Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére

Találkozások - Kőrösi Zoltán emlékére




"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

                                                                                       




Képtelen vagyok leírni, elhinni, hogy már nem lesz több találkozás, könyvbemutató, dedikálás. A moly.hu oldalnak a
sok jó könyv mellett Kőrösi Zoltánt is köszönhetem. Itt figyeltem fel a könyveire, egészen pontosan @egy_ember értékelésein keresztül lettem kíváncsi magára az íróra is. 2013-ban jött ki a Magyarka és a természetesen a Könyvfesztiválon Ő is dedikálta az új könyvét. Nekem ott és akkor az első volt a legemlékezetesebb találkozás, mert onnan indult minden. Megvettem a kiadó standján a könyvet a kiadó igazgató-szerkesztőjétől, aki kedvesen invitált, hogy a szerző éppen itt várja a lelkes olvasóit… én mint lelkes (nagyon lelkes) kezdő blogger közöltem is vele: nem is véletlen jöttem én éppen most!


Odaültem hozzá és a bemutatkozás után mondtam egy vallomással kezdeném: még egy sort sem olvastam tőle, DE! nagyon kíváncsi vagyok rá, érdekelnek a regényei, sok jót olvastam róluk
Rögtön rá is kérdezett: hol és kitől? Tudta mi a moly. hu… Nagyon tetszett neki, hogy kíváncsi vagyok, bár még nem is olvastam. Akkor ott jó fél órát beszélgettünk, szerencsére a tömeg elvonult már,
a program a végéhez közeledett. Érdeklődéssel kérdezgetett olvasmányélményekről, a blogról, kamaszokról, fociról, utazásról az életről. Mesélt néhány gondolatot a Magyarka születéséről, történetéről. Szóba kerültek a rúdtáncolók, és a masszázs is. Mondta, visszavár a könyvhétre.
Szót fogadtam, mentem.



Idő közben a nagy kék közösségi oldalon is megkeresett. Ő, mert én nem mertem volna jelölni ismerősnek. Néhány segítő gondolatot, ötletet az írással és a bloggal kapcsolatban is kaptam tőle. Júniusban már „régi jó ismerősként” üdvözölt. Én alig mertem nyögni, habogtam és bevallom zavarban voltam. Ő meg mesélt, válaszolt, amit kérdeztem. A családjáról, gyerekkoráról, hogyan lett író, miért szereti annyira Budapestet, aminek egy egész könyvet is szentelt, és hogy felgyorsult a világ, rohanva élünk.


Addigra a Szerelmes évek kötetét is elolvastam és mondtam is neki: ez nagyon betalált a szívembe. Nem, mintha a Magyarka nem lenne kedves. Nem vette tolakodásnak, sőt érdeklődve kérdezgetett ő is, nem sietett, nem akart gyorsan túl lenni a kötelező dedikálós programon. Érdeklődő volt irányomba is. Akkor a Szerelmes évek (főleg erről beszélgettünk sokat) és a Milyen egy női mell? került dedikálásra.


A Szerelmes évek borítóján ő látható kisfiúként. A hátsó oldalon pedig a szüleivel van, azt a képet a testvére készítette egy balatoni nyaraláson. Nagyon sok személyes élményét beleírta, hiszen a szülők szerelme adta az alapot. Érdeklődve hallgatta a regénye hatását, oldott, mesélős és humoros embernek ismertem meg.


Találkoztunk a szegedi könyvbemutatón, újra a nyári könyvhéten, álltunk a hirtelen támadt, zuhogó eső elöl menekülve a Vörösmarty-tér házai mellé húzódva. A Szívlekvár megjelenése alkalmából a Könyvek éjszakáját is nagyon jó emlékeim közt tartom. Sok kedvenc idézetem van: olyan, mintha rólam is szólna sok történet, bizonyos részek az én történetem is lenne. Zseniálisan és egyszerűen írt. A hangulata, illata, varázsa ott marad velem. Újra olvasom őket és beszerzem a hiányzóakat. Hat könyvem van tőle, mindegyiket másképp dedikálta. Ami mindegyikben ott szerepel: Magyarország.


A Magyarkába először ezt írta nekem:

„TG-nak egy Robinsonáddal egy Magyarországért” Kőrösi Zoltán

A Szívlekvárba ezt írta a megjelenésekor: Barátsággal Gabónak… Zoli.

Legutóbb a kék oldalon írta: az új könyv gyorsan jött és hirtelen írta, kicsit elfáradt. Ígért egyet a Délutáni alvás könyvéből, majd hoz ki a fesztiválra, csak előtte írjak még rá, juttassam eszébe…. Sajnos erre már nem kerül sor, dedikálatlan marad az új regény is. Szó szerint lesokkolt az a három héttel ezelőtti délután, amikor bekapcsoltam a gépet és jött a hír. Felfogtam, de nem akartam hinni.

                                          
                                                                                            
A kortárs irodalom nagyszerű alakja távozott, fájdalmasan korán. Alig egy hónappal az 54. születésnapja előtt. Még most is belesajdul a szívem. Azon a szegedi bemutatón már tudtuk szegény Borbély Szilárdot. A Nagy Rendező bizonyára úgy látta, nagyon egyedül van Ő ott fent az égi kávéházban, így mellé hívta Zolit. Igazán jó társaság, csak mi maradtunk egyedül és nézzük, mi lesz ebből a szeretett Magyarországból. Ők pedig a felhők fölül drukkolnak értünk, nekünk még tart ez a meccs.



A könnyeimmel küszködve írom ezeket a sorokat, számolatlanul hullanak. Egy barátom ment el.

"Egy ember hatvanöt liternyi könnyet sír az élete során, ám egy alkalommal legfeljebb 28 csepp könnyet tud ejteni." - Szerelmes évek - Gyávaság


Más, fájdalmas értelmet nyert:

„Hogy tud zúgni a csend” – nagyon!

Isten veled Zoli!


Köszönöm, hogy velünk voltál!



Kőrösi Zoltán író (1962-2016)

Honlapja szerint két kötete áll megjelenés előtt: március végén lát napvilágot Az ítéletidő című regény a Jelenkor Kiadónál, valamint a könyvhétre jelenik meg kisgyerekeknek szóló verseskötete a Manó könyvek gondozásában.


Főbb művei: A testtől való szabadulás útja (elbeszélések, 1994); A tárt szárnyú lepke(regény, 1996); a Romkert (regény, 1997); a Történetek a csodálatos csecsemők életéből (regény, 1998); a Hentesek kézikönyve (elbeszélések, 1999); az Orrocskák (regény, 2000); a Télidő (2002); a Galambok(tragikomédia, 2003); a Milyen egy női mell? (regény, 2006), a Délutáni alvás (novellák, Burger Barnával, 2007); a Szerelmes évek. Gyávaság (2009), Magyarka (2013), Szívlekvár (2014).

Novellái olasz, héber, orosz, angol, német, francia, hindi, portugál és koreai fordításokban jelentek meg, idegennyelvű kötetei: Sang de cerise (2001, trad: Rozsa Tatar, Gilbert Millet), Tajni nad ruinami (2003, trad.: Jurij Guszev)

az írói weboldal elérhetősége: http://www.korosizoltan.com

Nézz a szemembe, fiam!

John Elder Robison: Nézz a szemembe, fiam! 
apa és fia kalandjai aspergerrel, vonatokkal,
és bombákkal






                                                                             

           






Igazi apa-fia történet őszintén, viccesen és meghatóan. Az apa saját életét már megírta előző könyvében, itt apává válásáról és a  fiáról, annak kamaszkoráról olvashatunk. John Robison nem hétköznapi apa. Saját életét mindig nehezítette valami, amire negyvenéves koráig kellett várjon, hogy kiderüljön mi is az. Asperger-szindróma.




Minden gyerekben ott él a vágy, hogy szeressék, megértsék és elfogadják. A kisgyerek beilleszkedése az őt körülvevő világba nem mindig megy könnyen. A normálistól való eltérés esetén ez még nehezebbé válik. A meg nem értett, kirekesztettségben élő gyermek visszahúzódó és magányossá válhat. Élete sokkal nehezebb lesz. Társai vagy kirekesztik vagy állandó csúfolódások célpontja lehet. Mert ő más, nem olyan, mint a nagy többség. Azonban elgondolkodhatunk rögtön: mi is a normális?

Az Asperger-szindróma nem valami kórság, csak inkább a létezés másféle módja. Nincs rá gyógyszer és nincs is rá szükség. Arra van szükségük, hogy minél többen megértsék és elfogadják ezt a másféle működést. Robison családi háttere mondhatni a nehéz helyzetűekre jellemző volt: apja alkoholizmusa, (amúgy diplomás, egyetemi tanár), anyja (költőnő) idegbetegsége mögött is az apa viselkedése állt. Ezek és a fel nem ismert betegsége miatt vált élete nagyon eltérővé. Testvére az az Augusten Borroughs, aki szintén megírta életüket Farkas az asztalnál címmel.

Ez a háttér mellett nem csoda, ha a fiú beilleszkedési és egyéb problémáival nem nagyon foglalkoztak. Ezek adják az első néhány fejezetet, kis összefoglalásnak. Robison tizenhat évesen otthagyta az iskolát és a családját a maga útját kezdte járni. A szülők később elváltak, Robison harag nélkül elfogadta őket.


Kiemelkedő tudása, érdeklődése volt a műszaki dolgok, elektromosság felé. Ennek segítségével került kapcsolatba a zenészek világával. Itt egészen a Kiss együttesnek tervezett villogó, füstokádó gitárokat és a koncerteket színesítő fények tervezéséig jutott. A kamasz zseni diploma nélkül mégsem tudott igazán érvényesülni. Családalapítás után a polgáribb élet felé fordulva autószerelő műhelyet alapított. Hamarosan megszületett fiuk, Kisbocs. A név kedves játékossága adódott, hiszen az édesanyát Kismedvének becézte. A jelennel indul el a történet, minden szülő rémálmával: letartóztatják a kamasz gyerekét. Innét visszanézve meséli el, hogyan és miért jutottak el ide.

Tetszett a történetben, hogy végig nagyon őszintén, szeretettel fogalmaz. Összes félelme megjelenik, vállalja őket. Apává lenni sem egyszerű dolog! Amíg próbált beilleszkedni a normális, átlagos emberek közé, és vágyott a megértésre, szeretetre már előtte is ott a feladat: a gyermeknevelés. Hatalmas szeretettel teszi ezt is, fiát imádja már a születés pillanatától: el ne cseréljék a gyerekét. Biztos, ami biztos megjelöli a gyerek talpát alkoholos filctollal... bár mosolyogtam, egészen megértettem félelmét. 


Már a megfelelő név kiválasztása is okoz némi problémát, sőt, maga a gyermek vállalása.
A gyermeknevelés minden szokásos nehézségei humorral árnyalva megjelennek a történetben. Az esti fürdetés-lefekvés, kakis pelus csere... később a kérem és köszönömre való illedelmes nevelés sem egyszerű, de ezek csupán apróságok a mindennapjaikból. Sok érdekes kérdést vet fel a történet. A hasonlóság a saját gyermekkori beilleszkedési, viselkedési majd később tanulási problémáival jól felismerhetőek.

Egyéni nevelési elvei és játékaik (traktorok és vonatok), eredetiek. Ő maga sem volt hétköznapi gyerek, igyekezett fiának is különleges élményeket adni. Ez a sajátos élethez való hozzáállás, gondolkodás az, ami megragadja és elbűvöli az olvasó figyelmét. Az élet problémáira logikai úton keres válaszokat. Kisbocs a kémia iránt mutat nagy érdeklődést, míg olvasási és írás problémákkal küzd. Tudása mégis elképesztő. Ezek okozzák a későbbi problémákat is. Kisbocs tizenhét évesen már kiváló vegyész. Azonban a kísérleteivel magára vonta az állami és szövetségi ügynökök figyelmét.

Tetszett a humora, ami a főszereplő "kocka" látásmódja. Robison a nehézségei ellenére elérte azt, amit minden ember szeretne: megbecsülést, boldogság családi hátteret. Apa és fia kapcsolatának alakulása, folyamata rajzolódik ki a lapokon. Aspergerrel, egyéni gondolkodás és látásmóddal.
Később a szülők válásának hatásaival. A végső tárgyalásig hogyan és miért jutott el a gyerek.
A média cirkusz elkerülhetetlen a tizenéves "bombagyáros" estén. Mi lesz a bíróság döntése?
Hogyan alakul Kisbocs további élete?

Olvassátok el, érdemes! Bepillantást ad az aspergerrel élők világlátása és gondolkodásmódjáról, sok érzelemmel, őszinte, vegytiszta szeretettel.



















Eredeti cím: Raising Cubby: A Father and Son's Adventures with Asperger's, Trains, Tractors, and High Explosives


Eredeti megjelenés éve: 2007


Kossuth, Budapest, 2015


328 oldal · ISBN: 9789630979801


Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás

Kétélű fegyver

Lee Child: Kétélű fegyver  
 Jack Reacher 7. 

 
                                                                          








 A sorozat egyik legjobb, legakciódúsabb története új köntösben ismét elérhető. A friss, csinos borító mögött egy kemény, pörgős és sötét krimi rejlik. A cím rendkívül találó ezúttal is. 






Jack Reacher ezen története rögtön a sűrűjébe csap. A szabadelvű, kissé öntörvényű Reacher egy
eldugott, amerikai kisváros egyetemén tanuló ifjút ment ki az emberrablók karmai közül. A hatalmas tűzpárbaj során a testőrök, és egy arra tévedt ártatlan rendőr esik áldozatul. A filmbe illő remek nyitány után visszarepülünk egy picit az időben. Lee Child ezúttal is a véletlenre helyezi az események indítását. Mint kiderül az olvasó számára, a történések valójában már a kezdő tűzpárbaj előtt elindultak. Egy véletlen találkozással.


A felbukkanó karakterek ezúttal is egyedire sikerültek, Jack mellett fegyver- és drogkereskedők, bérgyilkosok ellen küzdenek a titkos ügynökök. A feszültség a továbbiakban sem hagy alább, sőt fokozódik. Tanúi lehetünk, amint Reachernek orosz-rulettet kell játszania. Páratlan nyugalomról,
lelkierőről és tudásról tesz ismét bizonyságot. A megmentett egyetemista ugyanis egy szőnyegkereskedő fia. Természetesen a szőnyeg csupán a látszat, ez hamar kiderül, hogy fegyverek állnak a háttérben. Nem is akármilyenek!

A nagy hatalommal bíró és komoly pénzeket mozgató család mégis rettegésben él. Érdekes kontrasztot mutat a nagy hatalom és gátlástalanság mögött az emberi lelkek ábrázolása. Különösen az apa-fiú kapcsolat, de a feleség részéről is hatalmas, ragaszkodó szeretet mutatkozik meg. Reacher jól képzett, felkészült katonaember. Próbál segíteni, ám érezhetően valami nagyobb és sötétebb erő van a háttérben. Furcsa mód az is kiderül elég hamar, ki áll az események mögött. Kezdetét veszi a macska-egér játék.

Mindenkinek jó oka van elkapni az egykori katonai hírszerzőt, aki nagy hatalmú, maffiamódszerekkel dolgozó alvilági gonosz alak lett. Lee Child mesterien szövi bele az alaptörténetbe a régi, tíz évvel ezelőtti eseményeket. Amik kellemetlenül szomorú véget értek Reacher számára. A bosszúnak eljött az ideje.

Ezúttal Duffy a csinos ügynöknő az, aki segítségére lesz. Az előző, eltűnt kolléganőt is meg kell találniuk. Jól enyhíti a feszültségeket a közöttük kialakuló, finoman romantikus szál. Az események gyorsan és folyamatosan peregnek. Sokszor kegyetlenül véres akciók, leszámolások tanúi lehetünk. A lelki ábrázolása az, ami Reachert ismét közelebb hozza az olvasóhoz. Ő nem egy sírós, ő igazi kemény fiú. Most mégis erre kerül sor. A régi történések sorra megelevenednek, kapnak egyre nagyobb hangsúlyt és fonódnak össze a jelen üggyel. Ezek következménye lesz, ami felzaklatja Reacher lelkét és megmutatkozik érző szíve.

Mindezek közben a fegyverkereskedelem sötét módszereibe is bepillantást kapunk. Új technológiák, ipari kémkedés és kemény maffiózók adják a hátteret. A fegyverkereskedelem és a régi ügy eredeti módon nyer értelmet a címben.
A végső leszámolás izgalmai miatt a könyv letehetetlenné válik. Az eldugott tengerparti villa sötét titkokat rejt. Sőt, a tenger is fontos szerephez jut. Ez a történet is filmre illő.



A könyv jó kikapcsolódást nyújt, ajánlom azoknak, akik
a fordulatos és izgalmas krimiket szeretik, esetleg még nem olvastak Lee Child regényt. Eredeti, sallangoktól mentes, feszült légkört tud teremteni, Jack alakja, gondolkodása
pedig szimpatikus és eredeti. Magyarországon 1999-ben került először az olvasókhoz Lee Child regény. A General Press Kiadó azóta rendszeresen hozza nekünk az újabb krimiket. Eleinte a  "Világsiker" sorozatukban jelentek meg a regények, majd tavaly óta az író neve fémjelzi a sorozatot.


Lee Child 1997-ben adta ki az első könyvét, amiben szerepel Jack Reacher. Az  Elvarázsolt dollárok című történet a sorozat nyitó epizódja. 
A könyv rögtön elnyerte az Anthony-díj és a Barry-díj „a legjobb debütáló regénynek” járó kitüntetését. Igazán jó indítás volt. Lee Child ma az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Könyvei állandó sikerlistások, több, mint negyven nyelvre fordították le eddig. Számtalan díjat is nyert, legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját. Angliában született (Coventryben), de már jó ideje New Yorkban él feleségével.





Eredeti cím: Persuader
Eredeti megjelenés éve: 2003 


 General Press, Budapest, 2016. második kiadás

384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636438586 ·  

Megjelenés időpontja: 2016. február 23.

Oscar kedvencei 2016-ban

Oscar kedvencei 2016-ban 

                                         

                                                      







A filmvilág legnagyobb ünnepére  február 28-ról 29-re virradó éjjel  kerül sor. A díjról, idei esélyekről, kedvencekről és néhány érdekességről szól ez a bejegyzés. A végső befutók  névsorát addig lehet tippelgetni.


Az Oscar-díj (hivatalos angol nevén Academy Award) az USA legrangosabb filmművészeti díja idén éppen 88 éves. Az idők során a szobor alig változott, a talapzata többször áttervezésre került. Évente 50 szobrot készítenek, aminek tömege 3,856 kg, magassága 34,3 cm. Az Amerikai Filmakadémia 1950 óta eleinte kérte, később már előírta, hogy a díjazottak a szobrot nem adhatják el, de a gyűjtők számos ennél régebbi díjat szereztek már meg árverésen. A számos kategória jelöltjei az előző évben bemutatott filmek alkotói közül kerülnek ki, az Akadémia állítja fel a jelöltek listáját, a technikai kategóriákban három, a többi kategóriában öt jelöltet választanak ki, kivétel a Legjobb film kategória, melyben 2010-től 10 jelöltet választanak ki. Nézzük az idei fő kiválasztottakat!

 A Legjobb film kategória esélyesei: 

A nagy dobás: Megosztó film lett, az amerikai mozikasszáknál jól teljesített ugyan.Többen értékelik, mint értik a gazdasági válság komikus elemekkel dúsított krónikáját. Megtörtént eseményeken alapul: a kétezres évek közepén néhány pénzügyi szakember rájön, hogy a felelőtlen ingatlanhitelezés miatt világválság fog kirobbanni. Nem hisznek nekik, kihasználják, hogy különleges tudás birtokában vannak. A film egyik főszereplője és producere Brad Pitt.

Kémek hídja: Spielberget a gyengébb filmjeiért is jelölik, nemhogy egy ilyen jól sikerültért. Esélyes nagyon is!

Brooklyn: A két-három női főhősről szóló filmet ritkán jelölnek fődíjra. Sötét ló, de meglepetésre nyerhet.
 
Mad Max: A harag útja: Ősszel még senki nem hitte, hogy egy májusi kommerszfilm (ráadásul folytatás) tényező lehet az Oscar-versenyben, bár remélem nem lesz az.

Mentőexpedíció: Az év egyik legnagyobb anyagi sikere és legjobb hangulatú blockbustere Ridley Scott
egyik utolsó esélye lehetett volna egy rendezői Oscarra, de nem kapott érte jelölést...  a magyarországi helyszíneken forgatott film 7 jelöléssel bír.

A visszatérő: Szerintem nem ez lesz a legjobb film... Inarritu tavaly nyert a sokkal jobb Birdman-nel.
A film 12 jelöléssel már rekorder.

A szoba:  4 jelölést kapott a meglepetések filmje: a könyv világsikere után nem volt kérdéses a film
elkészülte sem. Kis költségvetésű, független-filmként meglepő, hogy milyen jól teljesített. Esélyes!

Spotlight: Egy nyomozás részletei: A személyes kedvencem. Hat jelölést szerzett és inkább elismerik,
mint szenvedélyesen szeretik. A téma nem vidám, elgondolkodtató. Kompromisszumos választottként esélyes. 

Legjobb férfi főszereplő: Az egyik legizgalmasabb kategória... Leo miatt. A nagy visszatérő kérdés évek óta: megkapja vagy nem? Sorozatos, az idei az ötödik jelölése, kiváló alakításai után megérdemelné már természetesen. Azon lehet vitatkozni, bár felesleges, hogy melyik alakítása volt ettől jobb. Ha végre megkapja bizonyára tekintettel lesznek előző remekléseire is. Nem ő az egyetlen, akit Oscar megvárakoztat. .

Bryan Cranston, Trumbo: nem is értem, mit keres itt?

Matt Damon, Mentőexpedíció: Ez még csak Damon harmadik színészi jelölése (forgatókönyvíróként nyert a Good Will Hunting-ért), hamarosan annyira tartozni fognak neki, mint Di Capriónak.

Leonardo DiCaprio, A visszatérő: Remélem végre megkapja, de tegyünk úgy, mintha A Wall Street farkasá-ért vagy a Viharszigetért kapná.

Michael Fassbender, Steve Jobs: Megérdemelné ő is, de ugye csak egy maradhat! Három éven belül a második jelölése. Kár, hogy nem hajlandó kampányolni, mert anélkül lehetetlenség nyerni. És ugye, Leo!

Eddie Redmayne, A dán lány: Nem semmi, kettő jelölés egymás után! Ne már! Michael Keaton tavalyi legyőzését akkor sem fogom megbocsátani!

Legjobb női főszereplő: 

Cate Blanchett, Carol: Nos, én neki adnám! Bár két éve nyerte a második Oscarját, talán eljött a harmadik ideje. Ha így halad, néhány éven belül megszorongathatja Meryl Streepet a jelölés-rekordok terén. Remek alakítás! 

Brie Larson, A szoba: Sokan az új Jennifer Lawrence-ként emlegetik, bár ő négy évvel idősebben, 27 évesen lett esélyes az Oscar-díjra. Lényegesen megérdemeltebben, mint Lawrence három évvel ezelőtt.

Jennifer Lawrence, Joy: Nos, róla idén sem feledkeztek meg. Nem tudom mit látnak benne, bár most egészen jó volt.

Charlotte Rampling, 45 év: Titkos esélyes lehet, az európai istennő, akiről minden más díjkiosztó megfeledkezett, csak Oscar nem. Persze így is szégyen, hogy ez csak az első jelölése. Majd meglátjuk.

Saoirse Ronan, Brooklyn: 22 évesen már a második Oscar-jelölés is óriási teljesítmény!

Legjobb rendezők: 
Adam McKay és  A nagy dobás: Eddig idióta Will Ferrell-komédiákat rendezett, már a jelöléssel megtisztelték.
George Miller, Mad Max: A harag útja: A kategória élő legendája. Már van egy Oscarja, igaz a Táncoló talpakért kapta.

Alejandro González Iñárritu, A visszatérő:  1950 óta nem volt olyan (Joseph L. Mankiewicz), hogy egy rendező egymást követő két évben nyerjen Oscart. A Golden Globe és BAFTA diadal után mutatkozik esély arra, hogy Inarritunak sikerülhet. Azért meglepne. 

Lenny Abrahamson, A szoba,:  A meglepetésjelölt, akinek a nagy esélyes Ridley Scottot sikerült kiütnie.
Tom McCarthy, Spotlight: Egy nyomozás részletei:  Még negyven éves sincs, ez az ötödik filmje. Visszafogottságával egyáltalán nem azt a virtuozitást nyújtja, amit ebben a kategóriában értékelni szoktak, de ha a film nyer, valószínűleg őt is húzza magával.

Legjobb női mellékszereplő:  

Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas): Ez Jason Leigh első jelölése.

Alicia Vikander (A dán lány): Nem is tudom, érdekes lenne, ha ő nyerne. 

Rooney Mara (Carol):  Mellékszereplőként jelölték a Cate Blanchettel egyenrangú alakítást nyújtó színésznőt. Nyerhetne, de túl visszafogott a szerep és a másodjára jelölt színésznő maga is.

Rachel McAdams (Spotlight): Öt díjra érdemes férfi alakítás van a Spotlight-ban, a nem túl emlékezetes egyetlen női szereplőnek viszont könnyebb dolga volt jelöléshez jutni.

Kate Winslet (Steve Jobs): A hetedik jelölésekor már több színésznek is van két Oscarja, Winslet esélyeit mégsem taksálták sokra a Golden Globe győzelemig. Azóta viszont egyre jobb ötletnek tűnik rajta keresztül díjazni a méltatlanul elvérzett Steve Jobs-t. A múlt héten a BAFTA is őt díjazta. Megérdemelné, remek alakítást nyújtott.

Legjobb férfi mellékszereplő: 

Christian Bale (A nagy dobás): Karrierje első felében rendre megfeledkeztek róla, most viszont rövid időn belül a harmadik jelölése, A nagy dobás inkább szép csapatmunka. Nem gondolnám, hogy nyerne. 

Mark Rylance (Kémek hídja): Nagyon kedvelt színpadi színész, a nagyközönség számára ismeretlen a neve.

Tom Hardy (A visszatérő): Hardynak már évek óta érik ez a jelölés és idén mindkét legtöbb jelölést kapott filmben szerepel. Az viszont, hogy DiCaprión kívül őt is elismerték, arra utal, hogy A visszatérő nagyon erős versenyző. Az egész filmet ő viszi a hátán. Járna neki.

Mark Ruffalo (Spotlight): Ez már a harmadik jelölése (tavaly is jelölték a Foxcatcher-ért) ebben a kategóriában és megérdemelne egy Oscart. Tekintve, hogy a Spotlight fődíj-esélyes és ez az erősebbik színészi jelölése, meglepetésre akár nyerhet is.

Sylvester Stallone (Creed – Apollo fia): Nem is szólok semmit, de NEM!  Bár kétségtelenül filmtörténelmi pillanat (és vicc) lenne, ha 39 évvel első és egyetlen (színészi) jelölése után ugyanazzal a karakterrel nyerne.


 Már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a Mephisto 1982-es győzelme után, 34 év kihagyás után újra magyar filmet díjazzanak a legjobb idegen nyelvű film Oscar-kategóriában.  A csaknem száz országból beérkező nevezések közül mindössze ötöt választ ki az amerikai filmakadémia, így aztán persze elsikkad sok jó film.
A jelöltek:  Saul fia:
Nemes Jeles filmjének diadalmenete egyből a világpremier helyszínén, a 2015 májusában megtartott Cannes-i Filmfesztiválon kezdődött, ahol a második legrangosabb elismerésnek számító Zsűri Nagydíja mellett még három díjat sikerült bezsebelnie. Azóta idén januárban megkapta a legjobb idegen nyelvű filmért járó a Golden Globe-ot, ami mint közismert az Oscar-díj előszobája.


A Mustang török film, erős konkurencia: Hősei öt testvér, egymástól elszakíthatatlan kamaszlányok, akikből csak úgy sugárzik az életöröm.

A kígyó ölelése: kolumbiai film az amazóniai őserdők mélyére viszi el a nézőt, hogy szembeállítsa az őslakosok világát a nyugati civilizációval.

Egy háború a címe a dán versenyfilmnek. Erős és jelentős alkotásként tartják számon. A háború abszurditásával szembesít bennünket.

A Theeb:  Naji Abu Nowar első nagyjátékfilmje, egy beduin fiú vállalja, hogy egy brit katonatisztet átvezet a sivatagon. Az út azonban nagyon veszélyes. A túlélésért Theebnek kemény döntéseket kell hoznia, és kénytelen felnőni 1916-ban játszódik.


Néhány további jelölt:  

Legjobb operatőri munka: Carol, Aljas nyolcas, Mad Max - A harag útja, A visszatérő, Sicaro

Legjobb adaptált forgatókönyv: A nagy dobás, Brooklyn, Carol, Mentőexpedíció, A szoba.

Legjobb betétdal: Earned It (A szürke ötven árnyalata)
Til It Happens To You (The Hunting Ground)
Writings On The Wall (Spectre)
Manta Ray (Racing Extinction)
Simple Song 3 (Ifjúság)

                     

Elvész a nyom

Wass Albert: Elvész a nyom  

 
       "Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk."                               






Kezdjem ezt az ajánlót egy személyes vallomással: amikor 2005-ben a Nagy Könyv zajlott, akkor fedeztem fel magamnak Wass Albertet. Ami különösebben nem meglepő, mert addig szinte agyonhallgatták, nem forgott a köztudatban. Az Elvész a nyom volt az első regény, amit elolvastam tőle. Azóta már háromszor, kedvenc lett 


Wass Albert azt a kérdést próbálja megválaszolni: van-e Isten? Születünk, élünk és meghalunk. Közben azonban mi dolgunk van itt a földön, hogyan tudjuk lehetőség szerint hasznosan eltölteni a kiszabott időnket? Ahány ember – annyi sors. Saját sorsunkat mi magunk alakítjuk, vagy beleszól valami felsőbb erő? 

Ez a könyv összetett, tartalmas, olvasmányosan megírt mű, tele igazi mély tartalommal. Hat gyerek sorsát követhetjük nyomon a könyv lapjain. Hat gyerek, akikkel megtörténik a csoda egy cserkésztáborozás alkalmával. A vízesésben sodródó csónakjuk "fennakad", és nem zuhannak alá a mélységbe. Csoda történt.

Ez a regény lenyűgöző, magával ragadó és nagyon-nagyon elgondolkodtató. A szereplők élete egyenként is egy-egy kis regény. Őket összeköt a közös múlt emléke és közös jövő lehetősége.
A hat gyerek hat felnőtt lesz: a magyar herceg, a cseh kiskereskedő, a lengyel festő, és a zsidó bankár története van részletesebben  kibontva, míg a másik két főszereplő a román politikus és a német tudós története rövidebben. Tetszett, lenyűgözött, hogy hat ember sorsát követhettem végig, az ő életük sorsukon át olvashattam a háború borzalmairól. Az ő igazságkeresésük, az emberi jellemük megjelenése és változásai elképesztően kerek és drámai regényt adnak. Tiszta, világos gondolatok során át meséli el az ember alkalmazkodását, vagy éppen nem alkalmazkodását az adott új világrendhez.
Ahogyan az író is fogalmaz: a szemét, ami felkavarodik... most is tele a világ fájdalommal, szenvedéssel, mindazzal ami a jót legyűri. A tetteinken felülkerekedő gonosz, a hazugságok, az önzés,irányít jó részt ma is. Ki tudja eldönteni, mi a rossz, és mi a jó? Gondolatok, életek az érem két oldaláról. 



A könyv a szeretetről, önmagunk megtalálásáról, a hit és a lelki béke erejéről, a kirekesztés és az emberi gonoszság pusztításáról szól. Teszi ezt egyszerűen,  olvasmányosan érdekesen. A hétköznapi emberek sorsán  keresztül ismerhetünk meg ezeket a gondolatokat. A hat gyerek felnőtté válása, életének alakulását meséli el. A szereplők sorsa néha keresztezi is egymás életét, összefonódik. Különösen a zsidó bankár Potrich Gottfried és a művész, Lubovszki Kazimír sorsa közös. Őket egy nő, a szerelem érzése köti össze. Gottfried nem csak egy pénzsóvár zsidó bankár. A jellemét és a gondolatait is megismerjük, hogyan és miért válik azzá.  Mind a hat szereplő múltja, története, cselekedeteinek mozgatórugója bemutatásra kerül.


Sajnos nem tudok elmenni szó nélkül: Wasst folyamatosan támadja a liberális és zsidó „értelmiség”. Néhányan megjegyezték, hogy ez egy antiszemita írás. Ha valaki képes belelátni bármilyen negatív (jelen esetben antiszemita) nézetet, az csupán saját lelkivilágának rávetítése. Egy jóérzésű ember egész egyszerűen nem így gondolkodik. Wass Albert a leghumánusabb írók egyike! Ember és hazaszeretete, az erdélyi táj és az ott élők iránti szeretete, hűsége és irodalmi értékei elvitathatatlanok.

Csodálatos, fordulatokban gazdag, végig leköti az embert, hitelesek és izgalmasak a történelmi háttérképek is. Talán a legjobban megírt regény az Istenkeresésről, az élet értelméről. Nem csak érdekes, de fontos könyvnek is tartom. Az írói életmű legjobbja. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A regény több kiadónál is megjelent, hangoskönyv formában is elérhető!



Wass Albert erdélyi magyar író, költő: 1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. A Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Ma 18 éve hunyt el.  Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében nyugszanak.




 Eredeti megjelenés éve: 1952

Mentor, Marosvásárhely, 2000

398 oldal · ISBN: 9738002567

Elszakítva

Kováts Judit: Elszakítva  



        "Odaát nem bűn magyarnak lenni – csengnek fülében apja szavai."







Amikor 2013-ban elolvastam az írónő első regényét, tudtam a következő is érdekel. A Megtagadva a maradandó olvasmányok közé tartozik, ahogyan az Elszakítva is. Erős könyv.


Már az első oldalak után érezhető, alapos és pontos, erős a történet. Az olvasót úgy vezeti végig a történeten Kováts Judit, hogy végig fogja a kezét. Nincs semmi manír, üresjárat vagy felesleges rózsaszín érzelem a szerelmi szál esetén sem. A történet kitalált szereplőkkel meséli el a 20. század történelmi traumáját. Megrázó, megdöbbentő sorsokról, fájdalmasan szép szerelemről olvashatunk. Kétségbeejtő a kisemberek kiszolgáltatottsága. Az ő sorsukat, megpróbáltatásaikat mutatja be, akiknek fájdalmát, veszteségeit mi már csak elképzelni tudjuk. Ártatlanok életét tették tönkre, családokat szakítottak szét, falvakat, városokat pusztítottak el. Kováts Judit mindezt nagyon hitelesen, élethűen ábrázolja. Átélhető és megrázó szerelem története a regény.

Ahogyan a Megtagadva, úgy az  Elszakítva is oral history. Azaz nemcsak korhű dokumentumokra, hanem személyes elbeszélésekre is épül. Az újonnan kialakult Csehszlovákiába vezetnek a szálak. Olvashatjuk történelmi, szerelmes családregényként is.
Két felvidéki birtokos család két nemzedékének élettörténetéről olvashatunk 1944 és 1953 közötti időszakban. A német és magyar kisebbséget kollektív bűnösöknek kiáltják ki, ez teljes vagyonelkobzással, jogfosztottsággal jár. Kétségbeejtő és szinte elképzelni is nehéz. Sem magyarul tanulni, beszélni nem lehetett, illetve gyógyszer betegellátás, de még nyugdíj sem illeti meg őket. Életüket ellehetetlenítették.

Ebben a  nyomorúságos és kiszolgáltatott, feszültségekkel teli helyzetben lesz szerelmes a regény két főhőse. András és Kinga gyermekkori jó pajtási viszonya az olvasó előtt alakul át érzelmekkel teli, mély szerelemmé. Itt szól közbe a történelem. András családjának menekülnie kell, így a határ két oldalán, egymástól elszakítva próbálják megtalálni a boldogságot. Nem megy könnyen, hiszen havi egyszeri alkalommal, semleges területen tudnak 15 percre találkozni és beszélgetni egymással.  A sorsuk afféle Rómeó és Júlia, hiszen a "tagadd meg neved" itt is előkerül. Engelhart Kinga és Wildner András sorsa nem könnyű. Kiszolgáltatva kénytelenek élni és alkalmazkodni az új eszmékhez. András egyetemista lesz Budapesten, míg Kinga otthon marad. 1949 újabb fordulatot hoz: a kommunisták erősödése után Magyarországon sem vár rájuk más, csak nélkülözés, megaláztatás és börtön. A Benes dekrétumok hatása az emberi életekre, sorsokra. Ezt a szerelem sem tudja legyőzni.

Történetileg hiteles, igényes a fordulatosan elbeszélt események sora. Érzékletesen ábrázolja a szereplők sorsán át a gondolkodásukat és az adott kor jól megjelenítésre kerül. Az írónő történész múltját és ismereteit remekül alkalmazza. Olyan sodró, hatásos és erős családtörténetet olvashatunk történelmi keretben, hogy ez mindenkinek élményt adó olvasás maradhat. Azokról a magyarokról szól, akik elszakadtak az anyaországtól. Letisztult egyszerűségében mutatja be küzdelmes életüket a politikai hátteret. Nem alkot véleményt, nem mondja ki ítéletét. Azonban az olvasóban ez kialakul. Elszakítva, kisemmizve és megalázva lehetnek-e, tudnak-e boldogok lenni?  Mi vár a két fiatalra ez sajnos nem kérdés. A szerelmük erős, azonban a történelem végig dübörög rajtuk is. Fontos könyv. Köszönöm az élményt.


Kováts Judit: író, korábban történész-levéltáros az „oral history” elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról, az orosz megszállásról, majd a kuláküldözésekről, a kollektivizálásról. Az oral history, azaz a „szóbeli történelem” az egykori átélők, szemtanúk elmondásain alapul, amely történetet a történész – a visszaemlékező szóhasználatát,szubjektív nézőpontját megőrizve – egységes elbeszélésbe rendezi. Számos tudományos munkája – kötete, tanulmánya, szakcikke – jelent meg a 19. századról, azon belül is a reformkorról. Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléséket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon. A Megtagadva az első regénye 2013-ban jelent meg.

A Magvető Kiadónál megjelent művei

Megtagadva (2012), Elszakítva (2015)




5/5

Magvető, Budapest, 2015

400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432947

Olvastam még /6.

Olvastam még /6. 





                                                





A februári mazsolázó rovatban egy amerikai nagyregényről, egy felkapott krimiről, amiből film is lesz hamarosan és Halász Judit színésznő életrajáról olvashattok. Elsőnek az új amerikai fenegyereknek kikiáltott, tavaly a Könyvfesztiválra díszvendégeként hazánkba is ellátogatott  Jonathan Franzen második könyvét ajánlom.

Jonathan Franzen: Javítások 




A 2001-ben megjelent regénye a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Nálunk fordított sorrendben érkeznek a könyvei, mert elsőnek az utoljára megjelent Szabadság került a boltokba, ami a 2010-es regénye volt. Ezután jött a Javítások, majd
az önéletrajzi ihletésű Diszkomfortzóna 2007-ből, a Könyvfesztiválra jelent meg. Az 56 éves írót a TIME magazin címlapon hozta. Ezt az elismerést előtte csak Stephen King kapta meg.

A kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki nemet mondott Oprah Winfreynek, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja,
de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is. Tanúsíthatom, közvetlen és jól tűrte a hosszú sort, akik dedikálásra vártak hozzá. Nem kevesen, több százan voltak!
Ő pedig rendíthetetlen türelemmel a kiírt időt alaposan túlteljesítve állta a rohamot. Amerikai íróval is igen ritkán találkozik az olvasó közönség Budapesten.

A Javítások családregény, ahogy a Szabadság is. Igazi amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük – és úgy általában a dolgok – megjavítására. A középnyugati kisvárosban élő, átlagos amerikai háziasszony Enid Lambert remek ötletnek véli a családegyesítésre
a karácsonyt.

                                                                            
A téglaméretű monstrum és monstre regény olvasmányos, gyorsan halad vele az olvasó. Annak ellenére is, hogy ezek a családtörténetek depresszív, és lehangolóak sok esetben, bár a humort sem nélkülözik. Franzen jól mesél, szeret is, a könyv első felét nagyon élveztem. Sok jól megjegyezhető, jól megkomponált hatásos jelenet van a lapokon. Chip igazi életművész, ő volt akit kedveltem.

A diszfunkcionális család iskolapéldája a történetük, amit felrajzol Franzen. A három testvér, két fiú és egy lány, jobbára csak sodródik az életben. Igazából egyik szereplőt sem lehet szeretni; még a szülők élete is elég zaklatott, hullámvölgyekkel teli. Mindenkinek megvan a maga problémája, ami csak fokozódik. A családi szennyest előbb-utóbb ki kell teregetni. Számomra nagyon amerikai a történet sora, bár jól megírt, mégis néhol túlírt kicsit. Hozzám közelebb állnak, szívet melengetőbbek Háy János, Tar Sándor Kőrösi Zoltán, Spiró György, Vámos Miklós vagy Grecsó Krisztián írásai. Mégis érdemes belevágni, élvezetes volt olvasni. Fogok még Franzent olvasni, különösen, hogy Updike írásmódjára emlékeztetett. Nem csak tud, de le is írja a tűpontos társadalomkritikáját a család történetein keresztül. Teszi mindezt elegánsan, kis tűszúrásokkal.

4/5

Európa, Budapest, 2014

632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799775 · Fordította: Bart István




Paula Hawkins: A lány a vonaton  



                                           


          


Az utóbbi hónapok legfelkapottabb és erősen túlértékelt könyve ez a krimi. A filmeseknek fel kell kötni azt a bizonyost, erősen felturbózásra, kidolgozásra vár az összedobott ötlethalom. Kínlódós és erőltetett, darabos a történetvezetés. Kidolgozatlan karakterek, alkohol, önsajnálat és depresszióval leöntve. Időben is ugrál, talán ez volt a legzavaróbb benne, nekem cseppet sem izgalmas. Na jó, talán az utolsó 50 oldal eseményei, de sajnos elég átlagbefejezést kap. Persze a speciális hang és fényhatások, és egy átírt forgatókönyv sokat segítenek majd a történet képi megjelenítésében. A könyvet saját felelősségre, nagyfokú, legyőzhetetlen kíváncsiság esetén ajánlom. Én is így voltam vele, de utólag már sajnálom a ráfordított időmet. Csak felbosszantott. Ezek fényében a Franzen regény csillagos hatos...

A fülszöveg szerint: Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket.
A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valamit a vonatból.

Vagy látni vél, és az önsajnálat és önértékelési zavarokkal, alkohollal küzdő lány agya elindul. Nem tud túl lépni elrontott előző kapcsolatán, nem tudja elviselni, hogy volt párja boldog. Zaklatja őket jelenlétével. Telefonálgat. Állandóan meg akar beszélni valami fontosat, állandó segítségre vár és szorul is. Nem boldogul az életével. Alkoholba fojtott álmai, vágyainak eredménye a történet. Rachel karaktere rettentően irritáló, igazi energiavámpír. Ronda az alkoholista nő. Mentálisan sérült, amit jó rész önmagának is köszönhet, minden szereplője igazi sz@r alak. Nyomasztóan depresszív a történet, monoton, korunk összes ember problémái megjelennek:  depresszió, válás-elengedés, alkohol, önzés. Minden gondom, bajom oka a "másik" , a világ felelős érte. Akár a Lányom esetében néhány hónapja itt is ez jutott eszembe: az elgondolás nem lett volna rossz, de a megvalósítása irtó gyenge lett. Egészen jól kezd, majd leül, lapossá válik amin a befejezés izgalma, váratlan fordulata sem segít.

Akinek ez jó krimi, az még nem olvasott igazán jó krimit. Nem tudom és nem értem, mi hozta meg
a sikerét ennek a regénynek, de köszönő viszonyban sincs a Holtodiglannal, nemhogy Hitchcock mester Hátsó ablak-jával. Talán szeretne olyasmi lenni, de a poros nyomába sem tud lépni.
Megosztó könyv, az bizonyos. Még egy pozitívum a végére: a borító jól eltalált. Kifejező.

2/5

 XXI. század, Budapest, 2015

320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155373626 · Fordította: Tomori Gábor

Halász Judit - Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak 



                                                           





Halász Judit nevét és munkásságát is mindenki ismeri. Azon kevés színésznők közé tartozik, akik pályakezdése óta töretlen sikerrel szerepelnek filmen és színházban. Arcát és hangját egy ország szereti. Ő még énekel is a gyerekeknek, akik a leghálásabb közönsége évtizedek óta. Mirr-Murr a kandúr meséit is a klasszikusok közé emelte a minősége. Örökzöld mese lett. Generációk nőttek fel dalain, meséin, filmjein.

„Igaz történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?” Bródy János ezen sorokkal ajánlja a könyvet olvasóiknak.

A könyv éppen olyan, mint a színésznő: elegáns, finoman távolságtartó. Aki egy picit is ismeri a színésznő pályafutását nem sok újat talál a könyvben. Időrendben követi a "mikor mit játszottam, forgattam" vonalat, kevéske magán és egyéb háttérrel megszórva. Jelzésszerűen megemlítve néhány nagy nevű pályatársat, akikkel együtt játszott. Épp csak néhány mondattal említve pl: Sulyok Máriát (félt tőle), Latinovits Zoltánt (tartott tőle), vagy Ruttkai Évát (csodálta). Visszafogottan, őszintén mesél kollégákról, sőt, meglepően sokat elárul Kern Andrásról. Többet, mint magáról.
Ez a rész olyan kibeszélősre sikerült. Talán ezt nem kellett volna.

Amikor 1996 októberében a rendőrautó elütötte egy emberként aggódott érte az ország. A képek
közt egy ebből az időszakból is látható, még így is sokkoló. Azonban néhány  bekezdésnyivel letudjuk ezt is. Amit talán kevesen tudtak a későbbi, sorozatos újabb betegségei. Őszintén és tárgyilagosan ír ezekről az átélt borzalmakról, megértem nem akarta mélyebben elemezni. Pedig sokaknak lehetne példa ebben is, aki erőt ad másoknak. Elegánsan visszafogott, tényszerű.
Hogyan élte meg, dolgozta fel nem igazán kerül említésre. Halász Judit az ember nem jelenik meg, nem ismerhetjük meg. Csak a színésznőt. A lemezek keletkezései és a dalok hátteréről is sok érdekesség található még a történetben. Talán több is, mint a színházi - filmes karrieréről. A végére jobban megnyílik: az unokáiról egészen sokat elmesél.
Halász Judit Kossuth-díjas színművésznő. Nem celebkönyv. Igényes kivitelű, sok képpel ellátott olvasmány a rajongóknak. Néhány régi film újranézése erősen ajánlott a könyv után.


4/5

Park, Budapest, 2015

260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552377

Verslavina

Verslavina - A nő meg a férfi 
Szabó T. Anna, Lackfi János
és mások versei



                                    






A nagy kék közösségi oldal egy pillanat alatt nagy közös játszótérré változott, erre Lackfi János 40. születésnapja adta a remek okot. Eredeti módon, mivel is köszönthetné költőtársát születése napján egy másik költőNŐ, ha nem egy verssel? Mert e nagyszerű ötlet Szabó T. Anna tollából ered. Emelem is a kalapom az ötlete előtt.

Ezután barátok és kollégák, a kortársak erre reagálva mindenki elővette saját élményeit, és megírta: ő hogyan látja a nőt és a férfit, ha 40. Így lett a hópehelynyi ötletből lavina! Az Athenaeum Kiadó gyorsan összegyűjtötte és most a nagyérdemű egyben olvashatja ezeket a szívmelengető, humoros és valós élettapasztalatokon alapuló versgyűjteményt. A további résztvevő szerzők közt találjuk: Acsai Roland, Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina nevét és verseit.


Talán az Édenkerti kiűzetés óta örök téma ez: a nő és a férfi kapcsolata. Nők és férfiak vallanak írásban önmagukról és egymásról. A legtöbben ironikusan, humorral vegyítik az életből ellesett pillanatokat. Azért, valljuk be: rémes az a negyven, mikor eljön a pillanat! Kimondani, megszokni idő kell és nem csak a nőknek, de bizony a férfinak is. A régi sláger is arról szól, hogy a "tisztes, őszes halánték a NŐ számára ajándék".

Persze, mi sem valljuk ezt be, titkon, belül rettegünk. Lazán legyintünk, míg pocakot lesünk, és rettegve gondolunk az elmúló fiatalságunkra. Kamaszévek vállnak köddé, és közelbe kerül a nagypapa kor... ahogy Hartay Csaba írja: "felrémlik egy járókeret!" Fel. A kivehető fogsorra most (még) gondolni sem merek! Ám a megélt életünket, élményeink senki nem veheti el. A mieink maradnak mindörökké. Ezek kellenek, legyen mit felidézni baráti borozgatás alatt a múló időn elmerengve. Az életünk a tét, a negyven még nem a vég. Húsz éves senki nem marad, innen üzenem, hamarabb eljön a negyven, mint azt sok fiatal gondolná.

Milyen is a nő és a férfi, ha elmúlt negyven? Elsődlegesen ember. Mitől nő a nő, és mitől férfi a férfi? Nem a péniszétől ezt Szabó T. Anna lényegre tapintóan megírta. A nő, ha negyven lehet díva, vagy buta tyúk, élete értelme lehet egy jó cipő..., de a gyerek mindenek előtt. Legyen vagy ne legyen?  Lázár Júlia versében ezekről a mindennapi helyzetekről olvashatunk. Tóth Krisztina a változásokról mereng: amikor lelkünkben kamaszok vagyunk a tükröt jobb elkerülni. Kiss Judit Ágnes verseiben is a nő már elmúlt negyven. És? Mi van akkor? A vágy még csuda kanca... foglalja össze ismét Szabó T. Anna. Már nem naiv kezdő, tudja és bírja vágyait és a férfit irányítani. Ahogy a férfi is. 

A nők is úgy látom megtapasztalják és néha el is rontják ezt. Rémes, amikor egy negyvenes nő, húsznak öltözik! Nem kell megijedni, elmúlik, jön a negyvenegy, és a kanyarban orvul lapul az ötvenes. Közhely: minden kornak ott vannak a szépségei. Azokat kellene megtaláljuk, együtt és közösen megélnünk. Mert úgy azért könnyebb, elviselni is. A társ a legfontosabb, hogy legyen velünk valaki, aki átsegít ezeken a pillanatokon. Ez is épp úgy a témák közt olvasható, mint a társkeresés nehézségei, vagy a szingliség problémája. A társ pedig, akár egy másik nő is lehet. A buktatók és az érzések pontosan olyanok, mintha a hagyományos kapcsolatról beszélnénk. Ez a vers az egyik legeredetibb lett: A nő, ha nőt szeret - Mesterházi Mónika remeke. A közösen megélt évek sokat adnak az élethez, mindegy milyen nemű a társunk. Negyven után nem meglepő a második házasság sem, amikor a férfi még optimistán néz a jövője elé. Új nő, új autó, új remények, új barátok, Botos Máté és Jónás Tamás verse erről is szól. Míg László Noémi Nőnegyven verse és Kun Árpád remek verspárosa a Maradj! illetve a Menekülj! találóan megfogalmazza félelmeinket. Mindenkinek ehhez kívánok egy szerető és figyelmes partnert. Aki megfogja a kezünket a kellő pillanatban. Néha ez is éppen elég. Vagy segít megkeresni a szemüvegünket... A legjobb, hogy ezeket a gondolatokat, érzéseket versben olvashatjuk. Így az olvasók figyelme a versek felé fordul, amire rá is fér egy kis népszerűsítés.Verses időutazás az életünkben.



Tetszettek ezek a versek, hiszen az életnek olyan szakaszáról szólnak, amit én magam is megéltem (túléltem?), és nehezen vészeltem át... A humor mindig segít, nem kell ezt olyan rémesen-véresen komolyan venni. A nőknek sem. Érettebbek, tapasztaltabbak lettünk. Most vagyunk a legjobb helyzetben - állítólag. Használjuk ki, éljünk vele! Már tudjuk mit bírunk, ésszel és nem erővel küzdünk, hódítunk. Álljunk meg egy pillanatnyi számvetésre, de ne többre. Ha a Nagy Rendező is úgy akarja: félúton vagyunk.



Vár még ránk jó néhány kaland, feladat és kihívás! Az a néhány ránc, kis zsírpárna nem számít. Hiszen nem ezek az igazán fontosak. A nő is méltósággal, elegánsan tudja viselni korát, mit egy kiérdemelt koronát. Érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ehhez legyen erőnk és egészségünk. Ötven után is.





Athenaeum, Budapest, 2016

56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935348 · Megjelenés időpontja: 2016. február 10.

Indián mesék

Jamie de Angulo: Indián mesék 



                                













 Jaime de Angulo 1887-ben született Párizsban, spanyol szülők gyermekeként. Tizennyolc éves korában kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol az első években segédmunkásként dolgozott egy nagybirtokon. Később orvosnak tanult a Johns Hopkins Egyetemen, és az első világháborúban egy egészségügyi alakulatban szolgált. Több évtizedet töltött a Csendes-óceán partvidékén élő indián törzseknél, ahol az antropológustól az orvosságos emberig sokféle szerepben kipróbálhatta magát. 1950-ben halt meg Berkeley-ben.


Jaime de Angulo – aki egyébként orvos és nyelvész – átfogalmazta, egységesítette és egy kitalált keretbe foglalta az általa évek során, az indiánok között élve összegyűjtött meséket, benyomásokat és tapasztalatokat. A történet nem különálló mesék gyűjteménye, egyetlen folyamatosan alakuló és változó, összefüggő kalandok sora. Mindig jelennek meg újabb és újabb szereplők színesítve a történéseket. Az állatszereplők itt is emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Megelevenedik a képzelet. A gondolkodásuk és hiedelmeik alapja a mesés történetfűzérnek, de a szerencse is szerepet játszik. A szerző rajzai egyszerűek és kifejezőek, illenek a könyvhöz. Remek és érdekes hangulatot adnak.  Kifejezetten a nagyobb gyerekeknek, fiataloknak, érdeklődő és kíváncsi felnőtteknek szólnak ezek a mesék.Néprajzi érdekesség, üde szín ez az indiánokról alkot és ismert képben. Az időjárás és az évszakok változásai, a természet szeretete mellett a vadászélet nehézségei és a hiedelmeik remekül kiolvasható ezekből a mesékből.

Hadd idézzem a könyv előszavát író Howard Normant, mert egyetértek vele: „Az Indián mesék fantasztikus teljesítmény. Nagyszerűen megszerkesztett történetfüzér, a mitológia és a valóság egymásba játszó elemei nem is vethetők össze más átírt bennszülött indián szövegekkel. A mű példamutató tisztelgés, az emlékezet és fantázia nagyszerű teljesítménye. … történeteire egyfajta mágikus realizmus jellemző, meglepően sokféle módon követelik meg az olvasótól, hogy tegye félre a hitetlenségét.”

Mindenképpen nyitottságot, egy idegen nép kultúrája iránti befogadó és érdeklődő kíváncsiságot igényel tőlünk. Nem, nem elegendő a Winetou-kultusz, ez annál ősibb. A keret (a mű megszerkesztett, kitalált része) egy indián család vándorlása keletről nyugatra, majd vissza, és ebbe ágyazódnak bele az eredetmondák és egyebek, melyeket a szülők, nagyszülők, illetve a meglátogatott idegen törzsek mesélnek el a legkisebbeknek.

A szűk kis család: apa (Medve), anya (Antilop) és 2 gyerek (Róka Fiúcska, és az épp megszületett kislány, Fürjecske). Menet közben azonban tágul ez a kör, s végül 10-tagúként fognak visszaérkezni. Legelőször az egyik nagypapát „gyűjtik be” (Prérifarkas), de felkeresik a másikat is (Teknőc Apó), illetve meglátogatják Antilop nővérét, akinek lánya szintén eljön velük, hogy egy másik, boldogabb világot is lásson, s aki egyre jobban vágyik a szerelemre… Útjuk során váratlanul találkoznak az apa ikertestvérével (Grizzli), akit még gyerekkorukban szakítottak el tőle, s akivel azóta se találkoztak, és annak félárva lányával (Lórió), s így ők is csatlakoznak hozzájuk. Majd végül maguk közé fogadnak egy kalandvágyó „külföldi” fiúcskát is (Cimmu, a farkas), aki világot szeretne látni, ezért jön el velük onnan nyugatról. Végül van még egy fehér legényke is, aki szerelmes lesz Lórióba…, de Lórió hivatástudattal van megáldva, s jól tudja, hogy e gyógysámánsága magányra predesztinálja őt, s nem viszonozza a fiú közeledését. Ő viszont féltékeny lesz Cimmura, naná! Bámulatos, hogy e kis mese az életállapotok teljes skáláját bemutatja: van itt boldog házasságban élő pár, özvegyként gyermekét nevelő apa, egyedül, illetve a gyermekeivel élő bölcs és még bölcsebb nagypapa is, rokoni, unokatestvéri viszony, barátság, szerelem, udvarlás, féltékenység, csalódás, szüzesség vállalása… Azt sugallja a bevezető, hogy önéletrajzi elemek is vannak benne, s hogy kiérződnek az író műveiből személyes tragédiái… Talán ő az az idegen, a nagy tudású, szintén elhivatott fehér fiúcska e könyvben, s lehetett az évek során valahol egy Lóriója.

A kötet végén a függelék is sok érdekességet és kiegészítést tartalmaz az indiánok kultúrájáról, szokásaikról és egyéb hagyományaikról. Olvashatunk néhány soros ismertetést a vallásukról, táncaikról és a gyógyítási ismereteikről. Izgalmas kalandozást, jó felfedezést ebben a különös és ismeretlen világban minden érdeklődő olvasónak!



Jaffa, Budapest, 2015 2. javított kiadás.

250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155492747

Fordította: Varró Zsuzsanna

A harcos

Joe Abercrombie: A harcos 
 Szilánkos tenger 2.


                                                                               

"Előfordul, hogy egy lányt is megérint Háború Anya"







Joe Abercrombie-nek már az előző kötettel Az uralkodóval sikerült meggyőznie, hogy érdemes ebbe a varázslatos világban elmerülnöm. A célközönség a fiatal felnőttek, de kimondottan ajánlom a kíváncsi, örök gyerek, kalandvágyó olvasóknak is. Igazán olvasmányos és izgalmas történet részese lehettem ismét.

A regény kellően változatos és izgalmakkal teli, nem engedi az olvasót unatkozni. Karakterei remekül kidolgozottak, jellemfejlődésük íve jól ábrázolt.


A történet az új főszereplő, Tüske megismerésével és bemutatásával veszi kezdetét. Rögtön egy kiképzésbe csöppen az olvasó. Az ifjú harcosjelöltek keményen gyakorolnak mesterük utasításai szerint. Hunnan mester nem ismer kegyelmet, nincs kivételezés. Tüske ugyanis lány. Dacos, kemény, igazi vadóc. Még a saját nevével sincs kibékülve, nem szereti, ha úgy szólítják. A Tüske becézést hősi halott apjától kapta. Valóban illik is hozzá. Nincs kibékülve a világgal, morog és dacol mindennel és mindenkivel. Kemény teremtés, a bosszú motiválja  a lányt.

A trilógia középső része képes volt megújulni. A regény ismét négy részre van osztva. Nem csak a történet újabb szereplői, de a beépített csavarok is adnak sok meglepetést. Természetesen a már jól ismert szereplők is megjelennek. Yarvi atya, aki már miniszterként tér vissza, újra bejárhatjuk a Szilánkos tenger minden zegzugát, partjait.  Vele és embereivel együtt harcolhatunk, szerezhetünk szövetségeseket a béke megóvására. Kik állnak a háttérben, miféle érdekek szövögetik a cselszövés fortélyát, alapos meglepetést ad az olvasónak. Addig azonban sok humoros és veszélyes kalandban lehet részünk. A szereplők szimpatikusak, kedvelhetőek. Különösen Tüske jellemfejlődése nagy. Azonban Yarvi-atya is ad okot meglepetésre!

Tüske segítő társa és talán egyetlen igaz barátja Brand pártfogása sokat segít neki. A fiú éppen az ellentéte: kicsit lassú felfogású, önmagában is bizonytalan, hiába vágyik a dicsőségre, elismerésre. Lelkében nemes szív lakozik. A történés végére Tüske is megleli a lelki békéjét. Addig azonban nagy utat járnak be együtt. A kezdeti veszekedések, vicces civódások és egymással való versenyzés után lassan alakul ki köztük az érzés, amit még önmaguk előtt is nehezen vallanak be. Szerelmesek lesznek.

Joe Abercrombie remekül egyensúlyoz a személyes sorsok és drámák közt, a történet sodró marad, feszült hangulattal teli jeleneteket teremt, hiszen egy készülődő háború megelőzéséről van szó éppen.
A kalandok folytatódnak, az utazás, hajózás során sok humoros pillanat adódik, ami jól oldja a feszült helyzeteket. Yarvie a szokásos fondorlatos önmagát adja, aki alaposan összekuszálta a szálakat. A végső meglepetésben nagy része van. Talán ez a rész még mozgalmasabb, több a harc és cselszövés benne. Remekül bonyolódnak a szálak.

Kemény csaták, viharos hajós utazások után cselek és fondorlatok árán a háború egyelőre elkerülhetővé vált. Izgalmas befejezés várható a harmadik lezáró részre. Azt mindenképpen elérte nálam, hogy a felnőtteknek írt regényire is kíváncsi lettem.

A regény fülszövege:  Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre.
Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.






Athenaeum, Budapest, 2015

490 oldal · ISBN: 9789632935140 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Ne bántsátok a feketerigót!

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 




                                                                                       








E havi klasszikusnak ezt a könyvet választottam, több okból.
A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, (55 éve) a következő évben, 1961-ben  Pulitzer-díjjal tüntették ki. Mind a kritikusok, mind az olvasók elismerését kivívta. A Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének választották, és egy 1996-os felmérés szerint a XX. század hetedik legjelentősebb műve.

A regényt 40 nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott 1962-ben. Három Oscar-díjat is kapott, (legjobb férfi főszereplő, látvány, forgatókönyv), a két Golden Globe-díj  mellé (legjobb filmzene, legjobb színész) és kasszasiker lett. Azon ritka filmek közé tartozik, amik tökéletesen adták vissza a regényt és annak hangulatát. 2007-ben az American Film Institute minden idők legjobb filmjeinek listáján az előkelő 25. helyet kapta. Gregory Peck pedig örök Atticus lett. Harper Lee-vel élete végéig jó barátságban volt.



Ezzel a regénnyel éppen úgy jártam, mint az Édentől Keletre kötettel... láttam a belőle készült filmet. Hatalmas élmény volt, tetszett, és gondoltam naivan, minek akkor elolvasni? Aztán olvasás után rádöbbentem: a film csupán -még ha remekül is-  kis szeletét adta vissza a regény eseményeinek. Miután a 89. évében járó írónő 2015-ig nem jelentkezett újabb kötettel, nagy meglepetés és szenzáció volt amikor kiderült, hogy év végére megjelenik a Menj, állíts őrt!, ami a folytatásnak, előzménynek is tekinthető. Nos, ekkor határoztam el, hogy elolvasom a rigót.

Sok életrajzi elemet tartalmazó a történet, Harper Lee sokat merített saját életéből, tapasztalataiból. A történet hősnőjéhez, Scouthoz hasonlóan ő is Alabamában nőtt fel, az ő apja is ügyvéd volt, és szintén fiús kislánynak tartották. A történet egyik szereplőjét pedig, Dillt, gyermekkori jó barátjáról, Truman Capote-ról mintázta. Olvasás közben egyre csak a fő eseményre a bűnre és a tárgyalásra vártam. Nos, mondhatni kissé hosszúra nyúlt bevezető után erre a regény feléig kellett várnom. Azonban gyorsan hozzá is tenném: ami a filmben néhány jelenet az a könyvben fontos 200 oldal. Mind  a déli kisváros élete, hangulata és a család bemutatása fontossá válik a végső  lapokon nyer igazi értelmet, kerül a helyére több életpillanat. Aminek eleinte talán nem is volt hangsúlyos szerepe. Gondolok itt a szomszédra, aki mindent lát, figyel, ám a házából hosszú évek óta nem megy ki...


1930-as évek: Maycomb városában is tombol a rasszizmus, faji előítélet és a megkülönböztetés. A bőrszín nagyon is hangsúlyos. Itt éli gyermeki mindennapjait Scout Finch és testvére Jem. Az ő szemszögéből ismerjük meg a történéseket, ő az elbeszélés gyermekfőhőse. Fiús kislány, hiszen fára mászik, nadrágban jár, verekszik és lőni is megtanul. Apja egyedül neveli őket, özvegyen maradt. Atticus Finch a városka elismert, jó nevű ügyvédje maga a becsület és tisztaság példaképe. Jó lelkű, bölcs és nagyon szerethető alakja a történéseknek, ő a felnőtt hős. Megfontolt, kissé talán túlidealizált figura, mégis egyértelműen sikerre termett. A végsőkig kiáll és harcol igazáért. Calpurina a fekete házvezetőnő van segítségére az otthona és a gyerekek ellátásában. Ezzel a ténnyel is érzékeljük, mennyire komolyan veszi az emberi jogokat. Nem tesz különbséget a bőrszín miatt. Ezzel és néhány nevelési elvével a rokonság és a szomszédok nem mindig értenek egyet.

A gyermekeit az önálló gondolkodásra biztatva, őket egyenrangú félként kezeli, beszélget velük. Ezek akkoriban nagyon nem elfogadottak voltak Amerika déli államaiban főleg nem. Elutasítja a faji előítéletet
és a gyűlölködést. A köztiszteletnek örvendő ügyvéd művelt és szerény, gondos apa.


A városka lakóinak élete és a gyermeki csínyek sora után bontakozik ki a fő szál a per. A néger Tom Robinsont egy fehér nő, Mayella Ewell megerőszakolásával vádolják. A keményen dolgozó, kétkezi munkást egy segélyen élő, város szégyene család női tagja vádolta meg. Ebben az időszakban ha egy fehér nő megvádolt egy fekete férfit Amerikában, az egyenlő volt a halálos ítélettel. Tehát a per már eleve esélytelenül indul Tom számára. Atticus Finch vállalja a védelmet, minden előzetes nyomás ellenére is. Az olvasó valahogy a csodában bízik, ami elmarad. Hiába a zseniális védőbeszéd és minden egyértelmű bizonyíték Tom ártatlansága mellett: győz a gonoszság és az előítélet. Egy feketének nem lehet igaza. Különösen egy fehér nővel szemben. A címre utalás kétszer is elhangzik a regényben, ami átvitt értelemben az elítélt férfira is igaz:  a feketerigó az ártatlanság szimbóluma. Ő csak ott énekel a kertben, senkit és semmit nem bánt.

A fordulat megdöbbentő: Az ítélet hatása miatt Tom "szökést" produkálva öngyilkos lesz. A dráma óriási, valójában mindenki tudta, hogy egy ártatlant ítéltek el. Mayella részeges apja bosszút esküszik Finchék ellen, azonban annyira aljas féreg, hogy nem az ügyvédet támadja nyíltan, hanem a gyerekeit. Rajtuk keresztül akar és próbál bosszút állni. Itt kap fontos és jelentős szerepet a titokzatos szomszéd, Boo, akiről végig megtudunk apró dolgokat, azonban itt vesz fordulatot és válik jelentőssé a szerepe.  A könyv kötelező olvasmány az amerikaiaknak, igazi kultuszregény. Harper Lee 2007-ben átvette érte az Elnöki Szabadságérmet is  George W. Bushtól.
Ezért is érdekes, hogy a világtól elvonultan élő írónő Menj, állíts őrt regénye állítólag ötven éve széfben őrzött, ami arról szól, hogy a már felnőtt Scout hazalátogat az édesapjához.  Ezzel nem várok addig, amíg film készül belőle. Olvasás után jön az ajánlóm arról is.

Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird 
Eredeti megjelenés éve: 1960 


Geopen, Budapest, 2011

412 oldal · ISBN: 9789639973480 · Fordította: Máthé Elek