2019. augusztus 7., szerda

Apazáradék

Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék 



                                                                                                 














Elgondolkodtató, ám rendkívül vicces formában megírt családtörténet olvashattam. Khemiri számomra új felfedezés, bár ez már a harmadik megjelent regénye idehaza. A történet egyből megfogott, az első oldalaitól rögtön a bőröm alá csúszott, lelkemig hatolt. Megnevettetett, elgondolkodtatott és ez nem kevés. Éreztem, új kedvencre találtam.




Jonas Hassen Khemiri komoly, mai témát tár olvasói elé, olvasmányos és szórakoztató formában.

A megismert család és a megjelenő problémák univerzálisak, minden olvasó magáénak érezheti.
Mennyire esik messze az alma a fától, lehetne az alcíme. A regényben a fő konfliktus nemcsak apa és fia, (nagyapa és apa) hanem a fiú és jelenlegi családja között is rejlik. Az apa, aki fiú is, és az apja, aki nagyapa is között fájdalmas és intenzív játékok zajlanak. A rokoni kötelék szerencsére elég erős. Nem csak az idegek, az érzelmek is csatáznak itt. Az emlékeink mindig velünk maradnak, néha orvul, váratlanul törnek ránk.


A nagyapa, aki apa is, egy a másik országban él, és csupán félévente érkezik Svédországba, így elkerülve az adófizetés nehézségeit, kihasználva az orvosi ellátást.
Egy ilyen látogatás alkalmával ismerjük meg a történetüket. Ebben a könyvben Khemiri könyörtelenül mélyen belemerül a családi élet minden örömeibe, fájdalmas pontokra mutat rá, ábrázolja a napi valós problémákat. Érzelmektől bőven átitatott prózája valós és időszerű. Mindezt nyelvi játékoktól átszőtt szövege humorosan, életszerűen mutatja be. A szereplők közül a megrajzolt férfiportrék mélyebbek és összetettebbek mint a nők, ám ők is kapnak hangsúlyt. Komoly és nehéz feladat jó szülőnek lenni.


A válás traumája elkerülhetetlenül beépül a gyerekek személyiségébe. Nagyapa, aki apa is, egyszer eltűnt a családja életéből. A felvillanó emlékekből a múlt történései, apró mozaikjaiból rajzolódik ki az egykor boldog csalás képe. Igazából a fiú, aki már apa is, apaminta nélkül nőtt fel. Most ő van otthon apai szabadságon egy négyéves és egy egyéves gyermek ellátása törti ki mindennapjait. Nem kell mondani, bár teszi a dolgát becsülettel helyt áll, mégis leginkább kifutna a világból. Éppen úgy, mint Updike hőse, Nyúl. Anya nem kevésbé idegroncs, hiszen ő keresi a pénzt, az ő karrierje rendben van, mégis lelkében vívódik a gyerekek miatt. Nehéz megőrizni és fenntartani a szerelmet, az élet adta feladatokkal helyt állni. Izgalmas és ismerős életmese ez, ahol olyan helyzetekbe lehetünk be, amit minden szülő átélt. Intim portét kapunk minden szereplőről, érzelmeik hullámzásáról, titkos gondolataikról. Az apa belső vívódásait, megfelelési kényszerét nagyon átéreztem. Mindeközben az álmai megvalósítására is marad energiája, stand-up fellépésre készül. Nagyapa tíznapos látogatása már csak hab a tortán, ami régi sebeket, emlékeket idéz meg. A váltakozó nézőpontokból kibontakozó életmese szenvedélyes és izzó, vicces és valós helyzeteket mutat be. 



Minden szereplő küzd a sorsával, mindenki egy nyugodtabb és boldogabb életre vágyik, keresik a boldogabb élet lehetőségét. A boldogság pedig ott van, csak észre kell venni. Tetszett a finoman beleszőtt társadalomkritika, ahogy a szimpatikus és empatikus családi élet ábrázolása is látványos képekkel jelent meg. Érdekes szereplő az apa lánya, aki anya, de  mégis szingli. Az ő életének problémái, szingliségének okai, kapcsolatkialakítása további gondolatébresztőek, ebben a regényben még két regény története van. A múlt hordoz még tragédiát is, amit együtt talán könnyebb a családtagoknak feldolgozni.

Khemiri az apa alakjába mindent beleszőtt, aki sok hibát elkövetett élete során, mégis a végére mutat némi változást. Olyan ember, akinek mindenről van véleménye, sokat elvár a gyerekeitől. Főleg a fiútól, aki apa is, hiszen ő az elsőszülött. Itt az elmúlás, az öregedés folyamata, betegségek is megjelennek a mesében. Khemiri regénye súlyos és aktuális témát boncolgat, meglepően szórakoztató formában. Magával ragadó történet a családi kötelékekről, szülői felelősségről, emlékekről, a múlt árnyainak feloldozásáról. A szerelemről és a gyermeknevelés komoly kihívásáról. Az élet ismétlődő körforgásáról. A nyelvezete és a humor oldja a feszültséget, igyekszik elviselhetőbbé tenni a felmerülő problémákat, a szürke hétköznapokat. Tiszteletteljes köszönet Papolczy Péternek a bravúros fordításért!


Jonas Hessen Khemiri: 
Stockholmban született, 1978-ban.

A kortárs svéd irodalom sztárja, eddig öt regénye jelent meg. Színpadi szerzőként is ismert. Színdarabjait Berlinben, Londonban és New Yorkban is sikerrel játsszák. 2017-ben ő volt az első svéd prózaíró, akinek az elbeszélése megjelent a New Yorker lapjain. Írásait eddig több mint 25 nyelvre fordították. Munkásságáért többek közt megkapta az elsőkönyveseknek járó BoråsTidnings-díjat, a Svéd Rádió irodalmi díját, 2015-ben pedig Amikre nem emlékszem című regényét a legjobb svéd regénynek ítélték a kritikusok, és ezzel elnyerte a rangos August-díjat.


ITT tudod megrendelni az Európa Kiadótól a könyvet! 







A könyv fülszövege:

Egy nagyapa hazatér Svédországba meglátogatni a felnőtt gyermekeit. A fia éppen apai szabadságon van két gyerekkel, a lánya elvált, most pedig újra terhes, csak nem a megfelelő férfitól. Egyedül a nagyapa tökéletes, legalábbis ő ezt gondolja magáról.
A látogatás tíz napja alatt azonban fájdalmas emlékek kerülnek a felszínre és a kapcsolatok tovább bonyolódnak. A nagyapa kénytelen szembesülni a múltjával. A lány egy lehetetlen döntés előtt áll, a fiú pedig szabadulni szeretne
az apjával kötött megállapodás és a ráhagyott lakás nyomasztó terheitől.
Vajon fel lehet bontani az apai záradékot vagy az fogja örökre a múlthoz láncolni a családot?

Khemiri különlegesen megírt könyvében gyorsan váltakozó nézőpontok során át intim portrét kapunk egy kaotikus, mégis teljesen hétköznapi család életéről. Az Apazáradék addiktív családregény a szülők jelenkori helyzetéről.







Európa, Budapest, 2019

320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040216 · Fordította: Papolczy Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése