A kémek öröksége

John le Carré: A kémek öröksége 







                                                                           








Kezdésnek megnyugtathatom azokat, akik szeretik a karaktert és a sorozatot, hogy ez fenntartja a minőséget és az élményt, amelyeket az olvasók elvárnak. Minden oldalát jó volt olvasni, ahogy vitt előre történet. A tökéletes brit kém George Smiley és társai, Alec Leamas, és Peter Guillam visszatértek!



A világszerte egyszerre 2017. szeptember 7-én megjelent új regény 25 év után született meg.
Egy váratlan levél indítja be az eseményeket, ami Peter Guillam tengerparti házába érkezik a Köröndtől. A visszavonult, régi kémet Londonba rendelik hirtelen, hogy válaszoljon néhány rendkívül zavaros kérdésre az Alec Leamas nevű ügynököt körülvevő titokról és az áldozatokról.
A hivatalos levél megérkezése alaposan felforgatja Peter életét és a múltról is leránt néhány fátylat. Peter Guillam kénytelen visszanézni korábbi életére, és átgondolhatja az akkori történtek következményeit. Az 1950-es évek végén és a 60-as évek elején Peter Guillam mint fiatal MI6 tisztviselőként szolgált a legendás George Smiley alatt. Ő volt a kiképzője.




Nagyszerű, gyors tempójú, le Carré géniuszát abban látom, hogy megmutatja a kémkedésben részt vevők, erkölcsi ellentmondásokkal terhelt világát. Ezt a mai, modern világhoz remekül kapcsolja. Ez a könyv lehetővé teszi a le Carré számára, hogy mind a múlt erkölcsi nehézségeit, ellentétben állítsa a MI6 jelenlegi helyzetével. Azzal a küzdelmében, hogy megismerjük, hogy a múlt eszközei 50 év távlatából hogyan változtak, megéri-e az erkölcsi kötöttséget, miközben világossá teszi, hogy a mostani bürokratikus, modern világ egyik alapvető igazsága: az ügyvédek és a bürokraták nyertek.

Félelmetes könyv, az igazság mindig elérhetetlen a végéig (és még akkor is), és a karakterek továbbra is szenvednek azoktól a következményektől, amit egykor tettek más emberekkel. Le Carre megteszi, amit kevesen tehetnek ... feléleszti a múltat, beviszi a jelenbe, és működik. A karakterek újjáéledtek 25 évvel később, és még mindig ugyanolyan hatással működik a történet velük. A hősei visszatérnek a csatatérre és John Le Carré öröksége a hidegháborús történetek megelevenednek. A regény nagymértékben támaszkodik a múlt és a jelen összefonódására annak érdekében, hogy végre megszüntesse a hazugságokat és csalásokat. Komplex és hihető karakterek, tapintható feszültség jellemzi. A hidegháború újra megismétlődhet?

Mindent összevetve egy remek és élvezetes olvasás, ami tükrözte, jól ábrázolta jelen világunk állapotát, és megkongatta a harangot a modern értékek hiányosságai felett. A pénz, hatalom kettőse sajnos kiábrándító tud lenni. Leginkább a rajongóknak szól ez az új regény, akik olvasták a korábbi regényeit. A Karla-trilógia rajongóinak főleg fog tetszeni. Mindazonáltal John Le Carré legújabb könyve továbbra is kiemeli tehetségét, megmutatja mennyire jó történetmesélő , és a kémek világába való jártasságát igazolja.







John le Carré: 1931-ben született. A berni és oxfordi egyetemeken végzett, tanított Etonban. A hidegháború idején rövid ideig a brit hírszerzésnél dolgozott. Az elmúlt 50 évben íróként lett sikeres. Olyan regények fűződnek nevéhez, mint: az Ébresztő a halottnak, A panamai szabó, Törékeny igazság, Suszter, szabó, baka, kém, Hajsza, Csapda. Több regényéből mozifilm is készült.














A könyv fülszövege:

John ​le Carré, a kémregények nagymestere újabb lebilincselően izgalmas regényt írt, melyben több mint huszonöt év után tér vissza George Smiley, az angol titkosszolgálat legendás alakja.
Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa a családi birtokon tengeti öreg napjait Bretagne déli partjainál. Ám egy napon levelet kap, melyben a Szolgálat Londonba rendeli. Hamar világossá válik számára, hogy annyi hosszú év után a hidegháborús múltja még mindig kísérti őt. A dicsőséges londoni hírszerzők ‒ Alec Leamas, Jim Prideaux, George Smiley és maga Peter Guillam ‒ egykori titkos műveleteiről most egy olyan generáció készül ítéletet mondani, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést.

A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény ‒ A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém ‒, amelyekre visszatekint. A feszültséggel, humorral és morális kétséggel teli műben le Carré és narrátora, Peter Guillam az angol titkos világ legendás hőseinek állít örök emléket.

Eredeti mű: John le Carré: A Legacy of Spies




Agave Könyvek, Budapest, 2017
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193388 · Fordította: Orosz Anna

Mi vagyunk a medvék

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék 




                                                       






"Megtanulta, hogy Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Segít elviselni a hideget és a sértéseket is."







Fredrik Backman 2012-ben debütált Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Azóta már a filmvásznon is sikert aratott Ove. A mi vagyunk a medvék (Björnstad ) a szerző negyedik regénye, egy sorozat első darabja.

A sport téma adott, hiszen Svédország egy eldugott városkájában játszódik a történet. Egy kitalált városban egy kitalált jégkorong klubról van szó. Csupán a probléma valós, de az nagyon.
Mit jelent itt a törvény a városban élők számára? Mit jelent a sport egy tehetős vagy egy szegény család számára? Mit jelent egy sorsdöntő meccs a túlélésért küzdő társadalom számára?

Mindent.

Björnstad egy kisváros, nagy álmokkal. Minden a jégkorong körül forog, az tartja szinte életben a városkát. Gyakorlatilag a sport viszi a vállán az egész várost, ad reményt a fejlődésre.
Főhőseink 15-17 éves lányok és fiúk, akik a halhatatlan, örök barátságot keresik. Önmaguk helyét a világban. Egy jól megfogalmazott, sok erkölcsi kérdést felvető történet ez, ami a férfiasságról, küzdelmekről, az identitásról és a vágyakozásról is szól. Mit jelenthet a kiugrás lehetősége egy olyan szűkebb társadalom számára, amely a veszélyeztetett, magára hagyott vidéken próbál élni. A városka junior jégkorong csapata az országos elődöntőben fog versenyezni, és sokan azt gondolják, hogy győzni fognak. Ez pedig további álmokra ad reményt a lakosoknak. Azonban egy éjszaka minden megváltozik.


Nagy drámák, erős érzelmek jellemzik. Mind a kamaszok lelkében dúló, mind a felnőtt szereplők élete zaklatott. Elmagányosodás, sikertelenség vagy megfelelési kényszer, házasságok titkairól olvashatunk. Nem árul zsákba macskát, már az elején kiderül mi is fog történni. Azonban az odáig vezető út drámákkal van kikövezve.

Backman stílusa összetéveszthetetlen, talán ez egy komolyabb és sötétebb történet, mint a korábbi regényei. Ez egy megható és elgondolkodtató történet a szülői féltésről, hűségről, a barátság erejéről, az erkölcsi és társadalmi normákról. A karakterek kiválóan megrajzoltak, személyes sorsuk folyamatosan bontakozik ki, fonódik egybe a történettel. Itt maradnak sokáig az olvasóval, olvasás után is. Átélhető, ismerős életpillanatok ezek sokunknak.


Tisztelgek Backman előtt, ahogy bemutatja a tizenéves lányok gyermekien naiv lelkének sebezhetőségét, gondolataikat, a fiatal kamaszok világát. Ez a történet többet is magába foglal, mint
a sport jelentősége, bemutatja a fiúkat, az edzőket, a rajongókat, a támogatókat, a város többi lakóját és persze a szülőket. Az elkötelezettség, a csapatmunka, a harci szellem, az összefogás és amit a szakadás okoz. Nem csak a családok és a tanárok, edzők felelősségéről van itt szó. Barátságok fontossága, a szerző megemlíti, hogy a tinédzserkorban kialakult barátságok intenzitása eltér a többiektől, és úgy gondolom, hogy ez így igaz.

Fredrik Backman eszméket keres a férfiasságról és a jégkorongról, annak kapcsolatáról. A srácok várhatóan ez által, a küzdés, kitartás és a csapatszellem miatt válnak felnőtt férfivá. Azonban vannak, akik mindenek felett állnak a pénzük révén. Döbbenetes a társadalomra gyakorolt hatás, amikor az "esemény" megtörténik. Szinte az elkövetőből lesz áldozat, amíg mindenki a védtelen lány ellen fordul.


Jól megírt, élő, lüktetően sajgó a történet, volt, hogy fájt olvasni. Szívszorító a két lány barátsága, ahogyan minden szereplő fontos ebben a történésben. A felnőttek életének fordulatai, drámái is nagyon valósak. Mivé tud válni valaki a sportsikere által, vagy mit tesz vele az élet, ha csupán második lesz? Nem csak a szülők, de az idős kocsmárosnő, Ramona alakja vagy az öreg mesteredző, Sune is jelentős szereplők. Nem csak a sport szeretetéről és az egymásra való figyelésről mesél ez a regény. A sorok közt társadalmi problémák is megbújnak. (Amat és anyja, Fatima élete, vagy Zachariasé).


Az erőszak természetrajzába, a zaklatásba és az identitás keresésbe nem is megyek bele, nem mesélek semmi részletet. Olvassátok el, fontos könyv ez, komoly, nehéz olvasás, mivel tényleg egészen más, mint megszokhattuk. Az a félelem, amit éreztem olvasás közben, amit Backman teremtett ezzel a könyvvel nagyon egyedi. Backman mesélő képessége elképesztő, számomra Backman ismét bebizonyítja, hogy remek író, akire figyelni kell. Mesterien bánik a jellemekkel, érzelmekkel.

Továbbra is minőség, az emberi értékek állnak a regény középpontjában. Fredrik Backman gyorsan vált az egyik kedvenc írómmá. A karakterek és a mesemondása gyakorlatilag most is tökéletes. Ahogyan a lezárás is zseniális, a szereplők életébe pillanthatunk be tíz év távlatából a történtek után. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.


Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Második regénye, a Nagymamám azt üzeni, bocs címmel 2013 szeptemberében került a boltokba. Itt járt Britt-Marie (2016), majd idén nyáron A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-nak örülhettek olvasói.
Stockholm külvárosában él a feleségével és gyermekeivel.




Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter

Boldogságkönyv

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv 



                                                                         






"De úgy kell a boldogság,mint egy falat kenyér."
József Attila






Hol van a boldogság, merre jár ez a csalfa tündér? Életünk során "őt" kergetjük, keressük állandóan, néha talán sikerrel. Mi van a boldogsággal, mi is a boldogság? Nehéz meghatározni, ez egészen egyéni, ki mitől lesz boldog. A fülszöveg első mondata már elgondolkoztatott. Tényleg: rohanunk, hajtjuk a pénzt, miközben felőröl bennünket a nagy gépezet. Ki kell szállni, lassítani, körülnézni egy kicsit. Időt adni magunknak az örömre, megélni, élvezni azt. Nem utólag rádöbbenni, hogy ott és egykor boldogok voltunk.


Nincs tuti recept boldogságra, ez a könyv sem rántja le a leplet a titokról, csak segít. Azt azonnal felismerjük, ha életünkbe belép. A boldogsághoz legközelebbi érzés az öröm, ami viszont nem egészen azonos vele. Az odavezető út a boldogság - Márai szerint. A boldogságnak az elégedettség is alapfeltétele. Ebben a csodás kivitelű kötetben közismert és elismert, sikeres emberek mesélnek saját életükről, élményekről. Nekik mit jelent a boldogság? Életükben mikor és mitől voltak boldogok? Ami pedig legalább olyan fontos: hogyan értek el, jutottak odáig.



Ami különösen tetszett: M. Kiss Csaba hagyta beszélni a megkérdezetteket, és széles a merítés. Színésznők, színészek, egykori sikeres sportolók, üzletemberek, írók és zenészek vallanak életükről. Legtöbben a gyermekkor fontosságában látják az alapokat. A családi háttér ad egyfajta biztos kiindulást a boldogság felé. A segítő egymásra figyelés. Ahová később jó visszatérni legalább gondolatban megidézve azt. Kiszakadva a rohanó világ monoton mindennapjaiból. Nem csak a siker, különdíj, filmes elismerés a fontos, bár ez a cél, hiszen mi más lehetne a befektetett munka elismerése? A család minden életszakaszban jelentős. A nők egyértelműen a gyermekeik születését tették kiemelt helyere, de több férfi is említette ezt a gyönyörű életállomást.




Valóban minden életszakaszban más jelenti a boldogságot. Igazán bölcs volt Molnár Piroska válasza: 71 éves vagyok, minden reggel felébredek, mozog kezem-lábam, már ez boldogság. A többi csupán ráadás az élettől. Persze tesz is érte, aktívan dolgozik. A munka megléte mellé az is igen lényeges: örömet okozzon az, amivel pénzt keres az ember.

Roppant drámai, igazán őszinte vallomások is születtek. Nyáry Krisztián, Kemény Dénes, Snétberger Ferenc vagy Grecsó Krisztián vallomásai ilyenek. Nem adják a sikert ingyen senkinek. A befektetett kemény munka gyümölcse azonban okoz boldogságot, örömet, elégedettséget. Van olyan emlék, ami a mai napig hat. Érdekes és színes életeket ismerhet meg az olvasó. Szerintem igen tartalmas és tanulságos történeteket olvashatunk a kötetben.
Garantálom, okoz a könyv néhány boldog órát az olvasónak. Igazából azt gondolom, M.
Kiss Csabának boldogság volt elkészíteni ezt a könyvet. Leülni, találkozni, közelebbről megismerni ismert embereket, gondolataikat, amit nem biztos, hogy mindenki vállalna a nagy nyilvánosság előtt. Meghatóak ezek az érzések, ezeknek a kiváló embereknek belelátni picit a lelkükbe. Akik vállalták, hogy feltárják félelmeiket, örömeiket és a sikerhez vezető útjukat. Önmaguk megismerése, érzelmi beállítottságuk is segítette őket ezen az úton. Ebben a kötetben saját boldogságélményeikről adnak ízelítőt.

Remek válogatás, tartalmas sorok születtek. Élmény volt olvasni Ónodi Eszter, Wolf Gábor, Karafiáth Orsolya vallomásait. Mindenkinek boldog és elgondolkodtató pillanatokat fog okozni ezek megismerése.






Tudták, ​hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében nincs benne a boldogság szó?
Őszintén szólva, fogalmam sincs, más országokéban benne van-e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez van joga a polgároknak, de konkrétan a boldogsághoz nincs. Pedig, ugye közhely, de – mint általában a közhelyek – igaz, hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! – állítom én. És veszem magamnak a bátorságot, hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam voln a korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz, amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak. De nem akartam azt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje. Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások!



Athenaeum, Budapest, 2017
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936994 · Megjelenés időpontja: 2017. október 16.

Égéstermék

Potozky László: Égéstermék 




                                                 













A generációs regénynek kikiáltott Éles után egy talán még megosztóbb témáról olvashatunk az új kisregényben. Olyan ez idehaza, mint a foci... mindenki ért hozzá, mondja a maga igazát. Potozky ezúttal azonban félelmetes és nagyon is valós képet fest. Utópisztikus, ami már a megvalósulás fázisában van. Rajtunk is múlik merre, hogyan tovább.



Ez már a jövő történelme vagy utópia? Biztosan jobb tudni, hogy mi van és mi lesz, mire készüljünk? Legalább lelkiekben. Elképesztő, sőt, ijesztő a megrajzolt kép. Tetszett a gondolatok ütköztetése, nem csak a valóságban, de a szereplők szűkebb környezetén belül is. Nem csak nekünk okoz ez gondot, általánosnak mondható jelenség a kelet-európai emberek életében. Zavaros, zaklatott félelmetes lett a világ körülöttünk. Ebben a biztos jövőkép nélküliségben nem akarunk már élni, elég volt. Pontos társadalomkritika, tükör, önmagunknak. Rövid és erős, ütős szöveg.



Egyre közelebb kerülünk a riasztó megvalósulásához. Kemény filozófia, tele átgondolásra való gondolatokkal. Jó lenne ha az "illetékesek" is olvasnák, bár erre kevés esélyt látok. Nem vesznek komolyan, kiábrándító, hogy csupán eszközök vagyunk a nagy politika színpadán. Mindegy melyik oldalról is van szó, kellék a nép. Olyan érzésem van néha, mintha ők nem ebben az országban élnének...álomországban pedig minden tökéletes - szerintük. És nem akarják érteni, látni, nekünk miért nem jó, mi nem tetszik, miért a sok elégedetlenkedő? Az autós futárként dolgozó főhősünk az elbeszélő, aki csupán szerelme révén beletéved a forradalomba. A szerelme Nikka egyetemista lány, ő az igazán forradalmi lelkületű. Külön izgalmas még a testvéri szál, a bátyja ugyanis rohamrendőr.




Számomra ez félelmetes vízió, annál inkább mert úgy érzem, sok minden könnyedén megvalósul, megvalósulhat a történetből, hiszen ott toporgunk a káosz szélén. Ez már a pokol, mindenkinek. Persze elborzasztó és felkavaró volt olvasni, ilyenek nem történhetnek, de mint tudjuk, történtek... Volt erre nem olyan régen példa. Repülnek a felszedett utcakövek, a Molotov-koktélok, épülnek a barikádok. Mi teremtettük ezt a világot magunknak, mégis forronganak az indulatok mindenütt a kétszínűség, kiábrándultság érezehető. A politikusok neveit rajzfilm- vagy képregényfiguráktól kölcsönözte a szerző: Betmen, Szlendermen, Holgerszon, Mikiegér. Nem kell hozzá nagy politikai ismeret, jól beazonosíthatóak ezek az alakok.

Politikusaink kihasználnak, manipulálnak a magasból, az önös érdekeik szerint. Mi, átlagemberek csak sodródunk bele a forradalomba, megyünk sok esetben fejjel a falnak. Mert bele hajtanak, nincs már más út. A békés tárgyalások lehetősége elszállt. Igen, van olyan pont, amikor elszakad a cérna, borul az asztal. A tehetetlen düh kitör, megálljt parancsol. Tudjuk nem ez a legjobb, hiszen az erőszak erőszakot szül. Mégis... nincs már más út. Tényleg nincs már más út? Ha valami, akkor ez a regény tényleg generációs. Nagyon nem mindegy mit hagyunk a gyermekeinkre, unokáink milyen szellemiségben, közegben fognak felnőni, élni. Lecseréltem a kormányt - ezzel a mondattal indul a regény. Igen, erre megérett az idő.


"Kutya világ van, Küncsöm, mondja, ugatni nem szabad, csak sírni."




Potozky László: 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él. Eddigi kötetei a Magvatő Kiadónál jelentek meg: Nappá lett lámpafény (2013), Éles (2015). 2016-ban elnyerte a Békés Pál-díjat.









Magvető, Budapest, 2017
168 oldal · ISBN: 9789631436020
Borító terv: Horváth Tamás

77 magyar pacal

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal 
avagy a gyomor csodálatos élete













"Ha valami bekerül a magyar konyhába, abból előbb-utóbb pörkölt lesz: legyen az gomba vagy here, csirke vagy marha, tojás vagy zúza."






Cserna-Szabó András a Veszett paradicsom, Puszibolt szerzője ezúttal gasztro-túrára invitálja olvasóit.
Ez a könyv két meghatározó emlékem is megidézte a gyermekkoromból. Az első, amit egyébként a könyvben is szerepel: senki nem marad közömbös a pacal iránt. Számomra is meghatározó élmény, emlék maradt az első találkozás. "Pacalista" lettem, eldőlt, megszerettem rögtön. A másik kissé líraibb: egyik kedvenc mesekönyvem a 77 magyar népmese volt.



Ez a remek kettős emlék miatt nagy figyelemmel fordultam a tartalom felé. A három részre osztott "belsőség" remek tartalmakat kínál. Az első rész a kifejező A "magyar gyomrász"-hoz címet viseli. Igazi pacaltörténelembe merülhet el a kedves olvasó. Ez a gasztrotörténeti rész alapos és mélyre ható betekintést ad: mi is a pacal? Az egyszerűnek tűnő kérdésre nem annyira egyszerű a válasz, ahogy az kiderül és okoz némi meglepetést. Viszont alapos háttért kapunk az étel eredetéről, kik kedvelték, elkészítésének titkairól, és arról, micsoda karriert futott be. Miből és hogyan készíthetünk jó pacalt? Hogyan és mikortól "pörköltösödött" el, miként lehet levest vagy hamis pacalt készíteni. Fontos és lényegi kérdés a körettel vagy nélküle (vendéglőben soha ne kérj köretet) természetesen a miértre is ad választ a szerző. A Szögedi pacal sajátosságai volt az, ami még elképesztett. Krúdy nélkül pacalos könyv sincs, ez nem is kérdés.

A meglepően sok érdekes háttér információk mellett a második rész a 77 különféle elkészítési módot tartalmazza. Csak néhány ínycsiklandó recept-ötlet vállalkozó kedvű konyhatündéreknek: Körmös pacal szentesi módra, Mandulás tüdő és pacal, Pacalpástétom, Pacal vajas tésztában, Pacal olasz módra, Savanyú pacal, Pacal hidegen, vagy babos-gombás-citromos mód is létezik, de a Velős pacal Petri módra is nyálcsorgatóan finom lehet.





Ezzel át is térnék a harmadik igazán tartalmas részre: meglepett, hogy milyen sok irodalmi alkotásban jelent meg a sokak által sajnos érdemtelenül lenézett pacal. A szépirodalmi "betekintés" közismert írók viszonyáról mesél, olvashatunk a pacal helyéről az irodalomban. Kihagyhatatlan, megkerülhetetlen. Kifejezetten ízletes olvasmány az "orwelli pacal története" vagy a ruszki gyomor amcsi bél fejezet. Megtudhatjuk kik voltak azok az irodalmi nagyságok, akik kedvelték a pacalt. Hrabalt mindenképp megemlíteném, hiszen a sörimádata közismert. Van még egy jelentős fejezet: mit igyunk pacal után?

Szerintem ez mindenkit megérint, és nem fog hidegen hagyni, Már ezért a fejezetért is megéri kézbe venni Cserna-Szabó András kötetét, de aki igazi pacalrajongó, annak is fog sok új információt adni. Ebben egészen biztos vagyok, alapos és jól szerkesztett a könyv. A gondosan összeállított információkból némi történelmi háttér is kibontakozik. Saját receptötleteknek is marad hely a könyv lapjain. A remek és igényes kivitel mellé csodás képanyag párosul. Valóban minden benne van, amit a pacalról kell tudni. Biztosan állítom, hogy olvasás után egész más szemmel nézel a pacalra! Érdekes és érdemes olvasmány mindenkinek. A szerző 2015-ös regényének címével élve: ez nem "Sömmi" !



"Mert ha úgy vesszük, a pacal már a Kádár-érában visszakerül, ha nem is a fejedelmi, de az első titkári asztalra mindenképp. Hiszen Csermanek János percig sem tagadta, hogy a paprikás krumpli mellett a pacalpörkölt a kedvenc eledele."

ITT olvashatsz további érdekességet a pacal és a szerző kapcsolatáról!


Cserna-Szabó András: 1974-ben született Szentesen 













A könyv fülszövege.


Már ​az ókori görögök is… vagy ha ők nem, de a rómaiak biztosan! Üssük fel Apiciust vagy a Satyricont, és lám: ott a pacal. És a sötét középkor? Aki olvasta Rabelais-t, csak somolyog. Hát a modernek? Pacal minden mennyiségben, benne úszunk pillangózva. A posztmodernekről már nem is szólunk, csak annyit mégis: a pacal az pacal az pacal az pacal.
Cserna-Szabó András régi nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának: ők azok, akik minden étlapon a pacalt keresik.
A 77 magyar pacal nem egyszerűen csak egy könyv. Ez egy igazi, hamisítatlan, őseredeti beavató könyv, alcíme lehetne akár Bevezetés a pacalba vagy A pacal filozófiája, netán A pacalisták evangéliuma is, és egyik sem lenne túlzás. Három részből áll: egy történeti, egy gasztronómiai (77 recept) és egy irodalmi fejezetből. Benne van minden, amit tudni akarsz a pacalról, de sosem merted megkérdezni…
Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen a kerthelyiségben, kezében kenyér, éppen szaftot tunkol, fröccsöt iszik, s közben új, eddig ismeretlen pacalokkal álmodik.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Magvető, Budapest, 2017
288 oldal · ISBN: 9789631435382

Az elnök kalapja

Anroine Laurain: Az elnök kalapja 


                                             



                                                           






Bájos mese a hitről, egy kalap "varázserejéről". Kiváló kikapcsolódás, remek, andalító életmese humorral megírt, édes kis történet, jól megrajzolt karakterek. A történet 1986-ban játszódik.


Mi köti össze hőseinket, Daniel Merciert, Fanny Marquant, Pierre Aslant és Bernard Lavallièret? Nem más mint az elnök, François Mitterrand kalapja! A történet kissé szürreális, mégis hihető.


Daniel magányos estéjét megkoronázva, beül egy elegáns étterembe, ahol, nem kis meglepetésére maga az elnök és néhány barátja lesz az asztalszomszédja. Innen indul ez a szórakoztató, mesés történet, aminek lényege: távozáskor ott marad az elnöki fejfedő. Daniel pedig úgy gondolja, elteszi emlékbe. Isteni jelnek tekinti, hogy az elnök mellett vacsorázhatott, majd a kalap elindul csodatévő vándorútjára. Ugyanis a másnapi munkahelyi megbeszélésen zseniális ötletével sikerrel kápráztatja el főnökét, ami egy hirtelen kinevezést is hoz. A karrierje egyenesbe kerül, ám a nagy rohanásban ott felejti Daniel a kalapot a vonaton. Ami Fannyhoz kerül, aki heti légyottjára igyekszik a szeretőjéhez.

A kalap megvilágosítja azt a kilátástalan helyzetet, hogy ebből nem lesz komoly és tartós kapcsolat. Hirtelen ötletből kidobja nős szeretőjét. A történet nagyon vicces, mégis elgondolkoztató. Természetesen nem a kalap különleges, bár valóságos ereklyeként kezelik hőseink. Az isteni megvilágosodást segíti, hogy Fanny Marquant névbetűi egyeznek az elnökével. F. M. az aranyhímzés csodás ereje, segít az egyébként kezdő írónőnek. Sikerrel ad ihletet új novellájához. Ő már direkt adja tovább, felejti ott egy parkban a padon a kalapot. Ami ismét csodát tesz. Vannak néha olyan élethelyzetek, amikor valahol mindenki vár valami váratlan, isteni csodára életében, ami kilendíti a holtpontról.

Talán ez a része tetszett leginkább a történetnek. A fekete kalap rejtett, titokzatos aurája a belső szalagján az F. M. aranyhímzéssel segítően hat a megtalálójára. Az évek óta depresszióval és szakmai válsággal küzdő Pierre parfümőrként dolgozik. Felesége féltő, óvó szeretete mellett próbál talpra állni. Ami hamarosan sikert hoz neki, visszatalál régi önmagához, az életébe, feleségéhez. Az újonnan alkotott parfümje hatalmas sikert hoz. A kalap terápiás erényekben gazdag pályafutása itt még azonban nem ér véget. Finom és éles portrét is rajzol, nosztalgiával a '80-as évek Franciaországáról. Váratlan és meglepő kalandok még várnak az olvasóra. A titokszolgálat ugyanis már keresi a kalapot... a történet, egyfajta tisztelgés az 1980-as években népszerű elnöknek, aki 1981 és 1995 között vezette az országot. Utolsó beszédét így fejezte be:


"Hiszek a lélek halhatatlanságában; mindig itt leszek önökkel."




Mitterrand kalapja mindenekelőtt egy szép történet izgalmas karakterekkel, hogy szeretnénk újraélni, megtalálni az életünkben a sikert, visszanyerni az önbizalmunkat. Megtanít újra bízni, hinni az élet csodáiban. Antoine Laurain írása megtévesztően egyszerű, hatásos és eredeti. Egy remek szórakoztató történet, olyan váratlan végződéssel, ami jól feltölt, kikapcsol és a végén meglep. Nem árulok el többet erről a könnyed, szívmelengető regényről. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik kedvelik a furcsa történeteket, olvassátok el!




Antoine Laurain:

1970-ben született Párizsban. Regény- és forgatókönyvíró, eddig megjelent hét regényét több nyelvre is lefordították, munkásságát irodalmi díjakkal jutalmazták. 2016-ban tv-film is készült Az elnök kalapja regényéből.









Park, Budapest, 2017
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553657

Gyöngyök a mélyben

Bohumil Hrabal: Gyöngyök a mélyben
Hrabal füveskönyve






"… aki a kocsmában hal meg, az Isten kiválasztottja. Kocsmában halnak meg a legkevesebben, emiatt van ott oly sok ember."









A népszerű cseh író jellemzően fontos, humorral megírt történeteinek legjava, eszenciája az a kis kötet. A kiemelt gondolatok rögtön a sör, kocsma hangulatát idézik elsőnek.

Az író, a cseh kispolgár megtestesítője közismerten szerette a sört. Nem véletlenül játszott jelentős szerepet életében, hiszen nevelőapja a sörgyár könyvelője volt, ebben a környezetben nevelkedett a kis Bohumil. Azt is tudjuk, nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei. Ami valljuk be, nem olyan meglepő. Ezek az élmények, tapasztalatok jól követhetőek a Sörgyári capriccio regényében. Elképesztő figurák mellett nőtt fel, akiket sok humorral, szeretettel idéz meg ebben a művében. Ebből is sok jellemző mondat került a válogatásba.

A sörgyári időszak mellett az iskoláskor, a diákévek, öregkori szerelme, az elmagányosodás és a macskás korszak jelenik meg a gondolatok között. Ez az életrajzi szál, amelyre felfűzték Hrabal jellemző és jelentősebb gondolatait.

"Kerskóban mindig szép idő van, csak megfelelően kell hozzá öltözködni."

Megelevenednek a kerskói kis tanyán eltöltött évek képei, vagy a prágai Arany Tigris söröző fontos pillanatai. Volt, hogy itt adott interjút, bonyolított le jelentős találkozókat. Bölcsesség és életöröm jellemzi, amire csak a csehek képesek. Hrabal stílusa, érzékenysége, embersége és életszeretete pontosan és jól érzékelhetően kiolvashatóak ezekből az idézetekből.

Bohumil Hrabal Díszgyász című kötetében édesanyja, apja, nagybátyja emlékét idézi fel, ami itt is megelevenedik, ahogyan a Hóvirágünnep vagy a Levelek Áprilkának főbb gondolatai is. Hrabal öregkori szerelmének, az amerikai diáklánynak, Áprilkának írt sorai nagyon fontosak az idősödő szerző életében. Érzékeny gondolatok ezek. Hrabal ír az idős ember kiszolgáltatottságáról, félelmeiről, amit átélt, megtapasztalt. Természetesen a macskái iránti szeretetéről is bekerült néhány gondolat.



"Valaha úgy képzeltem el a mennyországot, hogy macskák is vannak ott."


A politika jellemzően meghatározta egész sorsát, életét. A csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni a hetvenes években. A rendszerváltozás örömteli eseményei, a hogyan is gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szőtte hálóba, is akad idézet. A kirajzolódó portré kedvet ad megismerni a nagyszerű műveket teljességében. Érdemes elmélyedni, megismerni a szövegek egészét. Akit érdekel Hrabal személye, szereti stílusát, mindenképpen olvassa el ezt a kedvcsináló idézetgyűjteményt.




a könyv fülszövege:

Ha van közép-európai író, aki igazán közel áll a magyarok szívéhez-lelkéhez, akkor az Bohumil Hrabal. A hétköznapi élet szereplőiből és apró dolgaiból csodát varázsoló író minden – tematikus válogatásunkban szereplő – gondolata megérdemli, hogy eltöprengjünk a világon és önmagunkon. (Belőlük erőt merítve Pepín bácsival együtt talán mi magunk is vallani fogjuk: "Az élet csodálatos, nem mintha tényleg az lenne, de én annak látom…")





Lazi, Szeged, 2017
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673387

Sűrűsödnek a fellegek

Viola Judit: Sűrűsödnek a fellegek 
Sasok a viharban II.




                                                                                       








"Gyalázat! Egy királyt megölni! És miért? Hát, atyám szerint minden a hatalomért történik."



A fenti idézet jól összefoglalja a regény fő történéseit. Valóban minden a hatalomért történik, még
a király élete sincs biztonságban. Ismét nagy érdeklődéssel vettem kézbe Viola Judit új regényét, ami a tavaly megjelent Sasok a viharban trilógia második része.


A cselekmény rögtön a sűrűjébe csap: V. István király meghalt, azaz: meggyilkolták. Ezt azonban csupán a bennfentesek tudják, maga az özvegy királyné sem sejt semmit, amíg biztos forrásból nem tájékoztatják. Fiuk, IV. (Kun) László még fiatalkorú, tíz éves gyerek, aki apja gyilkosát szeretné mihamarabb bűnhődni látni. Addig trónra sem óhajt lépni. Ez több problémához vezet: anya - fia közt komoly konfliktus alakul ki, de Erzsébet királynő erőszakos természete ellen azonban nem tud mit tenni László herceg sem. A Nyulak szigetén végső nyugalomra helyezik a halott királyt, de az ország sorsa nincs biztos kezekben. Vérzivataros, trónviszálytól terhelt esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon.


A trónra lépő László továbbra is ki van szolgáltatva az urak kényének-kedvének, mondhatni két tűz között áll. Fiatal, tapasztalatlan kölyök, aki nem tudja kiben is merjen bízni igazán. Barátai, hűséges emberei az Abák lesznek. A regény címe igen kifejező, jól illik az eseményekhez. Valóban sűrűsödnek a fellegek, ármány és hatalomvágy mozgatja a szereplőket. A három Aba fiú – Finta, Péter és Amadé áll még az események fő sodrában. A három fiú már felnőtt, erényeik és képességeik teljes birtokában vannak. "Kirepültek" a családi vár biztonságából.

A hatalom megtartása, annak megszilárdítása komoly kihívás Lászlónak. A környező országok sem nézik bizakodva a magyar történéseket. A politikai érdekből kötött házasság jellemző volt a középkorra. A francia királylányka, Izabella (akit Erzsébetnek hívtak itthon), házassága Lászlóval sok érdekességet tartogat. Amíg V. István kemény kézzel irányította az országot, fia László még tapasztalatlan ifjú, aki a vallást, a  kereszténységet sem gyakorolja.

Béla herceg brutális lemészárlása megfélemlíti Lászlót. Nem volt igazi ráhatása az események menetére. Kőszegi Nagy Henrik kezéhez több vér tapad. A Kőszegiek, és Csákok trónviszályos helyzetet teremtettek, amivel meg kellett birkóznia Lászlónak és híveinek.
Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve László szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint a magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, életmódjukat, szokásaikat is átveszi a későbbiekben. Szerteágazó, mozgalmas cselekményt jól átláthatóan, követhetően írta meg az írónő. Nagyon érdekel a felnőtt László élete és halála, ami a záró részben várható. Nagyon pozitív az is, hogy a mellékszereplők is nagyon esendőek, emberiek, fontosak, jelentősek. Jól kidolgozottak. Egyik kedvencem Árnyék volt. Ez a korszak történelemórán Csák Máté nevével forrt össze. Viszonylag keveset tudunk róla. Nem volt mindenki lázadó, hiszen Aba Amadé az ország első embereként hűséges volt a királyhoz. A múlt pontos ismerete nélkül jelen sincs.




Olvasmányos, lendületes történetvezetés, logikus felépítés jellemzi ezúttal is a regényt. Alapos történelmi háttér kerül bemutatásra, szórakoztató humorral meghintve. A szerelem és a romantika is feltűnik. Kiváló karakterei, jellemábrázolása kiemelkedő. Részesei lehetünk a kialakult belháborúnak, dicső harcoknak, lovagi tornának vagy királyi vadászatnak. A bosszú is eléri, aki kiérdemelte. A királygyilkosság, összeesküvés, lázadás nem maradhat büntetlenül. Az ország sorsa mellett a főhőseink magánélete is terítékre kerül. A három Aba fiú három különböző pályát fut be. Kaland, izgalom akad bőven a végkifejletig. A borító most is telitalálat.
Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál.




A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:


A könyv fülszövege:

V. Istvánt halála után a Nyulak szigetén helyezik végső nyugalomra. A gyászolók közt szörnyű hír terjed: a királyt talán meggyilkolták. A megüresedett trónra sokan vágynak, az Aba család nemes ifjai azonban mindössze egyvalamiben biztosak: figyelmeztetni kell a néhai uralkodó fiát, aki azonban merész tervet eszel ki, hogy kiderítse az igazságot, és már annak birtokában kerüljön fejére a korona. Ilyen helyzetben nem könnyű megmaradni igaz embernek…
A Sasok a viharban hősei előtt kalandokban bővelkedő, sorsdöntő idők állnak. Magánéleti konfliktusok és diplomáciai gondok nehezítik a család helyzetét. Ünnepek és hétköznapok, halál és születés váltja egymást, és egyikük életébe beköszönt a szerelem is.
Végleg megpecsételődhet az Aba család sorsa…












Athenaeum, Budapest, 2017
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937175

Harminc év napsütés

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés





                                                                 












Úgy négy-öt éve lehetett, amikor Grecsó Krisztián a szegedi író-olvasó találkozón megajándékozta a hallgatóságot egy novellával. Ott, akkor olvasta fel és hallottam tőle először a kötet nyitó írását. Azóta várom, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Nagyon megfogott, már akkor belém égett az "Össze kéne szedni" történet. A féltő, vágyakozó szeretet, szerelem, aggódás és tengernyi érzés jelenik meg ebben a szilvalekvárról szóló írásban. Mitől is legendás, mitől vált fontossá "az a bizonyos lekvár" a család életében? Erős, hatásos kezdés. Szép ívet fut a kötet a lezáró Kémlelő - ig. Mi történt velük, a szereplők élete elevenedik meg ezekben az írásokban. Tényleg egy családi album képeit nézegethetjük, az előhívott emlékeket meséli el az olvasónak Grecsó Krisztián.




Amikor jó szöveget olvasok, a részévé válok, belém csíp, belem ragad, megfog, együtt elevenedik meg velem a történet. Eggyé válok vele, együtt lélegzek, sírok vagy mosolygok. Elhiszem, ami történik, mert velem történik. Párhuzamba állítottam a saját családom történetével, ami valóban felmutat sok hasonló emlékmorzsát. Grecsó Krisztián stílusa, mondatai valóban szépek, kifejezőek. Olyan emlékeket idéztek fel, olyan érzéseket keltettek bennem, hogy ezek valahol az enyémek is lehetnek. Nagymamám nekem is életem jelentős és fontos szereplője volt, ahogyan a dinnyét kenyérrel is ismerős. A kisgyermekkori emlékek, nyaralások, a világra való rácsodálkozás, anya első sütije, az első szerelem, családi ünnepek remek hangulatú történetek.

Nagyon szemléletesen ír a családi kapcsolatokról, összetartozásról, a gyökerek fontosságáról.

Ezekben a történetekben az emberek közül talán Juszti mama személye a legjelentősebb. Az ő óvó,védő szeretete, bölcs humora több novellában megcsillan. A gyermekkor gondtalansága, derűje olvasható ki ezekből. Kétségtelen, hogy nagy hatással volt az íróra, az első fontos nő volt az életében.


Izgalmas és kíméletlen szembenézés ez a múlttal, a családi hagyományokkal, a megjelenő emberek gyengeségeikkel együtt kerülnek ábrázolásra. Ahogyan a falu különös világa is jól eltalált képekkel megelevenedik, amin kívül minden csak vidék. Az alföldi magyar falu, az álmos vidéki kisváros és a távoli, színes és nyüzsgő Budapest képei elevenednek meg. Kívülről, de szeretettel szemléli az embereket, mutatja meg ezeket az egykori emlékeket, minden pátosz nélkül. Komolyak, tényszerűek,  meghatározóak, fontosak és mélyek ezek az előhívott érzések. Tetszettek a felvillanó kis epizódok, örültem Darunak is néhány történet erejéig ő is megjelent. Emléket állít az elmúlt gyermekkornak, diákéveknek és fiatal felnőtt éveinek. Ezek jól nyomon követhetőek a hat fejezetre csoportosított írásban. Nagyon megkapóak, az apa alakját felelevenítő történetek. Először még fiatal, lelkes, szerelmes. Alkotó, kísérletező (főz), IFÁ-t vezet az öt éves fiával, majd a végső történetben már mogorva, bezárkózott, a helyét nem találja ebben a világban. Talán nem is akarta már. Mégis felvillan a régi játékos huncutság benne egy pillanatra, fia lakásának ajtajánál.




Megteremt egy olyan életérzést ezekkel a történetekkel, ami számomra is ismerős. A Grecsó-féle keserédes hangulat, mert Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Olvasása közben megszűnt körülöttem a világ.

Választékos, összetett mondatai reális és pontos képet adnak a magyar valóságról, ami a közelmúltunkat idézi. Nincs sivár, mélynyomor, de a szocialista képek jelentősek és valósak, finoman árnyaltak. Azt, amikor nem is tudtuk, hogy ott és akkor jó, csak utólag, évek múlva, ahogy a szemünk tágul, érik a gondolkodásunk egyre több titok kap más, mélyebb értelmet. Van, amikor minden pont úgy jó, ahogyan történik. Amikor az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát. Fontos, mit hozunk magunkkal, mit adunk majd tovább a következő generációnak. Helyünk a világban, hová is tartozunk, megtaláljuk-e ezt a helyet, amit szeretnénk, és az mennyire tud a sajátunk lenni. Keressük a helyünket folyamatosan ebben a világban. Kamaszként lázadva, teljes lenéző,világmegváltásra kijelölt fensőbbségünk tudatával. Majd diákként a kollégiumban, idegen városban, idegen arcok közt. Megjelennek a generációs különbségek is a történetekben.

A ráébredés, mikor önmagában felismeri ősei mozdulatát, gondolatait, a húsz év egy pillanatnak tűnik életünkben. Izgalmas, szemérmesen őszinte kitárulkozás ez a "Csendes kalendárium", így Az utolsó és első angyal nálunk vagy az egyik legszebb, legmegindítóbb írás: Megszülettem egy kazal tövében.
Van itt sírás-nevetés, öröm és bánat. Vágy és beteljesülés, lázadó kamasz, ahogyan az életben. Van mire emlékezni, tovább adni. Merülj el és töltődj fel kedves olvasó ebben a szívmelengető napsütésben, szükség van rá.




Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.



A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban került az olvasókhoz.
Írt filmforgatókönyvet is: Hasutasok 2006, Hajónapló 2009. 2010-ben mutatták be a Cigányok című darabot. Az előadás első részében Tersánszky Józsi Jenő műve látható, amelyet a második részben Grecsó aktualizálva továbbgondol.












Magvető, Budapest, 2017


234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435986

Mire a fák megnőnek

Wass Albert: Mire a fák megnőnek 



                                                                                                       
"Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha 
nem, akkor miért él az ember?"







Egy csodálatos történet arról, hogy soha ne add fel, a kitartás diadala. Mint minden Wass Albert „mese”, magával ragadó és hangulatos, lélekemelő, elgondolkodtató olvasmány. Bármikor.
A romokon is nyílik virág, az élet mindenekfelett. Kemény küzdés, kitartás, mert így érdemes. Tisztán, őszintés, egyszerűen.

A kötet egy család sorsán keresztül mutatja be az erdélyi magyarság módszeres szétzüllesztésének szövevényes folyamatát. Tiszta, egyszerű és szép nyelvezete még élőbbé teszi a cselekményt. Tájleírásai látványosak, szemléletesen pontos képet fest. A karakterei ma is elevenen élnek, valósak. Sok gondolata, felvázolt problémája ma is aktuális. Tanulságos és nagyon szép történet ez az életről, szabadságról, összetartozásról.



A Mire a fák megnőnek című történelmi regény hősei - Varjassy István báró, volt huszárkapitány és felesége, Bátonyi Péter és családja, a Szamos völgyében meghúzódó kis falu, Doboj lakosai: egyszerű hétköznapi, dolgos magyarok, románok, szászok és zsidók. Az ő életüket, mindennapjaikat ismerjük meg - küzdelmein keresztül a szerző a magyarság sorsának alakulását kívánta megrajzolni a szabadságharc leverését követő időktől a hatvanas évek elejéig.



Varjassy István báró és felesége, a nemzetes asszony a fő motorja, a központi alakjai a regénynek. Mindkettő szerethető főhős. Szívvel-lélekkel segítik a környezetükben élőket, együtt, egymásért léteznek. A bemutatott sorsok pedig, maga az élet. Varjassy báró gyarapodása természetesen nem tetszik a rebellis magyarokat szétzúzni akaró császári politikának. Elárulják, letartóztatják és négy évre Kufstein várába csukják.

Azonban nem töri meg a rabság sem, hazatérve ott folytatja építő munkáját, ahol félbehagyta. Életének meghatározója a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezett felelősség. Varjassy bárót megdöbbenti, hogy "mire a fák megnőnek" tanyája mellett, a gazdaságot átvevő fiát már más eszmék lelkesítik. Elhagyja a tanyát, ahonnan az új élet kiindult, hogy felépítse valaha volt kastélyukat, származásuk és báróságuk jelképét; mindazt, amit az apja tudatosan romokban hagyott - mint minden bajok forrását. "Mert a kastély túl magas ablakiból rossz perspektívában látszik a mély."

A táj, a föld, a haza szeretete példaértékkel bír a regényben. Nem ítélkezik, megállapít, leírja a történéseket. Csupán tükröt tart, példát mutat, mi fontos az életben: szeretet, család, kitartás, remény és újrakezdés. Mind ezeket méltósággal, emberi tartással. Az egész regény nagy hangulati erővel, szép magyar nyelvezettel megírt történet. Szerintem nagyon szép, fontos olvasmány.

A szereplők sorsa és a történet a A KASTÉLY ÁRNYÉKÁBAN kötetben folytatódik.

Wass Albert erdélyi magyar író, költő:
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. 2005-ben
a Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.









Eredeti megjelenés éve: 1940
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · ISBN: 9639195960

A róka völgyében

Charlotte Link: A róka völgyében 







                                                                           










A történet nagyon megfogott, jól indított, valóban időnként kilátástalannak éreztem hőseink helyzetét, minden szinten. Egy erdőszéli parkolóból nyom nélkül eltűnik egy nő, Vanessa, aki csupán a kutyájuk miatt állt meg a férjével. Természetesen a fő bűnös rögtön a férj, hiszen előtte veszekedtek a kocsiban...


Azonban a főhősünk, az olvasó pontosan tudja, ki az elkövető, egy aljas és pitiáner bűnöző, zsaroló. Itt lép be a "sors", mert Ryan Lee váratlanul előzetesbe kerül. Nem lenne krimi a történet, nem lenne ártatlan áldozat, ha lenne benne némi gerinc, tartás, de lapít mint az a bizonyos a fűben. Mindig más a hibás Ryan elrontott életében: a környezete, nevelőapja, a véletlen, vagy a nők.
Charlotte Link személyes sorokat fest fel, erős és határozott vonalakkal, kétséget nem hagyva Vanessa borzalmas sorsáról. Ryan szabadulása után felpörögnek az események. Egyre több váratlan és brutális esemény történik a férfi környezetében. Egykori barátnője, majd édesanyja is szenvedő alanyai lesznek ezeknek az eseményeknek. Nóra, a pártfogója egy elképesztő nő, hihetetlen, mennyire ragaszkodik Ryanhez, minden bűne ellenére megbocsájtó, már-már szentet, ártatlan áldozatot lát a férfiban. Naivan és nagy segítséget adva neki, a társadalomba való visszailleszkedésre. Ami bizony Ryant ismerve lila ábránd. Nóra pedig végre férfit, társat akar az életéhez. Ha már normális kapcsolatot nem tud felmutatni, megteszi egy börtönviselt pasi is... csak legyen!



Nem csak az elrabolt nő sorsa miatt van dráma a történetben. Alexia és férje Ken zűrös családi életét megismerve nem csoda, ha a látszat csal. Ám ez fokról fokra derül ki. Hiába igyekszenek az idilli, boldog család képét előadni, a repedések egyre erősebbek. Jenna, Alexia barátnője és kollégája mellett feltűnik a magányos férj. Matt még mindig eltűnt felségét keresi, nem tudja lezárni életének ezen szakaszát, hiába telt el lassan három év. Különösen, amikor egy csavarral felmerül a lehetőség: Vanessa életben van. Jennában új társra, segítőre talál.




A szereplők egyáltalán nem szuperhősök, mindenkinek van valamilyen emberi problémája, ami esendővé, szánalmassá vagy szerethetővé teszi őket. Összességében kifejezetten tetszett, egy percig sem éreztem unalmasnak, fordulatos és izgalmas krimi. Olyan jól kidolgozott, valós motivációkkal rendelkező karaktereket írt a szerzőnő, hogy ezek mindenkinek ismerősek lesznek. Igazából épp ezen akadtam meg, a túl aprólékos, precíz kidolgozáson. Mindenre rögtön érkezett magyarázat, mindent az olvasó szájába rágott, alátámasztva a történet súlyát. Nem kellett volna ennyire, kicsi gondolkodási szabadságot hagyhatott volna a kedves olvasó fantáziájának is. Számomra a negatív csúcs, amikor a volt és az új barátnő (két nagyon szőke nő) már mindent tudnak, és elmennek meggyőződni a szomorú igazságról. Miközben a jellemtelen, senkiházi főhőst mentegetik egymás előtt, "jajj, szegény nem, ő nem gyilkos tipus, nem, ő ilyet nem csinált..." Jajj! Értem én, anyai-női ösztön, meg a rosszfiúk vonzóbbak, pláne, ha sirva is fakadnak (no komment), és még akkor sem a rendőrségre futnak, nem. Agyrém, számomra, nem csak a két nő bénázása, de több más apró momentum, amivel elszúrta a katarzis élményét. Szóval legalább 100 oldalt kiszerkesztettem volna, és lett volna egy feszes, pörgős, jól követhető krimi.

Így döcög, körülményeskedik, teázgatnak, az egykori anyós temetése is elég hosszúra nyúlt. A megoldás is kissé suta lett a végén érzésem szerint, nem beszélve a végső tökéletesen elbénázott "menekülésről" Harry lakásából. Szóval dráma azért van bőven, izgalom is. Az érzelmek fő motiváció, minden karakternél. Az eseményeket Ryan Lee szemszögéből, majd Jenna Robinson és Nora Franklin nézőpontjából olvashatjuk. Sokrétű, összetett, néha kissé túlságosan is. Ennyi szerencsétlen sorsú embert rég tereltek össze egy történetbe. Van aki a családtól szenved, van akinek éppen az hiányzik. Bár nem túl életszerű, ha a férj munka nélkül marad, anyu ijedtében szül még két gyereket a már meglévő kettő mellé, és beleveti magát a munkába...aput kinevezve szuperanyuvá...Ami nem kicsit frusztrálja a pasit is.


Lehetett volna, minden adott volt egy erős és sötét krimihez, így csupán egy átlagtól jobb, de nem kimagasló alkotás született.Kissé "túlfőzte" az alapanyagokat Charlotte. Egy olvasást megér, ha a technikai hibákat figyelmen kívül hagyja az olvasó. Alapvetően ez egy nagyon jó ötlet. Izgalmasnak találtam a témát is, de sajnos a könyv a feszültségét egyáltalán nem tudta végig fenntartani. Kár érte, hogy a felépített feszültséget nem tudta igazán kibontani, nem lett sokkoló, ütős. És igen, bosszantott is a végén ez, hiszen A Hazug múlt után mást kaptam ezúttal. Az igazi bűnös nem nyerte el a méltó "jutalmát.", nem szenvedett, csak nyavajgott.


Ha szeretnéd megtudni mi történt A róka völgyében ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!





Charlotte Link:
1963. október 5. (Frankfurt am Main, Németország)

Napjaink egyik legsikeresebb német írónője. Jogi tanulmányokat folytatott, majd történelmet és irodalmat tanult a müncheni egyetemen. Apja bíró, édesanyja szintén írónő. Pszichológiai thrillereket ír, amik közül több vezette a Der Spiegel bestseller listáját is. Egyik regényéből film is készült. Világszerte 20 milliós példányszámban keltek el könyvei. 2007-ben megkapta az Arany Toll díjat.








Eredeti mű: Charlotte Link: Im Tal des Fuchses

Eredeti megjelenés éve: 2012
General Press, Budapest, 2017
456 oldal · ISBN: 9789634520412 · Fordította: B. Szabó Károly

Ország születik

Benkő László: Ország születik 
(Vér és kereszt II.)





"Azokban a ködös időkben a bölcsek dermedten szemlélték, hogy az emberi értelemre miként zárul rá az őrület vasketrecének ajtaja."


                                                             








Ma az egyik legnépszerűbb történelmiregény-írónk Benkő László. A könyvhétre megjelent új sorozata a Vér és kereszt összefoglaló címmel került a boltokba . Ez történelmünk egy kevéssé ismert, ám annál izgalmasabb korszakába kalauzolja el az olvasót. Aki csupán a rock-operát látta, annak is ismerős lehet ez a történet, ahol a magyarok legősibb időszaka kerül bemutatásra. Az államalapítás előzményei, véres viharai, az egységes Magyarország megteremtése.




Az író mindig remekül tudja csűrni, csavarni a történetet és most is így van. Bár a történelmi események kimenetelét ismerem, mégis fordulatos, izgalmas volt a regény. Már a történet elején olyan cliffhanger van, ami bizony jól példázza, minden brutalitása ellenében a tudatlanság mennyire veszélyes. Szegény Csága bábaasszony esete megadja a jó felütést, ami további feszült, fordulatokkal teli történetet eredményez. Nem csak a kor politikája változik, de terjed a keresztény hit. Tengri, az Öregisten ellenében Jézus. Nem megy ez egyszerűen, gyorsan főleg nem, nehéz az emberek kialakult hitét, gondolkodását parancsszóra megváltoztatni.

Az első kötet, ami a Sosemvolt pogányok alcímet viseli ott ért véget, hogy a régi vallás az új keresztény eszmékkel és képviselőikkel csapnak össze. Gyécse (Géza) nagyfejedelem betegeskedik, az országot a nagyasszony, Sarolta igazgatja. Gyécse a hatalmat fiára hagyományozza, az ősi jog ellenében. Az ugyanis testvérét, Koppány herceget illetné...


A sok szereplőt felvonultató, nagy és fontos eseményekről tudósító, mozgalmas történelmi tabló, szókimondóan őszinte gondolatokat vet fel. A magyarok nyilai még veszélyesek, különösen, ha egymás ellenében használják. Az esztelen vérontást igyekszik elkerülni Gyécse, de a befejezésre nem marad ideje, meghal. Felesége, Sarolta nagyasszony veszi erős kezébe, nagy akarattal át a hatalmat. Ő irányít, dönt a kereszténynek nevelt fiuk, István nevében. Az erősen megosztott országban kell az erős kéz, a biztos hit. Ám nem kicsit esik túlzásokba Sarolta. A tűzzel-vassal keresztény hitre kényszerített lakosság nehezen viseli az új hittel járó szokásokat. Koppány a somogyi birtokairól nyíltan Sarolta és Vajk (István) ellen támad. Nincs békesség sehol, a magyarokra komoly belháború vár. Ennek kimenetele ismert... Koppányt az ország négy várának fokára tűzeti Sarolta. Az asszony kegyetlen, vérszomjas bosszúállása, még a papokat is meghökkenti. Benkő nem ítélkezik, ábrázolja a helyzetet, tükröt tartva a mának is.


Megjelenik az eseményekben és fontos szerepet kap a Maros mentén szállásoló Ajtony vezér is, aki igazi vezér, karizmatikus alak lesz. Vele és családjával a szerelem, érzelmek és a romantika is színezi a regény lapjait. Fia bimbózó kapcsolata Dévával igen szép és megható pillanatokat hoz a véres események ellenében. Nem mellesleg, Déva édesanyja Csicsek, és Gyécse fejedelem törvénytelen lánya, Nárcisz barátsága is jó példája két okos nő  összefogásának. A két fiatal által a korabeli szokásokat, gyermeknevelési elveket, elvárásokat is megismerjük.


Természetesen jelen vannak a meghatározó politikai cselszövések, amelyek ezt a kort is tarkították. Ott lehetünk a Veszprém melletti döntő csatában, ami nem tartott soká, alig egy óra alatt eldólt a kimenetele. Ezt egy jó taktikai furfang is segítette. Nyomon követhetjük a megtorlás éveit, ami valóban véres bosszút hozott. Megtudhatjuk, miként kezdte építeni hatalmát és az új országot István király, bepillanthatunk házasságába Gizella hercegnővel, tehetünk egy látványos sétát a pápa kincseskamrájában is.

A már eddig megismert szereplők tulajdonságai jól kidolgozottak, lehet szeretni és haragudni rájuk, az újabbak közt is lesz kiért izgulni. Úgy vélem, Tömördre még nagy tettek, jelentős feladatok várnak a befejező részben. A műben a valós történelmi személyek mellett a kisemberek gondolatai, érzései is megjelennek. Nem csak a két vallás csap össze, de ezek az emberek is a történelem viharában rákényszerülnek a harcra. Valóban borongós, izzó indulatoktól feszült, vérgőzős a történet.

Nagyon várom az események lezárását, ami még idén megjelenik a Lazi Kiadó gondozásában. Az igényes, szép borítót ezúttal is Kertai Zalán festménye díszíti.




Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.
Szombathelyen érettségizett 1970-ben, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola orosz-latin szakos osztályában, majd 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat köteteinek. Megjelent modern kori bűnügyi kalandregénye, érzelmes kutyatörténete, valamint két legújabb kori mű, amelyek a második világháborúban olasz hadszíntéren, illetve a rendszerváltás időszakában, német és orosz területeken játszódnak. A fentiek mellett írói álnéven húsz romantikus lektűr szerzője is.

Lazi, Szeged, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673578

Maigret emlékiratai

Georges Simenon: Maigret emlékiratai 





                                                                 






Elöljáróban annyit: Ez nem a tipikus Maigret krimi, aki valami újabb nyomozós történetet vár, lehet, csalódni fog. Ez egy váratlan vállalkozás volt Simenontól. Még csak nem is a valamiért jelentős, kiemelkedő egykori nyomozásokra emlékezünk vissza. Szerintem érdekes háttértörténet arról, hogyan lett Maigret közrendőrből felügyelő és az olvasók kedvence.




Sok háttérinfóval megirt történet ez Georges Simenon híres fiktív nyomozójáról, Jules Maigret-ről. Megismerhetjük életének korai korszakaszát, ahogyan megalapozza karrierjének különböző szakaszait. A felidézett emlékek egészen a gyerekkorig nyúlnak vissza. Anyja korai és tragikus elvesztése milyen nyomot hagyott a lelkében, mennyire befolyásolta ez apjával való kapcsolatát.
Mindeközben megismerjük a fiatal író, Georges Simenon személyiségét és munkamódszereit is.
Hogyan és mit vett át a valós rendőri tapasztatokból, hogyan alakította az olvasók kedvére a felügyelő alakját. Jellemzően elsődlegesen a karakter fő jellegzetességeit emelte ki: pipa, termet, kalap. Fokozatosan, az olvasók szeme előtt alakult, formálódott a felügyelő alakja, nem is beszélve ízléséről, kalapjairól, ruháiról. Miért sarkalatos kérdés a puhakalap, vagy keménykalap? A pipagyűjteményről nem is szólva, hiszen maga az író is pipázott.

A Maigret regények általában biztonságos játszótérnek számítottak az írónak, ez egy eredti vállakozás. Bemutatni, hogyan született meg és lett sikeres az általa kitalált, teremtett karakter. Miközben természetesen a valóságos felügyelőt is megszemélyesíti. Már a kiindulásnak Maigret érdekes történetet mesél el, egy véletlen találkozásról, azaz: hogyan is lett belőle rendőr. Miként változott meg az élete, kapott célt, értelmet, amikor egy párizsi nyomozóval találkozott. Nekem tetszett Maigret korai életének háttere és pályafutása, főleg jövőbeli feleségével való megismerkedésének története, humoros pillanatai. Ez a kapcsolata lett életének fő fordulata a rendőri pálya sikerei mellett. A filmes megjelenésekről is esik szó.


Néha elgondolkodtató, hogy Simenon ötletei a valóságban hogyan keltek életre. Az író alakítja főhősének jellemét, szokásait, vagy a valódi felügyelőtől várják el, viselkedjen úgy, mint a regénybeli nyomozó. Egy idő után elkezdesz azon gondolkodni, hogy ki a karakter és ki az író. Valahogy megható, ahogyan a szerző magát a történetbe írta. Érezehtően szoros a két férfi kapcsolata.


"Az igazság soha nem tűnik igaznak," mondja Simenon.
Néha kell alakítani, színezni is, attól eredetibb, izgalmasabb lesz, mintha a csupasz és nyers tényeket tárja az olvasói elé. Valóban érdekes, mert lehetővé teszi, hogy megismerjük Maigret életének különböző aspektusait, a családi kapcsolatait, az elkötelezettségtől vallott nézeteit, a nyomozások során tanúsított viselkedését, amelyeket az élet és a személyes élmények formáltak.
Az ifjú nyomozó szerelme mellett Madame Maigret bemutatása is jól sikerült. A másik kiváló korrajz és momentum, kik voltak a „szöges zoknisok”? Erre is választ ad Simenon. Vagy Maigret. Ezt döntse el a kedves érdeklődő olvasó. 

Ez egy szórakoztató kiegészítő epizód a sorozathoz, amelyet nagyon ajánlok a rajongóknak.











Georges Simenon (1903. február 13. (Liège, Belgium) – 1989. szeptember 4. (Lausanne, Svájc) a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.















Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193081 · Fordította: Ertl István

A mi utcánk

Tar Sándor: A mi utcánk  




                                                                               








"Az ember sokszor nem is tudja miért, csak jön a könny a szeméből"



Ez is az a könyv, amiről nem beszélni kell, hanem olvasni. Mindenkinek. 1995-ös megjelenése után végre, ismét kiadta a Magvető Kiadó.
A Jelenkor 30/30 legfontosabb kortárs irodalmi listáján a 17. Ez azonban semmit nem von le értékéből, mert ugye, mint minden lista, ez is szubjektív. Én speciel feljebb tenném, bőven az első tízbe. Tar Sándor írói nagyszerűsége okán, nem ítélkezik, csupán "tükröt tart", bemutatja ezt a kilátástalan helyzetet.


A Debrecen-közeli falu utcányi házsorában élőkről mesél. Tűpontos, szociográfiai tanulmány is lehetne simán ez a kisregény. A novellákban megjelenő alakok a világvégi Görbe utca lakói. Itt mindenki ismer mindenkit, mindent tud a másikról. Még ha nem is mondja éppen.




A férfiak a szokott módon isznak, szinte masszív alkoholisták, akik már a kakas kukorékolása előtt sorakoznak Sarkadiné Piroska házi borkimérése előtt. Ő aztán tényleg tud mindent, afféle falusi lélekbúvár. Neki mindenki ki meri önteni a lelkét. Így aztán tud, hall és lát mindent.

"Piroska néni néha olyanokat tud mondani, amivel az élettől is elveszi az ember kedvét, de legalábbis csend lesz utána."


A nőket sem kell félteni, ők is a maguk módján kiveszik ebből a részüket. Munkanélküliek, betegek, segélyből, gyesből élők kiszolgáltatottan tengetik kilátástalan napjaikat. Természetesen nem maradhatnak ki a napi házastársi veszekedések-kibékülések, huncutkodó pajzánságok, csalnak és megcsalatnak, intimitással fűszerezve. Esendőek, emberiek, szerethetőek. Ugyanakkor egy temetést sem egyszerű lebonyolítani, ám az összefogás meghatóan önzetlen. Szomorú és sokszor reménytelen történetek az élet árnyékosabb feléről. Megrázóak ezek az emberi sorsok, a'la Magyarország. Mind a mai napig élő, valós és érvényes a szöveg. A mondatok ütnek, sokatmondóan fogalmaz Tar Sándor.



Mondhatnám, Borbély Szilárd Nincstelenek-jének az utcája ez, sok irónikus humorral ábrázolva. Valóban sok esetben már csak mosolyogni tud az ember -kínjában- ezen a reménytelenül elveszett életeken. Van ilyen, láttam magam is. Itt nincs betonút, autó is a tiszteletes Trabantja. Aki önmagában egy groteszk alakja a történéseknek. Ha jól körbe nézünk kicsiny hazánkban ezek az emberek ott vannak mindenütt. Ilyen alakokat, karaktereket szinte bármerre találunk még mind a mai napig. Egyszerű, kétkezi munkások ők, akik elvesztették a talajt életük alól. Ők a A 6714-es személy” volt utasai, a szocialista ipar néhai rabszolgái. Az ő mindennapjaikat pillanatnyi örömeiket, boldogságmorzsáikat ismerhetjük meg. A mi utcánk keserű igazsága, hogy lakói a túlélésre törekszenek. Ők a Kádár-kori Magyarország alakjai. Kifejező érzékletességgel ábrázolt sorsok ezek. Becsülettel viselik, amit rájuk mért a teremtő.


"A kocsmában hetenként egyszer verekednek, de a harag vagy a gyűlölet nem tart sokáig, ahogyan a szeretet, az öröm és a boldogság sem."



Az élet a Misi presszóban zajlik, ahogy kell, a falu egyetlen "műintézményében", itt cserélődnek a hírek, itt adnak tanácsot, ötlet, vagy vigaszt, segítséget egymásnak. Bodor Ádám írja Tar Sándorról: „Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.” A novellák nyelvezete ehhez illik, szókimondó és őszinte. Az "őslakosok" mellett feltűnik néhány fura, idevetődött jöttment is, akik színesítik a képet.


"Aludni, az lenne jó, sokáig. Aztán felébredni úgy, mintha csak álom lett volna ez az egész."

Tar Sándor (Hajdúsámson, 1941. ápr.5. – Debrecen, 2005. jan. 30.) magyar író, szociográfus.




Írói munkáját több díjjal is elismerték. (József Attila és Márai Sándor-díjjal 1997 és 1998-ban).
Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.

A mi utcánk nagy sikert hozott a szerzőnek 1995-ben. Majd 1999-ben hozta nyilvánosságra, hogy 1978-tól a III/III-as ügyosztály besúgójaként tevékenykedett. Ez kirekesztést, elmagányosodást hozott neki. Az ügynökmúltjáról szóló önéletrajzi ihletésű regénye Az áruló. Filmregény címmel jelent meg.

2005-ben napok óta nem látták már, amikor rátörték lakása ajtaját. Már halott volt.




" A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai – az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz.” Keresztury Tibor




Eredeti megjelenés éve: 1995
Magvető, Budapest, 2017
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631435979