találni. Elég nehéz feladat az érzelmek viharaiban kitalálni, kit mi motivál egy-egy döntésnél. Egy hétköznapi és valós, mai történet áll a középpontban, ezzel tárja fel az érzelmek, szenvedélyek összecsapását. Egy klasszikus szerelmi háromszög a történések magva, egy egyetemi szerelemből lett házasság anatómiája a regény.



A letisztult, egyszerű, ám kifejező borító a fekete alappal sejteti, nem egy vidám, habos-babos történetet kap az olvasó. Tudunk igazán szeretni? Miből is áll a szerelem, mitől működhet egy életen át? Mit bír ki, vagy már eleve reménytelen a kapcsolat? Ezeket a kérdéseket járja körbe a szerző.
Bevallom elég vegyes érzéseim maradtak olvasás után. A sablonok jól működtek, a kifinomult stílus olvastatta a könyvet, átélhető és valós a dráma, mégis a szereplők élete nem rázott meg. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna. A befejezés nyitva maradt, az zavart, pedig ott egy igen nagy poén lehetősége rejlett volna, szerintem. Kár, hogy ez nem derült ki, összeborulás vagy szakítás lett vajon a régi-új pasival? Ezt a választ az olvasóra bízta a szerző. Hogy őszinte legyek: remélem, mikor Flóra befejezte a gyónását, a srác már nem volt ott...
A leányzó végig a saját csapdájában vergődött, magának köszönhette minden lelki és egyéb baját, boldogtalanságát. Persze egyszerűbb volt a fiút, Nándit, vagy a szülőket okolni mindenért. Istenem, de unalmas ez már, hogy mindig, csak és kizárólag a férfi a hibás!


Amikor egy nő meghoz egy ilyen súlyos döntést, mint az abortusz, illene számoljon az életre szóló hatásaival... Elég döbbenetes volt, hogy egy jobb parti, egy menőbb fiú miatt szakított és vetette el
a gyerekét, aki semmiről nem tehetett. Megérdemelte a lelki csapdát. Nem tudtam sajnálni. Magának kereste, azt is, hogy kapaszkodva-ragaszkodva lemondott a külföldi tanulmányútról, a saját életét is feladta...utána meg kétségbe esett, elégedetlen volt és nyavajgott. Céltalanná vált az élete. Flóra alakja végig önző, számító nőt mutat. A majomszeretettel körülvett, agyonszeretett új gyerekből egy következő "Nándi" prototipúsa bontakozik ki előttem. Örökölt sors? A élet ismétli önmagát.


A mellékkarakterekből az anyós alakja és Flóra apja emelkedik ki, mondja el bölcsen élettapasztalatait. Ezek elég keservesek, érdemes lenne figyelmet szentelni szavaiknak. Igen: a boldogságnak ára van, ahogy a boldogtalanságnak is! Emő elég furcsa volt végig, olyan kissé hihetetlen, megfoghatatlan,bár biztosan akad ilyen lány is. Az érzések csapdájában vergődnek a szereplők, amit jó rész önmaguknak teremtettek. Flóra láthatta Nándi családi hátterét: jó parti, apuka-anyuka menő állásban, egy szem, agyon szeretett-dédelgetett, az egyetem menő fiúja, a csajok kedvence. Érzelmei a nők felé nem felfedezhetőek, elkényeztetett ficsúr. Mit várt vajon tőle? Ami eleinte vonzotta, később éppen az taszította. Az pedig sajnos elég undorító egy anya részéről (saját tapasztalat is) , hogy a gyereket használja a volt párja ellen. Ezzel persze a gyereknek is nem kevés lelki törést okoz. Megdöbbentő és érzelmileg felkavaró volt a regény. Néha kell tudnunk alkut kötni. Érdemes lehet.
Igazi megoldást nem adott, hiszen Nándi "büntetése" is inkább nevetségessé vált előttem. Végre lettek komoly érzelmei, ragaszkodott és erre szegény.. pofára esik, na. Ez is azt mutatta, tud változni, nem reménytelen eset a fickó. Az elvakult bosszú nem vezet eredményre. Szabó Lőrinc verse jól utal a címben, mit áldozunk be a remélt boldogságunkért, akár éppen ezzel megteremtve a boldogtalanságunk alapjait.


Sajnos ez a mai világ ilyen, érzelmektől mentesen, kicentizve "szeretünk", ilyenné lettük, másban keresünk hibát. Miközben mi magunk sem vagyunk hibátlanok. Kéne néha tükörbe is nézni, elfogadni a másikat, okulva a szülők történetéből, szeretni hibáival együtt a kiválasztottat. Titkai mindenkinek vannak. A szerelem és a házasság kettőn múlik. Igazi mélységgel megírt mai szerelmi dráma ez a regény. Okulásul a felnőttebb korosztálynak.




ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt a kiadótól.

Istók Anna:

Könyvtáros, a Gödöllői Városi Könyvtár munkatársa. A helyi irodalmi kör, az Irka alapítója és vezetője. Munkaidőben ír, olvas, szerkeszt, kölcsönöz, oktat. Szabadidejében mindezt egy sör mellett teszi. Verseit, novelláit közölte már a Műút portál és folyóirat, az Irodalmi Jelen, a KULTer és az Aranymosás Irodalmi Magazin.

Első, Éhes felhő a napot című regénye a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg 2017-ben.

Könyvmolyképző, Szeged, 2019
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577478

Máltai csere

Steve Berry: Máltai csere




                                                                                                 



"A vallás mindig eszköz volt."









Lelkes Steve Berry olvasó vagyok, aki mindig örömmel várja a következő regényét. Ez az új kaland a sorozat 14. része, amiből nekem egyetlen (az 5.) maradt ki valamiért. Történelemrajongóként is kedvelem a szerzőt, számtalan érdekességet, hátteret lehet megtudni az ismert eseményekről, történelmet alakító személyekről is. Szeretem a történelmi fikciót, Berry alkotásait ebbe a kategóriába érdemes sorolni, mindig örülök azoknak a kevéssé ismert történelmi tényeknek, kiegészítéseknek, amelyeket a történetekbe szőtt.


Ez most kevesebb volt számomra, mint a sorozat eddigi részei, bár fenn tudta tartani az érdeklődésem, olvastatta magát. Mégis vegyes érzéseket hagyott ez a történet. Ez nem tartozik a sorozat legjobbjai közé. Berry eltévesztette az arányokat, és a stílusa is némileg megújult, amiért bizony kár volt. Többször volt olyan érzésem, elvesztette a fonalat, ismeretterjesztő turistakalauzt olvasok, néhol krimielemekkel megszórva. Pedig olyan jól indult!



Berry tényleg ügyesen tudja kombinálni az egyes történelmi korszakokat egymással, szövi egybe a jelennel. Előjátéknak Mussolini végóráinak lehetünk tanúi. Ez rendben van, hiteles leírást, erős indítást kapunk a diktátor és szeretője halálának körülményeiről.

Cotton Malone szokás szerint "vélelenül" keveredik bele a napjainkig nyúló, a történelmet átíró események sorába. Malone a Comói-tó partján, Olaszországban van, ahol Winston Churchill és Benito Mussolini legendás leveleinek nyomait kutatja. Ezek a levelek még 1945-ben tűntek el, de most váratlanul felbukkannak. Természetesen rajta kívül valaki más is a levelek után nyomoz, ám Malone ügyesebb, előbb szerzi meg, majd azonnal elveszik tőle. A hajsza itt indul be igazán, az olvasó olyan üldözésbe csöppen, amely hozza a legjobb történetek érzetét. Máltán járunk, ahol a legendás Máltai lovagrend érdeklődését is felkeltik a levelek... nos, innen turistakalauz-üzemmódra kapcsol a történet... Málta valóban egy gyönyörű hely, sőt, azt sem mondom, hogy unalmas lenne a története, a lovagrend létrejötte, szabályai vagy fontossága, történelmi szerepe számtalan érdekességet ad a regényhez. A lovagok több mint kilencszáz éve léteznek, az egyetlen szerzetesrend, akik túlélte a modern időket. Csak mindez kissé túlsúlyba került a történetben. Luke Daniels ügynök is feltűnik, akinek segítségével Malone megtalálja a titokzatos rejtekhelyet, és azt, ami évszázadok óta elveszett...




A regény másik fő helyszíne a Vatikán, ahol a pápa váratlanul meghal.
A történet tele van vallási, társadalmi, gazdasági és politikai elméletekkel, amelyek sok esetben erős fikciónak tűnnek, de kétségtelenül elmélkedésre ösztönzik az olvasót. A vallási része különösen elképesztő... kirohanás, már-már lejáratás a keresztény egyház ellen. Fogalmam sincs, miért utálja Steve Barry ennyire a katolikus egyházat, de ez végig érezhető. A történelem ilyen csavarása, hogy megfeleljen az Isten-ellenes hiedelmeinek, sértő és visszataszító. Talán nem csak a hívő olvasókban hagy ilyen érzetet. A történet szerint, aki hisz Istenben, gyenge és félrevezethető... Az összes pap, bíboros vagy pápa aljas, elvetemülten gonosz, dogmatikus elveket valló személy, aki a vallást használja fel hatalmi eszköznek. A végső leszámolás is a Vatikán falai közt zajlik, ahol az éppen aktuális pápa személyéről kell dönteni.


Az intrika erős, Kastor és Pollux jó karakterek, azonban a "csere" azért elég kiszámítható, adja magát, még ha valóban izgalmas helyzeteket eredményez is. Az igazi érdekesség az egyház belső működésének megismerése, ahol a történet egész Konstantinig nyúlik vissza. Berry könyveinek mindig van egy két érdekes elmélete, ami elgondolkodtató a történelmi részen, a fikció mellett még szórakoztató, izgalmas kalandot is kap az olvasó. Nem volt ez rossz, csak éppen véleményem szerint nem is a legjobb.




Ez a történetet inkább politikai vagy filozófiai vonalon haladt, elvonva figyelmet a krimiről. Így ez nem a szokásos Berry-kaland lett, alulmúlta a várakozásom. A szerző legkevésbé kedvenc könyve a sorozatban számomra. A stílusban a rövid tőmondatok, töredezetté, darabossá teszik, megtörik a lendültet. Ez eddig nem volt jellemző Berryre. Tehát lényegében ez egy bonyolult, elnyújtott történelem könyv volt, belekeverve egy kis fikciót, meghintve a zsáner kellékeivel.

Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.

A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat, Elveszett parancs, A püspök embere.







GABO, Budapest, 2019
508 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068976 · Fordította: Lantos István

Judy

JUDY 


                                                                    









Judy Garland, az Óz, a csodák csodája Dorothy alakításával egycsapásra népszerű gyereksztár lett Amerikában 1939-ben. Alig 17 éves volt ekkor, és 1924-ben lépett először színpadra. Élete és sikere, egyéni tragédiája filmre kívánkozott, a showbiznisz áldozata lett, ami valósággal bedarálta őt.

A kislány elindult a sárgaköves úton, át a szivárványon a siker és csillogás felé, ami messze vezetett. Alig 47 évet élt, amiből 45-öt színpadon töltött... Drámai és musical szerepeivel, és énekesként is nemzetközi sztárrá vált. 1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az utóbbi 100 év 100 legnagyobb filmszínésznője közé.







Judy Garland közismert, talán még a fiatalabb generáció számára is. Nem mellékesen Liza Minelli (Kabaré) anyukája is egyben. A Judy Peter Quilter Tony-díjra jelölt „End of the Rainbow”című színdarabjának filmes adaptációja, amit kifejezetten érdemes megnézni. Renée Zellweger hiteles, emlékezetes alakítást nyújt. Ha valakinek Róla csupán a Bridget Jones-filmek ugranak be, nagyon fog csodálkozni, ugyanis a színésznő felismerhetetlen. A vásznon Judyt látjuk. Tökéletes átlényegülés, amit a smink és frizura, a kosztüm csak emel. Parádés alakítás, valóban simán adnám érte az Oscar-díjat. Reméljük, megkapja, hiszen Renée Zellweger már most a 2020-as Oscar-díj legnagyobb esélyesének tartják a legjobb színésznő kategóriában. Apró érdekesség, hogy amikor Judy 1969-ben meghalt, Zellweger abban az évben született.


                                                                   

A csodagyerekből nagy áldozatok árán felnőtt színésznővé vált Judy életének utolsó hónapjait látjuk, amibe bevillannak a gyermekkora élményei, traumái, az Óz forgatásának titkai, nehézségei. Némi molesztálást is sugallva a MGM nagyhatalmú főnöke felé... Ami egész későbbi életére árnyékot vetett, a későbbi tragédiáját ekkor alapozták meg.


Judy népszerűsége Amerikában már erősen megkopott, azonban csillaga Európában még mindig fényesen ragyog. Így amikor 1968 telén megérkezik Londonba, sztárként fogadják. Senki nem sejti, alig fél év van hátra életéből. Már elvesztette a kontrollt élete felett, rég a gyógyszerek rabja. 

A fellépéseire azonnal elfogynak a jegyek, telt ház előtt léphet fel... azonban nem megy minden zökkenők nélkül. Garland folyamatos harcot folytat elsősorban önmagával, a közönséggel, és a menedzsmenttel, valamint a drogokkal, gyógyszerekkel egyaránt…Unja az egészet, fáradt és megtört, depressziós nő, aki a gyerekeiért küzd. Végtelenül boldogtalan. Ám a pénz nagy úr. Ezzel a koncertsorozattal igyekezne biztos hátteret teremteni két kisebb gyermekének, akik az egyik volt férjénél vannak (ötször ment férjhez).


A film nem ás mélyre, elég árnyaltan mutatja a színésznő egyéni tragédiáját, sorsának hullámvölgyeit. Csak finoman jelez csupán, igazi dráma nincs...
A két rajongóval való otthoni főzőcskézésnél kimondottan leül a film, ezt kihagyhatták volna. Mégis érdemes rászánni a mozijegyet, jó szórakozást nyújt, ami elgondolkodtat és nem a tucat-zenés filmek közé tartozik. Zellweger tényleg lubickol a szerepben, zseniálisat alakít. Énekel, táncol, összeomlik... katarzis, még ha némi hiányérzetet hagy is a film a nézőben. Ez azonban a rendező bűne, ebből bizony többet ki lehetett volna hozni. A Judyra elsősorban Renée Zellweger miatt fogunk emlékezni, aki tényleg káprázatosat alakít Garland szerepében.


                                           
Az Oscar-díjra is esélyes alkotás január 9-től látható a magyar mozikban – feliratos és szinkronizált változatban egyaránt. Aki mélyebben és többet szeretne megtudni a színésznőről és életéről próbálja beszerezni ezt a 32 éve, 1988-ban megjelent könyvet. (Zeneműkiadó)
Maradandó olvasási élményt kaphat, kíméletlen pontossággal mutatja meg a hátteret, a csillogás árnyoldalát. Addig irány a mozi!

A filmet Magyarországon a Vertigo Média forgalmazza.

angol életrajzi dráma, musical, 118 perc, 2019