Nyár 2017 - Visszapillantó
"A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé, nem is lenne."
(Pilinszky János)
Erről a nyárról, azon kívül, hogy igazi, forró nyár volt, még az jut eszembe: gyorsan eltelt!
Könyvekben szerencsére nem volt hiány, a könyvheti termés szinte végig kitartott, még így is akad olyan kiadó, (Kalligram) akinek a kiadványait még nem tudtam beszerezni. Pedig legalább négy könyvük van a várólistámon.
Néhány adat, a nyár számokban: 44 könyvet sikerült elolvasnom a három hónap alatt, ami még engem is meglepett. Sok vaskos darab akadt köztük, de volt pár vékonyabb falat is ( öt verses ).
Nem akarom túlragozni, csak és kizárólag azokat emelem ki most, - amiktől természetesen pozitív értelemben - , de "eldobtam az agyam", letaglóztak, tuti maradandó élmény volt mindegyik.
Kezdésnek a krimik!
Volt sok jó, izgalmas, de! a Gabo kiadványa lett nálam a nyár krimije: Aszály címmel jelent meg, már a megfilmesítés jogát is megvették ( Reese Witherspoon vásárolta meg). Mint a legjobb, leghatásosabb krimik esetében, erről a regényről
is el lehet mondani, hogy több, mint krimi. Az alap: egy húsz évvel korábbi haláleset és a friss családi tragédia közötti összefüggésekről mesél. A barátság és
a szerelem fokozatai és a kisváros forró, fullasztó légköre együtt valami hatalmas élményt ad. Csak még egy fontos: ez a regény az írónő első bemutatkozása. Nagyon ígéretes, jól sikerült. A befejezés kifejezetten ötletes. Olvassátok el, érdemes!
A másik nagyon dobogós krimi: Ingar Johnsrud: Kalüpszó - a skandináv bűnügyi regények legjobb tulajdonságait ötvözi fordulatos, megdöbbentően kemény, mégis nagyon emberi világot ábrázoló thrillerében, amely méltó folytatása az előző, Követők című kötetének.
Jók voltak még: Jussi Adler-Ohlsen: Szelfik, John Hart: A megváltás útján krimijei.
Történelem!
Másik szívem csücske, főleg mert a mi történetünk, a mi életünk, amit nem csak illik ismerni mélyebben, de részünk, hozzánk tartozik. Nagyon nehéz dolgom van, de tényleg!
Benkő László új trilógiája nyitotta a nyarat a Vér és kereszt.
Címe sokat elárul, sejtető. Vérrel, tűzzel és vassal épült az út, amely az ősi vallásból a kereszténységbe vezette a magyarságot. Emlékezzünk a magyar államiság kezdeti időszakának e viharaira egy család lebilincselő sorsán keresztül. Minőségi történelemóra, kihagyhatatlan, nagyon ajánlott!
Ahogyan a másik régen várt könyvheti újdonság is: Trux Béla Inkvizítor - Eretnek regénye alap, elgondolkodtató és hibátlan. Mind a történelem furcsaságai, mind a nyelvezete irodalmi élményt ad olvasóinak. Mind a két regényt összegezhetném így: Ami nem Rómából jön, azt irtani kell, tűzzel-vassal, mert eretnek! Micsoda hazugság.... ugye?
Két fontos idézet még az Eretnekből:
"Miféle méltányosság várható el az inkvizíciótól? Hóhérok vagytok, emberek mészárosai! A szeretet nevében terjesztitek Róma befolyását. De mit tudtok ti a szeretetről?"
"A magyar könnyen kiismerhető fajta, büszke nép."
Olvassátok és szeressétek ezeket, mert fontos regények. Benkő László regénye a Lazi, míg Trux Béla kötete a Gold Book kiadványa.
Harmadiknak kiemelném: A Bismarck. A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása avagy Gránátok a becsületért címmel Izolde Johannsen tollából megjelent regényt. Már előző hajós története a Birodalmi kalóz is mindent vitt, így ez is méltó folytatás. Egy igazi tengeri kalandtörténet, hűségről, hazaszeretetről, büszkeségről, az emberi életek, sorsok összefonódása a történelem viharaiban. Sok meglepő titokkal, háttéranyaggal, alapos kutatómunka áll mögötte. Az Underground kiadványa.
Kihagyhatatlan kalandozásra visz Csikász Lajos A félhold alkonya című regénysorozatának második kötete, A kuruc király. Lajos humora, kalandszövése páratlan élményeket ad olvasóinak. A "liliomos csokor" néven megismert sorozata után ismét lenyűgözi olvasóit. Ez a regény is a Gold Book kiadványa.
Szépirodalom!
Itt sincs könnyű dolgom: G. G. Marquez riport kötete nagyon tuti, hasznos és meglepő, informatív olvasmány. Már tudunk mosolyogni az ötvenes évek eseményein, még, ha fanyar is ez a mosoly, megélni koránt sem volt olyan vidám. Márquez a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt, aminek apropója a VI. moszkvai VIT volt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok.
A szerelembe esésről már rengeteg könyvet írtak, meg persze a szerelem elmúlásáról is. De mi van a lángra lobbanás és a kihűlt hamu között? Ignacy Karpowicz figurái különlegesek ugyan, de a felszín alatt valójában mindannyian átlagos, hétköznapi szereplők, akik a mindennapok taposómalmában sem felejtették el a szerelem ízét. Ők a Szálkák szereplői, lengyel szépirodalom a Typotex kiadványa, kivételes élmény volt olvasni.
Ahogyan Fredrik Backman vékonyka, novellának is felfogható kisregényét. A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb. Rövid, humoros és ütős kis könyv ez. Nagyapó búcsúzik az élettől míg unokája éppen eszmél, most kezdi megismerni. Szerintem abszolút tökéletes: megható, pontos és megrázó. Nincs túlírva, lehet agyalni bőven, mégis benne van az egész életünk.
A Jaffa Kiadónál jelent meg a Mire leszáll az éj. Michael Cunningham páratlan érzékenységgel és érzékletességgel ábrázolja modern világunkat, felgyorsult életünket a kiüresedő párkapcsolatokkal.
A Libri Kiadó kötetét emelném még ki: A Baltimore fiúk és Joel Dicker megvett magának kilóra. Egy magával ragadó családtörténetet olvashattam, remek karakterekkel, jól felépített történetben. Számomra Irwin Shaw családi történetét és mesélési stílusát idézte a Gazdag ember, szegény ember regényét. Joël Dicker egy tehetséges mesemondó. Olvassátok!
Jó volt még: Tóth Krisztina: Párducpompa, Szív Ernő: Az irodalom ellenségei és Joseph Boyden: Az orenda regényei. Merem ajánlani még Szabó Magda Alvók futása című novelláit is, ami új kiadásban látott napvilágot. Nekem hatalmas élmény volt olvasni.
"Az én kalandom a felfedezés volt."
Trux Béla: Az inkvizítor
Jékely Zoltán: Nyárutó
Megöldököltük a nyarat,
mint egy széptollú madarat,
belőle más nem is maradt,
egy-két piros toll-pillanat.
Megnyúlt árnyékok, hullott-szilvaszag;
a lombokon még nincs egy foltnyi vér sem:
vadgerle búg – forró hangjában, érzem,
még a bolondító, vad nyár kacag.
2017. augusztus 31., csütörtök
2017. augusztus 29., kedd
A nevem Bond, James Bond
Ian Fleming és a 007-es ügynök
James Bond figurájának megalkotója, Ian Fleming vagyonos angol családba született (1908. május 28. – 1964. augusztus 12.). Az angol író, újságíró, a második világháborúban tengerésztiszt és hírszerzőként vett részt. Már mozgalmas diákévei előre vetítették kalandos életét. Azért vették ki szülei egy híres angol iskolából, mert nemi betegséget szedett össze egy prostituált lánytól, 17 évesen...
Ian Fleming éppen olyan nőfaló volt az életben, mint az általa megformált hős, James Bond. A nők végig fontos szerepet játszottak az életében, hiszen felesége bátorítására nekilátott a már régóta a fejében formálódó történet megírásához, aminek a címe Casino Royal lett. A történettel megszületett a XX. század legismertebb titkos ügynöke: a hűvös eleganciájú James Bond. A regényt Fleming jamaicai birtokán írta, amelynek neve Goldeneye volt. A Casino Royal volt a kezdete egy tizennégy részes könyvsorozatnak, aminek az utolsó kötete Az aranypisztolyos férfi-t az író már nem tudta befejezni. Fleming sajnos csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt.
A napi hetven cigaretta, a csődbe ment házassága és a munkájával kapcsolatos stressz miatt 1964. augusztus 12-én, 56 évesen váratlanul elhunyt. 1953 és 1964 között 14 James Bond-regényt írt meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak a haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után több szerző is folytatta, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. A kiválóan megírt regényeket ma is élvezetes olvasni, nemzetközi népszerűségük évtizedek óta töretlen, a korszak gondolkodásmódjának, értékeinek és nem utolsósorban tárgyi világának színes és pontos visszaadása jellemzi ezeket a regényeket. A kalandokkal, luxussal, politikával és különleges helyszínekkel teli álomvilág érzékletes bemutatására mélységes életszeretet és egyfajta nyers, kesernyés filozofikusság jellemző. Idehaza nyolc könyv jelent meg a tizennégyből.
A könyvek esetében is azok a legsikeresebbek, amelyek később a filmeknél (Dr. No, Goldfinger, Csak kétszer élsz, Goldeneye). Őfelsége titkosügynöke vitathatatlanul a tömegkultúra része lett, a hidegháború jó hátteret adott a filmeknek is. Érdekesség: Magyarországon 1989-ben mutatták be az első James Bond filmet a mozik. Ez volt a Magányos ügynök Timothy Dalton alakításában. Ez a 16. hivatalos James Bond-film a szériában, ami elsőnek eljutott hazánkba. Ez volt az első James Bond film, amely igen kemény, olykor már brutális (akció) jeleneteket tartalmaz. Korábban erre nem volt példa.
Ezt követően 6 évig nem született új James Bond film. Dalton második alkalommal bújt James Bond bőrébe. Ez John Glen utolsó Bond-filmje. Ő az egyetlen rendező, aki 5 alakommal is rendezhette a 007-es ügynök történeteit.
A 007-es és Ian Fleming vitathatatlanul sokban hasonlítanak egymásra: Fleming maga is kedvelte a luxust és a kulináris élvezeteket, szerette a gyors autókat, a drága italokat és a dúskeblű nőket. James Bond gátlástalan, fanyar humorú, a nevét pedig egy amerikai ornitológusról kapta. A vodka-martinit felrázva, és nem keverve kéri, lelkiismeret-furdalás nélkül végez az ellenséges gonosztevőkkel, gond nélkül elcsábítja az ellene küldött nagyon csinos kémnőket. A filmek esetében "Bond-lánynak lenni" elismerést jelent. Számtalan sok színésznő karrierjét alapozta meg, vagy adott neki lendületet a szerep.
Az első film 1962-ben a Dr. No volt. Alacsony költségvetéssel, egy ismeretlen skót színésszel: a sármos Sean Connory összesen hatszor öltötte magára a szuperkém öltönyét, és lett vele világhírű. Sokan őt tartják máig a legjobb Bondnak.
Mellette az első Bond-lány Ursula Andress volt. Olyan feledhetetlen módon bukkant fel a tenger habjaiból fehér bikinijében, hogy (a szexuális forradalom előtt járunk), ez a jelenet "minden idők legszexibb epizódja" címet érdemelte ki. Egy későbbi alkotásban ennek a jelenetnek emlékére Halle Berry is hasonló módon lépett színre a filmben. (Halj meg máskor - 2002.) ez volt a huszadik Bond film. Olyan neves színésznők kapták meg a szerepet eddig, mint: Britt Ekland, Barbara Bach, Kim Basinger, Teri Hacher, Claudine Auger vagy Grace Jones. Újabban Famke Janssen, Izabella Scorupco, Sophie Marceau és Monica Bellucci is domborított a szerepben.
Felming saját feletteséről, John Godfrey admirálisról mintázta Bond főnökét, M-et, aki ugyebár férfi, míg néhány filmben Judi Dench alakítja remekül. Bond főnöke, a titkosszolgálat – fedőnevén Universal Exports – igazgatója, aki a különböző küldetésekre küldi Bondot, gyakran a miniszterelnök vagy a hadügyminiszter közvetlen utasítására. Nem egyszer vitázik vagy kerül ellentétbe Bonddal egy ügy megoldása kapcsán, de alapvetően kedveli Bondot.
Ian Fleming 53 éve hunyt el, Bond kapitány történetei a mai napig népszerűek. Sean Connery a napokban ünnepelte 87. születésnapját. Az idős színész 2003 óta nem forgat már. A mindenki által kedvelt skót színész visszavonultan él.
Roger Moore, aki a sokak szerint a legsármosabb volt, 2017. május 23-án 89 évesen Svájcban elhunyt. Ő a korával is rekordot állított fel ugyanis az első 007-es filmjében Az élni és halni hagyni-ban negyvenhat éves volt, az utolsó esetében, az 1985-ös Halálvágta című filmben pedig már 58 éves volt a forgatás befejeztekor. Így kiérdemelte a legidősebb Bond címet is. Brosnan épp ezért nem vállalta négy film után, ő is betöltötte az ötvenet és nem akart "túlkoros" lenni.
A vagány szívtipró, pókerarcú szuperkémről oldalakat lehetne még írni. Fontos és jellemző még a filmeknél a zene! A James Bond-filmek jellegzetes témáját Monty Norman szerezte, a Dr. No-ig, utána John Barry szerezte legtöbbször a zenét a filmekhez, de mások is dolgoztak rajta: George Martin, Marvin Hamlisch és Bill Conti.
A külön a filmekhez készült főcímdalokat (címük emiatt legtöbbször az adott film címével azonos), a Dr. No kivételével (mivel ott még ilyen nem volt) mind a kor ismert előadói készítették és adták elő. Hallhattuk többek között Paul McCatney-t és a Wingset, Tina Turnert, Duran Durant, A-ha, vagy Madonna is kisírt magának egy főcímdalt az epizódszerepe mellé. Adele volt az első, aki a Skyfall film betétdaláért Oscar-díjat kapott 2013-ban.
Eddig 24 Bond-film készült el, hamarosan forog, készül a jubileumi 25 epizód. Ebben ismét Daniel Craig fogja alakítani kedvenc titkos ügynökünket. Ő eddig már négy filmben kapta meg a szerepet. Az említetteken kívül George Lazenby (egyszer), Roger Moore ( hétszer), Pierce Brosnan ( négyszer) alakította Bondot.
Forrás: wikipédia, KönyvesBlog, Ian Fleming IMDb.
James Bond figurájának megalkotója, Ian Fleming vagyonos angol családba született (1908. május 28. – 1964. augusztus 12.). Az angol író, újságíró, a második világháborúban tengerésztiszt és hírszerzőként vett részt. Már mozgalmas diákévei előre vetítették kalandos életét. Azért vették ki szülei egy híres angol iskolából, mert nemi betegséget szedett össze egy prostituált lánytól, 17 évesen...
Ian Fleming éppen olyan nőfaló volt az életben, mint az általa megformált hős, James Bond. A nők végig fontos szerepet játszottak az életében, hiszen felesége bátorítására nekilátott a már régóta a fejében formálódó történet megírásához, aminek a címe Casino Royal lett. A történettel megszületett a XX. század legismertebb titkos ügynöke: a hűvös eleganciájú James Bond. A regényt Fleming jamaicai birtokán írta, amelynek neve Goldeneye volt. A Casino Royal volt a kezdete egy tizennégy részes könyvsorozatnak, aminek az utolsó kötete Az aranypisztolyos férfi-t az író már nem tudta befejezni. Fleming sajnos csak az első két Bond-film elkészítésében vehetett részt.
A napi hetven cigaretta, a csődbe ment házassága és a munkájával kapcsolatos stressz miatt 1964. augusztus 12-én, 56 évesen váratlanul elhunyt. 1953 és 1964 között 14 James Bond-regényt írt meg, ezeket 36 nyelvre fordították le és csak a haláláig 50 millió példányt adtak el belőlük. A sorozatot Fleming halála után több szerző is folytatta, de egyikük sem ért el hozzá hasonló sikereket. A kiválóan megírt regényeket ma is élvezetes olvasni, nemzetközi népszerűségük évtizedek óta töretlen, a korszak gondolkodásmódjának, értékeinek és nem utolsósorban tárgyi világának színes és pontos visszaadása jellemzi ezeket a regényeket. A kalandokkal, luxussal, politikával és különleges helyszínekkel teli álomvilág érzékletes bemutatására mélységes életszeretet és egyfajta nyers, kesernyés filozofikusság jellemző. Idehaza nyolc könyv jelent meg a tizennégyből.
A könyvek esetében is azok a legsikeresebbek, amelyek később a filmeknél (Dr. No, Goldfinger, Csak kétszer élsz, Goldeneye). Őfelsége titkosügynöke vitathatatlanul a tömegkultúra része lett, a hidegháború jó hátteret adott a filmeknek is. Érdekesség: Magyarországon 1989-ben mutatták be az első James Bond filmet a mozik. Ez volt a Magányos ügynök Timothy Dalton alakításában. Ez a 16. hivatalos James Bond-film a szériában, ami elsőnek eljutott hazánkba. Ez volt az első James Bond film, amely igen kemény, olykor már brutális (akció) jeleneteket tartalmaz. Korábban erre nem volt példa.
Ezt követően 6 évig nem született új James Bond film. Dalton második alkalommal bújt James Bond bőrébe. Ez John Glen utolsó Bond-filmje. Ő az egyetlen rendező, aki 5 alakommal is rendezhette a 007-es ügynök történeteit.
A 007-es és Ian Fleming vitathatatlanul sokban hasonlítanak egymásra: Fleming maga is kedvelte a luxust és a kulináris élvezeteket, szerette a gyors autókat, a drága italokat és a dúskeblű nőket. James Bond gátlástalan, fanyar humorú, a nevét pedig egy amerikai ornitológusról kapta. A vodka-martinit felrázva, és nem keverve kéri, lelkiismeret-furdalás nélkül végez az ellenséges gonosztevőkkel, gond nélkül elcsábítja az ellene küldött nagyon csinos kémnőket. A filmek esetében "Bond-lánynak lenni" elismerést jelent. Számtalan sok színésznő karrierjét alapozta meg, vagy adott neki lendületet a szerep.
Az első film 1962-ben a Dr. No volt. Alacsony költségvetéssel, egy ismeretlen skót színésszel: a sármos Sean Connory összesen hatszor öltötte magára a szuperkém öltönyét, és lett vele világhírű. Sokan őt tartják máig a legjobb Bondnak.
Mellette az első Bond-lány Ursula Andress volt. Olyan feledhetetlen módon bukkant fel a tenger habjaiból fehér bikinijében, hogy (a szexuális forradalom előtt járunk), ez a jelenet "minden idők legszexibb epizódja" címet érdemelte ki. Egy későbbi alkotásban ennek a jelenetnek emlékére Halle Berry is hasonló módon lépett színre a filmben. (Halj meg máskor - 2002.) ez volt a huszadik Bond film. Olyan neves színésznők kapták meg a szerepet eddig, mint: Britt Ekland, Barbara Bach, Kim Basinger, Teri Hacher, Claudine Auger vagy Grace Jones. Újabban Famke Janssen, Izabella Scorupco, Sophie Marceau és Monica Bellucci is domborított a szerepben.
Felming saját feletteséről, John Godfrey admirálisról mintázta Bond főnökét, M-et, aki ugyebár férfi, míg néhány filmben Judi Dench alakítja remekül. Bond főnöke, a titkosszolgálat – fedőnevén Universal Exports – igazgatója, aki a különböző küldetésekre küldi Bondot, gyakran a miniszterelnök vagy a hadügyminiszter közvetlen utasítására. Nem egyszer vitázik vagy kerül ellentétbe Bonddal egy ügy megoldása kapcsán, de alapvetően kedveli Bondot.
Ian Fleming 53 éve hunyt el, Bond kapitány történetei a mai napig népszerűek. Sean Connery a napokban ünnepelte 87. születésnapját. Az idős színész 2003 óta nem forgat már. A mindenki által kedvelt skót színész visszavonultan él.
Roger Moore, aki a sokak szerint a legsármosabb volt, 2017. május 23-án 89 évesen Svájcban elhunyt. Ő a korával is rekordot állított fel ugyanis az első 007-es filmjében Az élni és halni hagyni-ban negyvenhat éves volt, az utolsó esetében, az 1985-ös Halálvágta című filmben pedig már 58 éves volt a forgatás befejeztekor. Így kiérdemelte a legidősebb Bond címet is. Brosnan épp ezért nem vállalta négy film után, ő is betöltötte az ötvenet és nem akart "túlkoros" lenni.
A vagány szívtipró, pókerarcú szuperkémről oldalakat lehetne még írni. Fontos és jellemző még a filmeknél a zene! A James Bond-filmek jellegzetes témáját Monty Norman szerezte, a Dr. No-ig, utána John Barry szerezte legtöbbször a zenét a filmekhez, de mások is dolgoztak rajta: George Martin, Marvin Hamlisch és Bill Conti.
A külön a filmekhez készült főcímdalokat (címük emiatt legtöbbször az adott film címével azonos), a Dr. No kivételével (mivel ott még ilyen nem volt) mind a kor ismert előadói készítették és adták elő. Hallhattuk többek között Paul McCatney-t és a Wingset, Tina Turnert, Duran Durant, A-ha, vagy Madonna is kisírt magának egy főcímdalt az epizódszerepe mellé. Adele volt az első, aki a Skyfall film betétdaláért Oscar-díjat kapott 2013-ban.
Eddig 24 Bond-film készült el, hamarosan forog, készül a jubileumi 25 epizód. Ebben ismét Daniel Craig fogja alakítani kedvenc titkos ügynökünket. Ő eddig már négy filmben kapta meg a szerepet. Az említetteken kívül George Lazenby (egyszer), Roger Moore ( hétszer), Pierce Brosnan ( négyszer) alakította Bondot.
Forrás: wikipédia, KönyvesBlog, Ian Fleming IMDb.
2017. augusztus 27., vasárnap
Jó emberek
Arturo Pérez-Reverte: Jó emberek
Arturo Pérez-Reverte élvezi az intelligens játékot a történelem és a fikció között. A kezében a varázspálcával (toll) nem csupán ügyesen építi fel a két kitalált karaktert, de az elbeszélő hitelességét is erősíti ezzel, mintha valódi történetet mesélne el. Dicsőséges képek, huncut kikacsintások és ötleteket mutat be a legfontosabb kérdések ábrázolására: Egy jó kaland a könyvek erejével, eszmék ütközése, és a barátság mellett a jó és a rossz örök párharcáról. Teszi mindezt egyszerű és érthető módon.
A történet izgalmas, kiváló a hangulata, humora. A tizennyolcadik század végén zajlik a regény története, amikor a Spanyol Királyi Akadémia két tagját különleges feladattal bízzák meg. Nem kevés veszéllyel jár a küldetésük, el kell hozzák a Spanyolországban tiltó listán lévő Enciklopédia 28 kötetét. Két bátor, kissé felkészületlen utazónk a francia forradalom előestéjén vág neki kalandokkal teli útjának. Ezeket a csodálatos kalandjaikat a valós események teszik hihetővé. Történelmi és posztmodern regény, ahol a karakterek jól működnek, a térben és időben. Ez egy csodálatos történet, jól elmondott, tökéletesen strukturált, gyönyörű utazás Franciaországba. Természetesen vannak, akik szeretnék minden lehetséges eszközzel megakadályozni a könyvek Spanyolországba való eljutását.
Tetszett, ahogy Perez Reverte játszik a szavakkal, személye beépül a regénybe. A stílusa, amellyel megírta, csodálatos. Különösen hangsúlyoznám a szókincsét, a beszéd és gondolkodásmódot, ahogyan megidézi a tizennyolcadik századot. Nagyon kiegyensúlyozott a történetvezetése, a fő karakterek emberiek, akik összefognak az értékeket menteni,a barátság erejével. Bár nagyon különbözőek a viselkedésükben és hiedelmeik, mégis együtt egy jó ügy érdekében tudnak együtt haladni a vállalt feladatuk felé. A két spanyol tudós kalandjai sodróak, humortól sem mentesek. Nem kell azonban arra gondolni, hogy a két akadémikus egyfajta szuperhős lenne. Ők csupán már ott és akkor hitték a könyvek erejét, hogy a világot jobbá tehetik általuk. A két főszereplő a könyvtáros Don Hermogenes Molina és Don Pedro Zárate admirális. Az ő küldetésük és a személyiségük különbözőségének dinamikája ad egy különleges kontrasztot, nagyon jól és sok árnyalattal jelenik meg a regény eseményeiben. Ez egy olyan könyv, ami nem csak jól szórakoztatja az olvasót, de gondolkodtat is. Köszönhetően az alapos kutatási munkának, ami érezhető olvasás közben.
Röviden: ha kedveled a történelmet, akkor érdemes elolvasni ezt a könyvet. Izgalmakban bővelkedő, kalandos utazás a tizennyolcadik század spanyol és francia királyi udvarába. Szórakoztató narratíva, jól felépített karakterek jellemzik.
Arturo Pérez-Reverte (Cartagena, Spanyolország, 1951. november 24. –) egy spanyol író, egykori riporter. Kizárólag az irodalomnak él, bár korábban 21 évig (1973 - 1994) dolgozott riporterként is a sajtónak,
a rádiónak és a televíziónak. Mint haditudósító számolt be több nemzetközi konfliktusról, köztük a szaharai háborúról, vagy a délszláv háborúról is.
Könyvei sikeresek, többnyire történelmi kalandregények, néhányat magyar nyelvre is lefordítottak.
2003-tól Pérez-Reverte tagja a Spanyol Királyi Akadémiának is.
Libri, Budapest, 2017
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633107294 · Fordította: Imrei Andrea
Arturo Pérez-Reverte élvezi az intelligens játékot a történelem és a fikció között. A kezében a varázspálcával (toll) nem csupán ügyesen építi fel a két kitalált karaktert, de az elbeszélő hitelességét is erősíti ezzel, mintha valódi történetet mesélne el. Dicsőséges képek, huncut kikacsintások és ötleteket mutat be a legfontosabb kérdések ábrázolására: Egy jó kaland a könyvek erejével, eszmék ütközése, és a barátság mellett a jó és a rossz örök párharcáról. Teszi mindezt egyszerű és érthető módon.
A történet izgalmas, kiváló a hangulata, humora. A tizennyolcadik század végén zajlik a regény története, amikor a Spanyol Királyi Akadémia két tagját különleges feladattal bízzák meg. Nem kevés veszéllyel jár a küldetésük, el kell hozzák a Spanyolországban tiltó listán lévő Enciklopédia 28 kötetét. Két bátor, kissé felkészületlen utazónk a francia forradalom előestéjén vág neki kalandokkal teli útjának. Ezeket a csodálatos kalandjaikat a valós események teszik hihetővé. Történelmi és posztmodern regény, ahol a karakterek jól működnek, a térben és időben. Ez egy csodálatos történet, jól elmondott, tökéletesen strukturált, gyönyörű utazás Franciaországba. Természetesen vannak, akik szeretnék minden lehetséges eszközzel megakadályozni a könyvek Spanyolországba való eljutását.
Tetszett, ahogy Perez Reverte játszik a szavakkal, személye beépül a regénybe. A stílusa, amellyel megírta, csodálatos. Különösen hangsúlyoznám a szókincsét, a beszéd és gondolkodásmódot, ahogyan megidézi a tizennyolcadik századot. Nagyon kiegyensúlyozott a történetvezetése, a fő karakterek emberiek, akik összefognak az értékeket menteni,a barátság erejével. Bár nagyon különbözőek a viselkedésükben és hiedelmeik, mégis együtt egy jó ügy érdekében tudnak együtt haladni a vállalt feladatuk felé. A két spanyol tudós kalandjai sodróak, humortól sem mentesek. Nem kell azonban arra gondolni, hogy a két akadémikus egyfajta szuperhős lenne. Ők csupán már ott és akkor hitték a könyvek erejét, hogy a világot jobbá tehetik általuk. A két főszereplő a könyvtáros Don Hermogenes Molina és Don Pedro Zárate admirális. Az ő küldetésük és a személyiségük különbözőségének dinamikája ad egy különleges kontrasztot, nagyon jól és sok árnyalattal jelenik meg a regény eseményeiben. Ez egy olyan könyv, ami nem csak jól szórakoztatja az olvasót, de gondolkodtat is. Köszönhetően az alapos kutatási munkának, ami érezhető olvasás közben.
Röviden: ha kedveled a történelmet, akkor érdemes elolvasni ezt a könyvet. Izgalmakban bővelkedő, kalandos utazás a tizennyolcadik század spanyol és francia királyi udvarába. Szórakoztató narratíva, jól felépített karakterek jellemzik.
Arturo Pérez-Reverte (Cartagena, Spanyolország, 1951. november 24. –) egy spanyol író, egykori riporter. Kizárólag az irodalomnak él, bár korábban 21 évig (1973 - 1994) dolgozott riporterként is a sajtónak,
a rádiónak és a televíziónak. Mint haditudósító számolt be több nemzetközi konfliktusról, köztük a szaharai háborúról, vagy a délszláv háborúról is.
Könyvei sikeresek, többnyire történelmi kalandregények, néhányat magyar nyelvre is lefordítottak.
2003-tól Pérez-Reverte tagja a Spanyol Királyi Akadémiának is.
Libri, Budapest, 2017
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633107294 · Fordította: Imrei Andrea
2017. augusztus 24., csütörtök
A tizennegyedik gyarmat
Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat
Ha történelmi fikcióról van szó, az egyik legjobb szerző Steve Berry - aki ismét megmutatja, miért ő a thriller műfaj egyik legjobbja. Röviden összefoglalva Berry új regényét: végy egy kis James Bondot alapnak, hintsd meg némi Mission Impossible és "24" érzéssel, majd keverj hozzá sok háttér információt. A tetejére habnak tegyél sok igazságmorzsát.
Az utóbbi Steve Berry regények egyre jobban a valós történelmi háttérre épülnek, azokat bontogatva sejlik fel maga a történelem színpada. Berry sikerrel lebbenti fel ezekről a titkokról a fátylat, ezúttal közelmúltunk eseményeit véve górcső alá. Ez a tizenegyedik könyv, amely Cotton Malone-t teszi meg főhősnek, de minden egyes regény önálló könyvként íródott, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy bármilyen sorrendben olvashassák őket. Nem lenne Steve Berry, ha a valóságos történelmi események mellett a politikából jól ismert néhány valós alakot is bevon. Nagyon tetszett a megrajzolt miniportrék sora: Reagan, II. János Pál pápa és Andropov mellett a merénylőik is szóba kerülnek.
A könyv nagyszerű jelenettel nyit: 1982-ben Ronald Reagan Amerika elnöke és II. János Pál pápa a Keresztény egyház feje közötti titkos találkozóval. Ami egyező véleményük alapján, kis összeesküvés a szocializmus megszüntetésére. Nagyon hatásos és lendületes nyitás, jó volt olvasni a két vezető politikus gondolatairól, személyes meglátásairól.
Innentől kezdve az olvasók egy bevetésen látják viszont kedvenc ügynöküket: Cotton Malone a Bajkál-tó felett jelenik meg egy helikopterben, ami éppen bajba kerül. Az Igazságügyi Minisztérium operatív részlegének főnöke, Stephanie Nelle parancsára ugyanis Oroszországba repült. Színre lép a fő gonoszunk is, az egykori KGB ügynök, Alekszandr Zorin, aki hozzáférhet a kis nukleáris eszközökhöz. Amit még Andropov idején rejtettek el Amerikában... Ő ezt akarja megszerezni és tervezi használni is őket. Zorin személyes bosszúra készül, a legyőzhetetlennek vélt Amerika ellen. Bár véget ért a hidegháború, a vasfüggöny leomlott, ő mégis a visszaállítására tesz kísérletet. Erre az elnökváltás ad remek alkalmat neki, Cotton Malone a nyugdíjas ügynök pedig egy új "hidegháború" küszöbén találja magát.
Zorinnak van egy alvósejtje is, aki már az Egyesült Államokban van segítségére. Berry hamarosan egy olyan cselekménysort mutat be, amely nem csak Amerikát célozza meg, hanem az Alkotmány bizonyos hibájára is rámutat: Veszélyes és komoly a felvetett kérdés: mi lenne, ha a nemzet vezető nélkül maradna? Mi történne, ha mind az elnököt, mind a megválasztott alelnököt megölnék, mielőtt hivatalba lépne? Amerika meggyengítése, ellehetetlenítése nem is olyan lehetetlen.
A Cincinnati Társaság, ami valóban létezik ( 1783-ban alapították, és az ország legrégebbi hazafias szervezete) bevonásával az amerikai polgárháborúig nyúlnak vissza a történelmi szálak. Kanada bekebelezése nem járt akkor sikerrel. Jelentős szerep jut az államok alkotmányának a 20. módosításnak, ami az elnöki öröklés ügyét ismerteti. Rámutat a kongresszusi törvényében megfogalmazott jogi hibákra, ami bizony lehet komoly veszélyforrás.
Cotton Malone mellé feltűnik Cassiopeia szerelmes segítségnek, hogy a gyors küldetése sikerrel végződjön. Sok sok titok a hidegháborús Szovjetunióról, rejtett alagút, nukleáris bombák sora, amit ki kell iktasson Malone. Különben katasztrofális véget érhet nem csak az elnök beiktatása, de a világ sorsa is. Rengeteg csavar, fordulat után érkezünk el a megoldáshoz.
Az elejétől a végéig hihetetlenül jól megírt, és ragyogó történet. Berry vitathatatlanul lépet előre, az utolsó néhány könyve, különösen a kedvenceim közt van. Berry egyike azoknak a kevés szerzőnek, akik tudják, hogy valóban szórakoztassanak, miközben tanítanak és rámutatnak a háttérben meghúzódó összefüggésekre. Nehéz lenne kiválogatni a szerző fantasztikus fantáziája és a valóság egybeeséseit. Erre az utószóban ad válaszokat, amit itt kár lenne kihagyni. Minden regénye jó, és mindegyik kínál valami mást a rajongóknak. Külön öröm, hogy példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz az új regény.
Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd, a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, Az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban sikeresek.
A Cotton Malone-sorozat eddigi kötetei: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, Veszedelmes hazafiak.
GABO, Budapest, 2017
528 oldal · ISBN: 9789634064749 · Fordította: Sóvágó Katalin
Ha történelmi fikcióról van szó, az egyik legjobb szerző Steve Berry - aki ismét megmutatja, miért ő a thriller műfaj egyik legjobbja. Röviden összefoglalva Berry új regényét: végy egy kis James Bondot alapnak, hintsd meg némi Mission Impossible és "24" érzéssel, majd keverj hozzá sok háttér információt. A tetejére habnak tegyél sok igazságmorzsát.
Az utóbbi Steve Berry regények egyre jobban a valós történelmi háttérre épülnek, azokat bontogatva sejlik fel maga a történelem színpada. Berry sikerrel lebbenti fel ezekről a titkokról a fátylat, ezúttal közelmúltunk eseményeit véve górcső alá. Ez a tizenegyedik könyv, amely Cotton Malone-t teszi meg főhősnek, de minden egyes regény önálló könyvként íródott, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy bármilyen sorrendben olvashassák őket. Nem lenne Steve Berry, ha a valóságos történelmi események mellett a politikából jól ismert néhány valós alakot is bevon. Nagyon tetszett a megrajzolt miniportrék sora: Reagan, II. János Pál pápa és Andropov mellett a merénylőik is szóba kerülnek.
A könyv nagyszerű jelenettel nyit: 1982-ben Ronald Reagan Amerika elnöke és II. János Pál pápa a Keresztény egyház feje közötti titkos találkozóval. Ami egyező véleményük alapján, kis összeesküvés a szocializmus megszüntetésére. Nagyon hatásos és lendületes nyitás, jó volt olvasni a két vezető politikus gondolatairól, személyes meglátásairól.
Innentől kezdve az olvasók egy bevetésen látják viszont kedvenc ügynöküket: Cotton Malone a Bajkál-tó felett jelenik meg egy helikopterben, ami éppen bajba kerül. Az Igazságügyi Minisztérium operatív részlegének főnöke, Stephanie Nelle parancsára ugyanis Oroszországba repült. Színre lép a fő gonoszunk is, az egykori KGB ügynök, Alekszandr Zorin, aki hozzáférhet a kis nukleáris eszközökhöz. Amit még Andropov idején rejtettek el Amerikában... Ő ezt akarja megszerezni és tervezi használni is őket. Zorin személyes bosszúra készül, a legyőzhetetlennek vélt Amerika ellen. Bár véget ért a hidegháború, a vasfüggöny leomlott, ő mégis a visszaállítására tesz kísérletet. Erre az elnökváltás ad remek alkalmat neki, Cotton Malone a nyugdíjas ügynök pedig egy új "hidegháború" küszöbén találja magát.
Zorinnak van egy alvósejtje is, aki már az Egyesült Államokban van segítségére. Berry hamarosan egy olyan cselekménysort mutat be, amely nem csak Amerikát célozza meg, hanem az Alkotmány bizonyos hibájára is rámutat: Veszélyes és komoly a felvetett kérdés: mi lenne, ha a nemzet vezető nélkül maradna? Mi történne, ha mind az elnököt, mind a megválasztott alelnököt megölnék, mielőtt hivatalba lépne? Amerika meggyengítése, ellehetetlenítése nem is olyan lehetetlen.
A Cincinnati Társaság, ami valóban létezik ( 1783-ban alapították, és az ország legrégebbi hazafias szervezete) bevonásával az amerikai polgárháborúig nyúlnak vissza a történelmi szálak. Kanada bekebelezése nem járt akkor sikerrel. Jelentős szerep jut az államok alkotmányának a 20. módosításnak, ami az elnöki öröklés ügyét ismerteti. Rámutat a kongresszusi törvényében megfogalmazott jogi hibákra, ami bizony lehet komoly veszélyforrás.
Cotton Malone mellé feltűnik Cassiopeia szerelmes segítségnek, hogy a gyors küldetése sikerrel végződjön. Sok sok titok a hidegháborús Szovjetunióról, rejtett alagút, nukleáris bombák sora, amit ki kell iktasson Malone. Különben katasztrofális véget érhet nem csak az elnök beiktatása, de a világ sorsa is. Rengeteg csavar, fordulat után érkezünk el a megoldáshoz.
Az elejétől a végéig hihetetlenül jól megírt, és ragyogó történet. Berry vitathatatlanul lépet előre, az utolsó néhány könyve, különösen a kedvenceim közt van. Berry egyike azoknak a kevés szerzőnek, akik tudják, hogy valóban szórakoztassanak, miközben tanítanak és rámutatnak a háttérben meghúzódó összefüggésekre. Nehéz lenne kiválogatni a szerző fantasztikus fantáziája és a valóság egybeeséseit. Erre az utószóban ad válaszokat, amit itt kár lenne kihagyni. Minden regénye jó, és mindegyik kínál valami mást a rajongóknak. Külön öröm, hogy példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz az új regény.
Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd, a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, Az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban sikeresek.
A Cotton Malone-sorozat eddigi kötetei: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, Veszedelmes hazafiak.
GABO, Budapest, 2017
528 oldal · ISBN: 9789634064749 · Fordította: Sóvágó Katalin
2017. augusztus 22., kedd
Örömhozó, bánatrontó
Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó
Levelek a szomszédba
Közismert tény, hogy számtalan híresség állatbarát: idehaza Polcz Alaine, Szántó Piroska, Weöres Sándor, Ottlik Géza volt nagy macskabarát, míg a külföldiek közt Picasso, Stephen King, vagy Freddie Mercury neve jut elsőként eszembe. Ő még dalt is írt kedvencének.
Az ajtó fontos mellékszereplői a macskák színre lépnek. Igaz, ezek a levélkék nem kiadásra voltak szánva, csupán a kedves szomszédainak írta őket. Mégis bepillanthatunk általuk az írónő magánéletébe, aki igazi állatbarát volt. Az Örömhozó, bánatrontó tulajdonképpen még csak nem is levélregény, ám a felfűzött levelek közel hozzák az olvasóhoz Szabó Magdát. Megismerhetik érző szívű, gondoskodó szeretetét az állatok felé, és remek humoráról is képet kaphatnak az olvasók. Ez a könyvecske önmagában örömhozó. Életszeretet jellemzi, az állatok egyenrangú társai a mindennapokban az íróházaspárnak. Amikor 1960-ban a Júlia utcába költöztek cicájukkal, Évukával, hamarosan jó barátságba kerülnek a szomszéd házaspárral, akik szintén macskabarátok voltak. Így szívesen gondoskodtak Évukáról, mikor az írónőék számtalan bokros teendőik miatt kénytelenek voltak elutazni. A Bácsi, még egy pallót is kitett a két erkély közé, hogy Évuka akárhányszor egyedül érzi magát, át tudjon menni a szomszédba. Ahol a simogató gondoskodás mellé finom falatokkal is várták. Vagy vízipálmával... ami minden kiscica álma.
Ezt az odafigyelést, óvó gondoskodásukat köszönte meg alkalmanként egy-egy levélke kíséretében Szabó Magda.
Ezeket apró rajzok, humoros pillanatok jellemzik. A felnőtt világ, az életük macskaszemmel. Vajon mit gondolnak rólunk családi kedvenceink? Rövid, sok személyes képpel, versekkel megtűzdelt, cicás, néhol kutyás, irodalmi levélgyűjtemény. Nem az írónő, hanem a "szomszéd" Szabó Magda számára, Évuka cica által "lediktált" hálás, köszönő levélkékből kibontakozik az élet a Júlia utcában. A pettyes fenekű kismacska érzései, gondolatai: "nem tudnak ezek főzni..." nem is szólva a bezártság egyéb rossz hatásairól: nem csak a vitamin, de a kandúr-hiány... ami mókás pillanatok forrása.
A kis szőrgombóc rengeteg vidámságot visz az életükbe. Nyanyahó is megjelenik néhány levélkében, aki az írónő velük élő idős anyósa. Mariska néni a bejárónő nem kimondott kedvence Évukának, míg színre lép Piszekandúr is. Az utolsó levél valóban szomorúra sikerült, elbúcsúzunk Évukától.... a lezáró részben az új cica, Szobotka Konstantin ezredes kandúr néhány levele került, amit Pomogátsék cicájához írt. Szeretet, figyelem, törődés. Ezek olvashatók ki az apró levélkékből, versekből. A mindennapok hű társai voltak ők. Örömhozók, akiknek azt a néhány okozott bánatot is gyorsan elfelejti az ember. Főleg a szőnyegre, ágy alá hányás, ami fő probléma forrás volt. A kötetet áthatja az igaz állatbaráti szeretet.
Utolsó éveiben az írónő már a keresztfia kertes házában nyolc kutyus, nyolc cica és számtalan madár társaságában élt. Ezek közt több útszéli kóbor állat volt, akik náluk talált menedéket.
Szabó Magda által írt, és keresztfia Tasi Géza által összeállított könyv szívmelengető olvasmány mindenkinek. Állatbarátoknak kifejezetten léleksimogató, kikapcsolódás.
A kötet a Szabó Magda születésének 100. évfordulójára indított sorozatban jelent meg a Jaffa Kiadónál. ITT kedvezménnyel megvásárolhatod, postaköltség nélkül!
Jaffa, Budapest, 2017
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715174
Levelek a szomszédba
Közismert tény, hogy számtalan híresség állatbarát: idehaza Polcz Alaine, Szántó Piroska, Weöres Sándor, Ottlik Géza volt nagy macskabarát, míg a külföldiek közt Picasso, Stephen King, vagy Freddie Mercury neve jut elsőként eszembe. Ő még dalt is írt kedvencének.
Az ajtó fontos mellékszereplői a macskák színre lépnek. Igaz, ezek a levélkék nem kiadásra voltak szánva, csupán a kedves szomszédainak írta őket. Mégis bepillanthatunk általuk az írónő magánéletébe, aki igazi állatbarát volt. Az Örömhozó, bánatrontó tulajdonképpen még csak nem is levélregény, ám a felfűzött levelek közel hozzák az olvasóhoz Szabó Magdát. Megismerhetik érző szívű, gondoskodó szeretetét az állatok felé, és remek humoráról is képet kaphatnak az olvasók. Ez a könyvecske önmagában örömhozó. Életszeretet jellemzi, az állatok egyenrangú társai a mindennapokban az íróházaspárnak. Amikor 1960-ban a Júlia utcába költöztek cicájukkal, Évukával, hamarosan jó barátságba kerülnek a szomszéd házaspárral, akik szintén macskabarátok voltak. Így szívesen gondoskodtak Évukáról, mikor az írónőék számtalan bokros teendőik miatt kénytelenek voltak elutazni. A Bácsi, még egy pallót is kitett a két erkély közé, hogy Évuka akárhányszor egyedül érzi magát, át tudjon menni a szomszédba. Ahol a simogató gondoskodás mellé finom falatokkal is várták. Vagy vízipálmával... ami minden kiscica álma.
Ezt az odafigyelést, óvó gondoskodásukat köszönte meg alkalmanként egy-egy levélke kíséretében Szabó Magda.
Ezeket apró rajzok, humoros pillanatok jellemzik. A felnőtt világ, az életük macskaszemmel. Vajon mit gondolnak rólunk családi kedvenceink? Rövid, sok személyes képpel, versekkel megtűzdelt, cicás, néhol kutyás, irodalmi levélgyűjtemény. Nem az írónő, hanem a "szomszéd" Szabó Magda számára, Évuka cica által "lediktált" hálás, köszönő levélkékből kibontakozik az élet a Júlia utcában. A pettyes fenekű kismacska érzései, gondolatai: "nem tudnak ezek főzni..." nem is szólva a bezártság egyéb rossz hatásairól: nem csak a vitamin, de a kandúr-hiány... ami mókás pillanatok forrása.
A kis szőrgombóc rengeteg vidámságot visz az életükbe. Nyanyahó is megjelenik néhány levélkében, aki az írónő velük élő idős anyósa. Mariska néni a bejárónő nem kimondott kedvence Évukának, míg színre lép Piszekandúr is. Az utolsó levél valóban szomorúra sikerült, elbúcsúzunk Évukától.... a lezáró részben az új cica, Szobotka Konstantin ezredes kandúr néhány levele került, amit Pomogátsék cicájához írt. Szeretet, figyelem, törődés. Ezek olvashatók ki az apró levélkékből, versekből. A mindennapok hű társai voltak ők. Örömhozók, akiknek azt a néhány okozott bánatot is gyorsan elfelejti az ember. Főleg a szőnyegre, ágy alá hányás, ami fő probléma forrás volt. A kötetet áthatja az igaz állatbaráti szeretet.
Utolsó éveiben az írónő már a keresztfia kertes házában nyolc kutyus, nyolc cica és számtalan madár társaságában élt. Ezek közt több útszéli kóbor állat volt, akik náluk talált menedéket.
Szabó Magda által írt, és keresztfia Tasi Géza által összeállított könyv szívmelengető olvasmány mindenkinek. Állatbarátoknak kifejezetten léleksimogató, kikapcsolódás.
A kötet a Szabó Magda születésének 100. évfordulójára indított sorozatban jelent meg a Jaffa Kiadónál. ITT kedvezménnyel megvásárolhatod, postaköltség nélkül!
Jaffa, Budapest, 2017
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715174
2017. augusztus 20., vasárnap
Tatárjárás
Benkő László: Tatárjárás
(Dzsingisz szürke szolgálója, Két lélek
egy testben, A végső tenger)
"Senki nem tudta biztosan, lesz-e ebből kilábalás. Hiszen a nép nem azonos a királyával és a főurakkal. Nem látnak a gondolataikba, legföljebb bíznak bennük.
Kérdés, hogy Magyarországon hányan vannak, akik még bíznak a legfelsőbb hatalomban, amely nem isten, csak emberek laza szövedéke. "
Biztosan nem véletlen ennek az epikus sorozatnak a sikere. Benkő László történelmi trilógiája immár harmadik kiadását éli meg első, 2005-ös megjelenése óta. A Lazi Kiadó új, kemény kötéses kiadásban adja az olvasók kezébe a regénysorozatot.
A tatárjárás néven az Európát ért mongol inváziót értjük. Magyarország lerohanása és feldúlására 1241-42-ben került sor. A mongol támadás hazánk és a XIII. századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt. A magyarországi pusztítást a "második honalapítás" néven is emlegetjük. Kis történelmi kitekintés: Kik is azok a tatárok, mik voltak nagyratörő terveik?
Ők is lovasnomádok voltak, életmódjuk és harcmodoruk nagyon hasonlított a honfoglaló magyarokéra. Ázsia nagy részének meghódítása után a Mongol Birodalom nyugati irányban, Európa felé terjeszkedett tovább, miközben az útjába kerülő népeket leigázta és magába olvasztotta.
A mongolok gondosan szervezett, a kor viszonylatában félelmetes fegyverekkel és létszámmal bíró hadsereggel rendelkeztek. A sereget tizedekre bontották, a tizedek századokká, majd ezredekké álltak össze. 10 ezred alkotott egy tüment, melyből a mai tömény szavunk származik. Bevett szokás volt, hogy az első sorokba a hadifoglyokat küldték, hiszen a túlélési esélyek ott voltak a legcsekélyebbek.
A mongol harcosok erőssége az íj volt, így ha mód volt rá, elkerülték a közelharcot. Ennek ellenére természetesen rendelkeztek közelható fegyverekkel is, mint a kard, a kopja, vagy a lándzsa. Ezekről és a ruházatukról is a regény bőséggel tájékoztat. Megismerjük az ellenség taktikáit, harcmodorát, fegyvereit is. Roppant módon alaposak, képzettek voltak. A hadműveletek stratégája Szübötej, Batu kán hadvezére volt, aki a tatárjárás előtt már sok évvel kémekkel hálózta be egész Európát, és begyűjtött minden, a hadjárathoz szükséges információt. Elképesztően naprakészek voltak, átlátták és kihasználták a helyzetüket.
Ezzel a trilógia első kötete kezdeteihez érkeztünk az 1200-as évek elején járunk. Az elejétől kezdve lüktető, izgalmas volt a sorozat. Alapos képet kapunk a készülődésről, az előzményekről is. Miért és hogyan indult útnak ez a mongol horda? Főhősünk egy apró fiúcska, egy ismeretlen származású és nemzetiségű kisfiú, Berény lesz, akinek végig kísérhetjük életét. A nagy kán udvarába kerülésétől, egészen végső öreg napjaiig. Hosszú és kalandos élete adja regény hátterét. A világhódító Dzsingisz szürke eminenciása révén, aki felfigyel a gyermekre, kiemelkedő ügyességére, jó nyelvérzékére és tanulási vágyára. Mongollá lesz, kiemeli a többiek közül és megadja nem csak az alapos katonai kiképzést, de a tanulási lehetőséget is. Kereskedőként II. András Magyarországára kerül fontos feladatokkal, a hálózat egyik jelentős láncszemeként. Berény Dzsingisz kán „szürke szolgálójából” lesz igazi magyarrá az országunkban, majd egy váratlan és igen meglepő fordulat után válik IV. Béla kémjévé, vagyis kettős ügynökké. Mindeközben a hazai politikai helyzet is bemutatásra kerül: Endre király és fia Béla közti ellentét ok, majd a hatalomra került fiatal uralkodó emberi oldalát is alaposan megismerheti az olvasó. Ez a későbbiekben válik jelentőssé, hogyan változik a király gondolkodása, alakul á személyisége. Nem csak az ország, de saját maga előnyére is. Erre a második kötet címe utal kiválóan:
Két lélek egy testben. Ám ez Berény személyiségét is érinti. Miközben családot alapított, a tevékenysége IV. Béla király idején kap jelentős hangsúlyt. Az évtizedek alatt remekül beilleszkedik a magyar világba, és lassan megdöbbentő sejtései támadnak. Mikor pedig Béla király elolvassa neki az amulettjén található jeleket, főbe kólintja az igazság, és felébred benne a lelkiismeret. Származása és férfivá érése, lelki vívódásai meghatóan szép, lírai részeket ad a történetnek.
Az elkerülhetetlen lelepleződése, majd a büntetés is elég váratlan és eredeti lesz. Betegségek, csaták és orvtámadások során érkezik el az ország a mongol invázió véres valóságához. A mongol hadsereg 90 ezer harcosból állt, míg a magyar sereg talán 50 ezer főt számlált. A mongolok sikeresen átkeltek a befagyott Dunán is, a király Ausztria felé menekült. Tanulságos volt megfigyelni benne, hogy hogyan keverednek vallások, világnézetek, különböző ideológiák. A két főhős jellemfejlődése jól érezhető, nyomon követhető.
A közel ezerötszáz oldalas, háromkötetes regényfolyam olyan nagy ívű képet rajzol a korszakról, hogy egészen hiteles képet ad olvasóinak. A sorok közti elrejtett áthallások pedig jelen forrongó országunkra is értelmezhetőek. Az okos gondolatok, megállapítások és a történelem valós szereplői jól ötvözik a tényeket. A szereplők karaktere a párbeszédek, tetteik alapján rajzolódik ki. A magyar uralkodók nem csak az állam irányításában álltak szemben a pápával, hanem gazdasági érdekeik is gyakran ütköztek. Ahogyan a belső villongások, érdekek is remekül megjelennek. Ugrin érsek, Mária királyné és az ország nagyurai, jellemzően fontosak, sőt, maga a király és a fia közti ellentétek is a személyes motivációkon alapulnak. Fura és ocsmány dolog volt a politika, már akkor is.
Az ízes nyelven elbeszélt családtörténetként is olvasható regényfolyam kalandjai lenyűgözőek. Berény és családjának története mellett IV. Béla családja is bemutatásra kerül. Barátságok szövődnek, csaták és ármánykodások hálója borul az országra. Közben bepillantást nyerjünk a tatár-mongol birodalom belső ügyeibe: amikor ögödej kán 1241 decemberében meghalt, a hír több hónapos késéssel jutott el Magyarországra. Ekkor a Batu kán vezette fősereg Buda és Pest térségéből délnek fordult, és 1242 márciusában a Havasalföldön át elvonultak kelet felé.
1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti alig egy év leforgása alatt a mongol sereg dúlása nyomán hazánk lakosságának közel fele elpusztult a városokkal, falvakkal együtt. Erről szemléletes leírásokat olvashatunk. A harmadik kötet a Végső tenger címet viseli. A királyi család visszatérése a tengermellékről a véres és sikertelen Muhi csata után az újjáépítésre koncentrálódik. Itt már jelentősen változik, érezhető Béla király személyiségen átalakulása. Az uralkodásának utolsó évei már egy másik Magyarország képét mutatja. A trónutódlás kérdése kap hangsúlyt, a királyi családon belüli viszályokról kapunk képet. Berény sorsa is sok kaland után végre megnyugodni látszik. Személyes barátjának tudhatja Béla királyt. Ám a sors és a király még tartogat meglepetéseket számára.
Lebilincselően izgalmas és úgy érzem történelmileg korrekt trilógia. Bár kitalált történetről van szó, az író gondos háttérmunkája érezhetően alapos. Nyelvezete korhű, lendületes, irodalmi. Remek gondolatok, párbeszédek adnak okot elmélkedni az olvasónak. A végső tengert mindenkinek önmagában kell megtalálnia.
A kötetek a Lazi Kiadónál kedvezménnyel megvásárolhatóak!
Benkő László (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja. Történelmi regények és neves személyiségekről szóló életregények mellett több lektűr szerzője. Eddig negyvenegy munkája jelent meg. 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.
Nevéhez fűződik a Honfoglalás trilógia és a Viharlovasok pentalógia. Szent László életútját bemutató trilógiája is a Lazi Kiadónál jelent meg. Jelenleg legújabb munkája a Vér és kereszt címmel májusban került a boltokba.
Lazi, Szeged, 2015
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672748
Lazi, Szeged, 2015
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672755
Lazi, Szeged, 2015
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672762
(Dzsingisz szürke szolgálója, Két lélek
egy testben, A végső tenger)
"Senki nem tudta biztosan, lesz-e ebből kilábalás. Hiszen a nép nem azonos a királyával és a főurakkal. Nem látnak a gondolataikba, legföljebb bíznak bennük.
Kérdés, hogy Magyarországon hányan vannak, akik még bíznak a legfelsőbb hatalomban, amely nem isten, csak emberek laza szövedéke. "
Biztosan nem véletlen ennek az epikus sorozatnak a sikere. Benkő László történelmi trilógiája immár harmadik kiadását éli meg első, 2005-ös megjelenése óta. A Lazi Kiadó új, kemény kötéses kiadásban adja az olvasók kezébe a regénysorozatot.
A tatárjárás néven az Európát ért mongol inváziót értjük. Magyarország lerohanása és feldúlására 1241-42-ben került sor. A mongol támadás hazánk és a XIII. századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt. A magyarországi pusztítást a "második honalapítás" néven is emlegetjük. Kis történelmi kitekintés: Kik is azok a tatárok, mik voltak nagyratörő terveik?
Ők is lovasnomádok voltak, életmódjuk és harcmodoruk nagyon hasonlított a honfoglaló magyarokéra. Ázsia nagy részének meghódítása után a Mongol Birodalom nyugati irányban, Európa felé terjeszkedett tovább, miközben az útjába kerülő népeket leigázta és magába olvasztotta.
A mongolok gondosan szervezett, a kor viszonylatában félelmetes fegyverekkel és létszámmal bíró hadsereggel rendelkeztek. A sereget tizedekre bontották, a tizedek századokká, majd ezredekké álltak össze. 10 ezred alkotott egy tüment, melyből a mai tömény szavunk származik. Bevett szokás volt, hogy az első sorokba a hadifoglyokat küldték, hiszen a túlélési esélyek ott voltak a legcsekélyebbek.
A mongol harcosok erőssége az íj volt, így ha mód volt rá, elkerülték a közelharcot. Ennek ellenére természetesen rendelkeztek közelható fegyverekkel is, mint a kard, a kopja, vagy a lándzsa. Ezekről és a ruházatukról is a regény bőséggel tájékoztat. Megismerjük az ellenség taktikáit, harcmodorát, fegyvereit is. Roppant módon alaposak, képzettek voltak. A hadműveletek stratégája Szübötej, Batu kán hadvezére volt, aki a tatárjárás előtt már sok évvel kémekkel hálózta be egész Európát, és begyűjtött minden, a hadjárathoz szükséges információt. Elképesztően naprakészek voltak, átlátták és kihasználták a helyzetüket.
Ezzel a trilógia első kötete kezdeteihez érkeztünk az 1200-as évek elején járunk. Az elejétől kezdve lüktető, izgalmas volt a sorozat. Alapos képet kapunk a készülődésről, az előzményekről is. Miért és hogyan indult útnak ez a mongol horda? Főhősünk egy apró fiúcska, egy ismeretlen származású és nemzetiségű kisfiú, Berény lesz, akinek végig kísérhetjük életét. A nagy kán udvarába kerülésétől, egészen végső öreg napjaiig. Hosszú és kalandos élete adja regény hátterét. A világhódító Dzsingisz szürke eminenciása révén, aki felfigyel a gyermekre, kiemelkedő ügyességére, jó nyelvérzékére és tanulási vágyára. Mongollá lesz, kiemeli a többiek közül és megadja nem csak az alapos katonai kiképzést, de a tanulási lehetőséget is. Kereskedőként II. András Magyarországára kerül fontos feladatokkal, a hálózat egyik jelentős láncszemeként. Berény Dzsingisz kán „szürke szolgálójából” lesz igazi magyarrá az országunkban, majd egy váratlan és igen meglepő fordulat után válik IV. Béla kémjévé, vagyis kettős ügynökké. Mindeközben a hazai politikai helyzet is bemutatásra kerül: Endre király és fia Béla közti ellentét ok, majd a hatalomra került fiatal uralkodó emberi oldalát is alaposan megismerheti az olvasó. Ez a későbbiekben válik jelentőssé, hogyan változik a király gondolkodása, alakul á személyisége. Nem csak az ország, de saját maga előnyére is. Erre a második kötet címe utal kiválóan:
Két lélek egy testben. Ám ez Berény személyiségét is érinti. Miközben családot alapított, a tevékenysége IV. Béla király idején kap jelentős hangsúlyt. Az évtizedek alatt remekül beilleszkedik a magyar világba, és lassan megdöbbentő sejtései támadnak. Mikor pedig Béla király elolvassa neki az amulettjén található jeleket, főbe kólintja az igazság, és felébred benne a lelkiismeret. Származása és férfivá érése, lelki vívódásai meghatóan szép, lírai részeket ad a történetnek.
Az elkerülhetetlen lelepleződése, majd a büntetés is elég váratlan és eredeti lesz. Betegségek, csaták és orvtámadások során érkezik el az ország a mongol invázió véres valóságához. A mongol hadsereg 90 ezer harcosból állt, míg a magyar sereg talán 50 ezer főt számlált. A mongolok sikeresen átkeltek a befagyott Dunán is, a király Ausztria felé menekült. Tanulságos volt megfigyelni benne, hogy hogyan keverednek vallások, világnézetek, különböző ideológiák. A két főhős jellemfejlődése jól érezhető, nyomon követhető.
A közel ezerötszáz oldalas, háromkötetes regényfolyam olyan nagy ívű képet rajzol a korszakról, hogy egészen hiteles képet ad olvasóinak. A sorok közti elrejtett áthallások pedig jelen forrongó országunkra is értelmezhetőek. Az okos gondolatok, megállapítások és a történelem valós szereplői jól ötvözik a tényeket. A szereplők karaktere a párbeszédek, tetteik alapján rajzolódik ki. A magyar uralkodók nem csak az állam irányításában álltak szemben a pápával, hanem gazdasági érdekeik is gyakran ütköztek. Ahogyan a belső villongások, érdekek is remekül megjelennek. Ugrin érsek, Mária királyné és az ország nagyurai, jellemzően fontosak, sőt, maga a király és a fia közti ellentétek is a személyes motivációkon alapulnak. Fura és ocsmány dolog volt a politika, már akkor is.
Az ízes nyelven elbeszélt családtörténetként is olvasható regényfolyam kalandjai lenyűgözőek. Berény és családjának története mellett IV. Béla családja is bemutatásra kerül. Barátságok szövődnek, csaták és ármánykodások hálója borul az országra. Közben bepillantást nyerjünk a tatár-mongol birodalom belső ügyeibe: amikor ögödej kán 1241 decemberében meghalt, a hír több hónapos késéssel jutott el Magyarországra. Ekkor a Batu kán vezette fősereg Buda és Pest térségéből délnek fordult, és 1242 márciusában a Havasalföldön át elvonultak kelet felé.
1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti alig egy év leforgása alatt a mongol sereg dúlása nyomán hazánk lakosságának közel fele elpusztult a városokkal, falvakkal együtt. Erről szemléletes leírásokat olvashatunk. A harmadik kötet a Végső tenger címet viseli. A királyi család visszatérése a tengermellékről a véres és sikertelen Muhi csata után az újjáépítésre koncentrálódik. Itt már jelentősen változik, érezhető Béla király személyiségen átalakulása. Az uralkodásának utolsó évei már egy másik Magyarország képét mutatja. A trónutódlás kérdése kap hangsúlyt, a királyi családon belüli viszályokról kapunk képet. Berény sorsa is sok kaland után végre megnyugodni látszik. Személyes barátjának tudhatja Béla királyt. Ám a sors és a király még tartogat meglepetéseket számára.
Lebilincselően izgalmas és úgy érzem történelmileg korrekt trilógia. Bár kitalált történetről van szó, az író gondos háttérmunkája érezhetően alapos. Nyelvezete korhű, lendületes, irodalmi. Remek gondolatok, párbeszédek adnak okot elmélkedni az olvasónak. A végső tengert mindenkinek önmagában kell megtalálnia.
A kötetek a Lazi Kiadónál kedvezménnyel megvásárolhatóak!
Benkő László (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja. Történelmi regények és neves személyiségekről szóló életregények mellett több lektűr szerzője. Eddig negyvenegy munkája jelent meg. 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.
Nevéhez fűződik a Honfoglalás trilógia és a Viharlovasok pentalógia. Szent László életútját bemutató trilógiája is a Lazi Kiadónál jelent meg. Jelenleg legújabb munkája a Vér és kereszt címmel májusban került a boltokba.
Lazi, Szeged, 2015
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672748
Lazi, Szeged, 2015
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672755
Lazi, Szeged, 2015
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672762
2017. augusztus 19., szombat
Utazás Kelet-Európában
Gabriel García Márquez: Utazás
Kelet-Európában
A későbbi Nobel-díjas író 1957-ben Kelet-Európát látogathatta végig. Az utazás apropójaként a moszkvai Világifjúsági Találkozó szolgált. Lényegében tehát egy úti élménybeszámoló, riportok, tapasztalatok gyűjteménye az 50-es évek kommunista-szocialista blokkjáról Márquez lenyűgözően megkapó stílusában. Kár lett volna kihagyni ezt a történelmi adalékokkal megtűzdelt, a külső szemlélő szemével megírt összefoglalót.
Berlin, Lipcse a kiindulópont, ami még a frankfurti rendőröknek is feladja a leckét, hogyan lehet átjutni autóval Kelet-Németországba. Ekkor még diplomáciai kapcsolat sem volt a két Németország között, a berlini fal sem állt még. A vízum beszerzése sem egyszerű ekkor még. A gyermeki döbbenet, rácsodálkozás a vasfüggönyre, ami se nem függöny és főleg nem vas, elementáris. Ahogyan a szemmel jól látható, érzékelhető különbségek a Brandenburgi kapu két oldalán... A háború még látható nyomai, a szegénység, kiábrándult emberek a keletnémetek. Kétségbeesett szomorúsággal tűrik sorsukat, ahogy a parkokban vagy ócska lebujokban vidám zenére táncolnak. Kisemmizettek, kopott ruhájú emberek összejövetele, ahogy Márquez fogalmaz, ahol órákig állnak sorba kenyérért, üdítőért, géppisztolyos katonák ügyelik a pályaudvarok rendjét...
Prága egészen más, mondhatni talán a legszínesebb része a riportoknak. Itt a katonák a mindennapok részesei, az emberek jól tájékozottak, a diákok bátran kimutatják ellenérzéseiket az ország elszigeteltsége és a külföldi kiadványok cenzúrája ellen. A nejlonharisnya alig kapható, és nagyon drága, a nőknek ez jelenti a nyugatot, kincsként értékelik, vigyáznak rá. Már, ha hozzá tudnak jutni. Az emberek érdeklődve figyelik a külföldit, nem csak azért, mert farmernadrágot visel. A kor politikusai, így Gomulka is megjelenik néhány pillanatra. Talán nem véletlen, hogy a prágai tavasz itt szökkent szárba... A Nagy Testvér árnya minden országban megjelenik, ahogyan az éjszaka lányai is.
A másik kedvenc része az útinaplónak a Lengyelországi képek voltak számomra. Ezt egy kiragadott idézettel érzékeltetném, ez árulkodóan jellemző:
"Az a kevés férfi, akivel az utcán találkoztunk, tökrészeg volt, azzal az öt érzéket eltompító mély részegséggel, amely a lengyelek sajátja. Ana Kozlowski mindenáron meg akart győzni arról, hogy a lengyelországi alkoholizmusnak semmi köze a rendszerhez. Olyan régi, mint a lengyel nemzet."
Az auschwitzi koncentrációs tábor bemutatása még így is döbbenetesek. Az újságírók, kíváncsi külföldiek és a hozzátartozók részére számadatok nincsenek kiírva: csak hajjal, szemüvegekkel, művégtagokkal tele termek, és az áldozatok fényképei.
A könyv másik legérdekesebb, és egyben a legtöbb „hiteles” információt is hordozó része a Moszkvában tett látogatás. Az író itt töltötte el a legtöbb időt, itt szerezte a legmeglepőbb, legeredetibb saját tapasztalatait. A legtöbb emberrel itt tudott beszélni, a könyvnek ez a legalaposabb része. Oroszország 22 400 000 négyzetkilométere, egyetlen Coca-Cola reklám nélkül.
Izgalmas kirándulás a Lenin és Sztálin mauzóleumba, ahol mindig pontosan két kilométer hosszúságú a sor. Erre ügyelnek a rendfenntartók. Persze a bejutás sem egyszerű, hordoz magába izgalmas fordulatot. A két diktátor minden lelkiismeretfurdalás nélkül alussza örök álmát. Márquez Moszkvát a világ legnagyobb falujának látja, tapasztalatai alapján.
Lezárásnak végül Magyarország.
1957-ben még szinte alig élt Budapest, nem heverte ki az előző ősz véres fájdalmai. Tetszhalott állapotából próbál magára találni: nincs illetve alig közvilágítás, néhol még a villamossínek is úgy maradtak feltépve, a boltok üresek, órákig állnak sorban itt is az emberek. Meglepő módon inkább Lottóért, mint kenyérért...
A külföldi delegált újságírók mellé államilag kirendelt tizenegy "tolmács" közt volt több, aki csak magyarul tudott, ám pisztolyt mindegyik viselt. Nagy Imre és Kádár János útja egy darabig egy felé vezetett, megtudjuk, mikor és miért vált ketté. A végeredményt ismerjük már. Megállapíthatjuk: Nagy kivégzése egyértelműen politikai gyilkosság volt. Már ezért a hazai rész miatt bőven megéri elolvasni ezt a kötetet. Rövid, ám fontos hangulati, kor dokumentum lehet az érdeklődő olvasónak. Nagyszerű ötlet volt kiadni, köszönet a Magvető Kiadónak. Nagyon tanulságos, élmény volt olvasni.
Marquez kiválóan ír, a beszámoló nem csak érdekes, de bizonyos fokig szórakoztató is. A hétköznapok, az emberek érdekelték, kötöttségek és színjáték nélkül. Az utazás során érintett országban próbálta a helyi sajátosságokat észrevenni, felkutatni, megpróbált utánajárni a helyiek érzéseinek, motivációjának, közben pedig kritikus szemmel figyelte a rendszert. Tetszett az "órás teszt" a csehek és a moszkvaiak reakciói. Izgalmas olvasni a dél-amerikai újságíró szemével látott szocialista mennyországot, elénk tárva a működési rendellenességeket. Különösen érdekes, hogy az alapvetően egyhangú szürkének vélt Kelet-Európa a vendég szemében mennyire eltérően színesnek látja, az érintett népek mennyire máshogy élték meg azt, amit muszáj volt megélniük.
A kötet fülszövege:
A kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok – a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta. A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.
Magvető, Budapest, 2017
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435139 · Fordította: Székács Vera, Scholz László
2017. augusztus 14., hétfő
Az orenda
Joseph Boyden: Az orenda
"Az ember legyen boldog élete utolsó napján."
Joseph Boyden a 17. századi Észak-Amerika vadonjába viszi el olvasóit. Elképesztően erős, impulzív történet, aminek három főhőse van: Christophe, a Franciaországból ideérkező fiatal és naiv jezsuita szerzetes, akinek feladata a vadak megtérítése lenne. A nagy huron harcos Madár, aki elrabol és sajátjaként nevel fel egy irokéz indiánlányt, Hóesést.
A törzsek közti belviszály mellett az európaiak megjelenése fokozza a feszültséget. A fegyverek megjelenése drámai brutalitást ad az amúgy is sötét eseményeknek. Véres leszámolások, kegyetlen kínzások adják Boyden mesteri regényének eseményeit. Az olvasó teljes körű képet kap, ami ezt a történetet csak pusztítóbbá teszi. Igazi epikus regény, hihetetlen alapos és színes karakterekkel benépesített, mozgalmas történet. Joseph Boyden a vér és a remény, gyanakvás és bizalom, gyűlölet és szeretet történetét meséli el három részre bontva. Mindezek mellé humora is van a regénynek.
Boyden mély megértése és együttérzése érezhető minden karaktere felé. Belelátunk érzéseikbe, gondolatikba, vívódásaikba. Emberi oldalról közelít minden tettükhöz, legyen az bármennyire brutális. A vallás és a hagyományok ütközése, a vadak szokásai megdöbbentő helyzeteket eredményeznek. Christophe frusztráló karakter, és megtestesíti a kívülálló személy tipikus tudatlanságát. Mindhárom hősnek a saját történetét megismerhetjük: Madár az elveszett szerelméhez, Hóesés az elhunyt hozzátartozóihoz, kiirtott családjához való emlékeit, és Christophe a hitéhez és az Úrhoz való viszonyát remekül ábrázolja. A hatalmi politika szorításában a hit emberének csak a vívódás marad, a nagy dilemma minden korban megjelenik. Valóban ez a helyes út? Tényleg ezt akarja a Mindenható? Biztosan mindent el kell pusztítani, ami régi? Ami jó, bevált és működik, miért kell megújítani? Csak mert teheti a hatalom?
A járvány, az aszály, a nyugati fegyverek megjelenése és a katolikus missziók fenyegető, erőszakos "mindenáron megtéríteni" szándéka erős kölcsönhatásba lépnek. Halálsikolyok, kegyetlen valósága
a túlélésért. Hiszen a valóságról olvasunk, és a valóságot éljük át a kanadai vadon mélyén. Az Orenda" a legszebb mesemondás, amit az utóbbi időben olvastam. Ez a művészet a közönség elbeszélésében időtlen irodalmi remekké teszi, az utolsó lapokig leköti az olvasót. Teszi mind ezt
a legegyszerűbb módon a tények megvilágításával, a kitalált beszámolók izgalmával, miközben az alapvető üzenethez igazodik. A történetmesélésen belüli történetmesélés, és egy jól ábrázolt, véres korszak történeti elbeszélése adja a cselekményt.
Joseph Boyden prózája súlyos, helyenként már-már költői. Párbeszédeiben érdekesen keveredik a sorsszerűség a kötelességtudással, és a szív szava a racionalitással. A fő- és mellékszereplők sorsának ábrázolása az, ami egyértelmű erényként említenék. Nem csupán a főhőseink sorsa fonódik szorosan össze, a mellékszereplők is jelentősek és fontosak, élményt ad az egész regényhez. Miért számít, hogy ki miben hisz? Miért akarják a saját hitüket egymásra erőltetni? Persze itt más szempontok is szerepet játszanak.
A vadak hitvilága és hagyományaik, szokásaik pedig különösen érdekes színfoltja a történetnek. A könyv a legtöbb felmerülő kérdésre nem ad választ, de mindenképpen meghökkenti és elgondolkodtatja az olvasót képeivel. Filmen is megállná a helyét ez a történet. Nem is véletlen, hogy 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta Az orendát.
A regény fülszövege:
A fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…
Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja.
Első könyve, a Három nap az út, amely a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyoz, 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett.
Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609916 Fordította: Illés Róbert
"Az ember legyen boldog élete utolsó napján."
Joseph Boyden a 17. századi Észak-Amerika vadonjába viszi el olvasóit. Elképesztően erős, impulzív történet, aminek három főhőse van: Christophe, a Franciaországból ideérkező fiatal és naiv jezsuita szerzetes, akinek feladata a vadak megtérítése lenne. A nagy huron harcos Madár, aki elrabol és sajátjaként nevel fel egy irokéz indiánlányt, Hóesést.
A törzsek közti belviszály mellett az európaiak megjelenése fokozza a feszültséget. A fegyverek megjelenése drámai brutalitást ad az amúgy is sötét eseményeknek. Véres leszámolások, kegyetlen kínzások adják Boyden mesteri regényének eseményeit. Az olvasó teljes körű képet kap, ami ezt a történetet csak pusztítóbbá teszi. Igazi epikus regény, hihetetlen alapos és színes karakterekkel benépesített, mozgalmas történet. Joseph Boyden a vér és a remény, gyanakvás és bizalom, gyűlölet és szeretet történetét meséli el három részre bontva. Mindezek mellé humora is van a regénynek.
Boyden mély megértése és együttérzése érezhető minden karaktere felé. Belelátunk érzéseikbe, gondolatikba, vívódásaikba. Emberi oldalról közelít minden tettükhöz, legyen az bármennyire brutális. A vallás és a hagyományok ütközése, a vadak szokásai megdöbbentő helyzeteket eredményeznek. Christophe frusztráló karakter, és megtestesíti a kívülálló személy tipikus tudatlanságát. Mindhárom hősnek a saját történetét megismerhetjük: Madár az elveszett szerelméhez, Hóesés az elhunyt hozzátartozóihoz, kiirtott családjához való emlékeit, és Christophe a hitéhez és az Úrhoz való viszonyát remekül ábrázolja. A hatalmi politika szorításában a hit emberének csak a vívódás marad, a nagy dilemma minden korban megjelenik. Valóban ez a helyes út? Tényleg ezt akarja a Mindenható? Biztosan mindent el kell pusztítani, ami régi? Ami jó, bevált és működik, miért kell megújítani? Csak mert teheti a hatalom?
A járvány, az aszály, a nyugati fegyverek megjelenése és a katolikus missziók fenyegető, erőszakos "mindenáron megtéríteni" szándéka erős kölcsönhatásba lépnek. Halálsikolyok, kegyetlen valósága
a túlélésért. Hiszen a valóságról olvasunk, és a valóságot éljük át a kanadai vadon mélyén. Az Orenda" a legszebb mesemondás, amit az utóbbi időben olvastam. Ez a művészet a közönség elbeszélésében időtlen irodalmi remekké teszi, az utolsó lapokig leköti az olvasót. Teszi mind ezt
a legegyszerűbb módon a tények megvilágításával, a kitalált beszámolók izgalmával, miközben az alapvető üzenethez igazodik. A történetmesélésen belüli történetmesélés, és egy jól ábrázolt, véres korszak történeti elbeszélése adja a cselekményt.
Joseph Boyden prózája súlyos, helyenként már-már költői. Párbeszédeiben érdekesen keveredik a sorsszerűség a kötelességtudással, és a szív szava a racionalitással. A fő- és mellékszereplők sorsának ábrázolása az, ami egyértelmű erényként említenék. Nem csupán a főhőseink sorsa fonódik szorosan össze, a mellékszereplők is jelentősek és fontosak, élményt ad az egész regényhez. Miért számít, hogy ki miben hisz? Miért akarják a saját hitüket egymásra erőltetni? Persze itt más szempontok is szerepet játszanak.
A vadak hitvilága és hagyományaik, szokásaik pedig különösen érdekes színfoltja a történetnek. A könyv a legtöbb felmerülő kérdésre nem ad választ, de mindenképpen meghökkenti és elgondolkodtatja az olvasót képeivel. Filmen is megállná a helyét ez a történet. Nem is véletlen, hogy 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta Az orendát.
A regény fülszövege:
A fiatal Christophe jezsuita szerzetes, Franciaországból érkezik az Újvilágba, hogy megtérítse a „vadakat”. Arra azonban nem számít, hogy a huronok és az irokézek nemzedékek óta tartó küzdelmének kellős közepébe csöppen. A sorozatosan véres összecsapásokkal tarkított ellentét még jobban elmérgesedik, amikor a nagy huron harcos, Madár egy rajtaütést követően magával hurcol egy irokéz kislányt, Hóesést, hogy örökbe fogadja és a sajátjaként nevelje fel. A korábban baltákkal és késekkel vívott háborúban megjelennek az európaiaktól kapott lőfegyverek is, ezért egyre inkább úgy tűnik, hogy az évszázadokon át meglévő kényes egyensúly felborul, és a harc addig nem ér véget, amíg az egyik nép teljesen el nem pusztítja a másikat. Christophe, Madár és Hóesés sorsa végzetesen összefonódik ebben a több mint egy évtizedet felölelő regényben, és sem ők, sem az olvasók nem sejthetik előre, mit tartogat számukra a sors…
Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja.
Első könyve, a Három nap az út, amely a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyoz, 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett.
Jaffa, Budapest, 2017
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609916 Fordította: Illés Róbert
2017. augusztus 11., péntek
Brighton
Michael Harvey: Brighton
„Azért jöttél vissza, hogy eltemesd a múltadat… Az a helyzet, hogy ahhoz előbb meg kell ölnöd.”
Már a krimikben is érvényesülnek a szépirodalom stílusirányzatai, ez egy noir-típusú krimi a javából. Harvey egy klasszikus bűnügyi regény elemeit használta fel, amit felturbózott faji és társadalmi osztályfeszültségekkel, valamint egy figyelemre méltó barátsággal tette teljessé.
„Azért jöttél vissza, hogy eltemesd a múltadat… Az a helyzet, hogy ahhoz előbb meg kell ölnöd.”
Már a krimikben is érvényesülnek a szépirodalom stílusirányzatai, ez egy noir-típusú krimi a javából. Harvey egy klasszikus bűnügyi regény elemeit használta fel, amit felturbózott faji és társadalmi osztályfeszültségekkel, valamint egy figyelemre méltó barátsággal tette teljessé.
Mellé adja még egy felejthetetlen családi dráma történetét. Az eredmény egy olyan regény, amely felrobban energiával, egyre sötétebb, szövevényesebb, amit tud tartani az utolsó oldalig. Nagy meglepetés várja az olvasót a végén, valami olyan, amire biztosan nem számít. Brighton, Boston-közeli kisváros, ahol mindennaposak a bűncselekmények. A múlt egy hibája mennyire tud hatni, befolyással lenni jelen életünkre?
Egy könyörtelen, korrupt világ ez, ahol szinte csak vesztesek vannak, senki sem az akinek látszani akar és megkapargatva a ronda felszínt, még több mocsok kerül felszínre. Az 1970-es évek Amerikájáról kapunk képet, komor hangulatjelentést. Sűrű és sötét a szöveg, valóban mocskos az egész világa, döbbenetesen aljas megoldásokkal. Nyers, brutális és erőszakos, cinikusan keserű krimi, remekül megrajzolt figurákkal, akik valahol mindannyian a boldogságot keresik, hiába. Szex, drogok, fajgyűlölet, illegális fogadóirodák, piti bűnözők és nagymenő gengszterek. Erőszakos és sérült lelkek világa ez. A háttér részletes bemutatásával kibontakozik a múlt, ami most nyújtja be a számlát. Harvey két főszereplője, két ír fiú, Kevin és Bobby barátsága áll a középpontban. Kevin, aki feltörekvő, fiatal baseballcsillag 1975-ben, tizenöt évesen elment és jó fiú lett, (az ok szorosan kapcsolódik a jelenhez) és Bobby, aki Brighton-ban maradt. Az első rész történései a múlt eseményeinek megismerése, amire bizony csak apródonként kerül sor. Huszonhat évvel később Bobby már tapasztalt bűnözővé vált, míg Kevin sikeres, Pulitzer-díjas újságíró lett. Úgy dönt, hogy újra meglátogatja Brightont, a helyi gyilkosságok miatt, hiszen gyerekkori jó barátja Bobby az első számú gyanúsított. Brighton-ban az élet alig változott: sivár és durva. A családdal és barátokkal való kapcsolatok sűrű és szövevényes hálója összetett. A sorsok egybefonódnak, kemény italozások, fiatal kurvák, stricik, a baseball, a katolikus papok és az iskolai szegregáció mind része a könyv hangulatának. Kevin új élete és a régi élete erősen ütközik, ami további drámákat eredményez.
Harvey ragyogóan rajzolt karakterei próbálják túlélni és elrejteni a bűneiket, még önmaguk elől is. John Grisham, Dennis Lehane legjobbjait idézte számomra a történet. Olyan emberek követnek el bűnöket, akiknek nincs erkölcsi iránytűje. Ez egy összetett történet, amely ugyan kissé lassan bontakozik ki, de aztán ezerrel felpörög. Kevin megpróbálja megérteni, hogy mi történt a múltban,
és hogy az ő egykori cselekedetei milyen hatással vannak a jelenre. Meglepő lesz a gyilkos személye, és előkerül egy pisztoly, ami mindent összeköt 25 év távlatából. Amikor úgy gondolod, hogy mindent tudsz, találd ki újra magadban a történetet, mert egy hatalmas meglepetés csavar vár a végén. Az idei nyár egyik legjobbja ez a krimi. Filmen is jól működne úgy gondolom.
GABO, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064046 · Fordította: Komló Zoltán
Egy könyörtelen, korrupt világ ez, ahol szinte csak vesztesek vannak, senki sem az akinek látszani akar és megkapargatva a ronda felszínt, még több mocsok kerül felszínre. Az 1970-es évek Amerikájáról kapunk képet, komor hangulatjelentést. Sűrű és sötét a szöveg, valóban mocskos az egész világa, döbbenetesen aljas megoldásokkal. Nyers, brutális és erőszakos, cinikusan keserű krimi, remekül megrajzolt figurákkal, akik valahol mindannyian a boldogságot keresik, hiába. Szex, drogok, fajgyűlölet, illegális fogadóirodák, piti bűnözők és nagymenő gengszterek. Erőszakos és sérült lelkek világa ez. A háttér részletes bemutatásával kibontakozik a múlt, ami most nyújtja be a számlát. Harvey két főszereplője, két ír fiú, Kevin és Bobby barátsága áll a középpontban. Kevin, aki feltörekvő, fiatal baseballcsillag 1975-ben, tizenöt évesen elment és jó fiú lett, (az ok szorosan kapcsolódik a jelenhez) és Bobby, aki Brighton-ban maradt. Az első rész történései a múlt eseményeinek megismerése, amire bizony csak apródonként kerül sor. Huszonhat évvel később Bobby már tapasztalt bűnözővé vált, míg Kevin sikeres, Pulitzer-díjas újságíró lett. Úgy dönt, hogy újra meglátogatja Brightont, a helyi gyilkosságok miatt, hiszen gyerekkori jó barátja Bobby az első számú gyanúsított. Brighton-ban az élet alig változott: sivár és durva. A családdal és barátokkal való kapcsolatok sűrű és szövevényes hálója összetett. A sorsok egybefonódnak, kemény italozások, fiatal kurvák, stricik, a baseball, a katolikus papok és az iskolai szegregáció mind része a könyv hangulatának. Kevin új élete és a régi élete erősen ütközik, ami további drámákat eredményez.
Harvey ragyogóan rajzolt karakterei próbálják túlélni és elrejteni a bűneiket, még önmaguk elől is. John Grisham, Dennis Lehane legjobbjait idézte számomra a történet. Olyan emberek követnek el bűnöket, akiknek nincs erkölcsi iránytűje. Ez egy összetett történet, amely ugyan kissé lassan bontakozik ki, de aztán ezerrel felpörög. Kevin megpróbálja megérteni, hogy mi történt a múltban,
és hogy az ő egykori cselekedetei milyen hatással vannak a jelenre. Meglepő lesz a gyilkos személye, és előkerül egy pisztoly, ami mindent összeköt 25 év távlatából. Amikor úgy gondolod, hogy mindent tudsz, találd ki újra magadban a történetet, mert egy hatalmas meglepetés csavar vár a végén. Az idei nyár egyik legjobbja ez a krimi. Filmen is jól működne úgy gondolom.
GABO, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064046 · Fordította: Komló Zoltán
2017. augusztus 8., kedd
Rablás uzsonnára
Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára
"Nincs olyan, hogy majd. A majd már rég elmúlt."
Már a címe is elég szokatlan, felkelti a figyelmet. A történet vicces, olvastatja magát, kikapcsol. Ez pedig nem kevés, hiszen egy szórakoztató regényről van szó. Nem akar többnek tűnni, küldetését teljesíti. Eredeti a történet ötlete, élvezhető, ez egy komédia, és úgy is kell olvasni. Az elrejtett gondolataira is érdemes figyelni. Azért azt elárulom, a sok humoros pillanat ellenére, furcsa dolog, hogy ez a regény története nem olyan vidám, vagy az idősek gondolatai sem. Ezek ügyesen vannak jelen, tényleg gondolatébresztőek lehetnek. Ezeken lehet merengenie az olvasónak, valóban nem lenne szabad leírni az öregeket, így bánni velük életük alkonyán. A felvetett társadalmi problémákról pedig nem beszélünk, agyon hallgatjuk őket. Nem ez a megoldás.
Főhősnőnk vagy a csapat esze: a 79 éves Martha Anderson, a kis öregasszony, aki megszegte az összes szabályt. Élete alkonyán kalandra vágyik, bankot akar rabolni. Lelkében fiatal, friss gondolkodású, agilis hölgy Martha.
A Svédországban játszódó történet helyszíne a Gyémánt Kft, ami egy időseket gondozó, bentlakásos intézet.
Az igazgató és a főnővér pénzéhes, sanyargató takarékoskodásaival eléri, hogy ez a terv megfoganjon Martha fejében, amihez négy barátja segítségét kéri. Ehhez egy film is segít az öt svéd nyugdíjasnak. A svédországi börtönökről szóló dokumentumfilm után rájönnek, hogy a bűnözők jobb életet élnek, mint az egykor keményen dolgozó, tisztességben megöregedett emberek.
Martha az alapos felkészülésre elindít egy kurzust társainak, ami a "tökéletes" bűnelkövetés alapja lesz. Edzeni kezdenek, fittek legyenek, bírják a tempót a járókerettel, eldobják a felesleges tablettáikat. A nyugdíjasok csoportja, Martha és bandája aprólékos terveket készítenek a szökésükről és az azt követő kalandokról, világosan szem előtt tartva céljukat. A nagy cél: ellopni Renoir és Monet festményét a Nemzeti Múzeumból, miközben átlépik a törvényes határok mellett önön határaikat is. Avagy: mire jó egy járókeret, egy görbe bot, és némi furfang?
A következőkben a kalandról szól a történet, akik belemerültek a bűnözés világába, és bebizonyították, hogy soha nem túl öregek ahhoz, hogy bűncselekményt kövessenek el. Valójában csupán ügyesen kihasználták a kínálkozó alkalmat, némi segítséggel és ötlettel meg áfonyalikőrrel feltankolva.
Amikor a dolgok végül elkezdenek rosszul alakulni a történetben, a humor működik, és továbbra is kíváncsi voltam arra, hogy a karakterek hogyan kezelik a problémákat, amelyek nagy részéről még csak nem is tudtak! A könyv második fele úgy néz ki, mint egy elszabadult vonat. Nagyon vonzó, mégis kicsit hihetetlen, hogy a karakterek valóban sikeresek, mindent megoldanak, legyőznek. Nyomukban a svéd rendőrséggel és
a maffiával.
A szerzőnő alapos munkát végzett az öt csodálatos karakter életre keltésével, akik ugyan lassabbak az átlag bűnözőnél, de ez nem akadályozza meg őket, hogy éljenek az életük kínálkozó kalandjával. Bájosan emberiek, sok olyan fordulat akad, amely az olvasót meglepi, vajon mi fog történni? A Nyugdíjas Liga alakjairól sokszor azt gondoltam, hogy a dolgok rettenetesen rosszul fognak alakulni mindannyiuk számára, de végül mégis működik, még akkor is, ha nem megy mindig minden egészen a tervük szerint, ám így szép nyerni. Nem akarnak ők rosszat igazából senkinek.
Könnyedén siklottam a történet fonalával. Szórakoztató, néhol könnyes, de egyszerű és aranyos a történet, szerethető főhősökkel. A belga csokit kedvelő Stine, vagy a két férfi alak Zseni a feltaláló ezermester, és Gereblye igazán sok humoros helyzetet teremtettek. Összetartó baráti társaság, a Hangszóló nevű kórus tagsága. Az öt öreg megosztja a múltbeli életét is az olvasóval. A bűnügy fonalán is akadt csavar, fordulat. Igazi színes és valós kis csavar, a jugó maffia megjelenése a történetben. Könnyű megérteni, miért van ez
a könyv a nemzetközi bestseller listákon, mivel humoros, és egészen melegszívű történet, ahol valójában a bűnözőknek kell drukkolnunk. Az idős lázadóknak, akik a törvény rossz oldalára kerülnek némi kényszerűségből. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyed hangvételű krimiket. Különösen utazáshoz, nyaraláshoz kiváló időtöltés. Jobb volt mint gondoltam.
Bevallom, így utólag férfiasan: tartottam a regénytől, de valóban kellemes perceket okozott. Tényleg egy szórakoztató, nagyszerű szatíra a történet, jó kikapcsolódást adott. Jót mosolyogtam a kedves idős hölgyek ötletein és a kivitelezésen. Leleményesek, ezért sohasem becsüljük alá az időseket! Izgalmas krimialap, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.
"Napi egy bűntett, minden ráncot eltüntet!"
A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni! Ne hagyd ki, jó buli lesz, élvezetes kaland. Olvasáshoz javasolt egy pohár limonádé, némi belga csoki, vagy egy kis áfonyalikőr is emeli az élményt.
Animus, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245002 · Fordította: Bándi Eszter
"Nincs olyan, hogy majd. A majd már rég elmúlt."
Már a címe is elég szokatlan, felkelti a figyelmet. A történet vicces, olvastatja magát, kikapcsol. Ez pedig nem kevés, hiszen egy szórakoztató regényről van szó. Nem akar többnek tűnni, küldetését teljesíti. Eredeti a történet ötlete, élvezhető, ez egy komédia, és úgy is kell olvasni. Az elrejtett gondolataira is érdemes figyelni. Azért azt elárulom, a sok humoros pillanat ellenére, furcsa dolog, hogy ez a regény története nem olyan vidám, vagy az idősek gondolatai sem. Ezek ügyesen vannak jelen, tényleg gondolatébresztőek lehetnek. Ezeken lehet merengenie az olvasónak, valóban nem lenne szabad leírni az öregeket, így bánni velük életük alkonyán. A felvetett társadalmi problémákról pedig nem beszélünk, agyon hallgatjuk őket. Nem ez a megoldás.
Főhősnőnk vagy a csapat esze: a 79 éves Martha Anderson, a kis öregasszony, aki megszegte az összes szabályt. Élete alkonyán kalandra vágyik, bankot akar rabolni. Lelkében fiatal, friss gondolkodású, agilis hölgy Martha.
A Svédországban játszódó történet helyszíne a Gyémánt Kft, ami egy időseket gondozó, bentlakásos intézet.
Az igazgató és a főnővér pénzéhes, sanyargató takarékoskodásaival eléri, hogy ez a terv megfoganjon Martha fejében, amihez négy barátja segítségét kéri. Ehhez egy film is segít az öt svéd nyugdíjasnak. A svédországi börtönökről szóló dokumentumfilm után rájönnek, hogy a bűnözők jobb életet élnek, mint az egykor keményen dolgozó, tisztességben megöregedett emberek.
Martha az alapos felkészülésre elindít egy kurzust társainak, ami a "tökéletes" bűnelkövetés alapja lesz. Edzeni kezdenek, fittek legyenek, bírják a tempót a járókerettel, eldobják a felesleges tablettáikat. A nyugdíjasok csoportja, Martha és bandája aprólékos terveket készítenek a szökésükről és az azt követő kalandokról, világosan szem előtt tartva céljukat. A nagy cél: ellopni Renoir és Monet festményét a Nemzeti Múzeumból, miközben átlépik a törvényes határok mellett önön határaikat is. Avagy: mire jó egy járókeret, egy görbe bot, és némi furfang?
A következőkben a kalandról szól a történet, akik belemerültek a bűnözés világába, és bebizonyították, hogy soha nem túl öregek ahhoz, hogy bűncselekményt kövessenek el. Valójában csupán ügyesen kihasználták a kínálkozó alkalmat, némi segítséggel és ötlettel meg áfonyalikőrrel feltankolva.
Amikor a dolgok végül elkezdenek rosszul alakulni a történetben, a humor működik, és továbbra is kíváncsi voltam arra, hogy a karakterek hogyan kezelik a problémákat, amelyek nagy részéről még csak nem is tudtak! A könyv második fele úgy néz ki, mint egy elszabadult vonat. Nagyon vonzó, mégis kicsit hihetetlen, hogy a karakterek valóban sikeresek, mindent megoldanak, legyőznek. Nyomukban a svéd rendőrséggel és
a maffiával.
A szerzőnő alapos munkát végzett az öt csodálatos karakter életre keltésével, akik ugyan lassabbak az átlag bűnözőnél, de ez nem akadályozza meg őket, hogy éljenek az életük kínálkozó kalandjával. Bájosan emberiek, sok olyan fordulat akad, amely az olvasót meglepi, vajon mi fog történni? A Nyugdíjas Liga alakjairól sokszor azt gondoltam, hogy a dolgok rettenetesen rosszul fognak alakulni mindannyiuk számára, de végül mégis működik, még akkor is, ha nem megy mindig minden egészen a tervük szerint, ám így szép nyerni. Nem akarnak ők rosszat igazából senkinek.
Könnyedén siklottam a történet fonalával. Szórakoztató, néhol könnyes, de egyszerű és aranyos a történet, szerethető főhősökkel. A belga csokit kedvelő Stine, vagy a két férfi alak Zseni a feltaláló ezermester, és Gereblye igazán sok humoros helyzetet teremtettek. Összetartó baráti társaság, a Hangszóló nevű kórus tagsága. Az öt öreg megosztja a múltbeli életét is az olvasóval. A bűnügy fonalán is akadt csavar, fordulat. Igazi színes és valós kis csavar, a jugó maffia megjelenése a történetben. Könnyű megérteni, miért van ez
a könyv a nemzetközi bestseller listákon, mivel humoros, és egészen melegszívű történet, ahol valójában a bűnözőknek kell drukkolnunk. Az idős lázadóknak, akik a törvény rossz oldalára kerülnek némi kényszerűségből. Azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyed hangvételű krimiket. Különösen utazáshoz, nyaraláshoz kiváló időtöltés. Jobb volt mint gondoltam.
Bevallom, így utólag férfiasan: tartottam a regénytől, de valóban kellemes perceket okozott. Tényleg egy szórakoztató, nagyszerű szatíra a történet, jó kikapcsolódást adott. Jót mosolyogtam a kedves idős hölgyek ötletein és a kivitelezésen. Leleményesek, ezért sohasem becsüljük alá az időseket! Izgalmas krimialap, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel.
"Napi egy bűntett, minden ráncot eltüntet!"
A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni! Ne hagyd ki, jó buli lesz, élvezetes kaland. Olvasáshoz javasolt egy pohár limonádé, némi belga csoki, vagy egy kis áfonyalikőr is emeli az élményt.
Animus, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245002 · Fordította: Bándi Eszter
2017. augusztus 7., hétfő
Nagy indiánkönyv
J. F. Cooper: Nagy indiánkönyv
Tisztelgő főhajtás ifjúkorom egyik legizgalmasabb könyve és szerzője előtt. Nekem ott és akkor ez volt a "Harry Potter", aki még gondolatban sem létezett J. K. Rowling kisasszony fejében. Amikor vérfarkasok és tininindzsák helyett még fehér farkasok lovagoltak a prérin, a vasút pedig összekötötte a kontinens két végét. Vér és verejték árán.
Az öt történet külön-külön és egyben is kedvenc. Nem szeretek nagy szavakat használni, áradozni,
de gyermekkorom bibliája volt ez a kötet. Mindenképpen az egyik meghatározó könyve életemnek. Már a megszerzése is emlékezetes, de erre most nem térnék ki...
Valós történelmi háttér, kaland, szerelem, izgalmak és a vadnyugat együttes lenyűgöző elegye a történet. Cooper regényfolyama örök érték, amely nagyjából 10-12 éves kortól bárkinek ajánlható. Külön erénye, nem csak fiúknak, hiszen minden második lány osztálytársam szerelmes volt valamelyik indiánba.
A sorozat öt eleme: Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri.
Bőrharisnya történetek, ezen az összefoglaló néven ismeri az egész világ Nathaniel Bumpo kalandjait.
Nagyívű tabló abból a korból, amikor a fehér ember fokozatosan benépesítette és meghódította az észak-amerikai kontinenst. Közel hozta a vadnyugatot, aminek élveztem az egész hangulatát, a táj leírása is szemléletes. Az ős-vadon, rohanó hegyi patakok, ösvényeken át vezet hőseink sorsa. A barátság, hűség és az egyszerű, tiszta gondolkodás a jellemzőjük.
Cooper főhőse, a történet folyamán egyre idősebbként megjelenő, kötetenként más és más néven szereplő, talpig tisztességes erdei ember, a „felderítő” őstípusa. Az ő élete és tevékenysége teszi lehetővé a kolonizáló tömegek számára, hogy mind előbbre jussanak az ismeretlen vidékeken. Ám hősünk nem csak egyszerűen előttük halad, egyben azon is igyekszik, hogy elkerülje őket és távol tartsa magát tőlük, mert képtelen közöttük, hazug, haszonleső világukban élni. Fokozatosan tör mind nyugatabbra, előkészítve a terepet az utána nyomulók számára, amíg egyszer csak nincs már tovább, a nyugati óceánnál véget ér a végtelennek gondolt földrész.
Ez a tragikus sors emeli a főszereplőt a világirodalom archetípusai közé, s emiatt emlegeti Coopert
az irodalomtudomány – Walter Scott mellett – a klasszikus történelmi regény egyik megteremtőjeként (a kitalált hős sorsát megérintik a kor jellemző történelmi eseményei). Személyes kedvencem Az utolsó mohikán. Sólyomszem volt a kedvencem, mert igazán bátor és becsületes harcos, de Cora és Alice is határozott, erős női karakterek. Ahogyan Magua is. Talán nem véletlen, hogy ebből a részből film is készült (amit sokáig nem mertem megnézni, tartottam attól, lerombolja a saját képzeletbeli filmem).
A könyvet már első megjelenésekor „ifjúsági irodalomnak” kiáltották ki nálunk,
és azóta is kötelességszerűen annak tartjuk, mert nemigen tehetünk mást. Nálunk ugyanis eddig kizárólag az „ifjúság számára átdolgozott” verziók jelentek meg, fogalmunk sincs, milyen lehet az eredeti mű.
Az 1992-ben Daniel Day Lewis főszereplésével (Hawkeye – Nathaniel Bumpo) készült Az utolsó mohikán című kitűnő film felvillant valamit abból az amerikai telepesek és anyaországi angolok között feszülő politikai ellentétből, amely végül az amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett, s amely valószínűleg jobban áthatja az eredeti műveket, mint az ifjúsági verziókat. Mert kalandból, csatákból és véres párviadalokból, nagy érzelmekből, helytállásból és a barátság erejét bemutató, felemelő jelenetekből a nálunk megjelent változatokban sincs hiány.
Nem mintha ez a nagyszabású mű tökéletes lenne! Még legelfogultabb rajongói számára is feltűnik, mennyire túlírt, gyakorta feleslegesen részletező, s a szereplők többségének beszédstílusa milyen messze áll attól, amit még hihetőnek, életszerűnek érzünk. A mellékszereplők többsége bizony egysíkú: ki vérgonosz, ki vaskalapos, netán gőgös vagy jóindulatúan butácska, megint más felületes, esetleg hatalmaskodó.
Ugyanakkor maga a főhős fokozatosan változik. Az első kötetben (Vadölő), amikor első ízben emel fegyvert emberre, az utolsó pillanatig nyugtatja, ápolja ellenfelét, akinek ő okozta halálát. Később ahogy tapasztaltabbá, majd bölcsebbé, végül egyre kiábrándultabbá válik, változik viselkedése, stílusa, és e változást követik a világra adott válaszai. Ám mindvégig feddhetetlen, és nem tágít elveitől egy tapodtat sem.
Ellenfelei, bár eredendően gonosznak tűnnek, és a hitszegés sem áll távol tőlük, többnyire mégis akad magyarázat viselkedésükre, legalább valami múltban gyökerező motiváció. Magua, a második kötet (Az utolsó mohikán) béli kérlelhetetlen ellenség, a családját gyászolja, feleségét és gyermekeit, akik Munro ezredes parancsa következtében haltak meg, ezért akar mindenáron bosszút állni az ezredes lányain. Ők ártatlanok, s azok voltak Magua gyermekei is… Mások, mint a Vadölőben szereplő Hasadt Tölgy, vagy az utolsó kötetben – A prériben – feltűnő sziúk a földjüket védik a betolakodó fehérektől.
S itt elérkezünk a másik nagy hibához, amit talán észre sem vesz, aki a korai Amerika és az amerikai indiánok történetében kevésbé jártas. Cooper sorozatában mindig azokat az indián népeket festi le gonosznak, amelyek keményen ellenálltak a fehérek terjeszkedésének (de legalább az angolokénak),
s azok a nemeslelkűek, akik a valóságban mihamarabb igyekeztek kollaboránssá válni. Bizony, ez utóbbiak voltak a delavárok, a mohaukok és a paunik, míg a könyv lapjain gyűlöletesnek mutatott irokézek, tuszkarórák és sziúk (dakoták), akár az őslakosok kitartó, bár reménytelen szabadságharcának jelképei is lehetnének. Coopernél éppen fordítva van tehát minden, mint a valóságban…
Írói nagyságát mutatja, hogy még eme nyilvánvalóan tudatos ferdítések mellett is képes érzékeltetni az őslakosok legnagyobb tragédiáját, amely egyben tanulságként szolgálhat bármely más nép számára is: a közös ellenség megléte ellenére egymást ölik az indián népek. Unkasz – az utolsó mohikán – törzsét a fehérek irtották ki, az ifjú főnök azonban egy másik indián kezétől sújtva leli halálát. Így pusztul ki egy nagy múltú őslakos nép, mintegy előrevetítve az indiánok végső, nagy tragédiáját.
Az első rész: Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delavár indiánok között nőtt fel, ők nevelték a vadonban való életre. Természetszeretete egyértelműen kiemeli, erkölcsi érzékletességgel ábrázolt alakját. A történet a Kristálytükör tó partján játszódik. A tavon él Thomas Hutter nevű öregember lányaival. Az angolok és franciák háborúja miatt, a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és végezni akarnak a Hutter családdal. Szerencsére éppen időben érkezik Vadölő és barátja, Csingacsguk, az ifjú mohikán főnök. Vadölő önvédelemből lelő egy indián felderítőt, haldokló ellenfele Sólyomszemnek nevezi el.
A büszke, bátor és szabad indiánok történetei, avagy mit tett veletek a fehér ember és a tüzesvíz. Remek képi ábrázolás, és izgalmas történet jellemzi mind az öt regényt. Akkor, számomra a Bőrharisnya volt a legkomolyabb, komorabb történet, a mondanivalója és a cselekménye miatt. A történet 1793-1794-ben játszódik, a modern Amerika kialakulásának idejében. Egyszerűen megviselt, hogy főhőseink megöregedtek. A telepesek közti életüknek a képei, és bizony be kell tartaniuk a fehérek törvényeit. Látják, hogy a fehérek másként viszonyulnak a természethez. Kirabolják, kifosztják a fejlődés érdekében. A legszomorúbb, hogy nem tudnak rajta változtatni. Ez napjainkban is még mindig komoly és vészterhes probléma.
A préri a záró epizód pedig Nathaniel Bumpo életének búcsúja. Kegyetlen az idő. A hajdani Sólyomszem már nem lát olyan messzire, mint régen, a Vadölő nevet sem viselhetné, mert erejéből már csak csapdaállításra telik - bizony megöregedett Nathaniel Bumpo, a legendás vadász, az amerikai erdők és puszták sápadtarcú harcosa. Bátorsága és tettrekészsége azonban még a régi, ám érzékeli az idő véges. Ahogy Unkaszt megsirattam, úgy bizony érte is hullt a könnyem. Drámai és hatásos befejezés. Egy tisztességben, becsületben leélt élet krónikája. Példaértékű.
Nem lehet szó nélkül hagyni a remek grafikákat sem, ami Réz Ádám és Szinnai Tivadar keze-munkáját dicséri.
A poszt a Könyvtámasz blog közreműködő segítségével jött létre, köszönet érte!
James Fenimore Cooper (Burlington, 1789. szeptember 15– Cooperstown, 1851. szeptember 14) a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója. A regénysorozatot 1823- 1841-ig írta. Érdekesség még, hogy J. F. Cooper nem sorrendben írta meg a regényeket. Apját, akinek hatására kezdte írni a történeteket, Marmaduke Temple bíró szerepében ábrázolja. Ő a Bőrharisnya egyik fő alakja.
Móra, Budapest, 1965
966 oldal · Fordította: Réz Ádám, Szinnai Tivadar
Tisztelgő főhajtás ifjúkorom egyik legizgalmasabb könyve és szerzője előtt. Nekem ott és akkor ez volt a "Harry Potter", aki még gondolatban sem létezett J. K. Rowling kisasszony fejében. Amikor vérfarkasok és tininindzsák helyett még fehér farkasok lovagoltak a prérin, a vasút pedig összekötötte a kontinens két végét. Vér és verejték árán.
Az öt történet külön-külön és egyben is kedvenc. Nem szeretek nagy szavakat használni, áradozni,
de gyermekkorom bibliája volt ez a kötet. Mindenképpen az egyik meghatározó könyve életemnek. Már a megszerzése is emlékezetes, de erre most nem térnék ki...
Valós történelmi háttér, kaland, szerelem, izgalmak és a vadnyugat együttes lenyűgöző elegye a történet. Cooper regényfolyama örök érték, amely nagyjából 10-12 éves kortól bárkinek ajánlható. Külön erénye, nem csak fiúknak, hiszen minden második lány osztálytársam szerelmes volt valamelyik indiánba.
A sorozat öt eleme: Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri.
Bőrharisnya történetek, ezen az összefoglaló néven ismeri az egész világ Nathaniel Bumpo kalandjait.
Nagyívű tabló abból a korból, amikor a fehér ember fokozatosan benépesítette és meghódította az észak-amerikai kontinenst. Közel hozta a vadnyugatot, aminek élveztem az egész hangulatát, a táj leírása is szemléletes. Az ős-vadon, rohanó hegyi patakok, ösvényeken át vezet hőseink sorsa. A barátság, hűség és az egyszerű, tiszta gondolkodás a jellemzőjük.
Cooper főhőse, a történet folyamán egyre idősebbként megjelenő, kötetenként más és más néven szereplő, talpig tisztességes erdei ember, a „felderítő” őstípusa. Az ő élete és tevékenysége teszi lehetővé a kolonizáló tömegek számára, hogy mind előbbre jussanak az ismeretlen vidékeken. Ám hősünk nem csak egyszerűen előttük halad, egyben azon is igyekszik, hogy elkerülje őket és távol tartsa magát tőlük, mert képtelen közöttük, hazug, haszonleső világukban élni. Fokozatosan tör mind nyugatabbra, előkészítve a terepet az utána nyomulók számára, amíg egyszer csak nincs már tovább, a nyugati óceánnál véget ér a végtelennek gondolt földrész.
Ez a tragikus sors emeli a főszereplőt a világirodalom archetípusai közé, s emiatt emlegeti Coopert
az irodalomtudomány – Walter Scott mellett – a klasszikus történelmi regény egyik megteremtőjeként (a kitalált hős sorsát megérintik a kor jellemző történelmi eseményei). Személyes kedvencem Az utolsó mohikán. Sólyomszem volt a kedvencem, mert igazán bátor és becsületes harcos, de Cora és Alice is határozott, erős női karakterek. Ahogyan Magua is. Talán nem véletlen, hogy ebből a részből film is készült (amit sokáig nem mertem megnézni, tartottam attól, lerombolja a saját képzeletbeli filmem).
A könyvet már első megjelenésekor „ifjúsági irodalomnak” kiáltották ki nálunk,
és azóta is kötelességszerűen annak tartjuk, mert nemigen tehetünk mást. Nálunk ugyanis eddig kizárólag az „ifjúság számára átdolgozott” verziók jelentek meg, fogalmunk sincs, milyen lehet az eredeti mű.
Az 1992-ben Daniel Day Lewis főszereplésével (Hawkeye – Nathaniel Bumpo) készült Az utolsó mohikán című kitűnő film felvillant valamit abból az amerikai telepesek és anyaországi angolok között feszülő politikai ellentétből, amely végül az amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett, s amely valószínűleg jobban áthatja az eredeti műveket, mint az ifjúsági verziókat. Mert kalandból, csatákból és véres párviadalokból, nagy érzelmekből, helytállásból és a barátság erejét bemutató, felemelő jelenetekből a nálunk megjelent változatokban sincs hiány.
Nem mintha ez a nagyszabású mű tökéletes lenne! Még legelfogultabb rajongói számára is feltűnik, mennyire túlírt, gyakorta feleslegesen részletező, s a szereplők többségének beszédstílusa milyen messze áll attól, amit még hihetőnek, életszerűnek érzünk. A mellékszereplők többsége bizony egysíkú: ki vérgonosz, ki vaskalapos, netán gőgös vagy jóindulatúan butácska, megint más felületes, esetleg hatalmaskodó.
Ugyanakkor maga a főhős fokozatosan változik. Az első kötetben (Vadölő), amikor első ízben emel fegyvert emberre, az utolsó pillanatig nyugtatja, ápolja ellenfelét, akinek ő okozta halálát. Később ahogy tapasztaltabbá, majd bölcsebbé, végül egyre kiábrándultabbá válik, változik viselkedése, stílusa, és e változást követik a világra adott válaszai. Ám mindvégig feddhetetlen, és nem tágít elveitől egy tapodtat sem.
Ellenfelei, bár eredendően gonosznak tűnnek, és a hitszegés sem áll távol tőlük, többnyire mégis akad magyarázat viselkedésükre, legalább valami múltban gyökerező motiváció. Magua, a második kötet (Az utolsó mohikán) béli kérlelhetetlen ellenség, a családját gyászolja, feleségét és gyermekeit, akik Munro ezredes parancsa következtében haltak meg, ezért akar mindenáron bosszút állni az ezredes lányain. Ők ártatlanok, s azok voltak Magua gyermekei is… Mások, mint a Vadölőben szereplő Hasadt Tölgy, vagy az utolsó kötetben – A prériben – feltűnő sziúk a földjüket védik a betolakodó fehérektől.
S itt elérkezünk a másik nagy hibához, amit talán észre sem vesz, aki a korai Amerika és az amerikai indiánok történetében kevésbé jártas. Cooper sorozatában mindig azokat az indián népeket festi le gonosznak, amelyek keményen ellenálltak a fehérek terjeszkedésének (de legalább az angolokénak),
s azok a nemeslelkűek, akik a valóságban mihamarabb igyekeztek kollaboránssá válni. Bizony, ez utóbbiak voltak a delavárok, a mohaukok és a paunik, míg a könyv lapjain gyűlöletesnek mutatott irokézek, tuszkarórák és sziúk (dakoták), akár az őslakosok kitartó, bár reménytelen szabadságharcának jelképei is lehetnének. Coopernél éppen fordítva van tehát minden, mint a valóságban…
Írói nagyságát mutatja, hogy még eme nyilvánvalóan tudatos ferdítések mellett is képes érzékeltetni az őslakosok legnagyobb tragédiáját, amely egyben tanulságként szolgálhat bármely más nép számára is: a közös ellenség megléte ellenére egymást ölik az indián népek. Unkasz – az utolsó mohikán – törzsét a fehérek irtották ki, az ifjú főnök azonban egy másik indián kezétől sújtva leli halálát. Így pusztul ki egy nagy múltú őslakos nép, mintegy előrevetítve az indiánok végső, nagy tragédiáját.
Az első rész: Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delavár indiánok között nőtt fel, ők nevelték a vadonban való életre. Természetszeretete egyértelműen kiemeli, erkölcsi érzékletességgel ábrázolt alakját. A történet a Kristálytükör tó partján játszódik. A tavon él Thomas Hutter nevű öregember lányaival. Az angolok és franciák háborúja miatt, a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és végezni akarnak a Hutter családdal. Szerencsére éppen időben érkezik Vadölő és barátja, Csingacsguk, az ifjú mohikán főnök. Vadölő önvédelemből lelő egy indián felderítőt, haldokló ellenfele Sólyomszemnek nevezi el.
A büszke, bátor és szabad indiánok történetei, avagy mit tett veletek a fehér ember és a tüzesvíz. Remek képi ábrázolás, és izgalmas történet jellemzi mind az öt regényt. Akkor, számomra a Bőrharisnya volt a legkomolyabb, komorabb történet, a mondanivalója és a cselekménye miatt. A történet 1793-1794-ben játszódik, a modern Amerika kialakulásának idejében. Egyszerűen megviselt, hogy főhőseink megöregedtek. A telepesek közti életüknek a képei, és bizony be kell tartaniuk a fehérek törvényeit. Látják, hogy a fehérek másként viszonyulnak a természethez. Kirabolják, kifosztják a fejlődés érdekében. A legszomorúbb, hogy nem tudnak rajta változtatni. Ez napjainkban is még mindig komoly és vészterhes probléma.
A préri a záró epizód pedig Nathaniel Bumpo életének búcsúja. Kegyetlen az idő. A hajdani Sólyomszem már nem lát olyan messzire, mint régen, a Vadölő nevet sem viselhetné, mert erejéből már csak csapdaállításra telik - bizony megöregedett Nathaniel Bumpo, a legendás vadász, az amerikai erdők és puszták sápadtarcú harcosa. Bátorsága és tettrekészsége azonban még a régi, ám érzékeli az idő véges. Ahogy Unkaszt megsirattam, úgy bizony érte is hullt a könnyem. Drámai és hatásos befejezés. Egy tisztességben, becsületben leélt élet krónikája. Példaértékű.
Nem lehet szó nélkül hagyni a remek grafikákat sem, ami Réz Ádám és Szinnai Tivadar keze-munkáját dicséri.
A poszt a Könyvtámasz blog közreműködő segítségével jött létre, köszönet érte!
James Fenimore Cooper (Burlington, 1789. szeptember 15– Cooperstown, 1851. szeptember 14) a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója. A regénysorozatot 1823- 1841-ig írta. Érdekesség még, hogy J. F. Cooper nem sorrendben írta meg a regényeket. Apját, akinek hatására kezdte írni a történeteket, Marmaduke Temple bíró szerepében ábrázolja. Ő a Bőrharisnya egyik fő alakja.
Móra, Budapest, 1965
966 oldal · Fordította: Réz Ádám, Szinnai Tivadar